Áldás a Magban

Ézsaiás könyve 43,1-7
„És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged. Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód, adtam váltságodba Égyiptomot, Kúst és Sebát helyetted. Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok helyetted, és népeket a te életedért: Ne félj, mert én veled vagyok, napkeletről meghozom magodat, és napnyugotról egybegyűjtelek. Mondom északnak: add meg; és délnek: ne tartsd vissza, hozd meg az én fiaimat messzünnen, és leányimat a földnek végéről, Mindent, a ki csak az én nevemről neveztetik, a kit dicsőségemre teremtettem, a kit alkottam és készítettem!” 

Érdekesnek tartom, hogy bár ez az idézet is (!) Yakov magvának szól, az Izraelnek, mégis mennyire általános az, hogy ezt minden hívő a magáénak mondja, mintegy személyes üzenetnek, és nem is ezzel van a baj, hanem azzal, hogy olyanok is a magukénak tekintik, akik minden egyéb kapcsolatot tagadnak az Izraellel. Hogy miért mondom ezt? Megmondom: talán kezdjük Jézus szavaival. 

János evangéliuma 10,14-16
„Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim, A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.” 

Pál ugyan ezt írja le, picit bővebben és szókimondóbban, hiszen ott Jézus a zsidókhoz szólt, Pál pedig ezt azoknak magyarázta, akikről (!) Jézus beszélt: 

Efézusbeliekhez írt levél 2,1-22
„Titeket is megelevenített, a kik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; A kik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is: De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk. Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés, Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon; Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat, Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén; És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést. És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak. Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek, Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.” 

Ugye már bizonyára értitek is, hogy a beoltatásról szeretnék szót ejteni. Ábrahámtól két nemzetség létezett. Voltak azok a nemzetek, akik Istentől idegenek voltak, mert megmaradtak a testiesség miatt, az Istentől elidegenedett állapotukban, amit halálnak nevez az Isten (1Mózes 3; 1Mózes 6,3). Ádámtól és Évától minden ember így született ugyanis, tehát ez a természetes ezek számára. De Ábrahámtól kezdődően, lett az ígéret szerint az örökösök ága, és egyben ez volt az ígéret örököseinek nemzete. Tehát lett egy nép, melyet magának választott az Örökkévaló. Nem volt ennek különösebb oka, hanem csak a maga döntése volt ez. 

5Mózes 7,6-9
„Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közül e föld színén. Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok; Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, a melylyel megesküdt volt a ti atyáitoknak; azért hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel, és szabadított meg téged a szolgaságnak házából, az égyiptombeli Faraó királynak kezéből. És hogy megtudjad, hogy az Úr, a te Istened, ő az Isten, a hívséges Isten, a ki megtartja a szövetséget és az irgalmasságot ezeríziglen azok iránt, a kik őt szeretik, és az ő parancsolatait megtartják.” 

A 9-es versre még visszatérünk. Tehát az Isten ezt a népet választotta magának, ahogy ez írva is van máshol is: 

5Mózes 32,7-9
„Emlékezzél meg az ős időkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják néked! Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint, Mert az Úrnak része az ő népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége.” 

Ám már ezt megelőzően gondja volt arra, hogy ebben a népben adjon szabadulást, menekedést, a nemzetekből származóknak is. 

1Mózes 12,1-3
„És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked. És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz. És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.” 

Erről a momentumról Pál is ír: 

Rómabeliekhez írt levél 9,1-5
„Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által, Hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma; Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, a kik rokonaim test szerint; A kik izráeliták, a kiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek; A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen.” 

Tehát ismét. A nemzetek számára az Isten, a menekedést Izráelben (!) adta meg. Pál szintén itt a Róma 9. fejezetében kitér arra, hogy az sem minden, hogy valaki akár eleve Izráelbe születik, hanem azok az ígéret szerint az örökösök, akik lélek szerint lettek Isten fiai. Ezt mondja János is: 

János evangéliuma 1,12-13
„Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.” 

És most térnénk vissza az 5Mózes 7,9-re, miszerint: 

„És hogy megtudjad, hogy az Úr, a te Istened, ő az Isten, a hívséges Isten, a ki megtartja a szövetséget és az irgalmasságot ezeríziglen azok iránt, a kik őt szeretik, és az ő parancsolatait megtartják.” 

Ezeket egybevéve, tehát akik lélek szerint imádják az Istent és követik Őt. Csakúgy ahogy azt az Ábrahám is élte. Pont ezt mondta Jézus az asszonynak. 

János evangéliuma 4,22-24
„Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt. De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.” 

