Sabat

Sabat

Sabat - szombatZsidókhoz írt levél 4,1-16
„Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék. Mert nékünk is hirdettetett az evangyéliom, miképen azoknak: de nem használt nékik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, a kik hallották. Mert mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba, miképen megmondotta: A mint megesküdtem az én haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba; jóllehet munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte. Mert valahol a hetedik napról ekképen szólott: És megnyugovék Isten a hetedik napon minden ő cselekedeteitől. És ugyanabban ismét: Nem mennek be az én nyugodalmamba. Mivelhogy annakokáért áll az, hogy némelyek bemennek abba, és a kiknek először hirdettetett az evangyéliom, nem mentek be engedetlenség miatt: Ismét határoz egy napot: Ma, szólván Dávid által annnyi idő multán, a mint előbb mondva volt. Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket. Mert ha őket Józsué nyugodalomba helyezte volna, nem szólana azok után más napról. Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének. Mert a ki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, a miképen Isten is a magáéitól, Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék. Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait. És nincsen oly teremtmény, a mely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, a kiről mi beszélünk. Lévén annakokáért nagy főpapunk, a ki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz. Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.”
 

Áldott testvérek. Miről is van szó ebben a fejezetben? Nos, a Sabat valójában az Úr nyugodalmába való bemenetel. Ez a nyugodalom az, ami sokakat zavarba ejt, hiszen e szó definíciója sokak előtt félreértett. Mit is jelent tehát ez a szó: az Úr nyugodalma? 

Mózes I. könyve 1,1-31
„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap. És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn. És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap. És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn. És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó. Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn. Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó. És lőn este és lőn reggel, harmadik nap. És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek. És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre; És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó. És lőn este és lőn reggel, negyedik nap. És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén. És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó. És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön. És lőn este és lőn reggel, ötödik nap. Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn. Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.”
 

Azt látjuk tehát, hogy az Örökkévaló minden teremtését elvégezte, és tökéletessé tett mindent. Hiszen azt is látjuk a Böresit (1Mózes) könyvének, a teremtéseire vonatkozó részeinél: 

„És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó.” 

Itt meg kell azonban jegyeznem, hogy mindez csak addig volt így, amíg az Örökkévaló minden teremténye az Isten által megadott és meghatározott módon engedelmeskedett a Teremtőnek! Hiszen az ember ellenszegülése, engedetlensége, az Antikrisztus sikeres munkája mindenre hatással volt. Az Antikrisztust mindjárt megmagyarázom. Tehát érteni kell, hogy minden történés, kihatással van mindenre. Ahogyan Éva elsődlegesen elkövetett engedetlensége hatással volt Ádámra is, hiszen Éva miatt lett ellenszegülő Ádám, úgy az Ádám bűne is hatással lett a környezetére, ami pedig az élettere volt, annak minden teremtményével együtt. Látjuk is: 

Mózes I. könyve 3,1-19
„A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy? És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél? És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.”
 

Tehát summázva: az egy cselekvése, hatással van az egy környezetében mindenre, és a megrontott környezet ismét visszaüt arra aki miatt beállt a romlás. Pál is ezt írja: 

Róma 5,12-21
„Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek; Mert a törvényig vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény. Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, a kik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, a ki ama következendőnek kiábrázolása vala. De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset; mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra. És az ajándék sem úgy van, mint egy vétkező által; mert az ítélet egyből lett kárhozottá, az ajándék pedig sok bűnből van igazulásra. Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővölködésében részesültek. Bizonyára azért, miképen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. Mert miképen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek. A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de a hol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik: Hogy miképen uralkodott a bűn a halálra, azonképen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által.”
 

Talán ezt nevezi a fizika így: kölcsönhatás.

Tehát visszatérés az Antikrisztusra: a szó ami által teremtett a Teremtő mindent, és ezt a szót (davar-t) adta az Örökkévaló a teremtése világosságául, Messiásnak, azaz Felkentnek nevezzük! Ezen szó által van tehát a teremtés, és van a teremtés megtartatása! Az Örökkévaló így tesz bizonyságot a davar-ról: 

Ézs 45,23
„Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér: hogy minden térd nékem hajol meg, rám esküszik minden nyelv!” 

