Az Egységről...

Az Egységről...

Zsolt 42,8
„Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!”

Mit is jelent ez az Ige? Hogy más mit hall ki ebből, azt nem tudom. Mit jelent nekem? Azt megmondom: Isten Igéi egyre mélyebbre visznek engem Isten Kijelentéseiben... Elindulok egy Igén, és egyre mélyebb értelemben nyilvánítja ki elöttem isten az Ő Igazságát! A Mai napon azt gondoltam, néhány tőmondatban beszélgethetnénk az egység fogalmáról, és annak fontosságáról... Íme, ez lett belőle:

I Mózes 2, 15-25
„És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz. És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt. És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve. És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala. Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett. Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté. Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.”

Mózes I. könyve 3,1-10
„A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy? És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.”

Van egy másik történet is a Szent tanban...

Mózes I. könyve 19,1-38
„Mikor a két angyal estére Sodomába jutott, Lót Sodoma kapujában űl vala, és a mint meglátá őket Lót, felkele eléjök, és arczczal a földre borúla. És monda: Ímé én Uraim kérlek, térjetek be a ti szolgátok házához, és háljatok ott, és mossátok meg lábaitokat; reggel korán felkelhettek és indulhattok útatokra. Azok pedig mondának: Nem, hanem az utczán hálunk meg. De nagyon unszolá őket, és betérének hozzá, és bemenének az ő házába; ő pedig szerze nékik vendégséget, és pogácsát is süte, és evének. Lefekvésök előtt a város férfiai, Sodoma férfiai körűlvevék a házat, ifja, örege, mind az egész község egytől egyig. És szólíták Lótot, mondván néki: Hol vannak a férfiak, a kik te hozzád jövének az éjjel? Hozd ki azokat mi hozzánk, hadd ismerjük őket. És kiméne Lót ő hozzájok az ajtó eleibe, és bezárá maga után az ajtót. És monda: Kérlek atyámfiai, ne cselekedjetek gonoszságot. Ímé van énnékem két leányom, a kik még nem ismertek férfiat, kihozom azokat ti hozzátok, és cselekedjetek velök a mint néktek tetszik, csakhogy ezekkel az emberekkel ne csináljatok semmit, mivelhogy az én hajlékom árnyéka alá jöttenek. Azok pedig mondának: Eredj el innen. Ismét mondának: Ez egy maga nálunk a jövevény s ő szabja a törvényt? Majd gonoszbul cselekszünk veled, hogy nem azokkal. És reá rohanának a férfiúra, Lótra, felette igen, és azon valának, hogy betörik az ajtót. De kinyújták azok a férfiak kezeiket, és bevonák Lótot magokhoz a házba és bezárák az ajtót. Az embereket pedig, kik a ház ajtaja előtt valának, vaksággal verék meg kicsinytől nagyig, annyira, hogy elfáradának az ajtó keresésében. És mondának a férfiak Lótnak: Ki van még itt hozzád tartozó? vődet, fiaidat és leányaidat, és mindenedet, a mi a tied a városban, vidd ki e helyből. Mert mi elvesztjük e helyet, mivelhogy ezek kiáltása nagyra nőtt az Úr előtt; és az Úr küldött minket, hogy elveszítsük ezt. Kiméne azért Lót, és szóla az ő vőinek, kik az ő leányait elvették vala, és monda: Keljetek fel, menjetek ki e helyből, mert elveszti az Úr e várost; de az ő vőinek úgy tetszék, mintha tréfálna. És mikor a hajnal