Szeretetben maradni

Tanulmányok Találatok: 588

Szeretetben maradni
 

Máté evangéliuma 22,34-40
„A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének; És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”
 

Áldott testvérek. A mai este alkalmával, szenteljünk egy kis figyelmet, az egyik talán leginkább félreértettebb, vagy inkább: meg nem értett „parancsolatnak”, ami nem más, mint a szeretet törvénye. Ha definiálni kell a szeretet fogalmát, valahogy (és ez természetes), mindenki tud arról valamit mondani, mindenkinek van gondolata a szeretetről, illetve annak betöltéséről. Azt is látnunk kell, hogy a szeretet viszonyában általános az a nézet, miszerint a szeretet érzelmi alapokon működik, érzelmekre épül, érzelmekben mutatkozik meg. Talán ezen nézet okozza a legtöbb és legnagyobb félreértéseket, és ezen nézet az oka annak, hogy sokan, akik nem tudják megfelelőképpen kimutatni az érzelmeiket a hit dolgában, aggodalmat éreznek, vádoltatva vannak önmaguktól és lesütött szemmel járnak, hisz ők (úgy érzik), nem tudják megfelelőképen kimutatni az érzelmeiket. Tehát a generációkat és az érákat átívelő dilemma a szeretetről, annak megnyilvánulásairól, betöltésének fontosságáról, meglehetősen „ingatag” lábakon áll, és pontosan azért, mert érzelmi alapokra lett helyezve, minden vonzatával együtt. A szeretet vonzatában talán a legszemléletesebben Pál szól, és a szóban forgó levél részlet, talán éppen ezért úgy vonult be a köztudatba, hogy a szeretet himnusza! Lássuk hát sorait erről: 

Korinthusbeliekhez írt I. levél 13,1-13
„Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás: De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik. Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.”
 

A szeretetnek eme definíciója azért egy picit más, mint az, amit sokan tudni „vélnek” a szeretetről. Mindjárt kezdetnek, keressük meg ezen fejezetből azokat a sorokat, amik érzelmekről, esetleg érzelmi állapotokról tanúskodnak. Ugye a 6-os vers kivételével nem találunk „érzelmi” megnyilvánulást vagy érzelmek említését. 

„Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;” 

Bár itt is az „öröm” fogalmát említi, és ez a szó, mint öröm, sem biztos, hogy azt jelenti sokak számára, mint amit jelentenie kellene. Ha mást nem is veszünk alapul, hát annyit azért had jegyezzek meg az örömmel kapcsolatban, hogy írva van: 

Máté evangéliuma 5,10-12
„Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak.”
 

Akinek volt már része háborúságban, üldöztetésben, gyalázásban, rágalmazásban. Aki az igazságért szenvedett már. Nos azért elmerengve azokon, amiket azokban az esetekben „érzett”, közülük vajon hányan mondják-mondhatják el, hogy a szó jelenleg „ismert” értelmében éreztek boldogságot-örömöt??? Ide még visszatérünk. Visszatérve a szeretet himnuszához, nem találunk a szeretet megkívánt (megkövetelt) cselekedetei között érzelmi megnyilvánulásokat. Mint pl.: puszilgatás, cirógatás, simogatás. De olyan utalást sem, hogy mit kell(ene) éreznünk, egy szeretett vagy szeretni rendelt személlyel kapcsolatban. Abban azonban egyetértünk, hogy a szeretet az egyik legfontosabb alapja a hitünknek, az életünknek. A kezdőigén elindulva (Mt.22, 34-40.) járjuk körül a kérdést a szeretetről és annak megnyilvánulási formáiról, majd leplezzük le sokak esetében, a félelmes valóságot a pozícióról, amibe a félreértés miatt kerültek. Ugye Jézus szavai, a Tórához vezetnek bennünket, mert bár talán sokak nem tudják, de igenis a Tórát tárja elénk Jézus. Emlékeztetőül idézzük fel ismét Jézus beszédét: 

Máté evangéliuma 22,34-40
„A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének; És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”
 

Az első, „nagy” parancsolat tehát (S'má Yisráél): 

V Mózes 6,4-5
„Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.”
 

