Próféták

Áldott testvérek, a mai alkalommal szenteljünk figyelmet a régen élt prófétákra és vonjunk párhuzamot (ha tudunk) köztük és a mai próféták között. Az Isten igéjében sok próféta történetét olvashatjuk, életvitelüket, életfelfogásukat, cselekedeteiket, de bizonyára megértitek, hogy ha ezekről összefoglalóan szólok egy-egy példát megemlítve, mert hosszú időbe telne végigvenni az összes prófétán. Mi az, ami összességében jellemezte őket? Elsősorban az, hogy mindannyian Isten igéjének, azaz törvényének útmutatása szerint jártak és prófétáltak. Az igaz prófétákban tehát a legnagyobb közös és a legfontosabb jellemző az, hogy Isten igéjét megtartva az Isten igéjére terelték a figyelmet! Vajon találkozunk olyan esettel, amikor egy Istentől küldött próféta aranyosan, kedvesen, fejet simogatva közölte az Isten igéjétől eltévelyedőkkel azt, hogy térjenek vissza Istenhez? Ezt válaszoljátok meg ti, és ha találtok ilyet az igében, mutassátok meg nekem.

Bár e földi életét sok keresztény is túlságosan félti, és ebből adódóan sok szenvedést is képes lenne elviselni csak azért, hogy mentse e rövid földi éveit, ámde ha valaki erélyesebben rászól, hogy Istennek engedelmeskedni kellene, azt már kikéri magának! Pedig nem néhány évnyi földi évről van szó, hanem az örökkévalóságról.

A prófétai elhívás, szolgálat, ezért nagyon komoly Isten előtt, abból az okból kifolyólag, mert Isten igéjét képviselik. Lássuk, hogy mennyire veszi komolyan Isten:

5Mózes 18,18-22
„Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, amit parancsolok néki. És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon! De az a próféta, aki olyat mer szólani az én nevemben, amit én nem parancsoltam néki szólani, és aki idegen istenek nevében szól: haljon meg az a próféta. Ha pedig azt mondod a te szívedben: miképpen ismerhetjük meg az ígét, amelyet nem mondott az Úr? Ha a próféta az Úr nevében szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik be a dolog: ez az a szó, amelyet nem az Úr szólott; elbizakodottságból mondotta azt a próféta; ne félj attól!”

A hamis prófétáknak tehát egyértelmű sorsuk volt, halálbüntetés sújtotta azokat, akik az Úr nevében beszéltek igaztalan szavakat. A maiak közül sokan beszélnek az Úr nevében, holott az Úr nem szólt. Vajon az ő büntetésük mi lesz? Bár jól tudom, hogy sokan csak az Újszövetségi írásokat tartják aktuálisnak, de semmi gond, nem nekik íródott ez az igehirdetés, mint ahogyan a Szentírás sem. Isten ugyanis nem változik, ezt Ő maga is megmondta:

Malakiás könyve 3,1-6
„Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az útat, és mindjárt eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek, és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; ímé, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura. De kicsoda szenvedheti el az ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az ő megjelenésekor? Hiszen olyan ő, mint az ötvösnek tüze, és a ruhamosóknak lúgja! És ül mint ötvös vagy ezüsttisztogató és megtisztítja Lévi fiait és fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt; és igazsággal visznek ételáldozatot az Úrnak. És kedves lesz az Úrnak a Júda és Jeruzsálem ételáldozatja, mint a régi napokban és előbbi esztendőkben. Mert ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek a szemfényvesztők ellen, a paráznák és hamisan esküvők ellen, és azok ellen, akik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és akik nyomorgatják az idegent, és nem félnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura. Mert én, az Úr, meg nem változom, ti pedig, Jákóbnak fiai, nem emésztettek meg!” 

A mai korban az ítélet nem úgy árad ki, mint ahogyan a régi időkben. Ebből pedig azt a következtetést vonják le sokan, hogy akkor Isten megváltozott, engedékenyebb lett. Pedig nem erről van szó. Sokszor beszéltünk már arról, hogy a mai korban miért nem azonnali a büntetés, ezért nem is szeretném ezt újra átvenni, röviden talán csak annyit, hogy régebben jóval komolyabban vették Isten szavát. Olvassuk el a következő példázatot Jézustól:

Máté evangéliuma 13,24-30
„Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, aki az ő földébe jó magot vetett; De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne. Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is. A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly? Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat? Ő pedig monda: Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.”

Isten engedi, hogy együtt nőjön a kettő, de a büntetés nem marad el. Vissza a prófétáláshoz. Pál ekképpen beszél a prófétálásról:

1Korintusi levél 14,3
„Aki pedig prófétál, embereknek beszél épülésre, intésre és vígasztalásra.”

Hogyan épít, int és vigasztal? Legyen akár építés, intés vagy vigasztalás, mind Isten igéjét alapul véve történik. Mert akit építenek, azt az ige által kell építeni, akit intenek, azt az ige által kell meginteni, és akit vígasztalnak, azt ugyancsak Isten igéje által kell vigasztalni. Mert a mai próféták többsége bár építenek, de nem az Isten igéjét alapul véve. Vagyis emberi érzelmekre, bölcselkedésre, okoskodásra, együttérzésekre! Azt mondják annak, ki nem követi Isten igéjét: „Isten szeret téged és gondodat viseli!” Hát nem! Meg azt mondják: „Isten úgy szeret ahogy vagy!” Hát nem! Isten mikor elhívott, úgy hívott el ahogyan talált minket, de azután megköveteli, hogy hagyjuk el a földi érdekeket és kövessük Őt!

