Széder est

2Mózes könyve 12,1-51
„Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván: Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz. A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék közűl vegyétek. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára. A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűvekkel egyék meg azt. Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt. És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy a mi megmarad belőle reggelre, tűzzel égessétek meg. És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az. Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét. És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az első naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelből. Az első napon pedig szent gyűléstek legyen és a hetedik napon is szent gyűléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak a mi eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek. Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földéről; tartsátok meg hát e napot nemzetségről nemzetségre, örök rendtartás szerint. Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig. Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen. Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek. Előhívá tehát Mózes Izráel minden véneit és monda nékik: Fogjatok és vegyetek magatoknak bárányt családaitok szerint és öljétek meg a páskhát. És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, a mely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérből, a mely az edényben van; ti közűletek pedig senki se menjen ki az ő házának ajtaján reggelig. Mikor általmegy az Úr, hogy megverje az Égyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen: elmegy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba. Megtartsátok azért ezt a dolgot, rendtartás gyanánt, magadnak és fiaidnak mindörökre. És mikor bementek a földre, melyet az Úr ád néktek, a mint megmondotta vala: akkor tartsátok meg ezt a szertartást. Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok? Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula. És menének és úgy cselekedének az Izráel fiai, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak; úgy cselekedének. Lőn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsőszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak elsőszülöttétől fogva, a ki az ő királyi székiben űl vala, a tömlöczbeli fogolynak elsőszülöttéig és a baromnak is minden első fajzását. És fölkele a Faraó azon az éjszakán és mind az ő szolgái és egész Égyiptom, és lőn nagy jajgatás Égyiptomban; mert egy ház sem vala, melyben halott ne lett volna. És hívatá Mózest és Áront éjszaka és monda: Keljetek fel, menjetek ki az én népem közűl, mind ti, mind Izráel fiai és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, a mint mondátok. Juhaitokat is, barmaitokat is vegyétek, a mint mondátok és menjetek el és áldjatok engem is. És az Égyiptombeliek erősen rajta valának, hogy a népet mentül hamarább kiküldhessék az országból; mert azt mondják vala: mindnyájan meghalunk. És a nép az ő tésztáját, minekelőtte megkelt volna, sütőteknőivel együtt ruhájába kötve, vállára veté. Az Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedének és kérének az Égyiptombeliektől ezüst edényeket és arany edényeket, meg ruhákat. Az Úr pedig kedvessé tette vala a népet az Égyiptombeliek előtt, hogy kérésökre hajlának és kifoszták az Égyiptombelieket. És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül. Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom. És sütének a tésztából, melyet Égyiptomból hoztak vala, kovásztalan pogácsákat, mert meg nem kelhet vala, mivelhogy kiűzetének Égyiptomból és nem késhetének s még eleséget sem készítének magoknak. Az Izráel fiainak lakása pedig, a míg Égyiptomban laknak, négyszáz harmincz esztendő vala. És lőn a négyszáz harmincz esztendő végén, lőn pedig ugyanazon napon, hogy az Úrnak minden serege kijöve Égyiptomnak földéről. Az Úr tiszteletére rendelt éjszaka ez, a melyen kihozta őket Égyiptom földéről; az Úr tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden fiai előtt nemzetségről nemzetségre. És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a Páskha rendtartása: Egy idegen származású se egyék abból. Akárkinek is pénzen vett szolgája akkor egyék abból, ha körűlmetélted. A zsellér és a béres ne egyék abból. Egy házban egyék meg; a házból ki ne vígy a húsból, és csontot se törjetek össze abban. Izráel egész gyülekezete készítse azt. És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körűl minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körűlmetéletlen se egyék abból. Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik. És Izráel fiai mindnyájan megcselekedék; a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak, úgy cselekedének. Ugyanazon napon hozá ki az Úr az Izráel fiait Égyiptomnak földéről, az ő seregeik szerint.” 

Áldott testvérek. Idén a Peszach ünnepe, Április 3-11-ig tart, és mint az Örökkévaló mondja: 

„Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földéről; tartsátok meg hát e napot nemzetségről nemzetségre, örök rendtartás szerint.” 

