Amit a próféciákból tudhatunk

Amit a próféciákból tudhatunk

Zakariás könyve 4,1-14
„Majd visszatére az angyal, a ki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel. És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét cső a szövétnekekhez, a melyek a tetején vannak; És mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán. És felelék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram? És felele az angyal, a ki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram! És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura. Ki vagy te, te nagy hegy? Lapálylyá leszel Zorobábel előtt, és felviszi a csúcs-követ, és ilyen kiáltás támad: Áldás, áldás reá! És szóla hozzám az Úr, mondván: A Zorobábel kezei veték meg e ház alapját, és az ő kezei végzik el azt, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok. Mert a kik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ónkövet. Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, a melyek átpillantják az egész földet. És felelék, és mondám néki: Mi ez a két olajfa a gyertyatartó jobb és bal oldalán? És másodszor is felelék, és mondám néki: Micsoda az olajfának az a két ága, a melyek a két arany cső mellett vannak, és öntik magukból az aranyat? És szóla nékem, mondván: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram! És mondá nékem: Ezek ketten az olajjal felkenettek, a kik az egész föld Ura mellett állnak.”
 

Áldott testvérek ahhoz, hogy ezt a fejezetet átfogóan és mélységeiben is megérthessük, szükségeltetik, hogy tisztázzuk a szavak és nevek jelentését, mert ezek tisztázása után, egy fantasztikus kijelentést kaphatunk. A próféciák, Isten határozatának elővetülései. Mint olyanok azt szokták mondani: „picit pontatlanok”. Nos, mindjárt meglátjuk egyáltalán nem pontatlanok a próféciák, hanem egyszerűen csak arról lehet szó, hogy nem értjük. Lássuk hát a példa kedvéért e próféciát, és lássuk meg hova vezet, miről szól valójában ez az üzenet Istentől? Ugye elsőként, e Zakariási prófécia tartalmaz számunkra egy utalást, egy másik próféciára, mely ugyanezt a nevet tartalmazza. Talán elsőként nézzünk utána ennek az iránynak: 

Aggeus könyve 2,1-23
„A hetedik hónap huszonnegyedik napján szóla az Úr Aggeus próféta által, mondván: Szólj csak Zorobábelnek, a Sealtiél fiának, Júda fejedelmének, és Jósuának, a Jehosadák fiának, a főpapnak, és a nép többi tagjainak, mondván: Ki van még életben köztetek, a ki látta ezt a házat az ő első dicsőségében? És milyennek látjátok ti most ezt? Avagy olyan-é ez a ti szemetekben, mintha semmi volna? De most légy bátor, Zorobábel, azt mondja az Úr! Légy bátor te is, Jósua, Jehosadák fia, te főpap, és légy bátor e földnek minden népe, azt mondja az Úr, és cselekedjétek, mert én veletek vagyok, azt mondja a Seregeknek Ura, Az igét, a melylyel szövetségre léptem veletek, mikor kijöttetek Égyiptomból, és az én lelkem köztetek marad. Ne féljetek! Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Egy kevés idő van még, és én megindítom az eget és a földet, a tengert és a szárazt. És megindítok minden népet, és eljön, a kit minden népek óhajtanak, és megtöltöm e házat dicsőséggel, azt mondja a Seregeknek Ura. Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura. Nagyobb lészen e második háznak dicsősége az elsőnél, azt mondja a Seregeknek Ura, és e helyen adok békességet, azt mondja a Seregeknek Ura. A kilenczedik hónap huszonnegyedikén, Dáriusnak második esztendejében szóla az Úr Aggeus próféta által, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Kérdezd meg csak a papokat a törvény felől, mondván: Ha szentelt húst visz valaki az ő köntösének szárnyában, és illeti annak szárnyával a kenyeret vagy a főzeléket, vagy a bort, vagy az olajat, vagy bármi más eleséget: vajjon szent-e az? És felelének a papok, és mondák: Nem. Aggeus pedig mondá: Ha hulla által fertőzött illeti mindezeket, tisztátalanná lesz-é? És felelének a papok, és mondák: Tisztátalanná! Aggeus pedig felele, és mondá: Épp így e nép és épp így e nemzet én előttem, azt mondja az Úr, és épp így kezöknek minden munkája, és a mit ide felhoznak: tisztátalan az. Most azért jól gondoljátok meg e naptól fogva az elmultakat is, mielőtt még követ kőre tettek volna az Úr hajlékában! Az előtt elmentek a huszas garmadához, és tíz lett; elmentek a sajtóhoz, hogy ötven vederrel merítsenek, és húsz lett. Megvertelek titeket üszöggel, ragyával, és kezetek minden munkáját kőesővel, és még sem hajoltatok hozzám, azt mondja az Úr. Jól gondoljátok hát meg e naptól fogva az elmultakat is! A kilenczedik hónap huszonnegyedik napjától, attól a naptól fogva, a melyen letétetett az Úr hajlékának alapja. Jól meggondoljátok! Van-é még mag a csűrben? És bizony, a szőlő, a füge, a gránátalma és az olajfa sem termett! E naptól fogva megáldalak. Másodszor is szóla az Úr Aggeusnak a hónap huszonnegyedik napján, mondván: Mondd meg Zorobábelnek, Júda fejedelmének: Én megindítom az eget és a földet. És felforgatom az országok királyi székét, és elfogyasztom a pogány országok erejét, és felforgatom a szekeret és a benne ülőket, és lehullanak a lovak és a rajtok ülők: kiki az ő atyjafiának fegyvere által. Azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, felveszlek téged Zorobábel, Sealtiélnek fia, én szolgám, azt mondja az Úr, és olyanná teszlek, mint egy pecsétgyürű, mert téged választottalak el, azt mondja a Seregeknek Ura.”
 