feljött, sürgetik vala az Angyalok Lótot, mondván: Kelj fel, vedd a te feleségedet és jelenlevő két leányodat, hogy el ne veszsz a városnak bűne miatt. Mikor pedig késedelmeskedék, megragadák a férfiak az ő kezét és az ő feleségének kezét és két leánya kezét, az Úrnak iránta való irgalmából, és kivivék őt: és ott hagyák a városon kívül. És lőn mikor kivivék őket, monda az egyik: Mentsd meg a te életedet, hátra ne tekints, és meg ne állj a környéken; a hegyre menekülj, hogy el ne veszsz. És monda Lót nékik: Ne oh Uram! Ímé a te szolgád kegyelmet talált te előtted, és nagy a te irgalmasságod, melyet mutattál irántam, hogy életemet megtartotta: de én nem menekűlhetek a hegyre, nehogy utólérjen a veszedelem, és meghaljak. Ímhol az a város közel van, hogy oda fussak, kicsiny is, hadd menekűljek kérlek oda, lám kicsiny az; és én életben maradok. Monda azért néki: Ím tekintek rád e dologban is, és nem pusztítom el a várost, a melyről szólottál. Siess, menekülj oda, mert semmit sem tehetek addig, míg oda nem érsz. Azért nevezték annak a városnak nevét Czóárnak. A nap feljött vala a földre, mikor Lót Czóárba ére. És bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól az égből. És elsűlyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok minden lakosait, és a föld növényeit is. És hátra tekinte az ő felesége, és sóbálványnyá lőn. Ábrahám pedig reggel arra a helyre indúla, a hol az Úr színe előtt állott vala. És tekinte Sodoma és Gomora felé, és az egész környék földje felé; és látá, és ímé felszálla a földnek füstje, mint a kemencze füstje. És lőn mikor elveszté Isten annak a környéknek városait, megemlékezék az Isten Ábrahámról, és kiküldé Lótot a veszedelemből, mikor elsűlyeszté a városokat, a melyekben lakott vala Lót. Lót pedig felméne Czóárból, és letelepedék a hegyen, és vele együtt az ő két leánya is, mert fél vala Czóárban lakni; lakozék tehát egy barlangban ő és az ő két leánya. És monda a nagyobbik a kisebbiknek: A mi atyánk megvénhedett, és nincsen a földön férfiú, a ki mi hozzánk bejöhetne az egész föld szokása szerint. Jer, adjunk bort inni a mi atyánknak, és háljunk ő vele, és támaszszunk magot a mi atyánktól. Adának azért inni bort az ő atyjoknak azon éjszaka, és beméne a nagyobbik, és hála az ő atyjával, ez pedig semmit sem tuda annak sem lefekvéséről, sem fölkeléséről. És lőn másodnapon, monda a nagyobbik a kisebbiknek: Ímé a mult éjjel én háltam atyámmal, adjunk néki bort inni ez éjjel is, és menj be te, hálj vele, és támaszszunk magot a mi atyánktól. Adának azért azon éjszaka is az ő atyjoknak bort inni, és felkele a kisebbik is és vele hála; ő pedig semmit sem tuda annak sem lefekvéséről, sem fölkeléséről. És teherbe esének Lót leányai mindketten az ő atyjoktól. És szűle a nagyobbik fiat, és nevezé annak nevét Moábnak; ez a Moábiták atyja mind e mai napig. A kisebbik is fiat szűle és nevezé annak nevét Benamminak. Ez az Ammoniták atyja mind a mai napig.”

Most pedig az Értelem kedvéért a kulcs:

Rm 15,4
„Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.”

Miről is van szó ezekben a történetekben? Nos a Bukás előzményei, és következményei... Hovatovább a bukás oka az amiről beszélünk. Van egy harmadik, sokkal direktebb utalással bíró történet is:

Mózes II. könyve 32,1-14
„Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűle a nép Áron ellen és mondá néki: Kelj fel, csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lőn dolga ama férfiúnak Mózesnek, a ki minket Égyiptom földéből kihozott. És monda nékik Áron: Szedjétek le az aranyfüggőket, a melyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok én hozzám. Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggőket füleiről, és elvivék Áronhoz. És elvevé kezökből, és alakítá azt vésővel; így csinála abból öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, a kik kihoztak téged Égyiptom földéről. Mikor látta ezt Áron, oltárt építe az előtt, és kiálta Áron, mondván: Holnap az Úrnak innepe lesz! Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani. Szóla pedig az Úr Mózesnek: Eredj menj alá; mert megromlott a te néped, a melyet kihoztál Égyiptom földéből. Hamar letértek az útról, a melyet parancsoltam nékik, borjúképet öntöttek magoknak, azt tisztelik és annak áldoznak, és azt mondják: Ezek a te isteneid Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptom földéből. Monda ismét az Úr Mózesnek: Látom ezt a népet, bizony keménynyakú nép. Azért hagyj békét nékem, hadd gerjedjen fel haragom ellenök, és törűljem el őket: Téged azonban nagy néppé teszlek. De Mózes esedezék az Úrnak, az ő Istenének színe előtt, mondván: Miért gerjedne Uram a te haragod néped ellen, a melyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál vala ki Égyiptomnak földéről? Miért mondanák az égyiptomiak, mondván: Vesztökre vivé ki őket, hogy elveszítse a hegyek között, és eltörülje őket a föld színéről? Múljék el a te haragod tüze, és hagyd abba azt a néped ellen való veszedelmet. Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izráelről a te szolgáidról, kiknek megesküdtél te magadra, mondván nékik: Megsokasítom a ti magotokat mint az égnek csillagait; és azt az egész földet, melyről szóltam, a ti magotoknak adom, és örökségül bírják azt örökké. És abba hagyá az Úr azt a veszedelmet, melyet akart vala bocsátani az ő népére.”

Ezen történetek felett elmerengve, egy felismerés fogalmazódik meg bennünk ok gyanánt... Az egység felbomlása! Mert ha Ádám ott lett volna Éva mellett, a Kígyó csupán átutazó vendég lehetett volna... Ha Lót mellett ott lett volna a felesége, akkor a lányai nem követhették volna el azt a fertelmességet, amit megtettek... Mózes pedig ott és akkor nem került volna abba a kellemetlen (-nek tűnő) Helyzetbe, ha Áronnak, Istenbe vetett hite erős és masszív lett volna, és nem hagyta volna magára Mózest... Volna-volna-volna...

Erről eszembe jut,egy régi ismerősöm mondása: " Ha a nagymamámnak áramszedői lettek volna, most én lennék a trolibusz... De komolyra fordítva a szót:

Isten az embert egységre teremtette! Azt mondja az Istentől ihletett sorok írója:

Zsoltárok 79,8-13
„Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon. Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért. Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod. Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait; És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram! Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!”

Tehát nyáj... Mert mi Istennek nyája vagyunk. A nyáj, nem összetévesztendő a birka csordával... Mert a nyáj attól nyáj, hogy eggyütt vannak. Ennek a nyájnak pedig van pásztora, aki összetartja, és vezeti a nyájat! A Vezetés pedig dinamizmust sejtet, tehát történő dologról beszélünk, egyfajta folyamatosságról. Ha tehát van pásztor, akkor van nyáj! Erről beszél Jézus :

János Evangyélioma 10,1-5
„Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló. A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket. És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.”

Amikor a juhok elfutnak, az azt jelenti: elszélednek... Ez van akkor tehát ha nincs Pásztor! Erre utal a prófécia:

I Kir.22,14-17
„Mikeás pedig monda: Él az Úr, hogy csak azt fogom mondani, a mit az Úr mondánd nékem. És mikor a királyhoz ment, monda néki a király: Mikeás! elmenjünk-é Rámoth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjuk? Ő pedig monda néki: Menj fel és járj szerencsével; az Úr kezébe adja azt a királynak. És monda néki a király: Még hányszor kényszerítselek téged, hogy az igaznál egyebet ne mondj nékem az Úr nevében? És monda: Látám az egész Izráelt szétszéledve a hegyeken, mint a juhokat, a melyeknek nincsen pásztoruk. És monda az Úr: Nincsen ezeknek urok? Térjen vissza kiki az ő házához békességben.”

