Somron

Somron

János evangéliuma 4,1-42
„Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János, (Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,) Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába. Samárián kell vala pedig általmennie. Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek. Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala. Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom! Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal. Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet. Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet? Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is? Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik: Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne. Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni! Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide! Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem; Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad. Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy. A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell. Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt. De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent. Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek. Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele? Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek: Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus? Kimenének azért a városból, és hozzá menének. Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél! Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok. Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni? Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem. Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra. És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen. Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató. Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok. Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem. A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig. És sokkal többen hivének a maga beszédéért, És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus.”
 

Áldott testvérek, mi is lehetne e ma esti alkalom címe? Talán ez: üzenet a múlt népeitől a jelen számára. Ezzel a történettel mi már többször foglalkoztunk, de nem gondolhatjuk komolyan, hogy az ige mélységeit is felkutattuk egyben. Hiszen ahogy a zsoltáros is mondja: 

Zsoltárok 42,8
„Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!”
 

Azaz az Isten igéje magába húz, és egyre mélyebb értelemre vezet(het) bennünket, ha…(?) nos, ha megfelelő módon viszonyulunk hozzá. Lássuk újra a szent tan eme fejezetét, és nézzük meg, miről is tesz bizonyságot számunkra? Bevallom őszintén, oly sok mindent szeretnék megmutatni azzal kapcsolatban, amit az Örökkévaló eme fejezetben mutatott nekem, hogy azt sem tudom, hol kezdjem, és félek, hogy míg törekszem mindazon dolgok átadására, amit kaptam, fontos részletek és tanulságos dolgok valahogy többek számára elsikkadnak, vagy egyenesen kimaradnak. Ugye az előzőekben azt találtam mondani, hogy a szent tan a kijelentések és az értelem mélyebb szintjeire vezethet bennünket, ha megfelelőképpen viszonyulunk hozzá. Ez a megfelelő mód pedig, ha szó szerint vesszük az igét, ahhoz nem teszünk hozzá, és nem veszünk el (5Mózes 4,2), és ha az ismeret hiányában nem hozunk elhamarkodott ítéleteket. Az újszövetségi írások egyik legfélreértettebb fejezete ez a történet, éspedig sajnos pontosan, az ismeret hiányában történt elhamarkodott ítéletek miatt. Elsőként is az asszony személye ugye. Ugye tehát egy paráznáról beszélünk, akinek öt férje volt eddig a pontig, a mostanival pedig paráználkodik, ugye? Nos, nem! Nem erről van szó, ez csak az ismeret nélküli ítélkezés alaptézise, amit gondolkodás nélkül is elfogadnak az emberek, és ennyire egyszerű valakit esetleg igaz létére bűnösnek állítani. Lássunk csak egy (vélhetőleg) „ismert történetet”: 

