Minden nap igazi ajándék

Minden nap igazi ajándék

Áldott testvérek. A mai napon beszélni fogunk Isten egyik legnagyobb ajándékáról, amely minden naplementekor a miénk lehet. Ez pedig nem más, mint az újrakezdés lehetősége! Azért mondtam, hogy a naplementekor, merthogy a nap valójában nem éjféltől kezdődik, hanem a naplementével, ahogyan ez a közel keleten még mindig szokás.

Olvassunk el néhány tanítást a naplementével kapcsolatban (a nap zárásával kapcsolatban), úgymint napszámos bére, szegény ember záloga:

5Mózes 24,10-15
„Ha kölcsön adsz valamit a te felebarátodnak: ne menj be az ő házába, hogy magad végy zálogot tőle; Kivül állj meg, és az ember, akinek kölcsönt adsz, maga vigye ki hozzád az ő zálogát. Hogyha szegény ember az, ne feküdjél le az ő zálogával; Bizony add vissza néki azt a zálogot napnyugtakor, hogy az ő ruhájában feküdjék le, és áldjon téged. És igazságul lesz ez néked az Úr előtt, a te Istened előtt. A szegény és szűkölködő napszámoson ne erőszakoskodjál, akár atyádfiai, akár a te jövevényeid azok, akik a te földeden a te kapuid között vannak. Azon a napon add meg az ő bérét, és le se menjen felette a nap; mert szegény ő, és kivánkozik az után az ő lelke, hogy ellened ne kiáltson az Úrhoz, és bűn ne legyen rajtad.”

Pál említést tesz a haragról is:

Efézusi levél 4,26
„Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon;”

Viszont röviden, amivel jellemezni lehetne: Istennel és emberekkel való aznapi rendezés, vagyis, hogy semmi bűnt ne vigyünk át a következő napra.

Itt van tehát ez az üzenet, az új esély lehetősége, amikor is a régieket hátrahagyva új lehetőségekkel indulhatunk a napnak.

Ám ez csupán lehetőség, mert előzőleg meg kell tennünk a saját részünket. Ugyanis hátra kell hagyni a bűnöket! Ennek a gyakorlata pedig nem az, ha tudomást sem veszünk róla, hanem a helyes módja az, ha azt rendezzük Istennel! De nem elég ehhez az ima! Igaz jól bevett szokás a keresztényi körökben, hogyha elkövetünk bűnt, akkor „csak” oda kell menni Jézushoz, és bocsánatot kell kérni. Sőt vannak, akik olyannyira lazán veszik az egészet, hogy előre kitervelt bűnöket hajtanak végre annak a fényében, hogy úgyis majd imádságban kérik a bocsánatot Istentől. Minthogyha Istent be lehetne csapni…

Nyílván az ima útja annak, amin el kell indulnunk a bűnbocsánatért, de erre az útra még vinnünk kell néhány dolgot, hogy célhoz érjünk vele. Elsősorban a bűnbánat az! Az igazi bűnbánat gyakorlását megláthatjuk Isten igéjében, hogy az érintett személyek milyen módon gyakoroltak bűnbánatot. Nem ettek, zsákruhába öltöztek, port szórtak a fejükre, porban ültek (emlékeztetve magukat, hogy csupán porból vannak), sírtak, szívüket szaggatták, megvonták maguktól a testi élvezeteket, vagyis valódi bűnbánatot tartottak. Ezzel szemben hasonlítsuk össze a mai kereszténység bűnbánatát, ugye nagy a kontraszt!?

Az igazi bűnbánat elengedhetetlen a bűnbocsánathoz. És itt még nem ért véget a dolog. Ugyanis mindent meg kell tennünk ahhoz, hogy az emberekkel is rendezzük a dolgot. Példának olvassuk el a következő igerészt:

2Mózes 22,1
„Ha valaki ökröt vagy bárányt lop, és levágja vagy eladja azt: öt barmot fizessen egy ökörért, és négy juhot egy bárányért.

Láthatjuk, hogy az imádság, és a bűnbánat mellett ott volt a bűnrendezés is (pl: négy juhot kellett adnia egy bárányért). Ugyanezt megláthatjuk az Újszövetségi írásokban is:

Lukács evangéliuma 19,1-10
„És bemenvén, általméne Jerikhón. És ímé vala ott egy ember, akit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag. És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt. És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő. És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom. És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt. És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra. Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe. Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.”

Ez az igazi megtérés! Nem csupán szavak, hanem tettek is! Zákeus a Mózesi törvényeket betartva lépett a bűnrendezés felé. Erre mondta Jézus:

„Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.”

Jézus szavaiból pedig jól tudjuk, hogy nem azok Ábrahám gyermekei, akik testtől születtek tőle, hanem azok, akik az ő cselekedetei szerint cselekszenek.

