Vigyázzatok!

Áldott testvérek. Egy héttel ezelőtt beszéltünk arról, hogy minden új nap egy hatalmas ajándék Istentől, mert megadatik általa az újrakezdés lehetősége. Ezen a vonalon továbbhaladva ma arról fogunk beszélni, hogy bár minden nap által megadatik az újrakezdés lehetősége, de mindennap készen kell várnunk Őt.

Máté evangéliuma 25,1-13
„Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, akik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé. Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond. Akik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat; Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben. Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának. Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe! Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat. A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak. Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak. Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és akik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó. Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk. Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket. Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő.”

Röviden annyit erről a példázatról, hogy a tíz szűz közül öt nem volt a helyén, ezzel Jézus arra ösztönöz minket, hogy mi mindig a helyünkön, azaz az elhívásunkban legyünk. Ugyanis nem tudhatjuk, hogy mikor jön vissza, ezt pedig azért is van így, hogy ne alkalmi keresztényekként éljünk megcsalva önmagunkat, hanem mindennap abban a munkában legyünk, amire Isten elhívott minket.

Márk evangéliuma 13,32-37
„Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya. Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő. Úgy mint az az ember, aki messze útra kelve, házát elhagyván, és szolgáit felhatalmazván, és kinek-kinek a maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel? Hogy, ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva. Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!”

Jézus eljövetelének idejéről nem érdemes teóriákat gyártani, mivel ezt nem tudhatjuk. Ezt Péter csakugyan megerősíti:

2Péter levele 3,10-12
„Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek. Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben, Akik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, amelyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!”

De miért van ez, hogy nem tudhatjuk a pontos idejét? Részben azért is, mert nem rákészülnünk kell Jézus eljövetelére, hanem mindennapot úgy kell megélnünk, mintha az a legutolsó lenne. Nem véletlenül nyomatékosítja Jézus a nyitó igénkben, hogy vigyázzunk:

„Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!”

Bár világos üzenet az igéből az, hogy Jézus figyelmeztet minket, felhív a vigyázásra, ezzel szemben a népszerű felfogás a keresztények körében az, hogy: nyugi, minden rendben van. Jézus hozzá méltatlannak nevezi azokat, akik nem veszik fel naponként a maguk keresztjét és nem követik Őt (Luk. 9,23). Mi foglaltatik ebbe a mindennapos követésbe? A naponkénti kereszt felvétele jelzi, hogy minden nap meg kell feszítenünk magunkat, azaz a mi testünket, hogy többé ne a testi vágyainknak, élvezeteinknek éljük hátralevő életünket. Jézus követése pedig azt jelenti, hogy az Ő nyomdokaiba lépve, az ő beszédében és cselekedetében hasonlóan járjunk.

Jézus követéséről ugyanis elég érdekes felfogások léteznek, mégpedig általános az a kijelentés, hogy: „Jézus engem erre vezetett!” De nem az Jézus követése, hogy saját akaratunk szerint éljük életünket, majd azt mondjuk arra, hogy Jézus vezetett így! Jézus már a tanítványoknak megmutatta, hogy mit jelent Őt követni, megmondta nekik, hogy az utat már ismerik:

János evangéliuma 14,3-12
„És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt. Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk! Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem. Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.”

„Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekeszem;”

(Merthogy az igazi hit, cselekvő.)

Jézus tehát az út, vagyis Jézust követve juthatunk el az Atyához. Merthogy továbbra is az Atya a cél, nem kaptunk új Istent, az Atya nem csak az „Ószövetség” Istene. Tehát Jézus megmutatta az életével, hogy mi módon juthatunk el az Atyához. Róla pedig tudjuk, hogy ha Isten parancsolatairól volt szó, akkor nem gondolkozott, hanem megcselekedte azt. Nem saját akarata szerint cselekedett, nem a saját akarata szerint élt, hanem az Atya akarata szerint. Ezért értsük meg, hogy akik hívővé lettek, azoknak többé nincs szabad akaratuk, hiszen nem csak imádkoznunk kell azt, hogy: „legyen meg a te akaratod”, hanem valóssággal cselekedni is.  

1Thesszalonikai levél 5,1-4
„Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek; Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel. Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekednek. De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket.”

Hogyan mondhatta Pál azt a thesszalonikaiaknak, hogy őket nem lepheti meg tolvajként az a nap? Talán azért, mert egy hívőnek nincs más dolga, csak „elfogadni” Isten kegyelmét és akkor már borítékolva van minden? Nem erről van szó, olvassuk el a folytatásban, hogy miért mondta ezt Pál róluk:

1Thesszalonikai levél 5,5-8
„Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok. Mert akik alusznak, éjjel alusznak; és akik részegek, éjjel részegednek meg. Mi azonban, akik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.”

Tehát ők a világosság fiai voltak, ezért mondta azt róluk Pál, hogy az a nap nem lepheti meg őket tolvaj módra. Akkor már csak azt kellene kitalálni, hogy mi a különbség a világosság és a sötétség között. Elsősorban az, amit Isten már a teremtésnél mondott:

1Mózes 1,3-4
„És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.”

Tehát a világosságra mondta azt Isten, hogy jó. A sötétségre ezt nem mondta… Lássuk, hogy mi a sötétség cselekedetei:

Galátzia levél 5,19-21
„A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.”

Bár mégis azok a hívők, akik ilyeneket cselekszenek, azt állítják, hogy ők örökölni fogják Isten országát, azaz üdvösségre jutnak. Ezzel szemben a Pál bizonyságot tesz a Lélek által, hogy akik ilyeneket cselekszenek, azok nem jutnak üdvösségre. Tehát ha nem üdvösségre jutnak, akkor nem sokat kell találgatnunk, hogy végül hova kerülnek. És még azt mondják némelyek, hogy nem üdvfontosságúak a cselekedetek!?

Vigyázzunk testvérek! Minden országnak meg van a saját törvénye, miért gondolják mégis némelyek, hogy ez alól Isten országa kivétel? Hiszen mi arra lettünk teremtve, hogy a cselekedeteinkkel Istent dicsőítsük meg:

Efézusi levél 2,10
„Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”

Ha pedig nincsenek jó gyümölcseink, azaz jó cselekedeteink, akkor értelmét veszítette mindaz, amire teremtettünk, és a vége:

Máté evangéliuma 7,19
„Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.”

{flike}