1Mózes könyve 38,1-26
„És lőn abban az időben, hogy Júda elméne az ő atyjafiaitól, és betére egy Adullámbeli férfiúhoz, kinek neve Khira vala. És meglátá ott Júda egy Súah nevű Kanaánbeli férfiúnak leányát, és elvevé azt, és beméne hozzá. És az fogada méhében és szűle fiat, és nevezé nevét Hérnek. És ismét fogada méhében, s fiat szűle, és nevezé nevét Ónánnak. Még egyszer szűle fiat, és nevezé nevét Sélának, és mikor azt szűlé, Khezibben vala. És vőn Júda az ő elsőszülött fiának Hérnek feleséget, ennek neve Thámár vala. De Hér, Júdának elsőszülött fia gonosz vala az Úr szemei előtt, és megölé őt az Úr. És monda Júda Ónánnak: Eredj be a te bátyád feleségéhez, és vedd feleségűl mint sógor, és támaszsz magot bátyádnak. Ónán pedig tudja vala, hogy a magzat nem lesz az övé, azért valamikor az ő bátyja feleségéhez bemegy vala, földre vesztegeti vala el a magot, hogy bátyjának magot ne támaszszon. És gonoszságnak tetszék az Úr szemei előtt, a mit cselekeszik vala, annakokáért megölé őt is. És monda Júda Thámárnak, az ő menyének: Maradj özvegyen addig a te atyád házában, míg az én fiam Séla felnevekedik. Mert így gondolkodik vala: Netalán ez is meghal, mint az ő bátyjai. Elméne azért Thámár, és marada az ő atyja házában. Sok idő múlva meghala Súa leánya, a Júda felesége. Júda pedig megvígasztalódék és elméne az ő juhainak nyírőihez, barátjával az Adullámbeli Khirával, Thimnába. Hírűl adák pedig Thámárnak mondván: Ím a te ipad Thimnába megy juhainak nyírésére. Leveté azért magáról özvegyi ruháját, elfátyolozá és beburkolá magát, és leűle Enajim kapujába, mely a Thimnába vezető úton van; mert látja vala, hogy felnevekedék Séla, és még sem adák őt annak feleségűl. Meglátá pedig őt Júda, és tisztátalan személynek gondolá, mivelhogy befedezte vala orczáját. És hozzá tére az útra és monda: Engedd meg kérlek, hogy menjek be te hozzád, mert nem tudja vala, hogy az ő menye az. Ez pedig monda: Mit adsz nékem ha bejösz hozzám? És felele: Küldök néked az én nyájamból egy kecskefiat. És az monda: Adsz-é zálogot, míg megküldöd? És monda: Micsoda zálogot adjak néked? És monda: Gyűrűdet, gyűrűd zsinórját és pálczádat, mely kezedben van. Oda adá azért néki, és beméne hozzá, és teherbe ejté. Azután felkele és elméne, és leveté magáról a fátyolt; és felvevé az ő özvegyi ruháját. És megküldé Júda a kecskefiat az ő Adullámbeli barátjától, hogy visszavegye a zálogot az asszonytól, de nem találá azt. És megkérdé a helység férfiait, mondván: Hol van az a felavatott parázna nő, a ki Enajim mellett az útfélen vala? És azok mondának: Nem volt erre felavatott parázna nő. Visszatére tehát Júdához, és monda: Nem találám azt meg, a helység lakosai is azt mondák: Nem volt erre felavatott parázna nő. És monda Júda: Tartsa magának, hogy csúffá ne legyünk; ímé én megküldöttem volt ezt a kecskefiat, te pedig nem találtad meg őt. És lőn mintegy három hónap múlva, jelenték Júdának, mondván: Thámár a te menyed paráználkodott, és ímé terhes is a paráznaság miatt. És monda Júda: Vigyétek ki őt, és égettessék meg. Mikor pedig kivitetnék, elkülde az ő ipához, mondván: Attól a férfiútól vagyok terhes, a kiéi ezek. És mondá: Ismerd meg, kérlek, kié e gyűrű, e zsinór, és e pálcza. És megismeré Júda és monda: Igazabb ő nálamnál, mert bizony nem adám őt az én fiamnak Sélának; de nem ismeré őt Júda többé.”
 

Figyelem: 

1Mózes 38,26
„És megismeré Júda és monda: Igazabb ő nálamnál, mert bizony nem adám őt az én fiamnak Sélának; de nem ismeré őt Júda többé.”
 

Egy példa tehát arra, hogy ha nem értjük egy nép szavainak valós jelentését, nem ismerjük a gondolkodásmódjukat, nem fogjuk érteni a történeteiket sem. Ezen történetben egy érdekes dolgot szeretnék mutatni. 

Támárnak ugye volt két férje, akik meghaltak. Nem egyéb ok miatt volt több férje, hanem a halál szólt közbe, tehát nem parázna! De ha meghalt az utolsó férje, akkor miért nevezték őt paráznának, és miért akarták őt kivégezni? Nos azért, mert a zsidó értékrend, és a zsidó életszabályok nem az „európai” értékrenden alapulnak. Számukra a házasság nem az, amit a többi nép gondol arról! Nem ott kezdődik (anyakönyvvezető), nem is ott szakad meg (bíróság). A házasságkötésnek van egy előkészített, illetve egy gyorsított eljárása. Lehet házasságot kötni ígéret által (eljegyzés), de ellentétben a többi nép értékrendjével, a közel keleten az eljegyzett felekre már a házasság törvénye vonatkozik! És ha történik egy szexuális kapcsolat, az a gyorsított eljárása a házasságnak. Ebben az esetben Támár, el lett jegyezve Séla számára, tehát a házasság törvénye alapján akarták őt kivégezni. Azonban kiderült, hogy nem követett el házasságtörést, hiszen az tette a magáévá, aki eljegyezte őt a fiának, de mégsem adta hozzá a fiát. Valójában maga vette el azt, akit a fiának szánt! 

