Útban hazafelé....

Útban hazafelé

Mt.19,16-30
„És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek? Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat. Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat. Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem? Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem. Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala. Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába. Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges. Akkor felelvén Péter, monda néki: Ímé, mi elhagytunk mindent és követtünk téged: mink lesz hát minékünk? Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, a kik követtetek engem, az újjá születéskor, a mikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét. És a ki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet. Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők.”

Áldott testvérek. Eme Igefejezet, bár nagy titkot rejt, mégis sajnos olyannyira homályos sokak előtt. Oly teóriákat építettek fel ezen példára, melyek ugyan hangzatosak, ámde az Igazsághoz (nos lássuk be) semmi közük nincs! Ezen teóriák egyik vonulata szerint: Jézus felülírta az Istennek való engedelmesség fontosságát. Meg kell értenünk testvérek, és egyszer és mindenkorra ki kell jelentenünk, mely igen veszélyes kijelentés ez! Ez valójában alapja egy bálványimádati felhívásnak, és ebben a tekintetben, minthogy tudjuk, hogy Jézus és az Atya egy, egyenesen Istenkáromlás! Akik azt állítják, hogy Jézus felmentést ad az Isten parancsolatainak megtartása alól, azok burkoltan azt állítják, hogy: Isten bár mondott (mert mondhatott) ezt, meg azt, de eljött Jézus mint megmentő, és az Atyától és az Atya akaratától mentett meg bennünket. Lássátok meg mekkora Istenkáromlás ez! Tehát szerintük eljött Jézus, aki ellene ment Istennek, és legyőzve Őt, mindenkit üdvösségre juttat, akár milyen életet is élnek testben. Nos: mindenek előtt tisztázzunk pár aprónak "tűnő" dolgot:

1; Az Atya és Jézus egy! (Jn 10,30 Én és az Atya egy vagyunk.)

2; Jézus nem visz bennünket üdvösségre, hanem vezet!

3; Jézus, soha semmit nem tesz vagy mond az Atya akaratán kívül! ( Jn 12,50 És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem.)

Mindezek figyelemben tartásával, figyeljük meg a Mt. 19-ben feltárt titkot, mely eddig oly homályos volt előttünk:

Mt.19,16-17
„És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek? Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.”

Látni látjuk ezen Igéket, de értjük-e?

„Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek? Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.”

Senki sem jó, csak az Isten! Vagyis: mi van gyermekem, felismertél engem?

Mózes I. könyve 1,1-4
„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. És látá Isten, hogy JÓ a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.”

Tehát itt az első mondatban is felfedi magát Jézus, és nem hagy kétséget az felől: hogy Ő és az Atya egy! Minek előtte tovább haladnánk, egyenesítsünk ki egy kérdőjelet: Jézust mondott-e valamit is azért, hogy félrevezessen sokakat? Hogy ne kelljen ezen a kérdésen sokat töprengenünk, hallgassuk meg Jézust, mit mond magáról erre a kérdésre vonatkozóan:

Példabeszédek 8,1-9
„Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát? A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg. A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng. Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van! Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet. Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság. Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság. Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog. Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.”

Tehát leszögezhetjük: Jézus nem hazudik! Akkor viszont miért állítják oly sokan, hogy Jézus eltörölte a törvényt? Vegyük már észre, ami a napnál is világosabb:

Mt.19,16-19
„És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek? Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat. Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat.”

Jézus az ifjú figyelmébe a törvényt ajánlotta, az örök élet zálogaként! (Nem lehet annyira nehéz felismerni a Tízparancsolatot...) Azután folytatódik a szóváltás Jézus és az ifjú között:

Mt.19,20-26
„Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem? Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem. Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala. Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába. Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.”

Mi fogyatkozás van még bennem (kérdezte az ifjú)? Tehát a parancsolatok megtartása mellett, mi az, ami még kellene az üdvösséghez?

Mt.19,21
„Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.”

Talán ez a kijelentés célhoz vezethet bennünket, hogy értelemre juthassunk e válasz felett.

Jn.14,30-31
„Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije; De, hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát és úgy cselekszem, a mint az én Atyám parancsolta nékem: keljetek fel, menjünk el innen.”

Jön a világ fejedelme…” Tehát a Szoton eljön és vizsgálatot folytat, hogy Jézusban van-e valami, ami miatt jogot formálhat rá, mint rabszolgára, és örök rabságra viheti-e? Jézus nem fut bizonytalanra, és egész földi pályafutása alatt törekedett arra, hogy e világtól független legyen! Nevezetesen, ahogyan azt a Zsidókhoz írt levél szerzője is írja:

Zsid.4,14-16
„Lévén annakokáért nagy főpapunk, a ki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz. Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.”