Ami ennek a szónak ellent mond, nos, azt nevezzük hazugságnak, engedetlenségre való felszólításnak. Tehát: Antikrisztusnak. Amikor a kígyó Éva megtévesztésére, ellene mondott az Istentől vett szónak, akkor valójában az Antikrisztust jelenítette meg. De térjünk vissza a Sabat-hoz. A Sabat valójában tehát, az Isten megnyugvásába való bemenetel (visszamenetel). A kettő között körülbelül annyi a különbség, mint a „megtérés” és a tesúvá, azaz „visszatérés” között. A bemenetel vagy megtérés, nem hordoz semmi konkrétumot. Hiszen bemenni vagy megtérni lehet akár hova is és akár mihez-kihez is. A visszatérés, vagy visszamenetel, már konkretizálja azt, hogy pontosan oda, ahonnan elszakadtam. Ezért van az, hogy sokan csak megtérnek, de azt sem tudják, hogy igazából kihez. Ezért nincs Isten ismeret, és pontosan ezért nem tartják az engedelmességet kritériumnak. Tehát az Isten által teremtett és vezetett alkotásban, amikor is Isten minden teremtménye engedelmes a szónak, Isten igéjének, nos, erre az állapotra azt mondja Isten: 

I Mózes 1,31
„És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó.”
 

Ezek után ezt olvassuk: 

Mózes I. könyve 2,1-3
„És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.”
 

A szombat dolgában, adatott törvény is. Azonban az ember, mivelhogy ő testi, testileg értelmezve nem értheti ennek a napnak a jelentését és jelentőségét, ezért „csak” a tiltások halmazát láthatja abban. S'má Yisráél:

II.Mózes 20,8-11
„Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van; Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.”
 

Tehát a testi ember értelmezése ez: „ezt sem szabad, azt sem szabad, semmit sem szabad.” Ez a gondolkodás pedig (és természetesen), ellenkezést vált ki az emberből, a testi emberből. Valójában azonban ez a törvény nem a tiltásokról szól, hanem valami egészen fantasztikus, valami elképzelhetetlenül nagyszerű dologról. Amikor a micva úgy fogalmaz, hogy sem te, sem pedig más, akkor valójában mindent összevonva egyenlőséget hirdet, az Isten teremtésére vonatkozóan! Mindenek az Isten teremtményei, és senkit és semmit nem teremtett az Isten sem szolgaságra, sem pedig kárhozatra! Isten szabadságából mindeneknek része van! Az a szó, hogy Sabat (szombat), azt jelenti, hogy az Isten teremtésének a vége, vagyis: a megnyugvás ideje! Amióta megtértünk, oda vágyunk mi mindannyian. Ezt nevezzük üdvösségnek is. Egész héten nyomtad az ipart, dolgoztál magadért, a családodért, a vállalkozásodért. Amikor abbahagytad a munkád fizikai részét, akkor a gondolataidban folytattad, hogy miként lehetne ezeket hatékonyabban, szebben és jobban csinálni. Pihenésként, kikapcsolódásként strapáltad magad hiábavaló gondolatokkal, illúziókkal, testi felüdüléssel. De várjuk, hogy egy varázsos pillanatban „odaát” ébredünk. Várjuk a csodát, pedig nincsenek csodák ebben a vonatkozásban, hanem csak „törvényszerűségek” vannak. Meg is van írva: 

Galata 6,7-8
„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is. Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.”
 

Ha ugyanis úgy kezdünk hozzá a dolgainkhoz, hogy van egy nap, egy Istentől rendelt nap, amikor megpihenhetünk Őbenne úgy, hogy senki másra sem terhelhetjük a dolgainkat, és együtt élvezhetjük az Istennel való közösséget, akkor egy idő múltán be fogjuk látni, hogy ez így ebben a formában nem megy, mert nem is mehet. Ugyanis ha egész héten a testi életünket éljük, és testiesen gondolkodunk, akkor nem tudunk egy pillanat alatt feloldódni az Istennel való közösségben. Egyre többet fogunk Őrá gondolni a hét folyamán, és ezek hatására átformálódik a gondolkodásunk, lelki hozzáállásunk a dolgokhoz. Mindent el fogunk követni azért, hogy azon az áldott napon, amikor eljutunk a Sabat áldott idejére, ott készen legyünk, és ne valljunk szégyent azáltal, hogy nem tudunk felszabadulni az Isten jelenlétében. Vegyétek észre, hogy az úgy nevezett „ó” szövetségnek, jelen időre érvényes, tehát „új” szövetségi formájáról beszélek. Ez az igazi átalakulás! Erről az időszakról ír Ézsaiás is. Ne feledjük, hogy ez az „igazi átalakulás” nem egy általános időpont, hanem személyre szabottan adatik, kinek-kinek az értelmének megnyílásához szabva: 

