Echad

Echad

 

Rómabeliekhez írt levél 1,1-6
„Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, elválasztva Isten evangyéliomának hirdetésére. Melyet eleve megígért az ő prófétái által a szentírásokban, Az ő Fia felől, a ki Dávid magvából lett test szerint, A ki megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szentség Lelke szerint, a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felől, A ki által vettük a kegyelmet és az apostolságot a hitben való engedelmességnek okáért, minden pogányok között, az ő nevéért; Kik között vagytok ti is, Jézus Krisztusnak hivatalosai.”

Tehát Pál azt állítja: Dávid magvából való a Messiás, mint azt a Próféták megmondták... Lássuk tehát az egyik ilyen Próféciát.:

Sámuel II. könyve 7,1-29
„Lőn pedig, hogy mikor a király az ő palotájában üle, és az Úr mindenfelől békességet adott néki minden ellenségeitől, Monda a király Nátán prófétának: Ímé lássad, én czédrusfából csinált palotában lakom, az Istennek ládája pedig a kárpitok között van. És monda Nátán a királynak: Eredj, s valami a te szívedben van, vidd véghez, mert az Úr veled van. Azonban lőn az Úr szava Nátánhoz azon éjjel, mondván: Menj el, és mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Házat akarsz-é nékem építeni, hogy abban lakjam? Mert én nem laktam házban attól a naptól fogva, hogy kihoztam Izráel fiait Égyiptomból, mind e mai napig, hanem szüntelen sátorban és hajlékban jártam. Valahol csak jártam Izráel fiai között, avagy szólottam-é csak egy szót is Izráel valamelyik nemzetségének, a kinek parancsoltam, hogy legeltesse az én népemet Izráelt, mondván: Miért nem építettetek nékem czédrusfából való házat? Most azért ezt mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Én hoztalak ki téged a kunyhóból, a juhok mögül, hogy légy fejedelem az én népem felett, az Izráel felett; És veled voltam mindenütt, valahová mentél, és kiirtottam minden ellenségeidet előtted; és nagy hírnevet szerzettem néked, mint a nagyoknak hírneve, a kik e földön vannak. Helyet is szerzék az én népemnek Izráelnek, és ott elplántálám őt, és lakozék az ő helyében, és többé helyéből ki nem mozdíttatik, és nem fogják többé az álnokságnak fiai nyomorgatni őt, mint annakelőtte, Attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem az én népem az Izráel felett. Békességet szereztem tehát néked minden ellenségeidtől. És megmondotta néked az Úr, hogy házat csinál néked az Úr. Mikor pedig a te napjaid betelnek, és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad a te magodat, mely ágyékodból származik, és megerősítem az ő királyságát: Az fog házat építeni az én nevemnek, és megerősítem az ő királyságának trónját mindörökké. Én leszek néki atyja, és ő lészen nékem fiam, a ki mikor gonoszul cselekszik, megfenyítem őt emberi veszszővel és emberek fiainak büntetésével; Mindazáltal irgalmasságomat nem vonom meg tőle, miképen megvonám Saultól, a kit kivágék előtted. És állandó lészen a te házad, és a te országod mindörökké tiéd lészen, és a te trónod erős lészen mindörökké. Mind e beszéd szerint, és mind e látás szerint szóla Nátán Dávidnak. Bemenvén azért Dávid király, leborula az Úr előtt, és monda: Micsoda vagyok én, Uram Isten! és micsoda az én házam népe, hogy engem ennyire elővittél? És ez még csekélynek tetszett néked, Uram Isten! hanem ímé szólasz a te szolgádnak háza felől messze időre valókat; és ez törvény az emberre nézve, Uram Isten! De mi szükség Dávidnak többet szólani néked, holott te jól ismered, Uram Isten, a te szolgádat? A te igéretedért, és a te jóakaratod szerint cselekedted mindezeket a nagy dolgokat, hogy megjelentsd a te szolgádnak. Ennekokáért felmagasztaltattál, Uram Isten: mert senki sincs olyan, mint te, és rajtad kivül nincsen Isten, mind a szerint, a mint hallottuk a mi füleinkkel. Mert melyik nép olyan, mint a te néped, az Izráel, melyért elment volna az Isten, hogy megváltsa magának való népül, és magának nevet szerezzen, és érettetek oly nagyokat cselekedjék és országodért oly csudálatos dolgokat néped előtt, melyet megszabadítottál Égyiptomból, a pogányoktól és isteneiktől. Mert megerősítetted magadnak a te népedet, az Izráelt, népedül mindörökké; és te voltál, Uram, nékik Istenök. Most annakokáért, Uram Isten, a mit szóltál a te szolgád felől, és az ő háza felől, teljesítsd be mindörökké; és cselekedjél úgy, a mint szólottál; Hogy felmagasztaltassék a te neved mindörökké, ilyen szókkal: A Seregeknek Ura az Izráelnek Istene, és Dávidnak, a te szolgádnak háza legyen állandó te előtted! Mert megjelentetted a te szolgádnak fülébe, óh Seregeknek Ura és Izráelnek Istene, ezt mondván: Házat építek néked. Ezért készteté szolgádat az ő szíve, hogy ilyen könyörgéssel könyörögjön hozzád. Most azért, óh Uram Isten, (mert te vagy az Isten, és a te beszéded igazság, és te mondottad ezt a jót a te szolgád felől), Legyen a te jóakaratodnak áldása a te szolgádnak házán, hogy legyen előtted mindörökké; mert te szólottál, Uram Isten, azért a te áldásoddal áldassék meg a te szolgádnak háza mindörökké.”