1Mózes 38,26
„És megismeré Júda és monda: Igazabb ő nálamnál, mert bizony nem adám őt az én fiamnak Sélának; de nem ismeré őt Júda többé.”
 

Ez az utolsó mondat azt jelenti, hogy többé nem létesített vele szexuális kapcsolatot. Lássunk erre két példát a szent tanból: 

1Mózes 4,1
„Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.”
 

Illetve: 

Máté evangéliuma 1,24-25
„József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, a mint az Úr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé. És nem ismeré őt, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak.”
 

Az Ismerés valójában az egyesülést- egyé válást jelenti, aminek folyományaként, egy új élet fogan! Ennek testi értelme, a szexualitás. És mutatok annak érdekében egy valóságos és sokkoló példát arra nézve, hogy a „megismerés”, „felismerés” egészen mást jelent, mint az „ismerés”, és egyben megérthetjük ezzel a példával a Sodoma népének gyűlöletes, és fertelmes bűnét is, amiért véget is vetett az Isten azoknak: 

1Mózes könyve 19,1-5
„Mikor a két angyal estére Sodomába jutott, Lót Sodoma kapujában űl vala, és a mint meglátá őket Lót, felkele eléjök, és arczczal a földre borúla. És monda: Ímé én Uraim kérlek, térjetek be a ti szolgátok házához, és háljatok ott, és mossátok meg lábaitokat; reggel korán felkelhettek és indulhattok útatokra. Azok pedig mondának: Nem, hanem az utczán hálunk meg. De nagyon unszolá őket, és betérének hozzá, és bemenének az ő házába; ő pedig szerze nékik vendégséget, és pogácsát is süte, és evének. Lefekvésök előtt a város férfiai, Sodoma férfiai körűlvevék a házat, ifja, örege, mind az egész község egytől egyig. És szólíták Lótot, mondván néki: Hol vannak a férfiak, a kik te hozzád jövének az éjjel? Hozd ki azokat mi hozzánk, hadd ismerjük őket.”
 

Ugye nem kell kommentálnom ezt?! Vannak nézetek, miszerint a Sodomabeliek pedig éppen ezért el tudnák mondani, hogy mi a különbség a meg, és a rá között. Ezen kitérő után tehát vissza a somroni asszony történetéhez. Tehát az, hogy neki öt férje volt, azt is jelentheti, hogy azok meghaltak, és Pál is azt mondja, hogy a férjes asszony, ha meghal a férje, felszabadul a férj törvénye (kizárólagosság) alól. Az pedig, hogy a mostani nem a férje, azt jelenti, hogy nem létesült közöttük szexuális kapcsolat (hiszen az, a házasságkötés gyorsított eljárása, és akkor a hatodik is a férje lenne)! Egyszóval: vigyázat az ítélkezéssel! Na, akkor csapjunk bele. Érdekes, hogy az Isráeliták esetével ellentétben, ennek a Somroninak kijelenti magát Jézus! 

János evangéliuma 4,25-26
„Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent. Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.”
 

Vajon miért? Mi lehet annak az oka, hogy Jézus a zsidók előtt nem jelentette ki magát nyíltan, sőt, akik felismerték benne a Messiást, azoknak megtiltotta, hogy beszéljenek erről, de a somroni asszonynak kijelentette magát? Nos, egy prófécia teljesedett be ebben a történésben. Nevezetesen: 

Ézsaiás könyve 9,1-21
„De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát. A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök! Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak. Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján; Mert a vitézek harczi saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen; Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt! Beszédet küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben, Hogy megértse az egész nép: Efraim és Samaria lakosa, a kik ezt mondják kevélyen és felfuvalkodva: Téglák omlottak le, és mi faragott kőből építünk; fügefák vágattak ki, és mi czédrusokat ültetünk helyökre! De az Úr ellenök hozza Reczin szorongatóit, és ellenségeiket rájok uszítja; A Sziriabeliek elől, és a Filiszteusok hátul, s falják Izráelt feltátott torokkal. Mindezekkel azonban haragja el nem múlt, és keze még felemelve van. Hiszen e nép nem tért meg az őt verő Istenhez, és a seregeknek Urát nem keresték; Ezért kivágja az Úr Izráelből a főt és farkat, a pálmaágat és a kákát egy napon. A fő: a vén és a főember, a fark pedig a próféta, a ki hazugságot szól. Mert e nép vezérei hitetőkké lettek, és a kiket vezetének, elvesztek. Ezért ifjaiban sem gyönyörködik az Úr, s árváin és özvegyein sem könyörül; mert mindnyájan istentelenek és gonosztevők, és minden száj bolondságot beszél. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van. Mert a gonoszság felgerjedt, mint a tűz, s tövist és gazt emészt, és meggyújtja a sűrű erdőt, és felgomolyg az füst oszlopában. A seregek Urának haragja miatt kiégett a föld, és a nép a tűznek eledele lőn: Senki atyjafián nem könyörül, Jobbkézre vág és megéhezik, eszik balkézre és nem elégszik meg; mindnyájan karjoknak húsát eszik, Manassé Efraimot és Efraim Manassét; s mindketten Júda ellen kelnek. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.”
 

