Isten igéje teher?
Ézsaiás könyve 28,7-22
„De ezek is tántorognak a bor miatt, és szédülnek a részegítő italtól: pap és próféta tántorog részegítő ital miatt, a bor elnyelte őket, szédülnek a részegítő ital miatt, tántorognak a jövendőlátásban, és inognak az ítéletmondásban; Mert minden asztal telve undok okádással, úgy hogy hely sincs anélkül. Kit tanít tudományra? A tanítást kivel érteti meg? A tejtől elszakasztottakkal-é és a csecstől elválasztottakkal-é? Mivel parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi. Ezért dadogó ajakkal és idegen nyelven fog szólni e néphez, Ő, aki ezt mondá nékik: Ez a nyugalom, hogy nyugtassátok meg a megfáradottat, és ez a pihenés! És nem akarták hallani! És lőn nékik az Úr beszéde parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi; hogy járjanak és hátra essenek és összetöressenek és tőrbe jussanak és megfogassanak! Ezért halljátok az Úrnak beszédét, csúfoló férfiak, akik uralkodtok e népen, amely Jeruzsálemben lakik. Mert így szóltok: Frigyet kötöttünk a halállal, a sírral meg szövetséget csináltunk; az ostorozó áradat ha jő, nem ér el minket; mert a hazugságot választók oltalmunkul, és csalásba rejtezénk el! Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut! És a jogosságot mérőkötéllé tevém, és az igazságot színelővé, és jég söpri el a hazugság oltalmát, és vizek ragadják el a rejteket. És eltöröltetik a halállal való frigyetek, és a sírral való szövetségtek meg nem áll; az ostorozó áradat ha eljő, eltapod titeket, S ahányszor eljő, elragad titeket; mert minden reggel eljő, nappal és éjszaka; borzalom megértetni e tanítást; Mert rövid lesz az ágy, hogy benne kinyujtózhassék, és a takaró szűk lesz az elrejtőzéskor. Mert mint a Perázim hegyén, felkel az Úr, és mint Gibeon völgyében, megharagszik, hogy megtegye munkáját, amely szokatlan lesz, és hogy cselekedje dolgát amely hallatlan lesz. És most ne csúfolódjatok, hogy köteleitek szorosabbak ne legyenek; mert elvégzett pusztítást hallottam az Úrtól, a seregek Urától, az egész föld felett.”
Újra olvassuk el:
„És lőn nékik az Úr beszéde parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi; hogy járjanak és hátra essenek és összetöressenek és tőrbe jussanak és megfogassanak!”
Számukra Isten igéje csupán törvénykezés, egy nem kívánatos szabályrendszer. Megkötéseket látnak benne, hogy mit nem szabad tenni, ezért börtönként élik meg és ezért szabadulni akarnak tőle. Mindenki ekképpen gondolkozik, aki nem szereti igazán Istent. Mert aki mindennél jobban szereti a Teremtőjét, annak az embernek minden vágya, hogy az akarata szerint járjon, hogy kedves lehessen előtte.
Isten átadta Mózesnek a kőtáblákat, azokon mindössze 10 parancsolatot. Többször beszéltük már, hogy a 10 parancsolat határozza meg az Istennel és az emberekkel való helyes viszonyulásunkat, szándékosan két külön kőtáblára írva azokat, egyik jelöli az Istennel, a másik pedig az emberekkel való kapcsolatunkat. Ezt a tíz parancsolat továbbá két egybefoglaló parancsolatot jelöl, mégpedig:
Márk evangéliuma 12,28-31
„Akkor hozzá menvén egy az írástudók közül, aki az ő vetekedésöket hallotta vala, és tudván, hogy jól megfelele nékik, megkérdezé tőle: Melyik az első minden parancsolatok között? Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első: Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.”
Láthatjuk tehát, hogy Jézus mind a két kőtáblára írt parancsolatokat foglalta össze, nem pedig leredukálta, mint azt ahogyan a legtöbben gondolják. Van tehát két parancsolatunk, amely tulajdonképpen egy!