Ésaiás próféta könyve 35,1-10
„Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike. Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsősége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét. Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket. Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, a ki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben. És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem. És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el; Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta! Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj.”
 

Most mindezek ismeretében olvassunk el egy igen nagyon érdekes részt az újszövetségi írásokból, meglátva és megértve azt, hogy az újszövetség semmiben nem írta felül az Istennek való engedelmesség kritériumát, sem pedig a micvákat:

Máté Evangyélioma 12,1-8
„Abban az időben a vetéseken át haladt Jézus szombatnapon; tanítványai pedig megéheztek, és kezdték a kalászokat tépni és enni. Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: Ímé a te tanítványaid azt cselekszik, a mit nem szabad szombatnapon cselekedni. Ő pedig monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett vala ő és a kik vele valának? Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt kenyereket, a melyeket nem vala szabad megennie néki, sem azoknak, a kik ő vele valának, hanem csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek? Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt. Ha pedig tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat. Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia.”
 

Ugye megint a tiltások. Pedig nem a tiltások halmaza a Sabat-i törvény, hanem az igazi szabadságé, ami mindenkire is vonatkozik! Ugye Dávid esetéről van szó. De hogy is jön ide Dávid története? Lássuk: 

Sámuel I. könyve 21,1-6
„És Dávid elméne Nóbba Akhimélek paphoz. Akhimélek pedig megrettenve ment Dávid elé, és monda néki: Mi dolog, hogy csak egyedül vagy, és senki sincs veled? És monda Dávid Akhimélek papnak: A király bízott reám valamit, és monda nékem: Senki se tudja meg azt a dolgot, a miért elküldélek téged, és a mit parancsoltam néked; azért a szolgákat elküldém erre és erre a helyre. Most azért, mi van kezednél? Adj öt kenyeret nékem, vagy egyebet, a mi van. És felele a pap Dávidnak, és monda: Nincs közönséges kenyér kezemnél, hanem csak szentelt kenyér van, ha ugyan a szolgák tisztán tartották magokat, legalább az asszonytól. Dávid pedig felele a papnak, és monda néki: Bizonyára el volt tiltva mi tőlünk az asszony mind tegnap, mind azelőtt, mikor elindulék, és a szolgák holmija is tiszta vala (jóllehet az út közönséges): azért bizonyára megtartatik ma szentnek az edényekben. Adott azért a pap néki szentelt kenyeret, mert nem volt ott más kenyér, hanem csak szent kenyér, melyeket elvettek az Úrnak színe elől, hogy meleg kenyeret tegyenek a helyett azon a napon, a melyen az előbbit elvevék.”
 

Mielőtt ezeknek nekidőlnénk, vegyük újra: mi is a Sabat? Az Istennek tetszésére lévőknek, az Istennel való közössége, mégpedig teljes békességben! Ebben a történetben pedig azt látjuk, hogy Dávid és az őt követők, nem voltak érintettek egyetlen ellenük szóló vádpontban sem, nem egyéb helyre mentek eledelért, hanem Isten házába, nem is egyéb helyről kértek segítséget, hanem Isten szolgájától. Tehát nem követtek el szentségtörést a szent kenyerek elfogyasztásával, ezért mondta Dávid:

„Dávid pedig felele a papnak, és monda néki: Bizonyára el volt tiltva mi tőlünk az asszony mind tegnap, mind azelőtt, mikor elindulék, és a szolgák holmija is tiszta vala (jóllehet az út közönséges): azért bizonyára megtartatik ma szentnek az edényekben.” 

