Bor és kenyér

Áldott testvérek, a mai téma címéből akár már rá is jöhettetek, hogy az úrvacsoráról lesz szó, tudom beszéltünk már többször erről, de még közel sem „aknáztuk” ki az igei párhuzamokat. Ugye jól ismerjük azt a gondolkozásmódot, miszerint ha valaki nem részesedik az úrvacsorai alkalmakon a borból és a kenyérből, akkor azzal valami nagy probléma lesz, ezalatt pedig több „nagy” dolgot értenek, mint például: beteg leszel, erőtlen leszel, átkozott leszel, hitetlen vagy, és még sok csupa kedves dolog.

Bár arra sem gondolnak igazán, hogy akik viszont részesülnek az úrvacsorából, tulajdonképpen nem is biblikusan veszik magukhoz a bort és kenyeret. A legtöbb gyülekezetben kovászos kenyeret esznek, pedig köztudott az igéből (ha olvasnák), hogy csakis kovásztalanul szabad venni a kenyeret. Ugyanis a kovász jelképe a bűn, és az úrvacsorai alkalmakon vett kenyér jelképezi Jézus testét, akiről pedig jól tudjuk, hogy nem találtatott benne bűn! Tehát a kenyérben sem lehet kovász.

Kezdjük meg a következő igerésszel:

János evangéliuma 6,48-63
„Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon: Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem." A zsidók erre vitatkozni kezdtek egymással, és ezt kérdezték: "Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?" Jézus így szólt hozzájuk: "Bizony, bizony, mondom néktek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne. Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké." Ezeket a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított. Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: "Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?" Mivel pedig Jézus magától is tudta, hogy ezért zúgolódnak tanítványai, így szólt hozzájuk: "Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt? A lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet.”

Jézus tehát kijelenti, hogy aki nem eszi az Ő testét és nem issza az Ő vérét, abban nincs élet! Azt pedig az imént felolvasott igerész végén Jézus tisztázza, hogy ezeket a beszédeket nem test szerint értette, hanem lelkiekben.

„A lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet.”

Mert nem attól van bennünk élet, ha kenyeret és bort veszünk magunkhoz, hiszen azok csak jegyek, hanem hogy ha Jézus valódi testét és valódi vérét vesszük magunkhoz. Akkor már csak meg kellene értenünk, hogy mit jelent enni és inni Jézusból. Először is az Ő testéről így nyilatkozott Jézus:

Lukács evangéliuma 22,17-20
„És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között: Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa. És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképpen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.”

Egyébként itt is kovásztalan kenyeret vettek magukhoz. Azt kérte Jézus, hogy ezt cselekedjük az Ő emlékezetére! De mit cselekedjünk? Nem csupán arról beszélt testvérek, hogy a kenyeret vegyük magunkhoz emlékezetül és ez lenne ama cselekedet, hanem:

„Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”

Ez az a cselekedet! Vagyis ahogyan miértünk adatott Jézus teste, azaz élete, azonképpen kell nekünk is cselekednünk! Erről beszélt Jézus a cselekedetek alatt. János ezt meg is írta:

1János levele 3,16
„Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.”

Mit tudunk Jézus testéről? Elsősorban azt és ami a legfontosabb, hogy bűntelen volt! És akkor mit jelent az, hogy az ő bűntelen testét magunkhoz vesszük? Ha magunkhoz vesszük, azaz elfogyasztjuk, úgy belénk jutva eggyé válunk azzal. Ez a lényeg Testvérek, ahogyan Jézus bűntelen volt, akképpen kell nekünk is azokká lennünk.

1János levele 2,5-6
„Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.”

Mert hogyan járt Jézus? János nem Jézus lépteinek a hosszúságáról beszélt, hogy mi is olyan nagyokat lépjünk, nem arról, hogy köntösben járt, hogy nekünk is abban kellene, nem arról, hogy mivel saruban járt ezért mi is abban járjunk! Akkor miről beszélt? Jézus egyértelműen elárulja:

János evangéliuma 14,1-10
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt. Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk! Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.”

Tamás feltette azt a kérdést, amely által feltárta, hogy fogalma sincs merre van az a bizonyos út. Jézus pedig magára mutatva kijelentette:

„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”

Jézus tehát az út, de mikképpen vált úttá? Jézus azért mondta magáról, hogy Ő az út, mert megmutatta életével, hogy miként lehet eljutni az Atyához. Jézus nem oly módon út, ahogyan azt a legtöbben képzelik, mégpedig hogy elég benne hinni és akkor majd Jézus ölében fogva bevisz az Atyához! Jézus az út, amiről nem elég csupán tudni, hanem azon járni is kell! De hogyan kell járni ezen az úton? Emlékezzünk:

1János levele 2,5-6
„Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.”

Jézus megtartotta az Atya parancsolatait. De azt mondják erre, hogy: hát persze, hiszen Ő Isten fia, mi pedig emberek vagyunk. Nagy itt a ferdítés testvérek! Jézus emberi testben élt, akárcsak mi. Éhes volt, szomjas volt, szomorú volt, boldog volt, fáradt volt, és megannyi más! Amilyen testben élt, olyan testben élünk mi is. Jézus megmutatta, hogy lehet az Atya akarata szerint élni tökéletes életet. De mi több, erre késszé is tett minket, mert a feltámadásával legyőzte a halált, a Sátán uralmát a testünk felett, és az Ő lelke által, bennünk lakozva minden kísértés felett diadalomra vezet minket!