Nos, első pillanatra úgy gondolhatnánk, hogy nem jutottunk sokkal közelebb az értéshez, hiszen bár ugyan azon nevek szerepelnek, de ez a prófécia, a templomépítésről, újjáépítéséről szól. Tudva azt, hogy ezen idő szerint, az Isten népe éppen a babiloni fogság idejét élte, és tudva azt, hogy ezekben az időkben az Isten népének az volt a vágya, hogy vissza térhessenek a földjükbe, újra elfoglalhassák az örökségüket. Ami nem más, mint az, hogy ők az Isten választott népe, azaz a világ szemszögéből a szentpapság, ezen üzenet valójában nevezhető ugye: „jó hírnek, örömhírnek” is. Hiszen ez azt jelenti: visszatérhetnek a földjükbe, elfoglalhatják az örökségüket, újra állni fog a templom, helyre lesz állítva az Istentisztelet. Ha és amennyiben ezen a ponton meg is állunk, akkor, ahogy eddig is volt, továbbra sem fogjuk érteni e próféciák valós és tényleges üzenetét. Szóval haladjunk tovább. Minthogy már belekezdtünk a Haggéja próféciájába, picit időzzünk el itt, mert lényeges kijelentésre juthatunk, mely segít bennünket ezen üzenetek megértésében: 