Tehát „tiszta edényeknek” nevezte magukat. Az, hogy asszonyoktól tiszták maradtak, nem azt jelenti, hogy az asszony eleve tisztátalanná tesz, hanem ahogy érthetően és tisztán írja Pál: 

I Korinthusi levél 7,26-33
„Úgy ítélem azért, hogy jó ez a jelenvaló szükség miatt, hogy tudniillik jó az embernek úgy maradni. Feleséghez köttettél? Ne keress elválást. Megszabadultál feleségedtől? Ne keress feleséget. De ha veszel is feleséget, nem vétkezel; és ha férjhez megy is a hajadon, nem vétkezik; de az ilyeneknek háborúságuk lesz a testben. Én pedig kedveznék néktek. Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, mert az idő rövidre van szabva ezentúl, azért a kiknek van is feleségök, úgy legyenek, mintha nem volna. És a kik sírnak, mintha nem sírnának; és a kik vígadnak, mintha nem vígadnának; a kik vesznek, mintha semmijök sem volna. És a kik élnek e világgal, mintha nem élnének: mert elmúlik e világnak ábrázatja. Azt akarnám pedig, hogy ti gond nélkül legyetek. A ki házasság nélkül van, arra visel gondot, a mi az Úré, mimódon kedveskedhessék az Úrnak; A ki pedig feleséget vett, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a feleségének.”
 

Tehát az asszonytól való „tisztán maradás” azt jelenti, hogy nem foglalkozik a férfi a világi dolgokkal, amit egyebekben azért kell tennie, hogy gondoskodjon a feleségéről, gyermekeiről. Tehát mind Dávid, mind pedig az őt követők, nem merültek el a világi dolgokban, így nem vették méltatlanul a szent kenyeret. Hiszen értsük meg testvérek, a szent kenyér nem attól volt szent, hogy valami különleges eljárással vagy különleges módon készült volna. Attól volt szent, hogy az Istennek ajánlották! És azért ehették csak a papok, mert ők is Istennek ajánlották magukat. Tudjuk, hogy Dávid is az Istennek élt, és Istennek ajánlotta önmagát. Nem történt szentségszegés tehát. Aki az Istennel közösségben van, tehát békességben az Istennel engedelem által, az nem vétkezik, ha él az Istennek szentelt dolgokkal! Lássunk egy ellenpéldát erre: 