A nép, mely sötétségben jár... Halál árnyékának földje... Az első kiemelés azt jelenti valójában, hogy tudatlanságban járnak ezek a népek: 

„Hogy megértse az egész nép: Efraim és Samaria lakosa,” 

Nos, tudjuk a történelemből, hogy az Efráimiták, valahogy meglehetősen sajátságosan értelmezték a testvéri kapcsolatot. Nem tartottak a testvéreikkel, amikor kapcsolatba is léptek a testvéreikkel, akkor az sem a szeretetben, hanem a gyilkolásban és harcokban jutott kifejezésre, plusz mindez azért, mert az Örökkévaló rendeléseivel nem törődtek, a parancsolatait, törvényét megvetették. Ennek megfelelően, az Isten ítélete elsőként őket sújtotta, és a terület foglaló szomszédos királyságok, közéjük plántált idegen népeket, így azok csak fokozták a társadalmi és morális ellentéteket, köztük és a Yudaiták között. Azok a betelepítettek, természetesen hozták magukkal a bálványimádatukat, és keveredtek a somroniakkal. Eltűnt az Istenismeret számukra, azaz elidegenedtek az Istentől. Beállt a Baal imádat. Baal jelentése férj. Valójában az imádatukkal ugyanazt az Istent célozták meg, akinek köszönhették a szabadulást Micráimból, de hamis „ismereten” alapult a tiszteletük. Oly dolgokkal, tulajdonságokkal ruházták fel a Teremtőt, melyek nem az Övéi. Tehát így lett bálvány imádat az Istenimádatuk. Ezért mondja Jézus a somroniaknak: 

János evangéliuma 4,22
„Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.”
 

Ismeret = eggyé válás, egységre jutás, aminek folyományaként új élet kezdődik. Halál árnyékának földje... Nos, nem a halál völgye, hanem a halál árnyékának földje. Mi a különbség? A halál völgye ugye a Ge Hinnom, vagyis ismertebb nevén Gyehenna. Onnan nincs visszatérés! Ez még nem az, tehát itt még lehet, sőt, itt kell utat választani! Somron két hegy között terül el. Jobbkézre esik Gerizim hegye, balkézre pedig az Ébál hegy. A Gerizim hegyről mondták el az Isten áldásának ígéretét, az Ébál hegyről pedig az Isten átkát. Jobbkéz felé, Yerusálembe lehet eljutni, a Balkéz felőli úton pedig a Ge Hinnom völgyébe. Figyeljünk csak: 

Máté evangéliuma 25,31-46
„Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.”
 

Jobb kéz, balkéz. Üdvösség, kárhozat. Yerusálem, Ge Hinnom. Ezért mondja a prófécia: 

Ézsaiás könyve 66,24
„És kimenvén, látni fogják azoknak holttesteit, a kik ellenem vétkeztek, mert az ő férgök meg nem hal és tüzök el nem aluszik, és minden test előtt borzadásul lesznek.”
 

Ugyanis Yerusálemmel átellenben terül el, Ge Hinnom völgye. Az eddigiek fényében értjük meg, Hóseás próféciáját, mely tökéletes összhangban van az eddigiekkel: 