Majd, hogy kétséget, és e mai állapotokhoz hasonló dilemmákat kivédje, mindjárt meg is hagyja, hogy miben nyilvánuljon meg ez a „szeretet”: 

V Mózes 6,6-25
„És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra. És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy ad néked nagy és szép városokat, a melyeket nem építettél; És minden jóval telt házakat, a melyeket nem te töltöttél meg, és ásott kutakat, a melyeket nem te ástál, szőlő- és olajfakerteket, a melyeket nem te plántáltál; és eszel és megelégszel: Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a ki kihozott téged Égyiptom földéről, a szolgaságnak házából! Féljed az Urat, a te Istenedet, ő néki szolgálj, és az ő nevére esküdjél. Ne járjatok idegen istenek után, azoknak a népeknek istenei közül, a kik körültetek vannak; (Mert az Úr, a te Istened féltőn szerető Isten te közötted), hogy az Úrnak, a te Istenednek haragja fel ne gerjedjen reád, és el ne törüljön téged a föld színéről. Meg ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket, miképen megkísértettétek Maszszában! Szorosan megtartsátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, az ő bizonyságait és rendeléseit, a melyeket parancsolt néked. És azt cselekedjed, a mi igaz és jó az Úrnak szemei előtt, hogy jól legyen dolgod, és bemehess és bírhasd azt a jó földet, a mely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak. Hogy elűzzed minden ellenségedet a te színed elől, a mint megmondotta az Úr. Ha a te fiad megkérdez téged ezután, mondván: Mire valók e bizonyságtételek, rendelések és végzések, a melyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek: Akkor azt mondjad a te fiadnak: Szolgái voltunk Égyiptomban a Faraónak; de kihozott minket az Úr Égyiptomból hatalmas kézzel. És tőn az Úr Égyiptomban nagy és veszedelmes jeleket és csudákat a Faraón és az ő egész háznépén, a mi szemeink láttára. Minket pedig kihoza onnét, hogy bevigyen minket, és nékünk adja azt a földet, a mely felől megesküdött a mi atyáinknak. És megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon. És ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e parancsolatokat, az Úr előtt, a mi istenünk előtt, a miképen megparancsolta nékünk.
 

Vagyis az Isten iránti szeretet megnyilvánulása, a Hozzá való ragaszkodás, Neki való engedelmesség, tanácsának, vezetésének követése, rendeléseinek el nem hagyása, a Róla való állandó emlékezés. Lássuk a Jézus szavai szerint második „nagy” parancsolatot, nevezetesen és felelevenítésül: 

Máté evangéliuma 22,39-40
„A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”
 

Ennek a Tórában található eredeztetője tehát: 

III Mózes 19,18
„Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
 

És hogy ne hagyjon kétségeket a szeretet betöltésével kapcsolatban, az ezt megelőző versek, melyek konklúziója a 18-as, pontosan meghatározzák a szeretet betöltését és annak cselekedeteit, az Isten által meghatározott és megkívánt formában! Tehát akkor az elejétől (S'má Yisráél): 

III Mózes 19,1-18
„Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok. Az ő anyját és atyját minden ember tisztelje, és az én szombatjaimat megtartsátok. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Ne hajoljatok a bálványokhoz, és ne csináljatok magatoknak öntött isteneket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Hogyha hálaadó áldozatot áldoztok az Úrnak, úgy áldozzátok, hogy kedvesen fogadtassatok. A ti áldozástok napján és a következőn egyétek meg; a mi pedig harmadnapra marad, égessétek meg tűzben. Ha pedig harmadnapra eszik valaki abból, útálatos az, nem lehet kedves. És a ki eszi azt, viselje az ő álnokságának terhét; mivelhogy megfertőztette az Úrnak szentségét, irtassék ki az ilyen ember az ő népe közül. Mikor a ti földetek termését learatjátok, ne arasd le egészen a te meződnek szélét, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd. Szőlődet se mezgéreld le, és elhullott szemeit se szedd fel szőlődnek, a szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Ne orozzatok, se ne hazudjatok és senki meg ne csalja az ő felebarátját. És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertőzteted a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr. A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig. Siketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr. Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak. Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr. Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.”
 