Dániel próféta könyve 5,1-31
„Belsazár király nagy lakomát szerze az ő ezer főemberének, és az ezer előtt bort ivék. Borozás közben mondá Belsazár, hogy hozzák elő az arany és ezüst edényeket, a melyeket elvive Nabukodonozor, az ő atyja a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai. Akkor előhozák az arany edényeket, a melyeket elvivének az Isten házának templomából, mely Jeruzsálemben vala, és ivának azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai. Bort ivának, és dicsérék az arany-, ezüst-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket. Abban az órában emberi kéznek ujjai tünének fel, és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé azt a kézfejet, a mely ír vala. Ekkor a király ábrázatja megváltozék, és az ő gondolatai megháboríták őt, és derekának inai megoldódának és az ő térdei egymáshoz verődének. Erősen kiáltozék a király, hogy hozzák elő a varázslókat, a Káldeusokat és jövendölőket. Szóla a király és monda a babiloni bölcseknek: Akárki legyen az az ember, a ki elolvassa ezt az írást, és annak értelmét megjelenti nékem, bíborba öltöztetik és aranyláncz lesz a nyakában, és mint harmadik parancsol az országban. Akkor bemenének a király bölcsei mind, de nem tudták elolvasni az írást, sem annak értelmét megfejteni a királynak. Akkor Belsazár király igen megrettene, és az ő ábrázatja elváltozék rajta, és az ő főemberei is megzavarodának. A királyasszony a király és az ő főembereinek beszédei miatt beméne a lakoma házába, és szóla a királyasszony, és monda: Király, örökké élj! Ne rettentsenek téged a te gondolataid, és a te ábrázatod ne változzék el! Van egy férfiú a te országodban, a kiben a szent isteneknek lelke van, és a te atyád idejében értelem, tudomány, és az istenek bölcseségéhez hasonló bölcseség találtaték benne, és a kit Nabukodonozor király, a te atyád, az írástudók, varázslók, Káldeusok és jövendölők fejévé tőn; igen, a te atyád, a király; Mivelhogy Dánielben, a kit a király Baltazárnak nevezett, nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak magyarázata és titkok megjelentése és rejtélyek megfejtése találtatott. Most azért hivattassék elő Dániel, és ő megjelenti az értelmet. Erre Dániel a király elé viteték. Szóla a király, és monda Dánielnek: Te vagy-é ama Dániel, a ki a júdabeli foglyok fiai közül való, a kit ide hozott a király, az én atyám, Júdából? És a ki felől hallottam, hogy az isteneknek lelke van benned, és értelem és tudomány és kiváló bölcseség találtatott te benned? Csak imént hozatának elém a bölcsek és varázslók, hogy elolvassák ezt az írást és jelentését tudassák velem; de nem tudják a dolog értelmét megjelenteni. De felőled azt hallottam, hogy te tudod az értelmet megfejteni és a titkokat megoldani; most azért, ha el tudod olvasni ezt az írást és értelmét nékem megmondani, bíborba öltöztetel és aranyláncz lesz a nyakadon, és mint harmadik uralkodol az országban. Erre Dániel felele, és monda a királynak: Ajándékaid tiéid legyenek, és adományaidat másnak adjad, mindazáltal az írást elolvasom a királynak, és jelentését megmondom néki. Te, oh király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsőséget és tisztességet ada Nabukodonozornak, a te atyádnak; És a méltóság miatt, a melyet ada néki, a népek, nemzetek és nyelvek mind féltek és rettegtek tőle; megölt, a kit akart; és életben tartott a kit akart; felemelt, a kit akart; és megalázott, a kit akart; De mikor a szíve felfuvalkodott, és a lelke megkeményedett megátalkodottan: levetteték az ő birodalmának királyi székéből, és dicsőségét elvevék tőle; És az emberek fiai közül kivetteték, és az ő szíve olyanná lőn, mint a barmoké; és a vadszamarakkal lőn az ő lakása, és fűvel etették őt, mint az ökröket, és a teste égi harmattal öntöztetett, míg megismeré, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek országán, és azt helyezteti arra, a kit akar. És te, Belsazár, az ő fia, nem aláztad meg a szívedet, noha mindezt tudtad. Sőt felemelkedtél az egek Ura ellen, és az ő házának edényeit elődbe hozták, és te és a te főembereid, a te feleségeid és a te ágyasaid bort ittak azokból; és az ezüst- és arany-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket dícséréd, a kik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek; az Istent pedig, a kinek kezében van a te lelked, és előtte minden te útad, nem dicsőítetted. Azért küldetett ő általa ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás. És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin! Ez pedig e szavaknak az értelme: Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak. Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál. Peresz, azaz elosztatott a te országod és adatott a médeknek és persáknak. Akkor szóla Belsazár, és öltöztették Dánielt bíborba, és aranylánczot vetének nyakába, és kikiálták felőle, hogy ő parancsol mint harmadik az országban. Ugyanazon az éjszakán megöleték Belsazár, a Káldeusok királya. És a méd Dárius foglalá el az országot mintegy hatvankét esztendős korában.”
  

Belsezár megpróbált élni az Istennek szentelt dolgokkal, tehát megpróbálta a maga hasznára alkalmazni azokat. Az ítéletben azonban, amikor is az Isten megvizsgálta, hogy méltó e minderre a király, nos ezen vizsgálatban a király, hogy is mondjam, nos híján volt az érveknek: belebukott! Aki ugyanis nincs békességben az Örökkévalóval, az ma se próbálja meg a magáévá tenni azokat, amiket az Isten magának és az Övéinek tart fenn! Azok a szent edények ugyanis az Istennek voltak szentelve, és csak a papok használhatták, mert ők, a magok részesedéséért is Istennek adták a dicsőséget! A szombat tehát nem arról szól, hogy mi mindent nem szabad tenni, hanem arról, hogy milyen lehetőségeket biztosít ez a nap, éspedig mindeneknek, akikkel közösségben vagyunk!

{flike}

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Nyomtatás