Római levél 13,8-10
„Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte. Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat. A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet.”
Mert ha szeretjük Istenünket, akkor azt is szeretjük, aki Tőle származik, vagyis az embereket. Itt van tehát ez az egy parancsolat, amelyet be kell töltenünk. De ez az egy parancsolat, nem kis zavart keltett a kereszténységen belül, mert a szeretet felkiáltással azt gondolják sokan, hogy Isten akaratában járnak és hogy tudnak mindent. Pedig az az igazság, hogy még nem is kapizsgálják… Azok, akik a szeretetre hivatkoznak, de nem cselekszik Isten akaratát, hasonlók az üres matrjoska babához, amelybe beletekintve csak ürességre lelünk. Kívülről, a felszínét tekintve megtéveszthet minket (mint ha lenne benne valami), de ha közelebbről megnézzük, kinyitjuk, akkor látni fogjuk, hogy egy hazug, megtévesztő és üres szeretet, mert nincs tartalma. Mert az igazi szeretetnek gyökere van és megtalálható benne minden, ami Istennek kedves. Ha valaki Isten igéjén hű, aki megtartja parancsolatait, az hasonló ahhoz a matrjoska babához, amit kinyitva megbizonyosodhatunk arról, hogy a külső megjelenésén belül ott a tartalom is. A nagyban egy kisebb, abban még kisebb és így tovább. Az elsőt szemlélve, ami mindent egybefoglal, megláthatjuk a szeretetet, azt kinyitva benne láthatjuk, hogy ott van Istennek a két főparancsolata, miszerint szeressük Istenünket és a felebarátainkat. Azt kinyitva pedig láthatjuk, hogy ott van Istennek a két kőtáblája, azokon a tíz parancsolat. Azt kinyitva pedig megláthatjuk a 613 parancsolatot (micvát), amely tartalmazza Isten minden parancsolatát. Így minden egyben jelöli az igazi és hamisítatlan szeretetet, amely nem érzelmeken és szavakon alapszik, hanem Isten akaratában való járáson, az iránta való engedelmességen, vagyis a parancsolatainak a megtartásán.
1János levele 5,2
„Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk.”
Akik pedig csak szeretni akarnak, de nem tartják meg Isten parancsolatait, azok Isten szeretetét hamisan mutatják be, de mit is várnánk, hiszen meg sem élik. És itt kapcsolódik a nyitó igénk, emlékeztetésül újra:
„És lőn nékik az Úr beszéde parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi; hogy járjanak és hátra essenek és összetöressenek és tőrbe jussanak és megfogassanak!”
Isten igéjére azt az őrültséget mondják, hogy már nekünk nem kell megtartani, hanem csak szeretnünk kell egymást. Isten igéjét száraz parancsnak és szabálynak nézik, elegük van belőle és ezért nem is akarnak hallani róla. Pedig aki igazán szereti Istent, azoknak Isten parancsolatai örök élet (Jn. 12,50), könnyű és boldogító iga!
Máté evangéliuma 11,28-30
„Jőjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”
Olvassuk el Jézus beszédét a Tanach-ban is, mivel emlékezzünk vissza arra, hogy Jézus csak azt mondta, amit az Atya parancsolt Neki:
Jeremiás könyve 6,16
„Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk!”
Jézus az út, ezért mondta, hogy Őhozzá jöjjünk. Jeremiási igében is azt olvassuk, hogy a régi ösvényeken és a jó úton járjunk. Hiszen Jézus az Istennek igéje, ez az az út és ösvény, amelyen járnunk kell. Végül pedig mind a két igében azt olvassuk, hogy nyugodalmat találjon ezáltal a lelkünk. De itt még nem ér teljesen véget, hiszen amint olvastuk a választ minderre, így hangzott: „Nem megyünk!” – úgy a mai napon sem mennek Jézushoz azok a hívők, akik csak szájukban és gondolatukban akarják megtartani az Istennek tiszteletét, de nem akarják, hogy ez a kezükön és a lábukon is meglátszódjék.
