Visszaigazolás

Aki komolyan veszi a hívő életét, azaz komolyan veszi Istent, annak számára elengedhetetlenül fontos, hogy visszaigazolást kapjon arról, hogy vajon helyes-e az az út, amin jár, vajon kedves-e Isten előtt. A kérdés tehát az, hogy miként kaphatunk visszaigazolást minderről? Többféle elgondolás létezik ezzel kapcsolatban, mint például más emberek általi bizonyságtétel, de van olyan látásmód is, hogy ezzel egyáltalán nem kell foglalkoznunk, hisz azzal, hogy befogadtuk Jézust az életünkbe, tulajdonképpen megtettük mindazt, ami fontos lehet.

De minket az érdekel, hogy miként gondolkozik egy igazi követője Istennek, ugyanis az ilyen ember nem elégszik meg az emberek bizonyságtételével, nem siklik el ilyen fontos dolog felett, hanem napról napra vizsgálja önmagát, és törekszik a lehető legjobb kapcsolatra Istennel. Mi tehát a mérőzsinór?  

1János levele 3,18-20
„Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal. És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká ő előtte a mi szíveinket. Hogy ha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud.”

János először is felhívja a figyelmünket arra, hogy a szeretetünk cselekedetekben mutatkozzon meg, ne csupán szavakban. Ezután mondja János azt, amiről a mai téma is szól, vagyis:

„És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká ő előtte a mi szíveinket.”

Tehát a valóságos cselekedetekben láthatjuk/ismerhetjük meg, hogy az igazságból vagyunk! Ez a lényeg testvérek, ez a mérőzsinór, amiben megvizsgálhatjuk önmagunkat. Továbbá amit főként ki szeretnék emelni, azt a mondat másik felében olvashatjuk:

„és így tesszük bátorságosakká ő előtte a mi szíveinket.”

Vagyis ez a visszacsatolás, ebből meríthetünk erőt, hogy Isten akaratában járunk. A szeretetben történő cselekedeteink által lehet bizakodásunk Isten előtt. Bár jól tudom, hogy vágyunk Istentől jövő megerősítésre, de nem a természetfeletti megtapasztalások adattak erre, úgymint álmok, látomások, elragadtatások, hanem az Isten igéje adatott erre is, merthogy Isten igéje kőszikla, rendíthetetlen alap, amazok pedig a gonosz által hamisítható jelek, és amúgy sem mindennaposak. Tehát ismételten a cselekedetek fontossága! Mikor értik meg a hívek ennek fontosságát? Olvassunk el egy verset Jeroboám életéből:

1Királyok 11,38
„És ha te minden parancsolatimnak engedéndesz, és járándasz az én utaimban, és azt cselekedénded, ami tetszik nékem, megőrizvén az én rendelésimet és parancsolatimat, amint Dávid, az én szolgám cselekedett: én veled leszek, és építek néked állandó házat, amint Dávidnak építettem, és néked adom az Izráelt.”

Isten feltételes szövetsége Jeroboámmal. Tömören, röviden, ha Isten parancsolatai szerint él, akkor örökli Isten áldásait, Isten vele lesz. Jeroboámról röviden annyit, hogy Izraelt bálványimádatba vitte az aranyborjak által, így nem is örökölte az áldásokat, Isten sem volt vele. De ha visszamegyünk kicsit időben, Jeroboám előtt Salamon uralkodott Júda és Izrael felett, de Salamonnak is volt egy nagy bukása, ezért Isten ővele sem kivételezett, hanem learatta mindazt, amit vetett. Ez a feltételes szövetség, amit Isten kötött Jeroboámmal, ugyanúgy mindenkinek szólt és szól ma is! Ha az Isten parancsolatai szerint élünk, akkor örököljük Isten áldásait, ha pedig nem, akkor örököljük az átkot, és annak a vége megégetés.

Zsidó levél 6,7-8
„Mert a föld, amely beissza a gyakorta reá hulló esőt és hasznos füvet terem azoknak, akikért műveltetik, áldást nyer Istentől; Amely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés.”

Isten megadta mindazt, ami által engedelmes életet élhetünk Neki, ezért ha a cselekedeteink nem Őt dicsőítik, ha nem az Ő országát építik, akkor annak az okai csakis mi lehetünk.

Ézsaiás könyve 5,1-6
„Hadd énekelek kedvesemről, szerelmesemnek énekét az Ő szőlőjéről! Kedvesemnek szőlője van nagyon kövér hegyen; Felásta és megtisztítá kövektől, nemes vesszőt plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sőt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett! Mostan azért, Jeruzsálem lakosi és Juda férfiai: ítéljetek köztem és szőlőm között! Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?! Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szőlőmmel; elvonszom kerítését, hogy lelegeltessék, elrontom kőfalát, hogy eltapodtassék; És parlaggá teszem; nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl, és parancsolok a fellegeknek, hogy rá esőt ne adjanak!”

Újra ez a rész:

„Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?!”

Ma is elhangzik ez a kérdés Isten szájából. Miért termünk rossz gyümölcsöt? Hiszen Isten mindent megtett azért, hogy jó gyümölcsöt teremhessünk, akkor mégis hogy lehetséges az, hogy rossz a gyümölcstermés? Szokták azt mondani, és széles körben nagyokat bólogatnak rá, hogy Isten is tisztában van azzal (azaz megérti), hogy rossz cselekedeteink is vannak, mivel emberek vagyunk. Ezzel szemben Isten igéje arról tesz bizonyságot, hogy Isten ezt nem érti meg, nem fogadja el, mint ahogyan az imént olvasott igerészben is megláthattuk. 

Máté evangéliuma 7,18
„Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.”

Tehát ha jó a fa, akkor nem lehetnek rossz gyümölcsei. Mégis a legtöbb hívő úgy képzeli el magát, mint jó gyümölcsfát, pedig a lombjai között igencsak akadnak rossz gyümölcsök. Ez pedig nem megengedett, hiszen akit Isten a gyermekévé fogad (mert nem mi fogadjuk örökbe Istent, hanem Ő minket), azokat megtisztítja minden gonosz cselekedettől, mivel a fiúság fenyítéssel is jár:

Jelenések könyve 3,19
„Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.”

Másrészt pedig, akik komolyan veszik elhívásukat, komolyan veszik Istent, vagyis valósággal szeretik Őt, azok önmagukat is megtisztítják minden gonosz cselekedettől, mert nekik valójában az élet Jézus, és életük léte az Isten imádatában van elrejtve:

1János levele 3,1-10
„Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van. És akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen Ő is tiszta. Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség. És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen bűn. Aki ő benne marad, egy sem esik bűnbe; aki bűnbe esik, egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt. Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: aki az igazságot cselekszi, igaz az, amiként Ő is igaz: Aki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született. Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát.”

Tehát megtisztítjuk önmagunkat, azaz vigyázunk arra, hogy ne szennyezzen be bűn minket. Jézus az életével példát hagyott számunkra, az Atya parancsolata szerint élt, és ezért az Atya is Ővele volt:

János evangéliuma 8,29
„És aki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek.”

Ezért ha mi is az akaratában járunk, velünk lesz Istenünk! Ha pedig nem vigyázunk, hanem gonosz cselekedetek találhatóak nálunk, akkor kár is reménykednünk az üdvösségben:

Jelenések könyve 22,12-15
„És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind aki szereti és szólja a hazugságot.”

{flike}