Vajon miért fontos nekünk, avagy mit jelez nekünk az, hogy Dávid magva a mi Urunk? Egyáltalán: Jelent-e ez valamit? Nos minden tekintetben! Mégpedig nagy és fontos tanítás is egyben, ha megértjük ennek jelentését, és jelentőségét: Elsőként is: Dávid nem arról híresült el, hogy soha nem vétkezett... Sokkal inkább arról, hogy bár rengetegszer vétkezett, mégis mindig megtalálta a kegyelem királyi székét, a megbánás helyét, és őszinte bűnbánatra indult vétkei felett... Tehát nem önmagát mentegette, hanem a szívét szaggatta meg, és nem képmutatóként csak a ruháját. Ennek nagyságáról és fontosságáról maga az Örökkévaló tett bizonyságot Dávid után:

Joél 2,11-14
„És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt? De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt. Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!”

Láthatjuk is, hogy bár már elvégeztetett a büntetés, mégis megtérésre hív az Örökkévaló, e Próféciában is... Pontosan arra a cselekedetre indít bennünket, ahogy Dávid is gyakorolta! Tehát az hogy Dávid magvából született a megváltó, egyszer ezt a tanítást jelenti ránk nézve: Minden esetben a tiszta és teljes bűnbánat, az Istentől való függés állapota, és a törekvés arra nézve, hogy mindenkor az Isten kedve szerint járjunk! Dávid Isten nevéért, az életét sem kímélte! Ő harcba szállt egy parittyával Góliáttal! A Góliáttal való harc is több, mint elsőre látszik! Góliátról ezt tudjuk:

I Sámuél 17,4-7
„És kijöve a Filiszteusok táborából egy bajnok férfiú, a kit Góliáthnak hívtak, Gáth városából való, kinek magassága hat sing és egy arasz vala. Fején rézsisak vala és pikkelyes pánczélba volt öltözve; a pánczél súlya pedig ötezer rézsiklusnyi vala. Lábán réz lábpánczél és vállain rézpaizs volt. És dárdájának nyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája, dárdájának hegye pedig hatszáz siklusnyi vasból volt; és előtte megy vala, ki a paizst hordozza vala.”

Magassága tehát 6 sing és két arasz... ez annyi mint: 1 sing az 44,5 cm, tehát 6×44,5= 267 cm; a két arasz a a singnek a fele, tehát 22,25 cm az annyi mint  289,25 cm. Tehát cirka 3 méter! Ez számunkra annyit tesz, Góliát az óriások leszármazottja volt. Sőt, tudjuk azt is, hogy nem csak Góliát volt ily leszármazott! Hiszen az Óriások leszármazottai akkoriban a Filiszteusok között nem volt ritkaság számba menő:

II.Sámuél 21,15-22
„Ezután ismét háborút kezdének a Filiszteusok Izráel ellen; és elméne Dávid az ő szolgáival együtt, és harczolának a Filiszteusok ellen, annyira, hogy Dávid elfárada. Akkor Jisbi Bénób, ki az óriások maradékából való vala (kinek kopjavasa háromszáz rézsiklust nyomott, és új hadi szerszámmal volt felövezve), elhatározá magában, hogy megöli Dávidot; De Abisai, Sérujának fia segített néki és általüté a Filiszteust és megölé. Akkor esküvéssel fogadák néki a Dávid szolgái, ezt mondván: Soha többé velünk hadba nem jössz, hogy az Izráelnek szövétnekét el ne oltsad. Lőn azután is harczuk a Filiszteusokkal Gób városánál, és Sibbékai, Husát városból való, akkor megölé Sáfot, ki az óriások maradékai közül való vala. Azután újra lőn háború a Filiszteusokkal Góbnál, hol Elkhanán, a Bethlehemből való Jaharé Oregimnek fia megölé a Gitteus Góliátot, kinek kopjanyele olyan vala, mint a szövőknek zugolyfája. Gáthban is volt háború, hol egy óriás férfi vala, kinek kezein és lábain hat-hat ujjai valának, azaz mindenestől huszonnégy, és ez is óriástól származott vala. És szidalmazá Izráelt, de megölé Jonathán, Dávid bátyjának, Simeának fia. Ezek négyen származtak Gáthban az óriástól, kik mind Dávid keze által és az ő szolgáinak kezeik által estek el.”

Illetve:

1Krón 20,4
„Ezután ismét had támada Gézerben a Filiszteusok ellen; és akkor ölé meg a Husátites Sibbékai az óriások nemzetségéből való Sippait; és ilyen módon megaláztatának.”

Egy pillanatra álljunk meg a II Sámuél 21,17-nél:

„De Abisai, Sérujának fia segített néki és általüté a Filiszteust és megölé. Akkor esküvéssel fogadák néki a Dávid szolgái, ezt mondván: Soha többé velünk hadba nem jössz, hogy az Izráelnek szövétnekét el ne oltsad.”

Ez azért fontos, mert a Betsabéval történt esemény okaként, abban egyeztünk meg, hogy Dávid nem ment ki a sereggel harcolni... ezek szerint nem is mehetett! / mínusz egy bűne Dávidnak!/ Visszatérve tehát a góliáttal való harc tanítására, a leegyszerűsített mondanivaló pedig az, hogy tudjuk a hogy az óriások voltak a bukottak és az emberek keveredésének eredményei. Az Óriások minthogy angyalok magvából lettek, azt jelenti, hogy hallhatatlanok! Minek utána az özönvíz által őket Isten eltörölte a földről, ők a lelki értelemben továbbra is itt vannak! Őket nevezzük démonoknak! Minthogy a letaszítottak is itt járnak, ezért folyamatos a fenyegetés a nők számára, és ezért kell Pál szerint az Asszonyoknak befedezni a fejüket!

1Kor 11,10
„Ezért kell az asszonynak hatalmi jelt viselni a fején az angyalok miatt.”

Tehát ezeket összerakva megérthetjük, hogy miért jelennek meg újra és újra az óriások, jóllehet az özönvíz nem tegnap volt. Tehát ami fontos: Dávid előképe volt annak a jelenségnek, miszerint a szellemi fejedelemségek elleni harcaink is győzelemmel végződhetnek! Dávidban tehát, mindezeket egybevéve, számos Messiási előjelet láthatunk. Dávid élete, Istenhez való ragaszkodása, Istennel való járása tanítás számunkra. Ám van itt még egy előjel, ami gyakorta elkerüli a Hívők figyelmét. Ez pedig a neve, és nevének jelentése: Dávid jelenése: Egyesítő! Az ígéret földjére való bevonulástól, a Bírák korán túl, és a Saul uralkodásának végeztével, Dávid volt az, aki egyesítette az Izraél 12 nemzetségét.

I Kir.2,11
„Az idő pedig, a melyben uralkodék Dávid Izráelen, negyven esztendő. Hebronban uralkodék hét esztendeig, Jeruzsálemben pedig uralkodék harminchárom esztendeig.”