A 22-es verssel jutottunk el a mai mondanivalóm lényegéhez. Izrael földje az egyetlen olyan föld, ami sorsa, tulajdon joga felett ember nem dönthet! Az a föld az Isten tulajdona, és élettérként annak adja, akinek akarja. Nem nagy földterület, nem is kincsekben gazdag. Mégis mennyien küzdenek ezért a tenyérnyi földért. Tudom, hogy vannak, akik azt mondják magukban: „most is élnek ott más nemzetek is, tehát mégis megtehették, és Isten nem akadályozta meg.” Ez így van. Ám írva van: 

Jóel könyve 3,2
„Egybegyűjtöm akkor mind a pogányokat, és levezetem őket a Josafát völgyébe, és perbe szállok ott velök, az én népemért és örökségemért, az Izráelért, a melyet szétszórtak a pogányok közé, és megosztoztak az én földemen;” 

Szóval maradjunk annyiban, hogy még (!) teszik, de nemsokára vége az osztozkodásnak. Tehát Samaria, eredeti nevén Somron. Somron egy völgyben fekszik, pontosabban nem is akár hol, a Gerizim és Ébál hegyek között terül el. Tudjuk, mert írva van, hogy amikor Yisráél fiai bevonultak a szent földre, e két hegy között megálltak, és az Ébál hegyén felolvasták az átok igéit, a Gerizim hegyén pedig az áldás igéit. A bevonuláskor úgy álltak, hogy jobb kézre esett a Gerizim hegye, bal kéz felől pedig az Ébál. Aki tehát az Istennek igéit megtartja, az a jobb kéz felé megy. Történetesen a jobb kézre eső út, Yerusáláimba visz. Aki pedig megveti az Isten beszédét, az balkéz felé sorjázik. Az az út, pedig a Ge Hinnomba, azaz a Gyehennába vezet. Ezek ismeretében mennyire új felfedezés a Máté 25. fejezete ugye? Na most tehát, mindezt egybe foglalva vannak a nemzetek, akik az Istentől elidegenedett életet élnek, Izráel társaságától is idegenek. Mégis az Isten megadta a megtérés lehetőségét számukra. Ennek módját pedig úgy határozta meg, hogy aki megtér az egy igaz Istenhez, azaz Ábrahám, Yichak, Yakov Istenéhez, az maga egyben az Isten népébe is számláltatik. Erről is beszél Pál a Róma 9. fejezetében. Abban a történetben egy szelíd olajfában szemlélteti ezt. A szelíd olajfa gyökere, aki életet ad, és megtart, az Isten. Aki az életet közvetíti, és a „lombkoronát” tartja, a Messiás, és a lombkorona nem más, mint Yisráél. Az ágak számára pedig csak úgy van élet, ha a lombkorona részét képezik. Egyebekben erről beszél Jézus, a Máté 25. fejezetében. Szóval az Istennel való közösség egyetlen lehetősége beoltatni a szelíd olajfába. Ezt a munkát pedig az Isten végzi el. Azok, akik ily módon „beoltattak” az Ezékiel 47. fejezete szerint egyben örökösök is! 

Ezékiel könyve 47,22-23
„És legyen, hogy sorsvetéssel oszszátok el azt magatok közt és a jövevények közt, a kik közöttetek lakoznak, a kik közöttetek fiakat nemzettek, és úgy tartsátok őket, mint a ki ott született az Izráel fiai között: veletek együtt sorsvetéssel legyen örökségök Izráel nemzetségei között. És úgy legyen, hogy a mely nemzetséggel lakozik a jövevény, ott adjátok ki az ő örökségét. Ezt mondja az Úr Isten.” 

Tehát újra: a két hegy között áll minden ember, aki az Isten örökösévé szándékozik lenni, innen elágazik az út kétfelé. Az egyik úton haladnak azok, akik számára elég az elhívás, a lehetőség, de valójában ezekkel együtt, az e világi életet is akarják, a maguk feje után mennek, kívánságaik szerint járnak, az Úr igéjével pedig mit sem törődnek. A másik út jóval keskenyebb ugyan. Szóval ezen az úton haladnak azok, akiknek a cél elérése a fontos, mert számukra nem a lehetőség a cél, hanem a célba érés. A cél pedig nem a Gerizim hegy lábainál van, hanem csak Yerusáláimban. Na most bár a másik, tehát az Ébál hegy felőli úton az érzékletesség kedvéért a balkéz felé többen mennek ugyan, de most sem ezekkel szeretnék foglalkozni, mert van egy olyan véleményem testvérek, hogy a Gyehennával egy teendője van a hívőnek, elkerülni! Vagyis az ellenkező, és szó szerint az ellenkező irányba menni! A „kisebbség” tehát a jobb kéz irányában halad, és immáron egy népként. Erre a népre azonban kötelező, hogy egy szabály szerint, egységben haladniuk. 

4Mózes 15,16
„Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.” 

