Bor és tömlő

Áldott Testvéreim, a mai napon Jézus egyik példázatát nézzük meg közelebbről, ez pedig a bor és a tömlő példázata. Olvassuk el:

Lukács evangéliuma 5,27-39
„Ezek után pedig kiméne, és láta egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ül vala, és monda néki: Kövess engem! És az mindeneket elhagyván, felkele és követé őt. És Lévi nagy lakomát készíte néki az ő házánál; és vala ott nagy sokasága a vámszedőknek és egyebeknek, akik ő velök letelepedtek volt. És köztük az írástudók és farizeusok zúgolódának az ő tanítványai ellen, mondván: Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és a bűnösökkel? És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre. Azok pedig mondának néki: Mi az oka, hogy a János tanítványai gyakorta bőjtölnek és imádkoznak, valamint a farizeusokéi is; a te tanítványaid pedig esznek és isznak? Ő pedig monda nékik: Avagy mívelhetitek-é azt, hogy a lakodalmasok bőjtöljenek, amíg a vőlegény velök van?  De eljőnek a napok, és mikor a vőlegény elvétetik ő tőlök, akkor majd bőjtölnek azokban a napokban.  És monda nékik példabeszédet is: Senki nem toldja az új posztó foltot az ó posztóhoz; mert különben az újat is megszakasztja és az ó posztóhoz nem illik az újból való folt. És senki sem tölti az új bort ó tömlőkbe; mert különben az új bor megszakasztja a tömlőket, és a bor kiömöl, és a tömlők is elvesznek. Hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő megmarad. És senki, aki ó bort iszik, mindjárt újat nem kiván, mert azt mondja: Jobb az ó.”

Ez a példázat nem az úgynevezett ószövetségről és az újszövetségről szól, hanem az Isten igéjéről és az emberi tanításokról. Figyeljük meg, hogy Jézus mire mondta a példázatot! Ugyanis olyan dolgokról kérdezték Jézust, amelyek emberi ítéletek és törvények voltak, mégpedig a böjtölés és a bűnösökkel való étkezés. Először is nézzük meg, hogy mit jelent bűnösökkel együtt enni. Pál ír arról, hogy akit bár testvérnek neveznek, de például parázna, rágalmazó, azokkal együtt se egyenek!

1Korintusi levél 5,11
„Most tehát azt írom nektek, hogy ne éljetek közösségben azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek.”

Nincs meghasonlás Jézus és a Pál általi tanítás között. Ugyanis a kulcs ott van elrejtve, hogy: „..bár testvérnek neveznek”. Vagyis akik bár vallják Jézust Uruknak, de mégsem élnek az elhívásukhoz méltóan. Viszont Jézus nem ilyenekkel evett, hanem olyanokkal, akiket emberek vetettek meg, hirdette nekik a szabadulást. Bizonyára emlékeztek arra a történetre, mikor Jézus bement egy farizeus házába, mert meghívást kapott.

Lukács evangéliuma 7,36-50
„Kéré pedig őt egy a farizeusok közül, hogy ő vele egyék; annakokáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni. És ímé a városban egy asszony aki bűnös vala, mikor megtudta, hogy ő a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom szelence drága kenetet. És megállván hátul az ő lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az ő lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az ő lábait, és megkené drága kenettel. Mikor pedig ezt látta a farizeus, aki őt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, aki őt illeti: hogy bűnös. És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani valóm néked. És az monda: Mester, mondjad. Egy hitelezőnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel. És mikor nem volt nékik miből megadni, mind a kettőnek elengedé. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban? Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. És Jézus monda néki: Igazán ítéltél. És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg. Engem meg nem csókolál: ez pedig az időtől fogva, hogy bejöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolgatni. Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig drága kenettel kené meg az én lábaimat. Minekokáért mondom néked: Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret. És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bűneid. És akik együtt ülének vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: Ki ez, hogy a bűnöket is megbocsátja? Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!”

Egy öntelt embertől kapott meghívást, egy olyantól, aki egészségesnek gondolta magát, de Isten igéje megítélte őt. Így lesz az ítéletnapon sokakkal, akik ilyen módon hívták be Jézust az életükbe. Mert a mai napon is rengetegen behívják Jézust az életükbe, majd ezután továbbra is a saját életük ura maradnak, Jézust pedig ítélgetik. Tudjuk, hogy Jézus az Istennek az igéje, ezért mondtam, hogy a mai napon is Jézust ítélgetik hasonló módokon, mint: „tudom hogy meg van írva, de…”. Vagy: „Isten nem akarhatja, hogy…”.

Ugyanakkor ott van Zákeus története, aki nem volt öntelt, hanem hajlott az igére, a tiszta tanításra, és felhagyott bűnös életével és követni kezdte Istent:

Lukács evangéliuma 19,8-10
„Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe. Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.”

Tehát végkövetkeztetésül; a farizeus megbotránkozott, Zákeus pedig üdvösségre lelt. A farizeus meghívta magához Jézust, míg Zákeushoz Jézus hívatta meg magát! Mi jelentősége van annak, hogy Zákeus esetében Jézus hívatta meg magát? Igen sok:

János evangéliuma 14,21-23
„Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak. Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak? Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.”