Örök rendtartás, tehát ezért nevezzük ezt az ünnepet széder estének (jelentése: rend, rendtartás). Ezen az ünnepen, minden, a nevéből adódóan: szigorú rend szerint történik. Itt nincs helye a kreativitásnak, az ötleteknek, nem írható felül semmilyen módon. Szigorú rend alapján történik az ételek elkészítése, a terítés, az elbeszélés az ige alapján, a kérdések feltevése, a poharak, tehát mindennek meg van a hagyománya. Az ételekre még visszatérünk, most azonban nézzük a történet rejtette hátteret, a szabadulás mikéntjét, mert ezek oly felszínesen értelmezett dolgok széles körben, hogy ezért is tátong szakadék azok között, akik értik ezeket, és azok között, akik nem. Mielőtt felmerülne akár csak gondolatban is: „miért ez a trakta a keresztények számára, hiszen ők nem zsidók...” Felhívnám a figyelmet, két aprócska momentumra: az Isten, Ávrám, Yichák és Yakov Istene, tehát a zsidók Istene! 

2Mózes könyve 3,15
„És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.” 

Aki tehát az Isten követésére adja magát, az beoltatik az Isten népébe, és rá is kötelező érvényű lesz az Istennek minden rendelkezése. Annak megtartásával lehet közösségben ő is az Istennel. Most pedig nézzük röviden a szabadulás előzményeit. Az Isten választott népe, bár az Isten akaratából, de akár honnan is nézzük: testi szükségek miatt került rabságba. Elsőként vegyük azt, hogy miért mondtam, hogy az Isten akaratából: 

1Mózes 15,13-14
„És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.” 

Most nézzük azt, hogy mire hivatkoztam, amikor azt mondtam: testi szükségek miatt jutottak rabságra? 

1Mózes könyve 42,1-5
„És látá Jákób, hogy van gabona Égyiptomban és monda Jákób az ő fiainak: Mit néztek egymásra? És monda: Ímé hallom hogy Égyiptomban van gabona; menjetek le oda, és vegyetek onnan nékünk gabonát, hogy éljünk és ne haljunk meg. Leméne azért Józsefnek tíz bátyja Égyiptomba gabonát venni. De Benjámint a József öcscsét nem bocsátá el Jákób az ő bátyjaival; mert mondá: Netalán veszedelem érhetné. Elmenének tehát Izráel fiai gabonát venni az oda menőkkel együtt, mert éhség vala Kanaán földén.” 

A testi táplálék, a testet táplálja, ezért mondtam azt, hogy testi szükség miatt jutottak rabságra. Ezt akár úgy is mondhatjuk: a test rabsága. Ebben az állapotukban eljött az idő, mikor feladták az erőlködést és felismerték, hogy a nyomorúságukból csak az Isten tudja megszabadítani őket. 

2Mózes 2,23-25
„És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.” 

Ezt a „felismerést” nevezzük valójában így: teshúváh, azaz: visszatérés (megtérés). És csak ez után az Istenhez való fordulás után emlékezett meg az Isten a szövetségéről! Sokan gondolkodnak úgy, hogy már a szülei is hívők voltak, ők is meg lettek keresztelve, tehát garantált a szövetségben való részvétel a számukra. Nos, tévednek, akik így gondolkodnak, sőt, mindjárt meg fogjuk látni, hogy még az sem garancia semmire, ha valaki egyszer megtért, de azután az Istennek való engedelmesség már nem „fér bele” a követésébe. 