Aggeus könyve 2,9-23
„Nagyobb lészen e második háznak dicsősége az elsőnél, azt mondja a Seregeknek Ura, és e helyen adok békességet, azt mondja a Seregeknek Ura. A kilenczedik hónap huszonnegyedikén, Dáriusnak második esztendejében szóla az Úr Aggeus próféta által, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Kérdezd meg csak a papokat a törvény felől, mondván: Ha szentelt húst visz valaki az ő köntösének szárnyában, és illeti annak szárnyával a kenyeret vagy a főzeléket, vagy a bort, vagy az olajat, vagy bármi más eleséget: vajjon szent-e az? És felelének a papok, és mondák: Nem. Aggeus pedig mondá: Ha hulla által fertőzött illeti mindezeket, tisztátalanná lesz-é? És felelének a papok, és mondák: Tisztátalanná! Aggeus pedig felele, és mondá: Épp így e nép és épp így e nemzet én előttem, azt mondja az Úr, és épp így kezöknek minden munkája, és a mit ide felhoznak: tisztátalan az. Most azért jól gondoljátok meg e naptól fogva az elmultakat is, mielőtt még követ kőre tettek volna az Úr hajlékában! Az előtt elmentek a huszas garmadához, és tíz lett; elmentek a sajtóhoz, hogy ötven vederrel merítsenek, és húsz lett. Megvertelek titeket üszöggel, ragyával, és kezetek minden munkáját kőesővel, és még sem hajoltatok hozzám, azt mondja az Úr. Jól gondoljátok hát meg e naptól fogva az elmultakat is! A kilenczedik hónap huszonnegyedik napjától, attól a naptól fogva, a melyen letétetett az Úr hajlékának alapja. Jól meggondoljátok! Van-é még mag a csűrben? És bizony, a szőlő, a füge, a gránátalma és az olajfa sem termett! E naptól fogva megáldalak. Másodszor is szóla az Úr Aggeusnak a hónap huszonnegyedik napján, mondván: Mondd meg Zorobábelnek, Júda fejedelmének: Én megindítom az eget és a földet. És felforgatom az országok királyi székét, és elfogyasztom a pogány országok erejét, és felforgatom a szekeret és a benne ülőket, és lehullanak a lovak és a rajtok ülők: kiki az ő atyjafiának fegyvere által. Azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, felveszlek téged Zorobábel, Sealtiélnek fia, én szolgám, azt mondja az Úr, és olyanná teszlek, mint egy pecsétgyürű, mert téged választottalak el, azt mondja a Seregeknek Ura.”
 

Elsőként a 9-es igét figyeljük meg: 

„Nagyobb lészen e második háznak dicsősége az elsőnél, azt mondja a Seregeknek Ura, és e helyen adok békességet, azt mondja a Seregeknek Ura.” 

Tehát itt nem egyszerűen helyre állításról van szó, hanem valójában az első, mintegy: tökéletességre emeléséről. Ez valójában hasonló az ó-és az újszövetség viszonyához. Nagyon hasonló sőt, nem is hasonló, hanem tulajdonképpen ugyan arról szól! És a következőkben, tehát a 10-23-ig valójában erről is szól az üzenet, mintegy leleplezésként. Tehát volt egy külcsín, miszerint végül is minden ok. Hiszen bárki láthatja, hogy az Úr dolgát végezzük, azt meg senki nem látja, hogy „milyen szintű alapossággal”. Na hogy ezt a részt tisztázzuk, figyeljünk meg egy inkább két próféciát, ugyan ezen üzenettel ugyan ezen időből. 