Ezt az egy szabályt és egy törvényt pedig nem a beoltottak határozzák meg, nem is azok a szokások, ami szerint megtérésük előtt éltek, nem is annak az országnak a szokásai és törvényei ahonnan kiszakadtak, hanem az Isten! És most térjünk vissza egy nagyon fontos megjegyzéshez, amit a János 4. fejezetében olvastunk: 

János evangéliuma 4,22
„Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.” 

Ez az asszony egy somroni nő volt. Sokan úgy gondolják, hogy ő is zsidó volt, hiszen Izráelben élt. Csakhogy ahogyan arra már utaltam is, de nem is ez a fontos, hanem hogy a Bemerítő utalt, és Pál is a Róma 9. fejezetében, nem az a zsidó és nem az az örökös, aki magát annak tartja, hanem az, aki lélekben és igazságban (!) követi az Istent. Mit is jelent az, hogy igazságban követni az Istent? Anti az elmúlt alkalommal felmutatta ezt már. 

János evangéliuma 17,16-17
„Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.” 

Tehát nem e világi szokások, követelmények, tanok útján járnak, hanem az Isten által lefektetett szabályok szerint! Azt mondja, „a te ígéd igazság.” Tehát azzal vagyunk megszenteltettek, azaz elválasztottak, hogy nem e világi és nem testi dolgok után járunk, nem azokat követjük, hanem az Isten igéje szerint járunk, élünk, gondolkodunk és cselekszünk! Na most tehát az, hogy az Izrael földjén élt az az asszony, még nem perdöntő. Már csak azért sem, mert bár az Isten népének öröksége közé számíttatott az a terület, de a rajta lakó nép, egy vezetőjük miatt elhagyták az Isten tanítását, törvényét, és kizárólag hatalomféltésből kifolyólag. Tehát elidegenedtek ismét az Istentől. Nem ismerték már az Istent, sem az Ő tanítását, igéit. Alapigazságokban bizakodtak, mint például: a mi Atyáink ezen a hegyen imádkoztak (melyiken a kettőből?). Meg a szent földön éltek. Ez is igaz! Csakhogy mivel nem az Isten rendelése szerint, így bitorlókká váltak. Ma is vannak, akik ilyen dolgokban bíznak. Engem is elhívott az Úr! Na ja, de akkor miért nem követed? Meg: „én is az Ő teremtménye lennék.” Ez is igaz, csakhogy van ítélet is. Az 5Mózes 30. fejezete világosan megmondja: ha engedelmeskedsz az Isten igéjének, akkor áldásokban van részed. Ha ellen állsz az igének, átok alá esel! 

5Mózes 30,1-20
„És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened; És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből: Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened. Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged; És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat. És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj. Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged. Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked. És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz; Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.” 

Test szerint született zsidó, és test szerint nem zsidónak született között, a Messiásban nincs különbség. Szelíd olajfa lombja. De oda kell tartozni, éspedig kizárólag az Isten szava szerint! Ez kritérium. Hja, de aki nem zsidónak született, az honnan tudja az Isten tanítását és rendeléseit? Hiszen ezeket nem tanítják mindenhol. Nos talán pont ezért az Úr, nem egyebekre bízta az Ő igéjét, hanem a zsidókra! 

Rómabeliekhez írt levél 3,1-2
„Mi tekintetben különb hát a zsidó? vagy micsoda haszna van a körülmetélkedésnek? Minden tekintetben sok. Mindenek előtt, hogy az Isten reájok bízta az ő beszédeit.” 

Nem lenne talán szégyen, ha tanulnánk a zsidóktól. Nincs abban szégyellni való, ha az idősebb testvér tanítja, segíti a fiatalabbat. Mert ha a beoltatás végbe megy, éspedig teljességgel, akkor valóban adatott az Isten igéje, és ígérete azoknak, akik beoltattak. Ám ha csak az örökség kellene, de örököstársak nélkül, nos, akkor az Istennek nem a jó, nem az áldásokról szóló ígéreteit nyerik azok, akik testvértagadók és gyűlölködők. Az Isten nem cserélte le a népét. Hiába hivatkoznak egyesek „új szövetségre”, mert abban sem történt változás! 

Jeremiás könyve 31,31-37
„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem. Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve: Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen. Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!” 

Ugyanazt a népet nevezi meg kedvezményezettként az Örökkévaló, mint látjuk. Abban van változás, hogy már nem az határozza meg a szövetségben való részvétel jogát, hogy ki született testileg abba, hanem az, hogy ki született az Isten igéjének befogadása által újjá, az Isten fiaként (Jn.1,12-13)! De ha ez megtörtént, és valóban egy szabály szerint járunk, akkor ne hivatkozzunk, mondjuk a Bangladesi szokásokra, meg az egyéb nemzeti közfelfogásra, hanem az Isten igéje szerinti vezetés legyen a legfőbb! És ne féljünk kérdezni és tanulni az idősebb testvérektől, hiszen őket még gondolkodni is az Isten tanította!

{flike}