Tehát Jézus a bűntől érintetlen volt, így tehát rá nem formálhat jogos igényt a Szoton! Ebből két dolgot érthetünk meg:

1; A Parancsolatok valósággal igazságra vezethetnek! (nem azt mondtam hogy visznek(!) hanem azt, hogy: vezetnek!

És most figyelmesen olvassuk el, Pál félreértett szavait:

Rómabeliekhez írt levél 10,1-8
„Atyámfiai, szívem szerint kívánom és Istentől könyörgöm az Izráel idvességét. Mert bizonyságot teszek felőlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint. Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek. Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára. Mert Mózes a törvényből való igazságról azt írja, hogy a ki azokat cselekeszi, él azok által. A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztus aláhozza;) Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.) De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, a melyet mi hirdetünk.”

A Róma levél 10,5-8-ig ha ismerősen cseng, nos, az nem a véletlen műve! Ez biza az V.Mózes 30!

Mózes V. könyve 30,1-20
„És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened; És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből: Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened. Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged; És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat. És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj. Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged. Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked. És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz; Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.”

Tehát konkrétumokban az első pont: a parancsolatok igazságra vezethetnek, ha engedelemben követjük azokat, tudva immáron azt, hogy minden parancsolat vége a Messiás!

Róma 10,4
„Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára.”

De mielőtt elhamarkodottan, fél igazságra bólintanánk, lenne itt még valami, mert a fél igazság nem igazság! A parancsolatokat úgy nevezzük: Isten szava, Isten igéje! Történetesen ez a neve a Megváltónknak!

János Evangyélioma 1,1-4
„Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;”

Tehát a teljes igazság: az Isten Beszéde testté lett, és egyrészt Önmagát a testiesség határain túl nyúlóan tanította, majd a tökéletes engesztelés által, és az Ő Istentől való feltámadása által, lehetővé téve nekünk a benne való újjá születést, Önmagában elérhetővé tette számunkra a törvény betöltését! És a második pont ami következőképpen érthetővé válik Jézus emberi testben történő, ámde a bűntől való érintetlenségéből: Jézus arra tanított bennünket példát adva, hogy igen is lehetséges e világon is, az Isten országában élni! Érintetlenül e világ rendeléseitől, preferendumaitól, mintegy átutazóként. Ezzel pedig újra vázolja a szövetségben való részvételt! A szövetség kötést, úgy nevezzük: Ábrahám szövetsége. Ennek biza vannak kritériumai! Az első az, hogy Ábrahámban vehetünk részt a szövetségben! Vagyis: akik Ábrahám hitével megegyező hitet élnek. Erről a hitről így ír konklúzióként a zsidókhoz írt levél szerzője:

Zsid.11,8-16
„Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy. Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten. Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette. Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön. Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek. És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.”

Ebben az aspektusban egyértelműen kitűnik, hogy Ábrahám hite az engedelmességben nyilvánult meg! Ez mára megváltozott volna? Nos, nem! Még Jakab is ezt a hitet preferálja a levelében:

Jakab Apostol levele 1,1-27
„Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet. Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül. Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember. Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú atyafi az ő nagyságával; A gazdag pedig az ő alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fűnek virága. Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az ő útaiban. Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka. Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk. Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja. Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket. Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében. Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló. Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.”

Mire eddig eljutottunk, valamit fel kell említenem: tudjátok, hogy ezen igehirdetések anyaga, olvasható formában közkézre kerül sokak számára. Vannak oly olvasók is, akik szkeptikusan állnak ezekhez a dolgokhoz, ők mostanra fellélegeztek, mert a szigorú idézetek: zsidókhoz írt levél, tóra, vagy Jakab levelének címzése szerint zsidókhoz, és zsidóknak szólnak:

„Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.” 

Megint tévednek ezen olvasók. Mondanám ezt, hogy elfelejtkeznek egy fontos momentumról, de nem mondhatom, mert erre soha nem jutottak el, így nem felejtésről van tehát szó, hanem tudatlanságról. Azon hívők a nemzetekbeliek közül, akik megtértek valósággal Ávráám, Yichak vö Yakov (Ábrahám, Izsák és Jákób) Istenéhez, és megismerték Yessuában a megígért és hirdetett Messiást, azok beoltattak a szelíd olajfába! Tehát nekik szól minden, ami a zsidóságnak adatott! (Így az ígéretek és az örökség is!) Akik nem oltatnak be, azoknak is van részük a történetben, tehát nem tűnnek el az idők végeztével: a Szent Tan, plusz az újszövetségi írások bizonysága szerint, kellenek az elszáradt gallyak tüzelőanyagnak a Gyehennára!

 

 

 


Nyomtatás