Ezékiel könyve 33,1-33
„És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: Embernek fia! szólj néped fiaihoz és mondjad nékik: Mikor hozándok fegyvert valamely földre, és a föld népe választ egy férfit ő magok közül, és őt őrállójokká teszik: És ő látja jőni a fegyvert a földre, és megfújja a trombitát, és meginti a népet; Ha valaki hallándja a trombitaszót, de nem hajt az intésre, s aztán a fegyver eljő és őt utóléri: az ő vére az ő fején lesz. Hallotta a trombitaszót, de nem hajtott az intésre, tehát az ő vére ő rajta lesz; és ha hajtott az intésre, megmentette lelkét. Ha pedig az őrálló látja a fegyvert jőni, s nem fújja meg a trombitát, és a nép nem kap intést, és eljő a fegyver s utólér közülök valamely lelket, ez a maga vétke miatt éretett utól, de vérét az őrálló kezéből kérem elő. És te, embernek fia, őrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz a számból, megintsed őket az én nevemben. Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem szólándasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról: az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet. Te pedig, embernek fia, mondjad Izráel házának: Ezt mondjátok, mondván: Bizony a mi bűneink és vétkeink rajtunk vannak, és bennök mi megrothadunk, mimódon éljünk azért? Mondjad nékik: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért halnátok meg, oh Izráel háza!? Te pedig, embernek fia, szólj néped fiaihoz: Az igaznak igazsága meg nem menti őt a napon, a melyen vétkezendik, és a hitetlen hitetlensége által el nem esik a napon, melyen megtérend hitetlenségéből, és az igaz nem élhet az ő igazsága által a napon, melyen vétkezendik. Mikor ezt mondom az igazról: Élvén éljen; és ő bízván igazságában, gonoszságot cselekszik: semmi igazsága emlékezetbe nem jő, és gonoszsága miatt, melyet cselekedett, meghal. S ha mondom a hitetlennek: halállal halsz meg; és ő megtér bűnéből és törvény szerint s igazságot cselekszik; Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életnek parancsolatiban jár, többé nem cselekedvén gonoszságot: élvén él, és meg nem hal. Semmi ő vétke, melylyel vétkezett, emlékezetbe nem jön néki; törvény szerint és igazságot cselekedett, élvén él. És ezt mondják néped fiai: Nem igazságos az Úrnak útja; holott az ő útjok nem igazságos. Mikor az igaz elfordul az ő igazságától s gonoszságot cselekszik, meghal a miatt. És mikor a hitetlen elfordul az ő hitetlenségétől és törvény szerint s igazságot cselekszik, él a miatt. És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja: mindeniteket az ő útja szerint ítélem meg, Izráel háza. És lőn fogságunknak tizenkettedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónap ötödikén, jöve hozzám egy menekült Jeruzsálemből, mondván: Megvétetett a város! És az Úrnak keze lőn én rajtam este a menekült eljötte előtt, és megnyitá számat, mikorra az hozzám jöve reggel, és megnyilatkozék szám, s nem valék néma többé. És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: Embernek fia! azok, kik amaz elpusztított helyeket lakják Izráel földjén, ezt mondják, mondván: Egyetlen egy volt Ábrahám, mikor örökségül kapta a földet, mi pedig sokan vagyunk, nékünk a föld örökségül adatott. Ezokáért mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Véreset esztek, és szemeiteket bálványaitokra emelitek, és vért ontotok; és a földet örökségül kapnátok? Fegyveretekben bíztatok, útálatosságot cselekedtetek, és mindenitek az ő felebarátja feleségét megfertéztette; és a földet örökségül kapnátok? Ezt mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Élek én, hogy a kik az elpusztult helyeken vannak, fegyver miatt hullnak el; és a ki a mezőnek színén, azt a vadaknak adtam eledelül, és a kik az erősségekben és a barlangokban vannak, döghalállal halnak meg. És teszem a földet pusztaságok pusztaságává, s megszünik erősségének kevélysége, és puszták lesznek Izráel hegyei, mert nem lesz, a ki átmenjen rajtok. És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor a földet pusztaságok pusztaságává teszem mindenféle útálatosságukért, melyeket cselekedtek. És te, embernek fia, néped fiai beszélgetnek felőled a falak mellett s a házaknak ajtaiban; és egyik a másikkal szól, kiki az ő atyjafiával, mondván: Jertek, kérlek, és halljátok: micsoda beszéd az, amely az Úrtól jő ki? És eljőnek hozzád, a hogy a nép össze szokott jőni, s oda ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédidet, de nem cselekeszik, hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkokra, szívök pedig nyereség után jár. És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedűs; csak hallják beszédidet, de nem cselekszik azokat. De ha beteljesednek, mert ímé beteljesednek, megtudják, hogy próféta volt közöttök.”
 

A kulcs az értelemhez újra: 

„És eljőnek hozzád, a hogy a nép össze szokott jőni, s oda ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédidet, de nem cselekeszik, hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkokra, szívök pedig nyereség után jár. És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedűs; csak hallják beszédidet, de nem cselekszik azokat. De ha beteljesednek, mert ímé beteljesednek, megtudják, hogy próféta volt közöttök.” 