Jeremiás könyve 6,6-19
„Mert így szól a Seregek URa: Vágjatok ki fákat, és emeljetek töltést Jeruzsálem ellen, a büntetésre ítélt város ellen, ahol csupa zsarolt javak vannak! Ahogyan frissen tartja vizét a kút, úgy tartja ez frissen gonoszságát. Erőszakról és elnyomásról híres, mindenütt betegséget és sebeket látok. Fogadd el a fenyítést, Jeruzsálem, különben el kell szakadnom tőled, és sivár, lakatlan földdé teszlek! Így szól a Seregek URa: Az utolsó szemig szedd meg, mint a szőlőt, Izráel maradékát, tedd rájuk kezedet, mint a szüretelő a vesszőkre! Kinek mondjam el, kit hívjak tanúnak, hogy hallják? Körülmetéletlen a fülük, nem tudnak figyelni. Gyalázzák az ÚR igéjét, nem lelik kedvüket benne. Az ÚR haragja tölt el engem, nem tudom már magamban tartani. Töltsd ki az utcán a gyermekekre meg az ifjak társaságára! Foglyul esik férfi és nő, öreg és aggastyán egyaránt! Házaik másoké lesznek, földjükkel és feleségükkel együtt, ha kinyújtom kezemet az ország lakóira! - így szól az ÚR. Hiszen apraja-nagyja mind nyerészkedésre adta magát, prófétája, papja mind hamisságot művel. Népem romlását úgy gyógyítják, hogy könnyelműen mondogatják: Békesség, békesség! - de nincs békesség! Szégyenkezniük kellene, mert utálatos, amit tettek. De nem akarnak szégyenkezni, és már pirulni sem tudnak. Azért elesnek az összeomláskor, elbuknak a megtorlás idején - mondta az ÚR. Így szól az ÚR: Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét, kérdezősködjetek az ősi ösvények után, melyik a jó út, és azon járjatok, akkor nyugalmat találtok lelketeknek! De ők ezt mondták: Nem megyünk! Őröket is állítottam föléjük, hogy figyeljenek a kürt szavára. De ők ezt mondták: Nem figyelünk! Ezért halljátok, népek, és tudd meg te, gyülekezet, mi vár rájuk! Halld meg, te föld! Íme, veszedelmet hozok erre a népre: saját gondolataik gyümölcsét, mert nem figyeltek beszédemre, és tanításomat megvetették.”

De ugye mi nem gyalázzuk az Úr igéjét, nem vetjük meg az Isten tanítását??? Háború idején nem jó békességet prófétálni, intés helyett vigasztalni, és a bűnnel közösséget vállalni. Nagyon sok történet van az igében, mikor a próféta Isten ítéletét tudatta, ennek az oka pedig minden esetben az Isten igéjének az áthágása miatt volt. Sok feltételes próféciát olvashatunk, de mindnek az volt a feltétele, hogy térjenek vissza Isten igéjéhez, cselekedjenek Isten törvénye szerint, és akkor jó dolguk lesz. Ha pedig nem tértek vissza, akkor következett a pusztulás. De olvasunk olyan eseteket is, mikor a prófécia bekövetkezése már nem volt feltételhez kötött, hanem elhatároztatott a pusztulás.

A mai próféták prófétálásai sem különbözhetnek a régiektől. Mint akkor, úgy ma is Isten igéjét kell szólniuk a prófétáknak, azaz ami összeegyeztethető az igével. Ismerjük jól a Joel-i próféciát, ugye a prófétálást illetően:

Jóel könyve 2,28-29
„És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet.”

Isten lelke mindig is jelen volt a földön, hisz ugyanaz a Lélek áradt ki akkor is a prófétákban, mint a mai időben. Őt hívjuk Szentléleknek, akiről az elmúlt hetekben többet beszéltünk, és róla is tudjuk, hogy csak azt cselekszi, amit Jézus tett és mondott.

János evangéliuma 16,13-15
„De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.”

Jézust dicsőíti majd! Jézusról pedig tudjuk, hogy Ő az Istennek az igéje. Vagyis Isten igéjét dicsőíti, így a próféták szájából is Isten igéje kell(ene) hogy szóljon. Jézusról tudjuk, hogy csak azt cselekedte és csak azt mondta, amit az Atyától látott és hallott. Tehát a Joel-i próféciában olvasható ígéret, ami beteljesült Savuot ünnepén (pünkösd), nem új Lélek, hanem az a Lélek, aki volt például Jeremiás, Ézsaiás, Dávid, vagy akár Mózes szájában is! Mégis a mai próféták szájából máshogy hangzik a prófétai szó, igaz?... 

Nem haltak ki a „régi próféták”, ma is vannak, de még annyian sem hallgatnak rájuk, mint régen.

{flike}