Hóseás könyve 4,1-19
„Halljátok meg az Úrnak beszédét Izráel fiai, mert pere van az Úrnak a földnek lakóival, mert nincs igazság és nincsen szeretet és nincsen Istennek ismerete a földön. Hamisan esküsznek és hazudnak és gyilkolnak és lopnak és paráználkodnak, betörnek és egyik vér a másikat éri. Azért búsul a föld és elerőtlenül minden, a mi azon lakik, a mező vada és az ég madara egyaránt, bizony a tenger halai is elveszíttetnek. Mindazáltal senki se perlekedjék, és senki se feddőzzék! hiszen a te néped olyan, mint azok, a kik a pappal czivódnak. De elesel nappal, és elesik veled a próféta is éjjel; anyádat is elveszítem. Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényéről, elfeledkezem én is a te fiaidról. Mennél számosabbak lettek, annál inkább vétkeztek ellenem; de gyalázatra fordítom dicsőségöket! Népem vétkéből élősködnek ők és bűneik után áhítozik lelkök. De úgy jár a pap is, mint a nép; megbüntetem őket az ő útaikért, és megfizetek néki cselekedeteiért. Esznek majd, de meg nem elégesznek; fajtalankodnak, de nem szaporodnak, mert megszüntek az Úrra vigyázni. Paráznaság, bor és must elveszi az észt! Népem az ő bálványát kérdezi, és az ő pálczája mond néki jövendőt; mert a fajtalanság lelke megtéveszt, és paráználkodnak az ő Istenök megett. A hegyek tetején áldoznak és a halmokon füstölnek: a cserfa, a nyárfa és a tölgyfa alatt, mert kedves annak az árnyéka. Ezért paráználkodnak a ti leányaitok, és házasságtörők a ti menyeitek. Nem büntetem meg leányaitokat, hogy paráználkodnak, menyeiteket sem, hogy házasságtörők, mert ők magok is félremennek a paráznákkal és áldoznak a kurvákkal. De az értelmetlen nép elbukik. Ha te paráználkodol is Izráel, csak a Júda ne vétkezzék! És ne járjatok Gilgálba, és ne menjetek fel Beth-Avenbe! és ne esküdjetek így: Él az Úr! Mert szilajkodik Izráel mint a szilaj üsző; most tágas földön legelteti őket az Úr, mint a bárányt. Bálványokkal szövetkezett Efraim; hagyd hát magára! Ivásuk elfajult, untalan paráználkodnak; igen szeretik pajzsaik a gyalázatot. Szárnyaihoz köti őt a szélvész, és megszégyenülnek áldozataik miatt.”
 

Ugye a 15-ös vers fedi fel a titkot, és ad magyarázatot...: 

„Ha te paráználkodol is Izráel, csak a Júda ne vétkezzék! És ne járjatok Gilgálba, és ne menjetek fel Beth-Avenbe! és ne esküdjetek így: Él az Úr!” 

Izráél itt és ezen a ponton tíz nemzetséget foglal magában, és Júda valójában kettőt. Júda törzsében, főleg a Léviták miatt megmaradt az Istentisztelet, míg Izráél elhagyta azt, és tévutakon jártak. De nem a mai értelemben vett szándékos ellenszegülés lelhető fel ebben Izráél részéről, hanem az elidegenedés, és engedetlenség miatt bekövetkezett tudatlanságból adódó hamis Istenkép követés, hamis Istentisztelet (Baal). Ők azt hitték, hogy jó úton járnak, azt hitték, hogy náluk az igazság, azt hitték, hogy elég az, amit tudnak, hitték, hitték, hitték, csakhogy nem attól vagyunk hívők, hogy azt hisszük, hanem azért, mert tudatosan választjuk Isten követését bármi áron. Sok mindent hittek tehát, pont, mint a maiak többsége. Azt hitték, hogy elég belépni az ígéretek földjére, és nem értették/értik meg sokan ma sem, hogy nem az ígéretek, hanem a beteljesedett ígéret a legfőbb! Pontosabban az sem mindegy, hogy mire irányuló ígérete teljesedik be rajtunk Istennek? Mert ígért ugyan jót, ami áldás, de az ellenszegülők, Istentelen életet élők, a szövetségszegők számára ígért átkot is. Az tehát hogy az ígéret földjén eljutottak a válaszút kezdetéhez, nem a végállomás! Itt kell választani utat magunknak! Jobbkéz, vagy balkéz. Ők úgy gondolkodtak akkor, mint a maiak többsége: „nos, itt vagyunk tehát, az ígéretek földjén”, „megszabadultunk a rabságtól”, „csak jó dolgok történhetnek velünk”, „biztos, hogy az Isten áldásában lesz részünk”, „aki ennek ellene mond, az nem lehet testvér”, és pontosan ezt juttatja kifejezésre a somroni asszony is: 

János evangéliuma 4,20
„A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.”
 