Tehát az Isten népe, akik ragaszkodnak az örökségükhöz, de nem a megfelelő módon, és így nem is örökölhetik. Másik prófécia: 

Ezékiel könyve 8,1-18
„És lőn a hatodik esztendőben, a hatodik hónapban, a hónap ötödik napján: én ülök vala házamban, és Júda vénei ülnek vala előttem és esék reám ott az Úr Istennek keze. És látám, és ímé vala mintegy tűznek formája, derekának alakjától fogva lefelé tűz vala, és derekától fogva fölfelé vala mint a fényesség, mint az izzó ércz. És kinyújta egy kézformát, és megragada engem fejem üstökénél fogva, és fölemelve vitt engem a lélek a föld és az ég között, és bevive engem Jeruzsálembe isteni látásokban a belső kapu bejáratához, a mely északra néz, a hol vala helye a bosszúság bálványának, a mely bosszúságra ingerel vala; És ímé ott vala Izráel Istenének dicsősége, a látás szerint, a melyet láttam a völgyben. És monda nékem: Embernek fia! emeld föl csak szemeidet észak felé. Fölemelém azért szemeimet észak felé: és ímé északra az oltár kapujától áll vala a bosszúság ama bálványa a bejáratnál. És mondá nékem: Embernek fia! látod-e mit cselekesznek? A nagy útálatosságokat, melyeket Izráel háza itt cselekszik, hogy eltávozzam az én szenthelyemtől. De még egyéb nagy útálatosságokat is fogsz látni. És vive engem a pitvar bejáratához, és látám, és ímé egy lyuk vala a falban. És mondá nékem: Embernek fia! ronts csak át a falon! és átronték a falon, és ímé egy ajtó vala ott. És mondá nékem: Menj be és lásd meg a gonosz útálatosságokat, a melyeket ezek ott cselekesznek. Bemenék azért és látám, és ímé az útálatos csúszó-mászó állatoknak és barmoknak mindenféle képei és Izráel házának minden bálványai vannak bevésve a falon köröskörül. És hetven férfiú Izráel házának vénei közül (ezek közepette Jaazanjáhu, a Sáfán fia) áll vala előttök, mindenik a maga tömjénezőjével kezében, s a füstölőszer felhőjének illata száll vala fel. És mondá nékem: Láttad-é, embernek fia, Izráel házának vénei mit cselekesznek a sötétben, kiki az ő képes házában? mert azt mondják: Nem lát minket az Úr, elhagyta az Úr ezt a földet. És mondá nékem: Még egyéb nagy útálatosságokat is fogsz látni, miket ezek cselekesznek. És vive engem az Úr háza kapujának bejáratához, a mely északra van, és ímé ott asszonyok ülnek vala, siratván a Tammúzt. És mondá nékem: Láttad-é, embernek fia? még egyéb, ezeknél nagyobb útálatosságokat is fogsz látni. És bevive engem az Úr házának belső pitvarába, és ímé az Úr templomának bejáratánál, a tornácz és az oltár között vala mintegy huszonöt férfiú, kik hátokkal az Úr templomára és orczájokkal keletre fordultak, s ezek kelet felé leborulva imádták a napot. És mondá nékem: Láttad-é, embernek fia? avagy kevés-é Júda házának ily útálatosságokat cselekedni, a milyeneket itt cselekedtek? hogy még a földet is betöltik erőszakossággal, és engem megint haragra ingerelnek, ímé, hogy tartják a venyigét orrukhoz! Én is búsulásom szerint cselekszem, nem fog kedvezni szemem, sem meg nem szánom őket; s ha kiáltanak füleimbe nagy felszóval, nem hallgatom meg őket.”
 