Azt már látjuk is ezekből (ha ugyan látjuk), hogy ezekben sincs semmi, a mai értelemben vett érzelmi megnyilvánulás, követelmény. Mondom a mai értelemben vett érzelmek és azok hátterei. Azt is láthatjuk, hogy ezek szerint sokan lehetnek olyanok, akiknek akár évek óta borzalmas önvádlásban, kétségekben lehet részük és csupán azért, mert valamiért „elfelejtették” velük közölni, hogy az Isten által tanított szeretet megnyilvánulásai nem a mai értelemben vett szeretet megnyilvánulásai, vagy úgy is mondhatnám: nem e világ tanítása szerinti cselekedetek. Mert testvérek, két féle tanítás van, az egyik az Isten tanítása, a másik az e világ fejedelmének tanítása. Az Isten tanítása lelki, az e világ tanítása a testi. Az Isten tanítása egész lényt követel, úgymint lelket és annak végrehajtó eszközeként (!) a testet. A világ tanítása a testet igényli csupán. Isten teremtésének a rendje erre nézve: 

I Mózes 2,7
„És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.”
 

Ezt úgy is mondhatnánk: a tartalom a fontos, nem a forma. Tehát nyilvánvaló, hogy a lélek a fontos, hiszen azt kaptuk az Istentől és az az örök. A test pedig nem több mint eszköz a lélek számára, hogy cselekedhesse az Isten akaratát. Csupán egy földi sátorház, egy „átmeneti szállás” a lélek számára. Az Isten pedig nem a test, tehát nem a forma, nem az átmeneti szállás, tehát földi sátor kényeztetését célozza az áldásaival, hanem a lelket építő, erősítő, a lélek számára „örömöt” eredményező dolgokat. És ebben az aspektusban válik érthetővé Jézus szava a Máté 5- ben: 

Máté evangéliuma 5,1-12
„Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és a mint leül vala, hozzámenének az ő tanítványai. És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván: Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa. Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak. Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet. Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek. Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek. Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják. Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak. Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak.”
 

Tehát nem testi boldogság, hanem a lelki!Nem a testi öröm, hanem a lelki! Nem a testi beteljesedés, hanem a lelki! Nem a testi értelem, hanem a lelki! És ezek folyományaként nem a testben való tökéletességre jutás, hanem a lelki tökély! A szeretet sem testi, hanem lelki! És annak beteljesedése sem testi, hanem lelki! Annak megnyilvánulásai sem testiek, hanem lelkiek. Ezt Jézus máshol így tanítja (magyarázza): 

Máté evangéliuma 7,1-12
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből! Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket. Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki? És ha halat kér, vajjon kígyót ád-e néki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?! A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.”
 

És ebben azt is meg kell látni, minthogy Jézus a törvény betöltésére utal, és ebben mondja „beteljesedve” a törvényt, hogy és lássuk be hogy a törvény két kőtáblán adatott, és az első kőtábla az Istennel való együtt járásunk alap feltételeit közli, míg a  második kőtábla az emberekkel való együtt élésünk alapját vázolja, és tudjuk, hogy a kettő egy! Hiszen Jakab is mondja: 

Jakab levele 2,10
„Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.”
 

Tehát, nem elég csak az egyiket megtartani, mert nem lehetséges úgy az Istennel kapcsolatban maradni, hogy az Istennek az emberekkel való együttélésre vonatkozó szabályait félretesszük! Tehát Jézus imént olvasott mondata (Mt 7,12), azt is magában foglalja, hogy amit szeretnénk magunknak az Istentől, azt adjuk meg a felebarátainknak! Úgymint békesség, jóindulat, segítőszándék, el és befogadás, bűnbocsánat. Hiszen tudjuk is, amit vet az ember, azt aratja is! És akkor ezek tekintetében, a félelmes pozícionálás. Mindenekelőtt az a szeretet, amit a világ hirdet, és ami lássuk be igen is érzelmekben nyilvánul meg, önmagából adódóan személyválogató. Gondoljuk csak meg testvérek: az ember érezhet vonzódást, esetleg vágyat, de általánosan érzelmi állapotot a hozzá közel állók irányába, de nem érezhet olyanok felé, akikkel soha nem is találkozott, akik földrajzi értelemben távol élnek tőle. Ám az Isten parancsa erre vonatkozóan ez: ne legyen közöttetek személyválogatás! Ha tehát az érzelmi dolgokat vesszük alapul, azonnal törvényszegők leszünk. És ha valaki vét egy ellen. Ha az érzelmek alapján válogatjuk meg hogy kikkel vállalunk közösséget, akkor bizony a csúfos bukás nem is kérdéses. Ugyanakkor kimondhatjuk, és ebben a kérdésben „talán” mindenki egyetért (?) Isten minden embert szeret! Ám mégis tudható, hiszen írva is van: 