Azaz, mi jobban tudjuk, ti pedig ellenkeztek velünk. És ennek kontextusában Jézus szava: 

János evangéliuma 4,22
„Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.”
 

És most a lényeg testvérek: hova vezet ez az egész? Mi a mondanivalója ezeknek? Miben van Jézus állításának ereje, amit nem kizárólag magára vonatkoztatott, hanem a Júdaitákra nézve? Hiszen ezt mondta Jézus: 

„Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi (!!!) azt imádjuk, a mit ismerünk (!!!): mert az idvesség a zsidók közül támadt.” 

Többes szám, és az ellentét fényében: népre kivetítve! Úgy, mint zsidók, nem zsidók. Tudtátok-e, hogy az a név hogy zsidó, kizárólag a magyar nyelvben ismeretes, és itt is csak egy hibás és egy elfuserált fordítás miatt? Mindenhol máshol Júdaitáknak nevezik azokat, akik az Isten tanítása, törvénye mellett maradtak meg! Például németül Yuden, angolul Jewis (ejtsd: Dzsuis). Nos, ezen kijelentés erejét, a tanítás melletti megmaradás adja! Mert a Júdaiták megmaradtak a tan mellett, és nem hagyták el az Isten rendeléseit! Megtartották a Tórát, ez által az Istentiszteletet, így végeredményben megmaradtak az Isten ismeretében. Ezért mondja Jézus a követőinek: 

János evangéliuma 4,35-38
„Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra. És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen. Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató. Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.”
 

Kik azok a „mások”, akik végezték a vetést? Kik azok, akik eljuttatták ezt a dolgot, az aratás idejére? Nos, első az Isten, hiszen Ő az első, aki a tanítást átadta a népének! És utána és általa ilyenek, mint Mózes, Áron, Éli, Elisa, Dávid, a próféták, tehát mindazok, akik Jézus előtt az Örökkévaló igéjét vetették. Az aratás pedig abban van, hogy azok, akik a vetést „befogadták”, azokban a „mag” a Messiás által ki is kelt, azaz új élet született! Ezért mondja: 

János evangéliuma 1,12-14
„Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.”
 

Vajon vetés nélkül lehet e befogadni a magot? Nos, Pál azt mondja: 

Római levél 10,10-14
„Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre. Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül. Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag mindenekhez, a kik őt segítségül hívják. Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. Mimódon hívják azért segítségül azt, a kiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, a ki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?”
 

Ugye a sorrend egyben a fontosságot is magába foglalja. Azt mondja az írás... Csak az igéből tudhatod, nem a fantáziálásokból! Segítségül csak azt hívhatod, akiről tudod, hogy hatalma van segíteni. De hogyan tudhatnál róla, ha nem „ismertetnék” meg veled? Ezért mondja János: 

1János levele 2,7
„Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, a mely előttetek volt kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, a melyet hallottatok kezdettől fogva.”
 

Ezért mondja Jézus: 

Máté evangéliuma 13,52
„Ő pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elő az ő éléstárából.”
 

Lehet-e az ó nélkül megérteni az újat??? Lehet-e tanulás nélkül tudni? Lehet-e már testileg tökéletesnek születni??? Olyan ez, mint az utca szintről nem léphetünk azonnal a második emeletre, nem lehet a házépítést a tetővel kezdeni, nem lehet alapozás nélkül építkezni. Azt mondja a szövetség első feléről az Isten: 

5Mózes 6,4-9
„Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.”
 

Azaz fogadd el/be az igét, és amiket megértettél, azokat tanítsd meg másokkal! A szövetség jelen szintjéről pedig ezt: 

Jeremiás könyve 31,33-34
„Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.”
 

Azaz azok, akik ily módon el és befogadták az igét, azokban az Isten tökélyre viszi a tanítást! Változott-e valami ezekben a Messiás óta? Nem! Hiszen Jézus mondja: 

János evangéliuma 17,20-21
„De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem; Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.”
 

És ezek fényében, mit is hirdettek az apostolok? Hááát például: 

Apostolok Csel. 17,2
„Pál pedig, a mint szokása vala, beméne hozzájok, és három szombaton át vetekedék velök az írásokból,”
 

Apostolok Csel. 17,11
„Ezek pedig nemesb lelkűek valának a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az ígét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek.”
 

Apostolok Csel. 18,24
„Érkezék pedig Efézusba egy Apollós nevű zsidó, alekszandriai származású, ékesenszóló férfiú, ki az írásokban tudós vala.”
 

