Lelki táplálék

Lelki táplálék

Ahogyan a testnél, akképpen van a léleknél is; táplálni kell mindkettőt, mégpedig hozzá illő eledellel. Mert a testet és a lelket is táplálhatjuk vagy mérgezhetjük, ezért nem mindegy, hogy milyen táplálékot veszünk magunkhoz. De nem csak a tanítás és igeértelmezésre korlátozódik ez, hanem a mindennapos cselekedeteinkre is.

A Jézusban való életünk nem olyan, mint amelyet sokan gondolnak felőle, hogy egyszer befogadtuk Őt, és onnantól kezdve minden rendben. Az életünk minden napjában rengetegszer dönthetünk, hogy helyesen cselekszünk-e, vagy sem! De mi köze van a cselekedeteknek a lelki táplálékhoz? Olvassuk el:

János evangéliuma 4,34
„Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.

Mit mondott ezzel Jézus? Gondoljuk csak el, hogy a testi táplálékunk az életbemaradásunk lételeme, vagyis a testünk fennmaradásához ennünk kell. Most akkor értsük meg, hogy mi a lelki életbemaradás lételeme:

„Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.”

De ez nem csak Jézus eledele, hanem a miénk is. Az ige sok helyen erről tesz bizonyságot, olvassunk el néhányat:

Efézusi levél 2,10
„Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”

Jó cselekedetekre lettünk teremtve, nem pedig arra, hogy úgy éljünk, ahogyan akarunk. De miért ez a lelkünk életbemaradásának a feltétele? Előzőleg olvastuk Jézus kijelentését, miszerint az Ő eledele az, hogy tegye az Atya akaratát, akképpen nekünk is ez az eledelünk:

Máté evangéliuma 5,14-16
„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.

Jézus itt egyértelműen a tudtunkra adta, hogy úgy éljük az életünket (jót cselekedve), hogy azt mások meglátva és megtapasztalva dicsőítsék az Atyát! Tehát az Isten iránt való engedelmességünk a lelki eledelünk. Akik pedig nem engedelmeskednek, azokról a következő ígéretet olvashatjuk:

János evangéliuma 3,36
„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.

Nem azt olvastuk, hogy: „aki pedig nem fogadja el a kegyelmét”, hanem:

aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.”

Térjünk rá a mérgezésre is. Nem nehéz kitalálni, ha az engedelmesség a lelkünk eledele, akkor az engedetlenségünk a lelkünk mérgezése.

1Mózes 2,16-17
„És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.

Ádám és Éva meghalt abban a pillanatban, mikor ettek a tiltott fáról, pont úgy, ahogyan Isten meg is mondta. Nem testileg haltak meg azonnal, hanem lélek szerint, vagyis a lelkük elszakadt Istentől, a halál állapotába kerültek, a lelkük alvásba merült. Az Isten beszédének nem engedelmeskedtek, így mérgezték meg lelküket és szakadtak el Istentől.

Életbevágóan fontos, hogy úgy éljük napjainkat, hogy az Isten igéje iránt engedelmességben járjunk. Ha úgy érezzük, hogy hiábavalóság bármit is teszünk, legyen előttünk sziklaszilárdan az, hogy az Isten iránt való engedelmesség sosem lesz hiábavaló. Mert ez az embernek a fődolga:

Prédikátor 12,15-16
A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga! Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.”

Ahhoz, hogy Isten iránt való kedves életet élhessünk, vigyáznunk kell magunkra. Jézus nem úgy vesz lakozást bennünk, mint ahogyan a démon az emberben, tehát nem elnyom, hanem vezet minket! Ez a szabad akarat lényege, hogy nem erőlteti magát ránk, hanem nekünk kell meghozni minden helyzetben a döntést, hogy engedelmeskedünk Neki vagy sem! Ezért van az, hogy vigyáznunk kell magunkra, nem kísérteni Istent, és csak olyan úton járni, amelyen Jézus is velünk jön.

1János levele 5,18
„Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.”

Az egyik testvérnek kicsit sem jelent problémát az, hogy eltulajdonítson valamit, ami nem az övé, míg másik testvérnek a legnagyobb kísértés. Az egyik testvér számára nem kísértés az, hogy megkívánja a felebarátja feleségét, míg a másik testvérnek ez a legnagyobb kísértés. Tehát míg az egyik nevet az adott kísértésen, a másiknak nagy harcai vannak vele, vagy éppen elbukik abban.

Jakab levele 1,13-16
„Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!”

Ez pedig azért van, mert a kísértésnek a vágyban van az ereje. Ezért kell, hogy minden vágyunk Istenben legyen, hogy ne legyen megosztott a szívünk, és ne húzzon el az Isten felé vezető útról se jobbra, se balra. Ez az evangélium üzenete is, hogy többé ne mi éljünk, hanem Jézus éljen mibennünk.

Galátzia levél 2,20
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.”

Ha pedig valóban Jézus él bennünk, akkor valósággá válik az, amit Pál mondott ugyancsak a galatáknak:

Galátzia levél 5,24-25
Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.”

Egy vágyunk legyen, ez pedig az Isten akaratában való járás vágya, és ez a vágy felül fog írni minden mást.

János evangéliuma 6,53-59
„Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá; nem úgy, amint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: aki ezt a kenyeret eszi, él örökké. Ezeket mondá a zsinagógában, amikor tanít vala Kapernaumban.”

Mint akkor, úgy ma is sokan értetlenül állnak Jézus eme beszéde előtt, pedig ha megvan a kulcs, amely minden ajtót nyit, akkor könnyen megérthetjük ennek az igerésznek az üzenetét is. Történetesen a kulcs az, hogy Jézus az Istennek igéje (Jn. 1,14; 1Jn. 1,1; Jel. 19,13). Így ha valaki eszi Jézus testét és issza a vérét, az nem más, mint befogadni és megcselekedni az Atya igéjét. Így válik életté számunkra, mint ahogyan már régen megmondta a következő igerészben is Isten:

5Mózes 30,15-20
„Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, amelyre bemégy, hogy bírjad azt. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz; Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, amelyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.”

Nagy bólogatás és egyetértés van, ha azt mondom, hogy Jézusban van az örök életünk. Viszont nagy ellenállásba ütközök, ha azt mondom, hogy az Isten parancsolatai által van örök életünk. Pedig egy és ugyanaz a kettő, mégis részekre akarják szakítani Jézust. Végül álljon itt Jézus bizonyságtétele az Atya parancsolatairól és az örök életről:

János evangéliuma 12,48-50
„Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.
És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.

{flike}

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Nyomtatás