Ezért van az, hogy nem a tanítványok hívták el Jézust mesterüknek, hanem Jézus hívta el őket tanítványoknak. Ahol meghívják Jézust, azaz az igével közösséget szeretnének, akkor azt meg is kapják. Vagy életül, vagy pedig ítéletül. Isten igéje ugyanis kétélű kard, ítélet a törvénytelenül élőknek, viszont élet azoknak, akik a törvényt megtartják.

Vegyük következőnek pedig a böjtölés értelmét. Két nagy csoport van, amiért böjtölni szoktak. Először is, a bűn vagy a szomorúság miatt, mikor élelmet nem vesznek magukhoz és nyomorgatják a testüket, a másik csoport pedig az, amelynek célja az, hogy az ember ne magával foglalkozzon, hanem az Isten által meghatározott életvitellel. Ez pedig a saját szükségleteket alábbsorolandó és a mások szükségleteit pedig feljebb emelő élet, amelyről maga Jézus is bizonyságot tett az életével. A kérdés először is az, a tanítványok böjtöltek? Igen! Csak nem úgy, ahogyan a farizeusok és írástudók várták. Mert mi is a helyes böjt?

Ézsaiás könyve 58,1-14
„Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit. Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, amely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják. Mért bőjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bőjtöléstek napján kedvtelésteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok. Ímé perrel és versengéssel bőjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban. Hát ilyen a bőjt, amelyet én kedvelek, és olyan a nap, amelyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bőjtnek és az Úr előtt kedves napnak? Hát nem ez-é a bőjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat? Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ. Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszünsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni; Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél. És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy. És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak. Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!”

A böjt tehát a másoknak való élés, nem a saját kívánságaink betöltése. Ekkor meg van feszítve a testünk a kívánságaival együtt, hogy Isten akaratának éljük földi életünket. Ez az a kereszt, amelyet naponként kell felvennünk és úgy követni Jézust. Ahogyan a Prédikátor könyvében is olvashatjuk, mindennek rendelt ideje van. Ugyancsak megvan a helye is mindennek, az emberi rendeletek a szemetesben, Isten igéje pedig mindennél feljebb emelve. Ahogyan Jézus is mondta, böjtölni fognak a tanítványok, ha elvétetik tőlük a vőlegény. Ez be is teljesedett, mikor Jézus 3 napig halott volt. A tanítványokra mérhetetlen szomorúság zúdult, hiszen a Messiás akiben hittek, hirtelen halott lett. Majd ezután Jézus feltámadt és a Mennybemenetele után újra elvétetett tőlük a Vőlegény. Ezért olvashatjuk azt az igében több helyen, hogy a tanítványok böjtöltek.

Visszatérve a bor és tömlő példázatára. Miért mondta tehát Jézus, hogy az új bor új tömlőbe való? Az új bor még erjed, és változásban van. Tehát még nincs kiforrott állapotban, változik, ahogyan az emberi tanítások is! Ezért való új tömlőbe, hogy ki ne repessze az érlelődéskor keletkezett gázok a régi tömlőt. Az új tömlő rugalmas, nyúlik, így a bor és a tömlő is megmarad.

Ekképpen a régi bor már nem változik, ahogyan Isten sem változik. Az Ő beszéde igen és nem, mivel Örökkévaló, ezért az idő nem ok arra, hogy azt gondolja az ember, hogy megváltoztatta volna a beszédét. Figyeljük meg a példázat zárását is:

Lukács evangéliuma 5,39
„És senki, aki ó bort iszik, mindjárt újat nem kiván, mert azt mondja: Jobb az ó.”

Tehát aki megízlelte Isten tökéletes törvényét, annak nem kellenek emberi ötletek és rendeletek. Teljesen elhatárolódik az emberi rendelkezésektől, és minden dologban csakis az ige lehet számára döntő. Ez kellene, hogy jellemezze mindazokat, akik Isten követésére adták magukat. Hiszen Jézus is megmondta:

János evangéliuma 10,27-28
„Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.”

Ha valaki már igazán hallotta Isten hangját, az meg fogja ismerni akkor, mikor következőleg szól. Nem gyülekezeti vezetőket, tanítókat és prófétákat kell követni, hanem Isten igéjét, hiszen ez az egyetlen alap ami vettetett és az ige az, amely megtarthatja a mi lelkünket:

Jakab levele 1,21
„Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket.”

Lássunk a kánaáni menyegző történetét:

János evangéliuma 2,1-11
„És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja; És Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe. És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk. Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám. Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek. Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala. Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig. És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek. Amint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, akik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vőlegényt, És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad. Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai.”

Jézus milyen borrá változtatta a vizet? Új vagy ó borrá? Nyilván ó borrá, hiszen erről tett bizonyságot a násznagy is. Ez a csoda nem csak egy szimpla csodatevés volt, hanem jel, ahogyan olvashattuk is:

„Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai.”

Tehát jel, de nem is akármilyen jel, hiszen ezzel mutatta meg Jézus a dicsőségét, és e jel hatására hittek benne a tanítványai! De milyen jel volt ez? Messiási jel:

Ézsaiás könyve 42,1-4
„Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.” 

A törvényt igazán megjeleníteni annyit jelent, hogy tisztán, minden emberi rendelet nélkül. Ezt láthatjuk folyton az evangéliumokban is, hogy vitatkozott az írástudókkal és a farizeusokkal, mert emberi rendeletekkel segítették ki Isten parancsolatait, sőt, emberi rendeleteket helyeztek el Isten parancsolatainak a helyére.

{flike}