És mi volt Jézus igája? Az iga az, amit például az ökrök nyakába tesznek, hogy végezzék a rá bízott feladatot, ilyen a szántás. Mi lett bízva Jézusra? Mi volt Jézus feladata? Nézzük meg:
Ézsaiás könyve 42,1-4
„Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.”
Ezt láthattuk beteljesedni az evangéliumok olvasása által. Az Atya parancsolatait minden emberi gondolattól, kisegítéstől és félremagyarázástól mentesen tanította. Nem törölt el egyetlen parancsolatot sem, hanem megtisztította őket az emberi félremagyarázástól. De ebből még következik valami. Nem csak tanította, hanem meg is élte. Így írja az ige:
Filippi levél 2,1-8
„Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.”
Jézus tehát egy küldetésen volt a Földön, hogy megváltsa az Övéit. A küldetésében megmutatta, hogy miképpen kell élni, az Atya parancsolatait nem csak szólta, de meg is cselekedte azokat. Az Atyának engedelmes volt mindhalálig, betöltötte küldetését. Ez az az iga, amelyet Jézus hordott, ez volt az a feladat, amellyel Isten megbízta. Továbbá tőlünk is ezt kérte Jézus, hogy ekképpen kövessük Őt és erről írt János is:
1János levele 2,5-6
„Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.”
Emlékezzünk, hogy akik Istent valóban szeretik, azoknak nem parancsra új parancs, nem szabályra új szabály, hanem könnyű és boldogító teher! De itt még nincs vége, Jézus ezt is mondta:
„…és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.”
Mindezt tehát alázatosan és szelídséggel tenni! Fájdalmas dolog azt látni, hogy a hívők nagy részének az a hitélete, hogy elfogadták Isten kegyelmét, cselekedeteiket pedig nem jobbítják meg. Úgy gondolkoznak, hogy Isten nem tudta elérni a célját a Tanach-ban olvasható törvények által, ezért elküldte a Fiát Jézust, hogy leegyszerűsítse számunkra az üdvözülés útját. De még fájdalmasabb azt látni, hogy ebből az álomból csak nagyon keveseket lehet felébreszteni. Ez pedig azért van, mert Isten igéje sokad rendű az életükben, ezért nem is lehet őket általa a helyes útra irányítani. Pedig mennyire gyönyörű és megbecsülendő az, hogy Isten tudtunkra adta, hogy mi a kedves Őelőtte, hogy mit vár tőlünk és hogy mivel mutathatjuk ki a szeretetünket. És erre azt mondják, hogy parancsra új parancs és szabályra új szabály? Hol van a szeretet Isten iránt?
Zsoltárok 119,47-48
„És gyönyörködöm a te parancsolataidban, amelyeket szeretek. És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, amelyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről.”
Ha az igének hiszünk, ha megvizsgáljuk azt, hogy Isten mit kér a követőitől, hogy mit nevez szeretetnek és Istentiszteletnek, akkor megállapíthatjuk, hogy a mai korban óriási baj van. De erről tudomást sem akarnak venni, gyűjtik maguknak a szívük szerint való tanítókat.
Jeremiás könyve 6,14-19
„És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség! Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot cselekedtek, de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak; ezért elesnek majd az elesendőkkel; az ő megfenyíttetésök idején elhullanak, azt mondja az Úr. Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk! Őrállókat is rendeltem föléjök, mondván: Figyeljetek a kürtnek szavára! És azt mondták: Nem figyelünk! Azért halljátok meg, ti nemzetek, és tudd meg, te gyülekezet azt, ami következik reájok. Halld meg, oh föld! Ímé, én veszedelmet hozok erre a népre: az ő gondolatainak gyümölcsét; mert nem figyeltek az én beszédeimre, és az én törvényemet megvetették.”
Ma még választhatjuk a jó utat, de holnap talán már késő lesz.
{flike}