Hová tartozol?

Az igéből mindig bizonyságot kaphatunk arról, hogy épp lelkileg vagy testileg járunk. Ezért is kell folyamatosan olvasnunk, hiszen általa tudjuk meghatározni, hogy Isten akarata szerint élünk, vagy sem. Ezért az ige egyben egy tükör számunkra, amelyben mindenki megvizsgálhatja magát, hogy vajon a világhoz, vagy Isten országához tartozik. Isten nem érzelmeket kér tőlünk! Ezért se olvashatjuk az igében azt, hogy érzelmek által lenne a hitelesítése annak, hogy Isten akarata szerint éljük életünket. Mégis a hívek sokkalta inkább gyakorolják az Istentiszteletet érzelmi megnyilvánulásokban, mintsem abban, amit Isten kér tőlünk. Mert mit kér tőlünk Isten? Cselekedeteket, amelyek megdicsőítik Őt! Olvassuk el Jakabtól, hogy mi a helyzet azokkal, akik hallgatják Isten beszédét, de nem öltik cselekedetekbe:

Jakab levele 1,21-24
„Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket. Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.”

Akik tehát csak elméletet tanulnak, és gyakorlatba nem viszik át a hallottakat, azok megcsalják önmagukat. Nagyon jó ez a hasonlat, amit Jakab mondott, egyértelmű párhuzamot láthatunk a mai hívekkel kapcsolatban. Hiszen ezt teszik ma is, hallgatják Isten igéjét, majd mikor meglátják az ige fényében a torz képet önmagukról, elmennek, és el is felejtik, hogy milyen hiányosságaik vannak. De hogyan is kellene szemlélni Isten igéjét, azaz olvasni? Úgy, hogy miután megértettük az elméletet, azonnal gyakorlatba átvisszük. Olvassuk folytatólagosan Jakab levelét:

Jakab levele 1,25-27
„De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében. Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló. Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.”

Tehát megtekinteni magunkat az ige fényében, majd aszerint cselekedni! Nem feledékeny hallgatói lenni, mint akik hallják újra és újra az ige üzenetét, de a szívükig nem jut el. Sokszor az a fül és szív közötti távolság (kb: 40cm) igen hosszú tud lenni! Olvassuk el újra Jakabtól:

„De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.”

Boldogok a cselekedeteinkben? Igen! Hiszen a cselekedeteink határozzák meg a hovatartozásunkat, nem pedig a beszédünk vagy az érzelmeink.

Galátzia levél 6,3-4
„Mert ha valaki azt véli, hogy ő valami, holott semmi, önmagát csalja meg. Minden ember pedig az ő maga cselekedetét vizsgálja meg, és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése és nem másra nézve.”

Azért találhatunk megnyugvást az Isten szerint való cselekedeteink által, mert az azt igazolja, hogy Isten országának állampolgárai vagyunk. Erről beszél János is:

1János levele 3,18-20
„Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal. És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká ő előtte a mi szíveinket. Hogy ha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud.”

Bár János apostol sokaknak nem „szimpi”, mivel sok olyan dolgot mondott, ami kemény és összeegyeztethetetlen a mai kor gyülekezeti hitvallásokkal, de számunkra a „szeretett” tanítvány szavai megtartandóak! Úgy olvastuk tőle, hogy cselekedetekkel kell szeretnünk, és ez a pecsétje, azaz bizonysága annak, hogy az igazságban vagyunk. Akkor itt meg is fogalmazódik egy kérdés, mégpedig: mennyire fontos az, hogy igazságban legyünk? A rövid válasz: üdvösség fontosságú! Olvassunk el bizonyságként néhány igét a sok közül:

Zsoltárok 37,29
„Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.”

1Korintusi levél 6,9
„Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát?”

Ennyire fontos igaznak lenni! Bár fehér ruhában reménykednek azok a hívek is, akiknek nem életcéljuk az igaz cselekedetek, márpedig a fehér ruha is egy azon dolgok között, amelyet széles körben félreértenek. Úgy tekintenek rá, mint ami által igazzá válnak Isten előtt. De az nem egy varázsruha! Nem a fehér ruhától leszünk igazak Isten előtt, hanem mivel igazak vagyunk, azért kapunk fehér ruhát. Mert mi a fehér ruha jelentése?

Jelenések könyve 19,8
„És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.”

De ha elrugaszkodunk a földi gondolkozástól, akkor a fehér ruha témáján tovább haladva megláthatunk valami többet. Jézus mikor elváltozott a hegyen Péter, Jakab és János jelenlétében, akkor a ruhája olyan fehér lett, amit ruhafestő a földön nem fehéríthet:

Márk evangéliuma 9,3
„És a ruhája fényes lőn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet.”

Azért nem tud a ruhafestő még hasonlót sem fehéríteni, mert nem csupán fehér volt, hanem ragyogott. Jézus ruhája fénylett, ezt látták a tanítványok, és az a fény pedig Jézus dicsősége volt! Mitől dicsőséges Jézus? Attól, hogy az Atya akaratában jár, teljes engedelemben követi akaratát.

Ebben a dicsőségben mi is részesedhetünk, ha csakugyan Jézushoz hasonlóan nem önmagunknak élünk, hanem Isten akaratának. Ez lehet számunkra az igazságunk, az engedelmességben való igaz cselekedetek, amelyre kaphatjuk Isten pecsétjét, vagyis a fehér ruhát.

Tehát ha igazak a cselekedeteink (ami csak Jézus által lehetséges), akkor Jézussal együtt fehérben járhatunk, amely az igazságos cselekedeteinket jelöli.

Így tehát ha szeretnénk Isten országának az állampolgárai lenni, akkor járjunk elől jó cselekedetekkel, ha pedig valaki gyümölcstelen (tétlenség) vagy rossz gyümölcsöt terem (gonosz cselekedet), azok még e testi világban vannak, és e világ sorsára, azaz tűzre lesznek ítélve.

Titus levél 3,8-14
„Igaz ez a beszéd, és akarom, hogy ezeket erősítsed, hogy igyekezzenek jó cselekedetekkel előljárni azok, akik Istenben hívőkké lettek. Ezek jók és hasznosak az embereknek; A balgatag vitatkozásokat azonban és a nemzetségekről való tudakozásokat, és a civakodást és a törvény felől való harcokat kerüld; mert haszontalanok és hiábavalók. Az eretnek embert egy vagy két intés után kerüld; Tudván, hogy az ilyen romlott, és vétkezik, önmaga is kárhoztatván magát. Mikor Ártemást vagy Tikhikust hozzád küldöm, siess hozzám jőni Nikápolyba; mert elhatároztam, hogy ott töltöm a telet. A törvénytudó Zénást és Apollóst gondosan indítsd útnak, hogy semmiben se legyen fogyatkozásuk. Tanulják meg pedig a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elől a szükséges hasznokra, hogy ne legyenek gyümölcstelenek.”

Angol nyelven a tanítás az alábbi linkre kattintva elérhető: 
Where do you belong?