János evangéliuma 8,39-40
„Ezt mondták neki: "A mi atyánk Ábrahám." Jézus így szólt hozzájuk: "Ha Ábrahám gyermekei volnátok, Ábrahám cselekedeteit tennétek. De ti meg akartok engem ölni, olyan valakit, aki azt az igazságot hirdettem nektek, amelyet az Istentől hallottam: Ábrahám ezt nem tette volna.”

Van itt még egy nagyon fontos dolog, amit meg kell említeni. Ez pedig az, hogy bár lehet bűnbánat és arra bűnbocsánat is, de attól még le kell aratnunk mindazt, amit vetettünk. Olvassuk el Példaként Dávid egyik történetét:

2Sámuel 12,1-14
„Elküldé azért az Úr Dávidhoz Nátán prófétát, ki bemenvén hozzá, monda néki: Két ember vala egy városban, egyik gazdag, a másik szegény. A gazdagnak felette sok juhai és ökrei valának; A szegénynek pedig semmije nem vala egyéb egy kis nőstény báránykájánál, amelyet vett és táplált vala, s felnevelkedett nála gyermekeivel együtt; saját falatjából evett és poharából ivott és keblén aludt, és néki olyan vala, mintegy leánya. Mikor pedig utazó vendége érkezett a gazdagnak: sajnált az ő ökrei és juhai közül hozatni, hogy a vendégnek ételt készítsen belőle, aki hozzá ment vala; hanem elvevé a szegénytől az ő bárányát, és azt főzeté meg a vendégnek, aki hozzá ment. Akkor felgerjede Dávidnak haragja az ember ellen, és monda Nátánnak: Él az Úr, hogy halálnak fia az az ember, aki azt cselekedte. A bárányért pedig négy annyit kell adnia, mivelhogy ezt mívelte, és annak nem kedvezett. És monda Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: Én kentelek fel téged, hogy király légy Izráel felett, és megszabadítottalak téged a Saul kezéből. És néked adtam a te urad házát, és a te uradnak feleségeit a te kebeledbe; ennek felette néked adtam Izráelnek és Júdának házát; és ha még ez kevés volt, ezt s ezt adtam volna néked. Miért vetetted meg az Úrnak beszédét, oly dolgot cselekedvén, mely útálatos ő előtte? A Hitteus Uriást fegyverrel ölted meg, és az ő feleségét magadnak vetted feleségül; magát pedig az Ammon fiainak fegyverével ölted meg. Most azért ne távozzék el a fegyver soha házadból, mivel megútáltál engem, és a Hitteus Uriás feleségét elvetted, hogy feleséged legyen. Ezt mondja az Úr: Ímé én épen a saját házadból bocsátok reád csapásokat, és feleségeidet szemed láttára veszem el, és adom más felebarátodnak, és hál a te feleségeiddel fényes nappal. Mert te titkon cselekedtél; de én az egész Izráel előtt és napvilágnál cselekeszem azt. Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette a te bűnödet, nem fogsz meghalni. Mindazáltal, mivel alkalmat adtál a gyalázásra az Úr ellenségeinek e dologban: a te fiad is, aki lett néked, bizonynyal meghal.”

Láthatjuk, hogy Dávidnak megbocsátott az Úr, ellenben amit vetett, le kellett aratnia. Ezért értsük meg, hogy a bűn elkövetésére ugyan lehet bocsánat, de attól még lesz aratás. Vajon akkor mi van azokkal, akik bűnt bűnre halmoznak és nem kellő bűnbánattal mennek a bocsánatért? Vagy azokkal, akik előre eltervezett bűnöket hajtanak végre, hivatkozva arra, hogy: „majd úgy is imádkozom és kérem Isten bocsánatát”. Azoknak az életében nem véletlenül van jelen az, ami…

Mindennap egy új nap, új lehetőség, éljünk úgy, ahogyan Isten megköveteli tőlünk:

Efézusi levél 4,1-3
„Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.”

Isten követését nem szabad halogatni, nem lehet elnapolni, ezért mindig az adott nap van arra, hogy Isten akaratában éljünk. Ahogyan az ige is mondja:

Zsoltárok 95,1-11
„Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának! Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel. Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül. Akinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi. Akié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták. Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt! Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát. Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Masszáh napján a pusztában: Ahol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet. Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat! Akiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.”

Mindennap hallhatjuk az Úrnak hangját. Ő beszél hozzánk, az akaratát világosan kijelentette az igéjén keresztül, keressük, kutassuk, és cselekedjük meg! Ne legyünk hiábavaló hívők, akik elvetik Isten parancsolatait, hanem törekedjünk Istenismeretre, tegyük meg, amit mond, majd csak ekkor lesz valódi az a kijelentés, hogy szeretjük Őt!

János evangéliuma 14,15
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”

{flike}

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Nyomtatás