Zsidókhoz írt levél 12,1-14
„Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván. Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen. És elfeledkeztetek-é az intésről, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged; mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, a kit meg nem fenyít az apa? Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak. Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk! Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk. Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak. Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl, És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon. Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat.”
 

A fenyítés. Ez már önmagában ellent mond a szeretet testi értelmében vett megélésének ugye. De mint az előzőekben arra már utaltam is, nem a test a fontos, hanem a lélek! Nem a testi jólétet, örömöt célozza az Isten az Ő kegyelmével, hanem a lelki tökéletességre jutást! Az is írva van: 

1Péter 4,1
„Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől.”
 

És hogy Páltól is idézzek az is írva van: 

2Korinthusi levél 4,16
„Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul.”
 

A feddés, fenyítés, testileg nem „vonzó” dolgok (most nem a szadistákról és a mazohistákról beszélünk). Mégis a szent tan arról tanúskodik, hogy az Isten szeretetének elengedhetetlen eszközei ezek. Ráadásul éppen mi értünk, a javunkra. Írva is van: 

Mózes V. könyve 8,1-20
„Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem? És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva. Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened; És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed. Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged; bővizű patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, a melyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak. Búza-, árpa-, szőlőtő- fige- és gránátalma-termő földre, faolaj- és méz-termő földre. Oly földre, a melyen nem nyomorogva eszed kenyeredet, és a hol semmiben sem szűkölködöl; oly földre, a melynek kövei vas, és a melynek hegyeiből rezet vághatsz! Ha azért eszel majd és megelégszel: dícsérjed az Urat, a te Istenedet azért a jó földért, a melyet néked adott. Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, meg nem tartván az ő parancsolatait, végzéseit, rendeléseit, a melyeket én parancsolok néked e mai napon; Hogy mikor eszel és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol azokban; És mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik: Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, a ki kihozott téged Égyiptom földéből, a szolgaságnak házából; A ki vezérlett téged a tüzes kígyóknak, skorpióknak, és szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, a melyben víz nem vala; a ki vizet ada néked a kemény kősziklából; a ki mannával étete téged a pusztában, a mit nem ismertek a te atyáid, hogy megsanyargasson és hogy megpróbáljon téged, és jól tegyen veled azután: És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot! Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ő az, a ki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, miképen e mai napon van. Ha pedig teljesen megfelejtkezel az Úrról, a te Istenedről, és idegen istenek után jársz, és azoknak szolgálsz, és meghajtod magadat azoknak; bizonyságot tészek e mai napon ti ellenetek, hogy végképen elvesztek. Mint azok a nemzetek, a kiket az Úr elveszt előletek, azonképen vesztek el; azért mert nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára.”
 

Mint ahogy az is írva van, és ez az emberekkel való megnyilvánulásokkal kapcsolatban: 

Példabeszédek 10,17
„A bölcseség megőrizőnek útja életre van; a fenyítéket elhagyó pedig tévelyeg.”
 

Példabeszédek 11,32
„A ki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; a ki pedig gyűlöli a fenyítéket, oktalan az.”
 

Példabeszédek 15,10
„Gonosz dorgálás jő arra, a ki útját elhagyja; a ki gyűlöli a fenyítéket, meghal.”
 

Példabeszédek 23,13
„Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal.”
 

Tehát ezek tekintetében is (!) leszögezhetjük, nem minden az, aminek látszik, és nem biztos, hogy Isten is azt látja jónak, amit mi jónak gondolunk.

{flike}

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nyomtatás