2Mózes könyve 3,1-22
„Mózes pedig őrzi vala az ő ipának, Jethrónak a Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez. És megjelenék néki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala. S monda Mózes: Oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor. És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá őt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok. És monda: Ne jőjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld. És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az ő orczáját, mert fél vala az Istenre tekinteni. Az Úr pedig monda: Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, a mely Égyiptomban vagyon és meghallottam az ő sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sőt ismerem szenvedéseit. Le is szállok, hogy megszabadítsam őt az Égyiptombeliek kezéből és felvigyem őt arról a földről, jó és tágas földre, téjjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok lakóhelyére. Mivel hát ímé feljutott hozzám az Izráel fiainak kiáltása és láttam is a nyomorgatást, a melylyel nyomorgatják őket az Égyiptombeliek: Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Égyiptomból. Mózes pedig monda az Istennek: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a Faraóhoz és kihozzam az Izráel fiait Égyiptomból? És felele: Én veled lészek! és ez lesz a jele, hogy én küldöttelek téged, hogy mikor kihozod a népet Égyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni az Istennek. Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik? És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok. És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre. Menj el és gyűjtsd egybe az Izráel véneit és mondd ezt nékik: Az Úr, a ti atyáitok Istene, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene megjelent nékem, mondván: Megemlékeztem rólatok és arról a mit elkövettek rajtatok Égyiptomban. És mondám: Kiviszlek titeket az égyiptomi nyomorúságból a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok földére, téjjel és mézzel folyó földre. És ha hallgatnak szavadra, akkor elmégy te és az Izráel vénei Égyiptom királyához, s így szóltok néki: Az Úr, a héberek Istene megjelent nékünk; most azért hadd menjünk három napi útra a pusztába, hogy áldozzunk az Úrnak a mi Istenünknek. Én pedig tudom, hogy az égyiptomi király nem engedi meg néktek, hogy elmenjetek, még erőhatalomra sem. Kinyújtom azért az én kezemet és megverem Égyiptomot mindenféle csudáimmal, melyeket véghez viszek benne; így azután elbocsát titeket. És kedvessé tészem e népet az Égyiptombeliek előtt, és lészen, hogy mikor kimentek, nem mentek üresen. Kérjen azért minden asszony az ő szomszédasszonyától és háza lakó asszonyától ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat; és rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, s így foszszátok ki Égyiptomot.” 

Figyeljünk elsőként a 18-as vers első mondatára: 

„És ha hallgatnak szavadra…” 

Most pedig a 20-22-es versekre: 

„Kinyújtom azért az én kezemet és megverem Égyiptomot mindenféle csudáimmal, melyeket véghez viszek benne; így azután elbocsát titeket. És kedvessé tészem e népet az Égyiptombeliek előtt, és lészen, hogy mikor kimentek, nem mentek üresen. Kérjen azért minden asszony az ő szomszédasszonyától és háza lakó asszonyától ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat; és rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, s így foszszátok ki Égyiptomot.” 

Tehát ha hallgatnak Mózesnek az Úr küldöttének szavára, akkor minden úgy lesz, ahogyan azt az Úr már Ábrahámnak megmondta! Ábrahámnak tett ígérete az Istennek: 

1Mózes 15,13-14
„És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.” 

Az ígéret ismétlése az engedelem függvényében: 

2Mózes 3,20-22
„Kinyújtom azért az én kezemet és megverem Égyiptomot mindenféle csudáimmal, melyeket véghez viszek benne; így azután elbocsát titeket. És kedvessé tészem e népet az Égyiptombeliek előtt, és lészen, hogy mikor kimentek, nem mentek üresen. Kérjen azért minden asszony az ő szomszédasszonyától és háza lakó asszonyától ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat; és rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, s így foszszátok ki Égyiptomot.” 

Na, ennyit arról a sajnos „közvéleményről”, hogy nem kell az engedelmesség. Most pedig gondoljuk csak el testvérek, mi lett volna, ha az Isten választott népe, nem engedelmeskedik a felszólításnak, miszerint: 

2Mózes 12,3-7
„Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz. A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék közűl vegyétek. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.”

Tudjátok voltak olyanok, akik nem Izraelitaként ugyan, hanem nemzetbeliként, de látva az Isten jeleit, csodáit, hallva az ítéletét, úgy határoztak, hogy engedelmeskednek az Istennek, és ők is megtették azt, amit az Isten rendelt. Gondolom Mózes, Áron és a vének, elég elfoglaltak lettek a sorozatos körülmetélés miatt. Hiszen megmondatott az Istentől: 

2Mózes 12,48-49
„És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körűl minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körűlmetéletlen se egyék abból. Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik.” 

Ezek a nemzetbeliek, az engedelmesség által csatlakoztak az Isten népéhez, és az Isten, az engedelmességükért (!) fogadta be őket a népébe, olyannyira, hogy az Izraeliták tudtára adta, hogy sajátjaként tekint ezekre is, és óvta az Izraelitákat attól, hogy bár mi módon kirekesszék, hátrányos helyzetbe sorolják a nemzetbeliek közül beoltatottakat a későbbiekben. 

3Mózes könyve 19,34
„Olyan legyen néktek a jövevény, a ki nálatok tartózkodik, mintha közületek való benszülött volna, és szeressed azt mint magadat, mert jövevények voltatok Égyiptom földén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.” 