És Jézus egységes nyájról szóló példázatában, Tanítást is találunk! Mert tehát az egységben láttatik meg a világ számára, hogy nem csorda vagyunk,nem is szabad préda akik átmenetileg összeverődtek akármi dologért, hanem egy vezetés, mégpedig Isten vezetése szerint, valós egységgé összeállva egy vezetés szerint járunk, és tehát ebben válik nyilvánvalóvá a kívül valók számára, hogy a mi Pásztorunk, Az Isten szava! És Jézus számára az Egység volt annyira fontos, hogy ezért a Főpapi Imájában ezt az egységet hosszasan kérte az Atyától....

Ez az egység pedig nem érdek, és nem is alkalmi,tömörülés, hanem valós, egy ,és megbonthatatlan! Nézzétek csak a Jeruzsálemi siratófalat: Mi az ami képessé tette hogy kiállja a tűzvészt, a szándékos rombolást, az eróziót? A kövek kivételes anyaga? NEM! A kövek speciális formája?  NEM! Az hogy az alkotó kövek gondosan és aprólékosan egy formára lettek dolgozva? NEM! Mert ahány kő van a falban, az mind különböző forma és méret! Az tette ellenállóvá a falat, hogy valós egységgé tudtak összeállni, és egymást tartják az alkotó elemek! Akár a nyáj! Ha szorosan egymás mellett mennek, nem tudnak elesni sem, mégha megbotlanak is, mert egymást tartják a juhok! Tudják az irányt is amerre haladni kell, mert egyik a másikat irányban tartja! Lássátok: A Hegy egy hatalmas sziklából áll? Nem, hanem több száz-több ezer sziklából, ámde mégis eggyé álltak össze, így megbontahatatlan egységben év ezredekig dacolnak erózióval-emberi erőlködéssel! Vagy lássátok a Tengereket: Valóban egy az egész? Nem! De a sok milliárd alkotó elem mégis egységgé összeállva,mekkora erőt -mily hatalmas egységet képvisel... Mert az egységben nagy erő van! Az egység fontosságáról írt az Isteni bölcsességgel bíró Salamon:

Prédikátor 4,8-12
„Van oly ember, a ki egymaga van és nincs vele másik, sem fia, sem atyjafia nincs; mindazáltal nincs vége minden ő fáradságának, és az ő szeme is meg nem elégszik gazdagsággal, hogy azt mondaná: vajjon kinek munkálkodom, hogy az én lelkemet minden jótól megfosztom? Ez is hiábavalóság és gonosz foglalatosság! Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje. Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg? Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.”

Lássunk egy ellenpéldát is,ami sajnos mind e mai napig sokakban teljességében meg nem értett történet:

Mózes I. könyve 4,1-12
„Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól. És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő. Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből. És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára. Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté. És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet? Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta. És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt. És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának? Monda pedig az Úr: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről. Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedből. Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az ő termő erejét, bujdosó és vándorló légy a földön.”

Ez a rövid szemelvény, több, egészen pontosan négy nélkülözhetetlen Tanítás alapja és magyarázata, de konklúlzióban elővetíti az Ötödik rendkívül fontos Tanítást is! Vegyük sorjában.

„Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.”

Ebből a leírásból érthetjük meg az ismeret akkori, és valós jelentését:

Hóseás próféta könyve 13,1-5
„Efraim szólott volt, rettegés: nagygyá lett Izráelben, de vétkezett a Baállal, és meghalt. Most is többítik bűneiket és csinálnak magoknak öntött képeket az ő ezüstjökből, bálványokat az ő eszök szerint. Képfaragók csinálmánya mindaz! Róluk mondják: Emberek, a kik áldoznak, borjúkat csókolnak! Azért olyanná lesznek, mint a reggeli felhő és mint a harmat, a mely korán eltűnik; mint a szérűről elsodort polyva és mint a kéménynek füstje. Pedig én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétől fogva. Nem ismerhetsz más Istent kivülem, és rajtam kivül nincs más szabadító! Én ismertelek téged a pusztában, az eltikkadt földön.”

