A puszta virágai

A puszta virágai

1Thes. 4,1-8
„Továbbá pedig kérünk titeket, atyámfiai, és intünk az Úr Jézusban, hogy a szerint, a mint tőlünk tanultátok, mimódon kell forgolódnotok és Istennek tetszenetek: mindinkább gyarapodjatok. Mert tudjátok, milyen parancsolatokat adtunk néktek az Úr Jézus által. Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok; Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét, Nem kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, a kik nem ismerik az Istent; Hogy senki túl ne lépjen és meg ne károsítsa valamely dologban az ő atyjafiát: mert bosszút áll az Úr mindezekért, a mint elébb is mondottuk néktek és bizonyságot tettünk. Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket az Isten. A ki azért megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem az Istent, a ki Szent Lelkét is közlé velünk.”
 

Bizony Testvérek, egy ideje már szembesülünk azzal a ténnyel, hogy az igében a tanítás, mennyire más, mint ahogy azt tanítják a felekezetek, gyülekezetek. (Már ha egyáltalán tanítanak valamit a szent tanból.) Eme rövid idézet is oly nagy mélységeket tár elénk a tanítás terén és oly fontos dolgokról tesz bizonyságot kár, hogy egyesek az igét sekélyesnek tartják és emberi ötleteléseiket tanítják igeként, ezzel sokakat megtévesztve. Mindenek előtt nézzük Pál utalását a szentséggel kapcsolatban: 

„Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket az Isten.” 

Elsőként nézzük, a tisztátalansággal kapcsolatban a tényt, amit sokan nem tudnak. Az Örökkévaló a törvényben bizonyos dolgokat, történéseket, állapotokat stb. tisztátalannak nevezett. Ilyeneket, mint: bizonyos állatok húsa, magfolyás, havi baj, poklosság (!) Susárlás, gyávaság stb. Ezeket az igéket megfigyelve megállapítandó: a tisztátalanság az az állapot, mely ragályos, fertőző; tehát mások megfertőzésére alkalmas, azok tudta nélkül, illetve és vagy: egyszerűen közönségessé tesz/tehet; akár egy egyed által egy egész közösséget. Izráel azaz: Isten népének erejét, az Örökkévalóval való szilárd kapcsolat és így: az Úrral való közösség adta. Ez az állítás nem csak a közösségre értendő, hanem minden egyes tagra. Talán ez a legfélreértettebb dolog hívői körökben. Sokan azt gondolják, hogy az Úrral való kapcsolat akkor alakul ki, ha egy közösség tagjaivá válnak. A valóság pedig az, hogy az ember kapcsolatba kerül az Istennel, megtérés által, és békességre jut Istennel Jézusban és ezen emberek összessége adja a szentek közösségét! Tehát: nem a közösség szenteli meg az egyént, hanem az egyének szentsége szenteli meg a közösséget! Mielőtt tovább mennénk, szükség megértenünk a szentség fogalmát; a szentséget sokan az elvont vagy spirituális állapottal azonosítják. Ez helyes gondolkodás, csak nem értik mégsem a kézenfekvő tényt. Pedig mennyire egyszerű az értelme: az eredeti környezetből, élettérből (világ) elkülönülni, elválasztódni és fenntartva lenni az Isten számára, az Ő tulajdonaként! Ebben az aspektusban: a világi, tehát a megszokott létforma a közönséges és az ettől való elválasztódás az Isten számára a szentséges! Ha tehát valaki, születésétől fogva a világ tanításának megfelelően él, gondolkodik és cselekszik az a közönséges; hiszen nem különbözik semmiben a többi embertől. Ha azonban, valaki a világi megszokott élettől elidegenedik és az Isten rendelései szerint él, az a szent élet. Ez által válik talán érthetőbbé, miért oly veszélyes, ha valaki a szentek közösségében világiként él (közönséges létforma), világiként gondolkodik (nem követi az Isten rendeléseit). Hiszen, mint belül lévő megfertőzi a közösség tagjait az Istentelenségeivel, (mindeközben a közösség meg vakarja a fejét, hogy miért távolodott el tőlük az Isten?) A hitben erőtleneket pedig beoltja észrevétlenül a világ tanításával és megfertőzi rajtuk keresztül az egész közösséget. Ezek számára rendelte egykor az Úr, a kiirtásukat! Most pedig rendeli, az ezen egyedektől való elzárkózást, ezek kizárását, tehát az ilyenektől való elkülönülést, ami valójában ugyan úgy halálbüntetés, csak annak végrehajtása az Úr kezére van bízva. Ezért mondja Jézus: 

Máté 18,15-18
„Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő. Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.”
 

Mindez ebből adódik: 

5Mózes 29,9-20
„Tartsátok meg azért e szövetségnek ígéit, és a szerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, a mit cselekesztek. Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia; A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, a ki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmerítőid is; Hogy szövetségre lépjetek az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az ő esküjével erősített kötésre, a melyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened; Hogy az ő népévé emeljen ma téged, ő pedig legyen néked Istened, a miképen szólott néked, és a miképen megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést, Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.  (Mert ti tudjátok miképen laktunk Égyiptomnak földén, és miképen jöttünk által a nemzetek között, a kiken általjöttetek. És láttátok az ő undokságaikat és bálványaikat: fát és követ, ezüstöt és aranyat, a melyek nálok vannak.) Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér! És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek): Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.”
 

Újra: 

„Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér! És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek): Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.” 