Ezek a „nemzetbeliek” tehát engedelemben követték az Istent, így az Isten népébe oltatva, ki is mentek Egyiptomból. Egyiptom (Micráim) a rabság földe, a rabszolgaság állapota. Sokan gondolják úgy, hogy a keresztényeknek ezekhez semmi közük. Figyelem: az Isten népe tudta, hogy kihez kell fordulni, amikor az emberi tehetség elfogy, a nemzetbeliek pedig úgy döntöttek az engedelem mellett, mint a „legfensőbb hatalomnak tett engedelmesség szükségessége”. Hiszen megbizonyosodtak az felől, az Izraeliták Istene az egyetlen Isten! Mindez számunkra azt tanítja, hogy: 

1.) Az Istenhez való fordulás elengedhetetlen, ha az Istentől várunk valamit!

2.) Ha hozzá fordultunk (megtértünk), akkor a továbbiakban már nem az eddigi életünket éljük, hanem neki való engedelem lesz a kenyerünk! 

Figyelem, mert ez fontos: Izráel fiai, a testi kényszer miatt jutott rabságra, majd az Isten szabadítása a halál földjére vezette a népet, hiszen a sivatagba vitte őket, ahol csak és kizárólag az Isten gondviselésében bízhattak (most nem tudom, hogy van ez, de akkoriban, és ezt biztos forrásból tudom, kevés étterem és szálloda működött a sivatagban). Itt az Isten népe megtanulhatta: nem a testi táplálék a fő, hanem az Isten gondviselése által van az ember élete. Ezt Jézus így mondja: 

Lukács evangéliuma 12,13-15
„Monda pedig néki egy a sokaság közül: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy oszsza meg velem az örökséget. Ő pedig monda néki: Ember, ki tett engem köztetek biróvá vagy osztóvá? Monda azért nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete.” 

És még ott a sivatagban az Örökkévaló ezt szó szerint így fogalmazta meg: 

5Mózes könyve 8,1-20
„Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem? És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva. Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened; És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed. Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged; bővizű patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, a melyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak. Búza-, árpa-, szőlőtő- fige- és gránátalma-termő földre, faolaj- és méz-termő földre. Oly földre, a melyen nem nyomorogva eszed kenyeredet, és a hol semmiben sem szűkölködöl; oly földre, a melynek kövei vas, és a melynek hegyeiből rezet vághatsz! Ha azért eszel majd és megelégszel: dícsérjed az Urat, a te Istenedet azért a jó földért, a melyet néked adott. Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, meg nem tartván az ő parancsolatait, végzéseit, rendeléseit, a melyeket én parancsolok néked e mai napon; Hogy mikor eszel és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol azokban; És mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik: Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, a ki kihozott téged Égyiptom földéből, a szolgaságnak házából; A ki vezérlett téged a tüzes kígyóknak, skorpióknak, és szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, a melyben víz nem vala; a ki vizet ada néked a kemény kősziklából; A ki mannával étete téged a pusztában, a mit nem ismertek a te atyáid, hogy megsanyargasson és hogy megpróbáljon téged, és jól tegyen veled azután: És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot! Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ő az, a ki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, miképen e mai napon van. Ha pedig teljesen megfelejtkezel az Úrról, a te Istenedről, és idegen istenek után jársz, és azoknak szolgálsz, és meghajtod magadat azoknak; bizonyságot tészek e mai napon ti ellenetek, hogy végképen elvesztek. Mint azok a nemzetek, a kiket az Úr elveszt előletek, azonképen vesztek el; azért mert nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára.” 

Engedelem. Bűn, rabság, szolgálat. Mennyi-mennyi negatív dolog. Hol van a kegyelem? Megmutatom:

Mondjuk te nyersz egy meghívót, tegyük fel „Karakószörcsökre”, ahol a csapból is arany folyik, ahol minden vágyad teljesül, ahol elfelejthetsz minden gondot. Akkor is, és az a lényeg: oda kell jutnod! Nem jön ide hozzád, neked kell oda menni! De hogyan? Nos, tetszik vagy sem: engedelem által! Alá kell rendelned magad a tömegközlekedésnek, a fizetési kötelmeknek (jegy, útdíj). Ha autóval mész, akkor meg pláne, mert a KRESZ betartása, autód papírjainak rendben léte, a közlekedésben való részvétel szabályai, díjköteles utakon való közlekedés szabályai (fizetés), és csak ezek által juthatsz el oda! Nem indulhatsz az ellenkező irányba, mondván: „gömbölyű a föld, előbb-utóbb oda jutok”. Nem mehetsz más úton, nem lehetsz szabályszegő, mert akkor sosem jutsz oda. Ez valahogy természetes ugye? Hát az Isten ígéreteibe való eljutás ne lenne kritériumokhoz kötve? Az Ő szabályait nem kell betartani? Vagy így már nem érné meg? Ha úgy döntünk, hogy az Isten ígéreteinek földjére, a Mennyekből leszállt Yerusáláimba el akarunk jutni, nos, el kell indulnunk ez felé. Ezt nevezzük megtérésnek, de valójában ez a kezdet, tehát itt és ezen a ponton lépünk rá a kizárólagos útra, ami-aki által juthatunk el Istenhez. Jézus mondja: 

János evangéliuma 14,6
„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” 

Most ezen a ponton egy érdekességet szeretnék mutatni. Egykor az Isten népe, Mózesnek engedelmeskedett, és így jutottak ki a rabságból. Mózes (eredetben: Móse, Mojse, Mózisz), egy egyiptomi név, jelentése: fiú, fia. Minthogy nincs előjel előtte, mint pl: Tut Mózisz (jelentése Tut, tehát Tutenkhámen fia), így tehát nem tudjuk, hogy kinek a fia, tehát: valaki fia. De őt küldte az Isten szabadítóul: 

2Mózes 3,9-10
„Mivel hát ímé feljutott hozzám az Izráel fiainak kiáltása és láttam is a nyomorgatást, a melylyel nyomorgatják őket az Égyiptombeliek: Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Égyiptomból.” 

Jézus, eredetiben: Yessua (nevének jelentése: szabadító) az Isten fia. Érdekes nem? Előjel, tökéletesség. Sokan gondolják azt, hogy mindez azokra tartozik, akik akkoriban Egyiptomban voltak, és akiket Mózes vezetett ki onnan. Voltak régen is, akik így gondolkodtak. 

János evangéliuma 8,12-36
„Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága. Mondának azért néki a farizeusok: Te magadról teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz. Felele Jézus és monda nékik: Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz; mert tudom honnan jöttem és hová megyek; ti pedig nem tudjátok honnan jövök és hová megyek. Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit. De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, a ki küldött engem. A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz. Én vagyok a ki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, a ki küldött engem. Mondának azért néki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek. Ezeket a beszédeket mondá Jézus a kincstartó helyen, a mikor tanít vala a templomban; és senki sem fogta meg őt, mert még nem jött el az ő órája. Ismét monda azért nékik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és a ti bűneitekben fogtok meghalni: a hová én megyek, ti nem jöhettek oda. Mondának azért a zsidók: Avagy megöli-é magát, hogy azt mondja: A hová én megyek, ti nem jöhettek oda? És monda nékik: Ti innét alól valók vagytok, én onnét felül való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem vagyok e világból való. Azért mondám néktek, hogy a ti bűneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben. Mondának azért néki: Ki vagy te? És monda nékik Jézus: A mit eleitől fogva mondok is néktek. Sok beszélni és ítélni valóm van felőletek: de igaz az, a ki küldött engem; és én azokat beszélem a világnak, a miket tőle hallottam vala. Nem vevék észre, hogy az Atyáról szól vala nékik. Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok. És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek. A mikor ezeket mondá, sokan hivének ő benne. Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek? Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” 

A bűn rabjai ugye? Mert bizony mindannyiunknak szükségünk van (lenne !!!) a Szabadítóra. Miből? Akár miből! Mert rabság tehát a bűn, a testi kényszer, a tudatlanság is. Figyeljük, mit mond Jézus: 

„Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” 

Ha ti megmaradtok a beszédeimben, tehát ha engedelmesek vagytok, akkor vagytok a tanítványaim! Nem azok az Úr tanítványai, akik hallgatják őt csupán. nem is azok, akik el is hiszik amit mond. Azok az Úr tanítványai, akik meg is teszik, amit mond nekik. Sokan mondják: igen, de nem hallom, amit mond. Elsőként a vetés testvérek, és csak azután az aratás! Ahogyan írva is van: 

5Mózes 29,29
„A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.” 