Íme, a nagy leleplezés! Amikor kiderül, hogy Isten igenis látja, hogy mi van a cselekedetek mögött, és akik cselekszik ezeket, valójában miért és valósággal hogyan végzik az Isten munkáját. Félszívvel más motívumokból, saját célra fordítva nem az Isten dicsőségére! Ezt az utolsó mondatot tessék megjegyezni! Ide még vissza fogunk térni. Mert voltak és sajnos vannak ma is, akik valójában nem az Istent szolgálják, hanem magukat! Vannak/voltak, akik nem szívből, hanem muszájból szolgáltak/szolgálnak. A legtöbben pedig hatalomvágyból, egoista motívumokból, szereplési vágy, pénzszerzési lehetőségként stb. vállalnak szolgálatot. Ez van, amikor testi életet élve akar az ember, a tökéletességre eljutni. Amikor a testi ember Istennek való engedelmet, testi célokra akarja kamatoztatni. Amikor az Istenismeret távol marad az embertől, az Istentisztelet félre csúszik, és az ilyen azt gondolja, hogy Isten megelégszik azzal, ami látható, és nem foglalkozik a cselekedetek mozgató rugójával. Na, ez volt tehát, vagy csak volt? És végül is ez a magatartás vezetett, a babiloni fogsághoz, melyben adattak e próféciák. Most pedig kezdjük kapiskálni a Haggéjah próféciájának lényegét, miszerint: ne egyszerűen helyreállítani akarjuk az Istentiszteletet az eddigi ismereteink szerint, hanem a tökéletességre akarjunk eljutni, Isten tanítása szerint. Mert annak megléte el van készítve! Igenis lehetséges! 

Aggeus könyve 2,5-9
„Az igét, a melylyel szövetségre léptem veletek, mikor kijöttetek Égyiptomból, és az én lelkem köztetek marad. Ne féljetek! Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Egy kevés idő van még, és én megindítom az eget és a földet, a tengert és a szárazt. És megindítok minden népet, és eljön, a kit minden népek óhajtanak, és megtöltöm e házat dicsőséggel, azt mondja a Seregeknek Ura. Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura. Nagyobb lészen e második háznak dicsősége az elsőnél, azt mondja a Seregeknek Ura, és e helyen adok békességet, azt mondja a Seregeknek Ura...”
 

Majd ismét: 

„Azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, felveszlek téged Zorobábel, Sealtiélnek fia, én szolgám, azt mondja az Úr, és olyanná teszlek, mint egy pecsétgyürű, mert téged választottalak el, azt mondja a Seregeknek Ura.” 

A 7es vers a Messiásra utal, míg a 23-as vers, Zorobábelként azonosítja. De nem Zorobábel a Messiás, vagy nem tudom mondtam-e már, hogy Izraelben a nevek, valójában jelentéssel bíró szavak, esetenként vagy minden esetben prófétikus kijelentéssel. Esetleg érdekes lehet, ha tisztázzuk e név jelentését, illetve e nevet viselő személy kilétét. Tehát akkor: Zorobábel Sealtiél fia. Nos, Zorobábel, valójában Zoru Bávál, azaz: Bábeli-sarj. Bávál-i sarj, leszármazott. Bávál jelentése: keveredés, zűrzavar. Esetünkben tehát egy ember leszármazottjáról van szó. Említettem a nevekkel kapcsolatban, hogy jelentéssel illetve prófétikus tartalommal bírnak, tehát ez egy utalás is lehet, azaz előképe „valakinek” pontosítva, hogy ki előképéről van szó, adatott egy másik név, jelölve azt, hogy ki fiáról beszélünk, ez a név pedig: Sealtiél. Seáltiél-ről, sokan azt vallják teljes meggyőződéssel, hogy egy angyal neve. Ha ez így is van, akkor is van egy emberi kivetülése, amiről meg is győződhetünk: 