Ez lenne az evangélium dióhéjban, bár erről nem beszélnek, mivel másokra és önmagukra tekintenek, ezért választottak valami könnyebb evangéliumot, ahol elég csupán hinni. De Istent nem lehet félrevezetni. Egyébként hadd mondjak még ezzel kapcsolatban egy sokkoló üzenetet! Tudjátok a Sátán az engedetlensége miatt került oda, ahová került. Ugyanis nem azt az elhívatást töltötte be, amire teremtetett, hanem fellázadt Isten ellen. Az ő stratégiája az volt mindig is, azért is lázította fel az első emberpárt, hogy mindenki engedetlenségbe kerüljön, hogy ha Isten megbocsájtja az emberek engedetlenségét, akkor kénytelen legyen a Sátánnak is megbocsátani, máskülönben személyválogató lenne Isten. Ezt a kardot Jézus kiütötte a Sátán kezéből, mert Jézus bűntelen volt tetőtől talpig és így vált a mi főpapunkká, ha csakugyan az Ő életéhez hasonlóan járunk. A sokkoló üzenet pedig az, hogy a mai egyház is a Sátán taktikája szerint gondolkozik! Talán azt hisszük, hogy ha mindenki bűnös, akkor Isten mindenkin megkönyörül? Talán azt hisszük, hogy mivel a mai kor keresztény társadalma azt tanítja, hogy nem lehet Isten parancsolata szerint élni, akkor Isten sem kéri rajtunk számon az engedelmességet?

Jézus mivel kiütötte a kardot a Sátán kezéből az által, hogy bár emberi testben élt közöttünk, de bűn nem találtatott benne, így a halál erejét eltörölte, de miben volt a halál ereje? Jól tudjuk, hogy az első emberpár engedetlensége által jött be a halál, és Jézus engedelmessége által lett legyőzve a halál. Ekképpen gondolkozzunk el azon, hogy ha mi engedetlenségben járunk, akkor a halál jogot formálhat ránk! De ha csakugyan engedelmességben élünk, amint Isten is elrendelte számunkra, akkor a halálnak nincs hatalma felettünk. A halál ugyanis még nem töröltetett el, az majd, mint utolsó ellenség töröltetik el, de addig is köszöni szépen, de jól van, és továbbra is jogot formál azokra, akik engedetlenségben élnek. Jézus ugyanis úgy ütött rést a halálon, hogy engedelmességben élte az életét, és számunkra is úgy teszi lehetővé a halál legyőzését, ha az Ő lelke által élünk engedelmes életet. Ezzel meg is érkeztünk a kenyértől a borhoz. Mert mit jelent a bort magunkhoz venni, azaz Jézus vérét? Mit jelképez Jézus vére? Azt tudjuk Isten igéjéből, hogy a vérben van a lélek:

3Mózes 17,11
„Mert a test lelke a vérben van, és én az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelést szerezzen értetek. Mert a vér a benne levő lélek által szerez engesztelést.”

Tehát az Ő lelkét is kaptuk, ahogyan a kenyérrel, azaz az Úr testével eggyé váltunk, azonképpen a vérével is! Mert mit tesz Jézus lelke? Megeleveníti bennünk a lelket, azaz élővé teszi.

Efézusi levél 2,1-10
„Titeket is megelevenített, akik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; Akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is: De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”

Ugyanis akik nem hisznek Jézusban, azok bár testben élhetnek, de Isten előtt halottak:

Máté evangéliuma 8,19-22
„És hozzámenvén egy írástudó, monda néki: Mester, követlek téged, akárhova mégy. És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani. Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat. Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat.”

Mi élők, vagy holtak vagyunk? Most pedig olvassuk el Pál szavait az úrvacsorát illetően:

1Korintusi levél 11,23-31
„Mert én az Úrtól vettem, amit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend. Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból, Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét. Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan. Mert ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el.” 

Nagyrészt sajnos csak a testre tudnak következtetni, pedig amint már előzőleg is beszéltük, az úrvacsorán vett kenyér és bor azok csupán jegyek, nem pedig a konkrét tartalmat találjuk bennük, ami amúgy Jézus teste és vére, de ezt már előzőleg részletesebben kifejtettem. Akik tehát méltatlanul veszik ezeket magukra, azaz azt mondják, hogy Jézus bennük él és az Ő lelke is, ámde a cselekedeteik mindezt tagadják, azokról mondja Pál, hogy erőtlenek, betegek és alszanak. De mit jelent ez? Ne testiekben gondolkozzunk! Erőtlen, azaz meglankadt, betegek, azaz bűnösek, alszanak, azaz lelkileg halottak! De nem ezt látjuk? Sokan beszélnek a mai napon is arról, hogy ők Jézuséi, a Szentlélekkel betöltekeztek, de lankadtak, bűnösek és lélekben halottak. Tartsunk valódi önvizsgálatot, mert ha azt mondjuk, hogy Isten követői vagyunk, de ezt a cselekedeteinkkel tagadjuk, akkor bizony súlyos ítélet fog sújtani minket.  

{flike}