Értjük ezt testvérek: ez a mostani nyelvezet szerint kb. így szólna: „Vajha ne lenne közettetek férfi vagy nő, nemzet vagy törzs, akik „más” tanítást követnének... vajha nem lenne köztetek mérget és keserűséget termő gócok. Méreg az, mely fogyasztás által észrevétlenül viszi halálba a fogyasztóját (hazugság). Üröm az a növény, mely megkeserít mindent, amiben el tud keveredni (aratás). Ezért mondja a Jelenések könyve: 

Jelenések 8,10-11
„A harmadik angyal is trombitált, és leesék az égről egy nagy csillag, égve, mint egy fáklya, és esék a folyóvizeknek harmadrészére, és a vizek forrásaira; A csillagnak neve pedig üröm: változék azért a folyóvizek harmadrésze ürömmé; és sok ember meghala a vizektől, mivel keserűkké lőnek.”
 

(Hát, ja! Ki mivel táplálkozik, ki mi által kíván felfrissülni.) Ha tehát: ha azt látjuk egy közösségben, hogy vannak akik: sikerorientáltak (törtetők), egocentrikusak, hazugok, képmutatók, rágalmazók, az igének engedetlenek most már tudjuk, hogy ők a méreg és ürömtermő gyökerek. Ezért mondja a Tóra velük kapcsolatban: 

„És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek)...” 

Vagyis: ha hallja az Isten rendeléseit, de nem figyelmez arra, hanem azért is a világi rendelések és gyakorlatok szerint él; és azokat tanítja is másoknak, hogy ezek és azok is, akik miattuk elfordulnak az Isten rendeléseitől a világi szabályokhoz: együtt vesznek el. 

„Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.” 

Azaz: nincs azoknak kegyelem! Vissza térve a kezdő igéhez: 

1Thes. 4,1-8
„Továbbá pedig kérünk titeket, atyámfiai, és intünk az Úr Jézusban, hogy a szerint, a mint tőlünk tanultátok, mimódon kell forgolódnotok és Istennek tetszenetek: mindinkább gyarapodjatok. Mert tudjátok, milyen parancsolatokat adtunk néktek az Úr Jézus által. Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok; Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét, Nem kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, a kik nem ismerik az Istent; Hogy senki túl ne lépjen és meg ne károsítsa valamely dologban az ő atyjafiát: mert bosszút áll az Úr mindezekért, a mint elébb is mondottuk néktek és bizonyságot tettünk. Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket az Isten. A ki azért megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem az Istent, a ki Szent Lelkét is közlé velünk.”
 

A hármas vers tehát: 

„Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok...” 

Isten akarata, azaz mondhatjuk úgy is rendelése: 

3Mózes 19,1-2
„Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.”
 

Felvetődik a kérdés: ha a szentség definíciója az, amit az előzőekben arról mondtam, akkor az Isten mitől lehet elválasztott? Nos, a kérdésben a válasz: ez a világ sötét és hazug. Az Isten nem! Ez a világ gonosz! Az Isten nem! E világ tanítása az egoizmus! Az Istené ennek ellene megy! Isten nem elegyedik a világgal! Ezért mondja Jézus: 

János Evangyélioma 3,1-7
„Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere: Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é? Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.”
 

És ezért mondja János Jézusról: 

János Evangyélioma 1,1-13
„Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.”
 

És ezért mondja a próféta: 

Ézsaiás 22,12-14
„És fölhív az Úr, a seregek Ura ama napon sírásra és gyászolásra, ti magatok megkopaszítására és gyászruha-öltésre, És ímé öröm és vígasság; barmok ölése, juhok levágása, húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert holnap meghalunk! És megjelenté magát füleimben a seregek Ura: Meg nem bocsáttatik e bűn tinéktek, míg meg nem haltok; szól az Úr, a seregek Ura.”
 

Hiszen az Istennek az életünkre vonatkozó rendelése nem az, mint amit a Sátán tanít! De ha az ember a Sátánnak engedelmeskedik, akkor az Isten számára: halott! Azok, akik a Sátán tanításának engedelmeskednek, azok az úgy nevezett: testi emberek. A testi ember Istentől halálra van ítélve! 

(1Mózes 6,3
„És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.”)
 

Most nézzük mennyire fontos az ige pontos követése és a szöveghűség, illetve; mennyire meg lehet változtatni az Isten beszédének értelmét, egy írásjel hibás alkalmazásával: 

Máté Evangyélioma 3,1-3
„Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában. És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa. Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.”
 

Tehát ezek szerint, van valaki, aki a pusztában (sivatag) kiabál a megtérésről, akkor nézzük a származtatási igét Ézsaiásnál, hiszen rá történik a hivatkozás: 

Ézsaiás könyve 40,1-8
„Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek! Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért. Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává. És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt. Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága! Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép. Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!”
 

Ugye a hármas vers: 

„Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!” 

Na, még egyszer: 

„Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát,… 

Látjuk ezt? Értjük ezt? Nem a pusztában levő valaki kiabál a megtérésről! Hanem te menj ki ebből a világból a pusztába!!! Hiszen máshol is mondja: 

Hóseás könyve 2,13
„Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek.”
 

Túl hangos, túl markáns, túl erőszakos ez a világ. Nem hallod az Úr szelíd szavát. Ellene beszélnek e világban az Isten igéjének. Menj ki a pusztába, ahova a világ nem megy, ott csak Isten lesz és csak te. Menj ki a közönségesből. Légy szent!

{flike}

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Nyomtatás