Lukács evangéliuma 3,21-38
„Lőn pedig, hogy mikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkereszteltetett, és imádkozott, megnyilatkozék az ég, És leszálla ő reá a Szent Lélek testi ábrázatban mint egy galamb, és szózat lőn mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes Fiam, te benned gyönyörködöm! Maga Jézus pedig mintegy harmincz esztendős volt, mikor tanítani kezdett, ki, a mint állítják vala, a József fia vala, ez pedig a Hélié, Ez Mattáté, ez Lévié, ez Melkié, ez Jannáé, ez Józsefé, Ez Matthatiásé, ez Ámosé, ez Naumé, ez Eslié, ez Naggaié, Ez Maáté, ez Matthatiásé, ez Sémeié, ez Józsefé, ez Júdáé, Ez Joannáé, ez Rhésáé, ez Zorobábelé, ez Saláthielé, ez Nérié, Ez Melkié, ez Addié, ez Hosámé, ez Elmodámé, ez Éré, Ez Jóséé, ez Eliézeré, ez Jórimé, ez Mattáté, ez Lévié, Ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jónáné, ez Eliákimé, Ez Méleáé, ez Maináné, ez Mattátáé, ez Nátáné, ez Dávidé, Ez Jesséé, ez Obedé, ez Boázé, ez Sálmoné, ez Naássoné, Ez Aminádábé, ez Arámé, ez Esroné, ez Fáresé, ez Júdáé. Ez Jákóbé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Nákhoré, Ez Sárukhé, ez Ragávé, ez Fáleké, ez Eberé, ez Saláé, Ez Kajnáné, ez Arfaksádé, ez Semé, ez Noéé, ez Lámekhé, Ez Mathuséláé, ez Énókhé, ez Járedé, ez Mahalaléelé, ez Kajnáné, Ez Énósé, ez Sethé, ez Ádámé, ez pedig az Istené.”
 

„Ez Joannáé, ez Rhésáé, ez Zorobábelé, ez Saláthielé,” 

Saláthiel, ugye egy picit félrefordított (ferdített), de már tudjuk, hogy kiről van szó. Jelentése pedig végre: Istennek szóló imádság, Isten iránt való alázat, Istent dicsőítő! Isten az, akitől kértem. Tehát a két név együttes jelentéseként fogalmazódik meg a próféciában: 

Aggeus könyve 2,7
„És megindítok minden népet, és eljön, a kit minden népek óhajtanak, és megtöltöm e házat dicsőséggel, azt mondja a Seregeknek Ura.”
 

Azaz, mint a Szentírásban oly gyakori a nevek viselői egyfajta előjelzésként, a tökéletességre mutatóként születtek a világra, mint pl.: Ábrahám nemzetek Atyja, aki a fiát áldozza fel az őt követőkért. Izsák (Yichák) csak Isten nevethet, azaz: Isten örömét kereső! (a fiú) Móse: valaki fia, aki szabadítóul adatik. Józsué (Yosua) szabadító, aki beviszi az ígéret földjére az Isten népét. Dávid (David) egyesítő, egyé tevő, egybe szerkesztő. Majd a mai két név jelentése tehát valaki, akire vágyva vágyunk és várunk, Istentől való adományul, aki felépíti tökéletességben a tökéletes templomot. Ja, a beteljesedés? Nos, írva van: 

János evangéliuma 2,17-21
„Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem. Felelének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed? Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt. Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt? Ő pedig az ő testének templomáról szól vala...”
 

Tökéletességben a tökéletességet. Jézus teste ugyanis az Isten akaratát kereső és cselekvő test, azaz egyház, azaz: az Úr nevének háza. A templom! Jézus mondja az „építésre” vonatkozóan: 

János evangéliuma 10,14-18
„Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim, A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.”
 

És ugyanez újra a próféciában: 

Aggeus könyve 2,7
„És megindítok minden népet, és eljön, a kit minden népek óhajtanak, és megtöltöm e házat dicsőséggel, azt mondja a Seregeknek Ura.”
 

„… akit minden népek óhajtanak...”! Még van egy fontos és érdekes felfedezésünk a próféciákban és azok tökéletesen tiszta üzenetében. Ugye a Zakariási próféciával kezdtünk ma este? 

Zakariás könyve 4,1-14
„Majd visszatére az angyal, a ki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel. És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét cső a szövétnekekhez, a melyek a tetején vannak; És mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán. És felelék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram? És felele az angyal, a ki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram! És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura. Ki vagy te, te nagy hegy? Lapálylyá leszel Zorobábel előtt, és felviszi a csúcs-követ, és ilyen kiáltás támad: Áldás, áldás reá! És szóla hozzám az Úr, mondván: A Zorobábel kezei veték meg e ház alapját, és az ő kezei végzik el azt, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok. Mert a kik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ónkövet. Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, a melyek átpillantják az egész földet. És felelék, és mondám néki: Mi ez a két olajfa a gyertyatartó jobb és bal oldalán? És másodszor is felelék, és mondám néki: Micsoda az olajfának az a két ága, a melyek a két arany cső mellett vannak, és öntik magukból az aranyat? És szóla nékem, mondván: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram! És mondá nékem: Ezek ketten az olajjal felkenettek, a kik az egész föld Ura mellett állnak.”
 