Apostolok Csel. 18,28
„Mert hatalmasan meggyőzi vala a zsidókat nyilvánosan, bebizonyítva az írásokból, hogy Jézus a Krisztus.”
 

Római levél 1,2
„Melyet eleve megígért az ő prófétái által a szentírásokban,”
 

Római levél 15,4
„Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.”
 

Stb… Tehát az igét hirdették, az igét magyarázták, az igére mutattak, és akik felé végezték a szolgálataikat, az igét fogadták el! Tehát itt vagyunk, az ígértek földjén, de megértettük, hogy az ígéretek csak lehetőségek addig, amíg be nem teljesednek. Ráadásul az sem mindegy, hogy mely ígéretek teljesednek be mirajtunk, az áldás vagy az átok. Megértettük, hogy erről a pontról tovább kell lépnünk, és hát van is két út, az egyik jobbkézre esik, a másik balkézre. Nézegetünk sandán egymásra, latolgatjuk a választást is. A jobbkézre eső út, nem tűnik egyszerűnek, mert az út a vége felé kaptatóvá válik, hiszen hegyre visz. A balkézre eső út, könnyebbnek tűnik, és a vége völgybe ereszkedik. Onnan a gravitáció is segít. Melyiket válasszuk? 

Józsué könyve 24,1-15
„Józsué pedig összegyűjté Izráelnek minden nemzetségét Síkembe, és előhívá Izráelnek véneit, fejeit, biráit és felügyelőit, és oda állának az Úr elébe, És monda Józsué az egész népnek: Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: A folyóvizen túl lakoztak régenten a ti atyáitok: Tháré, Ábrahámnak atyja és Nákhórnak atyja, és idegen isteneknek szolgáltak vala. De áthozám a ti atyátokat, Ábrahámot a folyóvíz túlsó oldaláról, és elhordozám őt az egész Kanaán földén, és megsokasítám az ő magvát; és adám néki Izsákot. Izsáknak pedig adám Jákóbot és Ézsaut. És Ézsaunak a Szeír hegyét adám birtokul, Jákób pedig és az ő fiai alámenének Égyiptomba. Majd elküldém Mózest és Áront, és megverém Égyiptomot úgy, a hogy cselekedtem vala közöttök; azután pedig kihoztalak vala titeket. És kihoztam a ti atyáitokat Égyiptomból, és jutátok a tengerhez, és űzék az égyiptomiak a ti atyáitokat szekerekkel és lovasokkal a Veres tengerig. Akkor az Úrhoz kiáltának, és homályt vete ti közétek és az égyiptomiak közé, és rájok vivé a tengert és elborítá őket. Szemeitek is látták azt, a mit cselekedtem vala az égyiptomiakkal; ti pedig sok ideig lakoztatok a pusztában. Majd elhozálak titeket az Emoreusok földére, a kik túl laktak vala a Jordánon, és hadakozának ellenetek; de kezetekbe adám őket, és bírátok az ő földüket, őket pedig eltörlém a ti orczátok elől. Majd felkele Bálák, a Czippor fia, Moábnak királya, és hadakozék Izráellel, és elkülde és hivatá Bálámot, a Beór fiát, hogy átkozzon meg titeket. De nem akarám meghallgatni Bálámot, ezért áldva áldott vala titeket, és megszabadítálak titeket az ő kezéből. Majd általjövétek a Jordánon, és jutátok Jérikhóba, és hadakozának veletek Jérikhónak urai: az Emoreus, Perizeus, Kananeus, Khittheus, Girgazeus, Khivveus és Jebuzeus; de kezetekbe adám őket. Mert elbocsátám előttetek a darázsokat, és űzék azokat előletek: az Emoreusok két királyát, de nem a te fegyvered által, de nem a te kézíved által! És adék néktek földet, a melyben nem munkálkodtál, és városokat, a melyeket nem építettetek vala, mégis bennök laktok; szőlőket és olajfákat, a melyeket nem ti ültettetek, de esztek azokról. Azért hát féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel és hűséggel; és hányjátok el az isteneket, a kiknek szolgáltak a ti atyáitok túl a folyóvizen és Égyiptomban, szolgáljatok az Úrnak. Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válaszszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, a kiknek a ti atyáitok szolgáltak, a míg túl valának a folyóvizen, akár az Emoreusok isteneit, a kiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.”

{flike}

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Nyomtatás