Az Ismerni szó, nem azt jelenti Isten előtt, és nem azt jelentette egykor, amit ma ez alatt értünk: A szó, hogy Ismerni, ezt jelenti valósággal: EGGYÉVÁLNI! Erről szól az Ige:

1Móz 2,24
„Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.”

Tehát már nem kettő, hanem egy! És ezen az alapon válik előttünk érthetővé Pál Tanítása, miszerint:

Ef. 5, 21-32
„Engedelmesek legyetek egymásnak Isten félelmében. Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak. Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek. De miképen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjöknek mindenben. Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért; Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek feredőjével az íge által, Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen. Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségöket, mint az ő tulajdon testöket. A ki szereti az ő feleségét, önmagát szereti. Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképen az Úr is az egyházat; Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő testéből és az Ő csontjaiból valók. Annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy testté. Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról szólok.”

Ugye hogy ebben az aspektusban az a szó is hogy Engedelmesség... mennyire többet sejtet mint amit ma értünk ez alatt? Engedelmesség, mégpedig az egységben-teljes egyetértésben, egyazon célból történő engedelem... Vagyis: Szívnek-Léleknek teljes egyetértésével. De vissza a témánkhoz, ha megértjük hogy valójában mit jelent ez a szó hogy Ismerni, akkor ebben az aspektusban válik megdöbbentővé, és szinte sokkolóvá Jézus példázata:

Máté.7,21-23
„Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.”

Hiszen értjük már Jakab vélekedését és magyarázatát, amikor azt állítja:

Jak 2,19
„Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.”

Nem elég Hinni, de valósan eggyé is kell vele lenni! Mert ha valaki csak hisz benne, de eggyé nem válik vele, akkor megismétlődik az a (most még mosolyogtató) ámde az idők végén, roppant kínossá váló Prófécia (!) mert ez egyben prófécia is sokaknak... amiről az apcsel tesz bizonyságot:

Apcsel.19,13-17
„Elkezdték pedig némelyek a lézengő zsidó ördögűzők közül az Úr Jézus nevét hívni azokra, a kikben gonosz lelkek valának, mondván: Kényszerítünk titeket a Jézusra, kit Pál prédikál. Valának pedig némelyek Skévának, egy zsidó főpapnak fiai heten, a kik ezt mívelik vala. Felelvén pedig a gonosz lélek, monda: A Jézust ismerem, Pálról is tudok; de ti kicsodák vagytok? És reájok ugorván az az ember, a kiben a gonosz lélek vala, és legyőzvén őket, hatalmat vőn rajtuk annyira, hogy mezítelenen és megsebesülve szaladának ki abból a házból. Ez pedig tudtokra lőn mindeneknek, mind zsidóknak, mind görögöknek, kik Efézusban laknak vala, és félelem szálla mindnyájokra, és magasztaltatik vala az Úr Jézusnak neve.”

/ Az Apcsel 19,13-17-ig, egy roppant súlyos és nagy volumenű tanítás egyben. Van e kedve valamelyikőtöknek ezt jövő szerdára kidolgozni?/