Ez is tehát előkép volt. Tudjuk pedig hogy minek az előképe...  Mert Dávidnak eleve elrendelt magva, aki örök időkre beült Dávid Királyi székébe, benne teljesedett ki-ment végbe minden előkép! Ő Tehát Jézus. Jézus mint szabadító, Ő mindörökre győzedelmeskedik minden ellenség felett, akár hús-vér- akár szellemi! Ő az aki sokkal inkább, és minden tekintetben maradandóan vezet bennünket Isten tiszteletre! Ő aki eggyé tette mindkét nemzetséget! Aki beteljesíti a 12 nemzetséget! Mert elsőként ezt olvassuk Jézusról-mint egyesítőről:

Ef.2,10-18
„Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk. Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés, Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon; Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat, Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén; És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést. És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak. Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.”

Tehát immár teljes egységet hoz, és épít önmagában! Ez tehát a teljes és tökéletes egység! Jézust mint Messiást nem ismerték fel az akkoriak többsége, mert ők testileg értelmezték mind a róla szóló próféciákat, mind Jézus tanítását. Mert a róla szóló próféciák mondani valója ez volt: Békességet hoz a földre, véget vet az ellenségeskedésnek, legyőzi az Izraél ellenségeit... Amit tehát ők értettek az ez volt: Békét hoz a Szentföldre- megtisztítja Israélt az ellenségeitől, helyreállítja a Királyságát! Ezzel szemben Jézus ezt mondta:

Mt 10,34
„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.”

Az akkoriak nem értették meg, hogy előbb a láthatatlan, és azután a látható... Jézus az Istennel békélteti meg az Övéit elsősorban, és ennek vonzata lesz az emberekkel való békesség! Mert a prófécia mondja:

Ézs 2,4
„Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.”

Mindezen prófécia beteljesedésének a feltétele, tehát, hogy elsőként Istennel kerüljünk békességbe. Ha és amennyiben Istennel békességünk van, akkor teljesedik be Jézusban az előbbi prófécia! És Jézusban! Nem pedig csak úgy... Na stimm: Tehát hogy megfuthassuk a pályánkat, ahhoz Jézusban kell lennünk! Csak akkor lehetséges, hogy megtörténjenek, beteljesedjenek az Atya Igéretei! Jézus mondja:

Jn 15,4
„Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok.”

Jézusban van az egység záloga! Az egység pedig nagy erő! Ha benne vagyunk, akkor vagyunk gyümölcsözőek, akkor lehetünk hiteles tanúbizonyságai! Mert ha ez nincs meg, tehát a Jézusban levő egység, akkor csak beszélünk valamiről, amit valakitől hallottunk, ha azonban megvan, akkor nem kell beszélnünk az egységről, az erőről, az Istennel való békességről... mert az meg is látszik rajtunk!  Ez az erő! ez az az erő, ami sokakat meggyőzött egykor! ez az az erő ami a báránybőrbe bújtakat elriasztott!

Apcsel.2,38-43
„Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát. Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől! A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek. És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala.”

Akkoriban nem mertek a kívülállók viccelni a Hívőkkel, vagy a Hittel! Akkoriban nagy volt az Úr neve az egész földön, és ez tiszteletre indította a világiakat. Hogy ma nem így van, az nem Isten számlájára írandó, hanem a mienkre! Az evangélium hirdetésénél a legtöbb esetben nem az Isten Beszéde van a központban, hanem érzések-borzongások-gondolatok... Ez sem így volt egykor! Az Apostolok cselekedeteiben olvashatjuk is: Valahányszor hirdették az evangéliumot, az Isten Igéjét hirdették, és annak volt foganatja! / Apcsel.2 ; Apcel.3/

Jézus az Isten Igéje! Ezt mind valljuk is, és mindenki is vallja, hisz meg van írva! Ám hogy ez mit is jelent az sokakban nem szűrődött le... így pedig csak üres kijelentés sokakban! Ha Ő a Testté lett Ige, akkor tehát erővel segítségül hívni az Ő nevét csak az Tudja, aki ismeri az Írásokat! Jézus nevét felemelni az tudja hitelesen, aki az Írásokat idézi: És csak is ekkor hatalmas kincsként teszi az aki Felemeli az Ő nevét... Ahogyan írva is van:

Péld 25,11
„Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige!”

Ekkor van erő! Ekkor van hatalom! Ekkor vagyunk benne! Ha benne vagyunk, akkor vagyunk gyümölcsözőek! Aki pedig gyümölcsöt nem terem,, az kivágattatik!

 


Nyomtatás