Két olajfa: az egyik az, akit Istentől kértek: 

2Mózes 2,23-25
„És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.”
 

Nos, Isten szabadítóul küldte Mózest (Móse = valaki fia) tehát: Báváli Sarj. A másik valaki, aki az Istennek való tisztelet célozta helyre állítani, Isten akaratát kereste és cselekedte. Ha kellett büntetett, ha kellett segített. Illés (Éli = Yah az Isten) Ezek ketten ott álnak az arany gyertyatartó mellett, két oldalon és ontják magukból az aranyat, azaz: dicsőítik a Tökéletest, akire egész életükben utaltak, még a nevükkel is. A 6-os vers: 

„És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! Azt mondja a Seregeknek Ura.” 

Azaz, nem testileg, hanem lélek által. 9-es-10-es: 

„A Zorobábel kezei veték meg e ház alapját, és az ő kezei végzik el azt, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok. Mert a kik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ónkövet. Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, a melyek átpillantják az egész földet.” 

A 9 es versről valójában eddig beszéltünk, tehát az új templom, a tökéletes templom felépítése. Majd a 10es versben a hét „ónkő”: 

„Mert a kik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ónkövet. Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, a melyek átpillantják az egész földet.” 

Hogy megtudjuk, hogy ez mire utal, szintén egy próféciához kell folyamodnunk: 

Jelenések könyve 1,1-20
„Jézus Krisztus kijelentése, a melyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, a miknek meg kell lenniök hamar: Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté az ő szolgájának Jánosnak, A ki bizonyságot tett az Isten beszédéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, mindenről, a mit látott. Boldog, a ki olvassa, és a kik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, a melyek megírattak abban; mert az idő közel van. János a hét gyülekezetnek, a mely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség attól, a ki van, a ki vala és a ki eljövendő; és a hét lélektől, a mely az ő királyiszéke előtt van, És a Jézus Krisztustól, a ki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, a ki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által, És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen. Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, a ki van és a ki vala és a ki eljövendő, a Mindenható. Én János, a ki néktek atyátokfia is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában és tűrésében, a szigeten valék, a mely Páthmósnak neveztetik, az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. Lélekben valék ott az Úrnak napján, és hallék hátam megett nagy szót, mint egy trombitáét, A mely ezt mondja vala: Én vagyok az Alfa és az Omega, az Első és Utolsó; és: A mit látsz, írd meg könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek, a mely Ázsiában van, Efézusban, Smirnában, Pergámumban, Thiatirában, Sárdisban, Filadelfiában és Laodiczeában. Megfordulék azért, hogy lássam a szót, a mely velem beszéle; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót; És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve. Az ő feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng; És a lábai hasonlók valának az izzó fényű érczhez, mintha kemenczében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása. Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jő vala ki; és az ő orczája, mint a nap a mikor fénylik az ő erejében. Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ő jobbkezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai. Írd meg, a miket láttál és a mik vannak és a mik ezek után lesznek: A hét csillag titkát, a melyet láttál az én jobb kezemben, és a hét arany gyertyatartót. A hét csillag a hét gyülekezet angyala, és a mely hét gyertyatartót láttál, az hét gyülekezet.”
 

Nos, ez a „másik” prófécia valójában ugyanaz a prófécia egyetlen különbséggel. Az elsőben még szürke „ónkőről” van szó, míg az utolsóban már fénylő, világos! Csillagokról. Miért? Mert ami eddig oly árnyalt vagy egyenesen szürke volt számunkra, az értés hiánya miatt, már világosan értjük!

{flike}

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Nyomtatás