Ezek az ördögűzők, hinni hittek Jézusban, hiszen látták az erőt és a jeleket... Csak éppen nem sajátították ki az Urat maguknak! Nem váltak vele eggyé! Ezért nem is élhettek az egységben élő erővel! Még amit itt szeretnék felemlíteni, ismét egy fogalom zavar... Ez a szó hogy Testvér... Nos erről azután van sok értelmezés is általánosan, ami a közös bennük, hogy mindahány távol van az Igazságtól! Sokak számára az hogy Testvér, egyfajta megszólítás... mások érdemként aposztrofálják eme szót... megint másokszámára jelentéssel nem bíró szokás-megszólítás... Ámde az Igazság az, hogy a jelentése pontosan az, aminek hangzik! Először is tudva levő dolog: Nem egymást hívogatjuk testvérnek, nem egymást tüntetjük ki ezzel az előjellel, hanem Isten hívott bennünket gyermekeinek, amikor is újjászült bennünket az Ő Igéje által, és így lettünk mi Testvérek! A Testvér jelentését és valóságát talán megérthetjük akkor, ha a két szót különválasztva mondjuk: Test....Vér...azaz: Test és Vér... Így pedig történetesen azt kapjuk,hogy egy Test-egy vér! Hogy ezt még inkább konkretizálhassuk, nézzünk meg még egy Igét:

3Móz 17,11
„Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.”

És hogy nehogy azt gondoljuk hogy valamit félre értettünk:

Jn 6,54
„A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.”

Így tehát, és innentől amiről beszélünk : Egy Test és Egy vér, és egy Élet... Mindez pedig a Messiásban az Istentől! Ha legközelebb megszólítjuk így egymást, talán nem árt tudni, hogy mit jelent e Jelző! Azt gondolom mostanra nagyvonalakban körvonalazódott előttünk az egység és Testvériség fogalma... Ez volt tehát az első Tanítás... a Második:

I Mózes 4,3-5
„Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből. És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára. Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.”

Erről az esetről az általános nézet az, hogy Kain, azt a Termést adta hála gyanánt Istennek amit Ő maga, vagyis Isten teremtett és nevelt, úgymint gyümölcsök... ellenben Ábel többet adott. Ezért volt a megkülönböztetés... Csak gondolkodjunk el Testvérek... Valóban erről van szó? Mert a juhot Ábel teremtette? Az Életet nem Isten adta? Értsük meg Testvérek: Mind e mai napig Ünneplik a Zsidók a Tu bisvát Ünnepét! Ekkor gyümölcsöket mutatnak fel, tehát az, hogy Kain gyümölcsöket mutatott fel Istennek, nem elvetendő dolog Isten előtt! Sőt! Ő maga mondja:

V Mózes 20,19-20
„Mikor valamely várost hosszabb ideig tartasz körülzárva, hadakozván az ellen, hogy bevegyed azt: ki ne veszítsd annak egy élőfáját sem, fejszével vágván azt; hanem egyél arról, és azt magát ki ne irtsad; mert ember-é a mezőnek fája, hogy ostrom alá jusson miattad? Csak a mely fáról tudod, hogy nem gyümölcstermő, azt veszítsd el és irtsd ki, és abból építs erősséget az ellen a város ellen, a mely te ellened hadakozik, mind addig, a míg leomlik az.”

Higgyétek el Testvérek, másról van itt szó Kain, és Ábel esetében... Most nézzünk egy ezt megelőző történetet, ami által értelemre juthatunk:

I Mózes 3,6-21
„És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy? És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél? És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz. Nevezte vala pedig Ádám az ő feleségét Évának, mivelhogy ő lett anyja minden élőnek. És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket.”

Amit megláthatunk az a következő: Az engedetlenség bűnébe esés után, az ember elrejtőzött Isten elől, ösztönösen tudva, Isten közelében semmi ami bűnös meg nem maradhat! Hogy Isten megadja a lehetőséget az embernek a visszatérésre, Bőr ruhát készített az embernek... Részben valóban azért, hogy a mezítelenség miatt való szégyen ne tartsa távol az embert, de legfőként, és ez a legfontosabb, hogy azon bőröket ezt megelőzően egy állat hordta! Tehát megjelent az első véráldozat, ami azt jelezte, hogy vér által lehetséges Istennél bocsánatot nyerni! Ezt később így fogalmazta meg az Isten:

3Móz 17,11
„Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.”

