Testvériség

Római levél 12,9-19
„A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz. Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok. A reménységben örvendezők; a háborúságban tűrők; a könyörgésben állhatatosak; A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok. Áldjátok azokat, akik titeket kergetnek; áldjátok és ne átkozzátok. Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal. Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek; ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek timagatokban. Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt. Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek. Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.”

Ez egy nagyon szép leírása a testvéri kapcsolatnak. Ugyanakkor lehet ijesztő is, ha megvizsgálva önmagunkat nem tudjuk azt magunkra vonatkoztatni. Minden esetre úgy gondolom leszögezhetjük, hogy az Ige igen, és Ámen. Éppen ezért azt magunkra kell öltenünk és nem fordítva. Hiszen nem új keletű és nem egy eldugott dolog a testvérek közötti háború, a szenteskedés, az ítélkezés, a rágalmazás és minden ehhez hasonló cselekedet amelynek forrása a szeretetlenség. A testvérek előszeretettel beszélnek az előző igékben olvasott nagyszerű tulajdonságokról, de arra már nem igyekeznek, hogy megéljék azt. Mi lehet a gond, mi által válik olyan elérhetetlenné sokaknak?

János evangéliuma 13,12-15
„Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek? Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek.”

Ejha, Jézus jó magasra tette a lécet ugye? Meg kell mosnunk egymás lábát ahogyan Jézus is tette!
Bár ez valójában azoknak magas és elérhetetlen, akiknek útjában áll a saját énjük és képtelenek magukat megalázni. Mert igen, az alázat kulcsa sok mindennek.

4Mózes 12,3
„Ez a Mózes pedig igen alázatos volt, a földön élő minden embernél alázatosabb.”

Mózesről jól tudjuk, hogy szerette a népét. Sok nehézséget kellett elszenvednie a pusztában levő néptől, de mégis közben járt értük. Mennyire szerette őket? Ezt mondta Mózes az Úrnak:

2Mózes 32,32
„De most bocsásd meg bűnöket; ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedből, amelyet írtál.”

Jézus pedig eképpen mondta:

János evangéliuma 15,13
„Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek.”

Mózes igazi pap volt, aki közbenjárt a testvéreiért. Jézus pedig az Istennek a főpapja Melkicedek rendje szerint. De mondhatjuk: Mózes ritka nagy ember volt, Jézus pedig maga az Isten. Hogy lehetnénk mi hozzájuk hasonlók!? Az ige mondja:

1Péter levele 2,9
„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;”

Bizony papok vagyunk és ennek megfelelően kell járnunk Isteni rendelet szerint. A papokat Isten nem kirakatba szánta látványosságra, hanem közbenjárásra, intésre, gyámolításra, bátorításra, fáradozásra, szolgálásra és sok egyéb másra, de mindent egybefoglalva; szeretetben való munkálkodásra. Mivel ezt az elhívást kaptuk, te és én, igen TE is, ezért ne csak beszéljünk róla, hanem törekedjünk is betölteni azt.

1Korintusi levél 4,20
„Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.”

Mindenkinek van egy mércéje, amihez viszonyít. De ha Isten igéjéről van szó, akkor a mércét is ahhoz kell tennünk és nem máshoz. Statisztikai adatok nem kellenek ahhoz, hogy megtudjuk hol tart a mai időben a testvériség. Rövided úgy mondanám, hogy: szégyen. De ha még csak ránk nézve lenne szégyen, azt mondom; megérdemeljük. De Istenre nézve is szégyen, azt pedig állítom, hogy Isten nem érdemli meg. Változás kellene minél gyorsabban, mert az idő közeleg. Jézus mondta:

Lukács evangéliuma 18,8
„...Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?”

Az előbb még a testvériségről beszéltem most pedig a hitről. Nagyot ugrottam volna?

1János levele 4,20
„Ha valaki azt mondja: "Szeretem Istent", a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát.”

Ez az ige egy mérleg, amin egyszerűen lemérhetjük, hogy valóban szeretjük-e Istent. A szeretet is egy azon szavak közül, amely mélységét vesztette. Szeretjük a finom ételeket, a kedvenc sorozatunkat a TV-ben vagy éppen a kutyánkat, és ugyanezt a szót használjuk mikor azt mondjuk: szeretjük Istent. A szeretet valódi mélységét Isten igéje elénk tárja több helyen is, de nem azért hogy csupán tudomásunk legyen róla, hanem hogy megéljük azt! Nincs mentségünk, hiszen amiről tudunk, arról számot is kell majd adnunk.

Római levél 13,8
„Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.”

Befejezésül pedig ez az ige legyen mindenkor szemünk előtt:

Filippi levél 2,3
„Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.”

Ámen