Elsőként talán kezdjük azzal, hogy amit megmondott előre, azt teljesítsük! Ami le van írva, ami általános! Majd csak ezután a személyre szabott! Az Egyiptomból megszabadultak között voltak, akik félúton megálltak, és visszafordultak volna az úton. Meghaltak! 

·         Voltak, akik engedetlenkedni kezdtek. Meghaltak!

·         Voltak, akik zúgolódtak. Meghaltak!

·         Voltak, akik fellázadtak. Meghaltak!

·         Voltak, akik maguknak akartak nagyobb tisztességet. Meghaltak!

·         Voltak, akik nem az Isten által meghatározott szabály szerint próbálkoztak. Meghaltak! (Áron fiai) 

Végül csak ketten, egy nemzetbeli és egy Izraelita jutott be az ígéret földjére azok közül, akik látták, megélték az Istennek szabadítását Egyiptomtól fogva. Hogy mára mi az arány? Ez is meg van írva: 

Zakariás 13,7-9
„Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, a ki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet. És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!” 

Egyharmad rész a hívők közül. De ez nem a mostani arány, hanem a világon valaha élt hívők egyharmada az, akik megmaradnak csupán. És miért? 

·         Mert vannak, akik szívükben visszafordultak a világi élet felé.

·         Mert vannak, akik szentebbek akartak lenni az Istennél.

·         Mert vannak, akik fellázadtak az Isten ellen, mondván: nem úgy van az.

·         Mert vannak, akik nem az Isten által meghatározott rend (!) szerint járnak.

·         Mert vannak, akik szerint nem kell engedelmeskedni.

·         Mert vannak, akik magukat léptetik elő szolgálatban.

·         Meghalnak, meghalnak, meghalnak, meghalnak!

A széder est alapja, az elbeszélés! 

2Mózes 12,26-27
„Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok? Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula.” 

Amikor erre a földre lesújt az Isten haragja, csak az menekedhet meg a Pusztítótól, akin rajta van a Bárány vére! Beszéld el mindenkinek, hogy hogyan és miként került rád az Isten bárányának vére, és mi mindentől ment meg a hited, és az Isten ígérete szerint! Mert a Páska vacsora valójában az Úrvacsora, amiből minden hívő részesedik! De vajon tudják-e? Hogy a pohár, illetve a bor, amit magukhoz vesznek, az a Messiás vére?

Tudják e? Meg van írva: 

3Mózes 17,11
„Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.” 

A vér tehát az élet! Ha Jézus életét vesszük magunkhoz, akkor az Ő életének kell megnyilvánulnia bennünk! Nem a mi életünk szerint járunk többé tehát, hanem Jézus él bennünk! Ezért mondja Jézus: 

János evangéliuma 6,48-58
„Én vagyok az életnek kenyere. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak. Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon. Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért. Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk? Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam. Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké.” 

Miért mondja azt Jézus, hogy nem úgy, mint ahogyan az Atyák ették a mana-t és meghaltak? Hiszen a ma na az Isten szava, beszéde, igéje. Ott és akkor is az volt, tehát akkor miért? Nos azért, mint ahogyan arra már utaltam is, az akkoriak az apostol elmondása alapján: 

Zsidókhoz írt levél 4,1-2
„Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék. Mert nékünk is hirdettetett az evangyéliom, miképen azoknak: de nem használt nékik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, a kik hallották.” 

Nem hittek ugyanis, ezért nem használt nekik! Nem hittek? Hogyan??? Hiszen mindent láttak, mindent megéltek és mégsem? Nos, a hit nem azt jelenti, mint amit mi gondolunk a jelentéséről. Hit = Emunah, azaz: engedelemben való követés! Nem baj, ha te nem tudsz engedelmeskedni mindenben az Istennek, ugyanis ezért kell a világ és a magad számára meghalnod, és ezért támad fel benned Jézus, aki veled ellentétben tud! Jézus mondja: 

János evangéliuma 4,34
„Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.” 

Ő hajlandó arra, hogy benned élve engedelmeskedjen a Teremtőnek. Te húzódj szépen hátra, ne engedd a te életedet megnyilvánulni, így hagyd, hogy Jézus éljen benned!

{flike}