És ez volt az, amit elbeszélésből megértett Ádám, és így közelített Istenhez, megértve: Isten elé való járuláskor az első a bűnbocsánat, és csak az után a hála! Amíg bűnben van valaki, semmijen más áldozat nem lehet kedves tőle az Isten előtt! Ez tehát a második tanítás Istentől ebben a fejezetben! A harmadik pedig:

I Mózes 4,6-7
„És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet? Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.”

Pusztán az értelem kedvéért nézzük ennek az előzményét:

I Móze 3,17-19
„Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.”

Tövis és bogácskóró, azaz gyom-gaz! Ez pedig az átok miatt érte a földet! A Földet Héberül így nevezzük: Ádámá. Az Embert pedig így: Ádám... minthogy Földből való-földi. Ha átok alá rekeszti Isten azt ami földi, akkor az mindenre kihat! És a természetben meg is láthatjuk: A Gazért nem kell dolgozni! azért hogy a gaz felüsse a fejét, nem kell földet művelni! Ez pedig számunkra azt jelenti: A Bűnért nem kell az embernek dolgoznia-izzadnia... épp ellenkezőleg! Úgy ahogy a gaz ellen folyamatos munka szükséges, így az embernek a bűn ellen is folyamatosan küzdenie kell! Sőt: Láthatjuk, hogy a ritkán használt, ámde lebetonozott-kikövezett talajt is feltöri a gaz... Épp így a hívő életében is felütheti-és felüti a fejét a bűn! Ezért figyelmezteti Kaint-Isten:

„Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.”

És az hogy: "de te uralkodjál rajta" Rögvest a hatalommal való felruházást is jelenti számunkra! A negyedik Tanítás ebben a rövid fejezetben ez:

I Mózes 4,9
„És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?”

Ez tehát a szívben megfogant bűn kijelentése, és a testi-tehát Istentelen alapállás felmutatása! Mert az Isten Echad! Vagyis: Egy! A Tőle való tanítás is Egy, és egységre vezet! A Bűn pedig önző és a tanítása az egoizmus! azt mondja: csak te... nézd a te hasznod... és arra nevel, hogy válj külön!

Kain kérdésére tehát:

„Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?”

És a válasz: IGEN!!! És mint Őrző, így felelősek is vagyunk egymásért! Ám ez a felelőség, nem szabad, hogy pusztán csak a számonkérésben, a dorgálásban, az ítélkezésben nyilvánuljon meg! Jézus sem így tett! Jézus Megüresítette magát, és lejött értünk! Értem például egészen a pokol kapujáig! (bár valószínűbb hogy sokkal mélyebbre is!) HA Ő ezt tette értem, akkor számomra egyáltalán nem Szentségtörés, hogy esetenként mint Jeremiás, egészen Egyiptomig visszamenjek egy testvéremért, hátha útközben Isten rajtam keresztül elérheti őt, és a szívére beszél! És az ötödik, amit megkezdett Tanításként jelezetem? Nos a Történet konklúziójából megérthetjük:

A Testvértől való szívben történő elfordulás, kirekesztés, a Testvériség megtagadása... Már maga a gyilkosság! Ezért mondja Isten:

Ézsaiás 1,10-17
„Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe! Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm; Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok? Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek. Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek. Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni; Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.”

Tehát az Egység... Nos az Egység, ismét egy olyan dolog, amiről nem beszélni kell, hanem megélni! Egységben élni-egységben gondolkodni... Egységben Istennel-egységben a Testvérekkel! Ez a Hármas kötelék, melyről a Prédikátor beszélt!

Prédikátor 4,9-12
„Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje. Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg? Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.”

Egységben egy a Hit; egy az Úr; egy a Cél... És egy az ellenség, aminek-akinek egységesen kell ellenállni!

 


Nyomtatás