Törvény-szeretet

Római levél 13,8-14
„Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte. Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat. A szeretet nem illeti gonoszszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet. Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az idvesség, mint a mikor hívőkké lettünk. Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit. Mint nappal, ékesen járjunk, nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásokban és feslettségekben, nem versengésben és írigységben: Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.” 

Áldott testvérek, mind hallottunk már oly megnyilvánulásokat a hívő testvérektől, hogy aki az Isten törvényét nagyra tartja, az törvénykező! Érdekes ez, mert amíg azok, akik az Örökkévaló 366 örökké megmaradó törvényét (igéjét) nagyra tartják, szívükbe zárják, azok nem másokat ítélgetnek, nem másokat irányítgatnak, hanem magukat mérik az Isten igéjéhez, ám azok, akik csak a kegyelmet és a megbocsájtást, meg az irgalmat hirdetik, ők azok, akik másokat becsmérelnek, mások felett ítélkeznek, és önmagukhoz méregetnek másokat. Míg ezek az utóbbiak a tökéletesség alatt önmagukat értik, ezért inspirálnak mindeneket arra, hogy ugyanúgy gondolkodjanak, éljenek, mint ők. Azok pedig, akiket törvénykezőknek neveznek, nem másokat ítélgetnek, hanem önmagukat, azon apropóból, hogy a törvény nem azt mondja, mit követelj meg magadnak, mit várhatsz el másoktól, stb. hanem azt mondja a törvény én, hogy éljek, én hogyan kövessem az Örökkévalót. Hogy Jézus mást tanított volna? 

Máté evangéliuma 19,16-21
„És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek? Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat. Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat. Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem? Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.” 

A Messiáshoz intézett kérdés tehát, az üdvözülés kulcsát firtatta, és erre Jézus a parancsolatok megtartására adott utasítást. A felsoroltakból ráismerhetünk az Örökkévaló parancsolataira, melyek kőtáblákon adattak. Majd, miután ezek megtartásáról tett bizonyságot ez a számunkra ismeretlen illető Jézus a fogyatkozás tökéletesség viszonyában, az Ő követését vázolta fel. Ha belegondolunk, hogy hányan és hányan kérték az Urat, hogy vele mehessenek, de őket nem hívta, míg ezt az embert hívta is. Nos, ez kínos, roppant kínos a szóban forgó illető számára. Jézust úgy követni, hogy közben ebben az életben is bebiztosítja magát az ember a vagyonával. Nos, az nem megy. Vagy Ő, vagy e világ. Ahogy Jézus mondta: 

Máté evangéliuma 6,24              
„Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.” 

De a szava áll! 

Máté evangéliuma 19, 17
„Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.” 

Vannak oly felekezeti szokások, melyek a törvényből, egyetlen parancsolatot tart. Automatikusan görbül a kérdőjel. Miért? A többi nem fontos? Ezek szerint lopni, ölni, paráználkodni, hazudni stb. szabad? Más Istent imádni szabad? Csak a szombatot nem szabad megsérteni? Az Örökkévaló mondja: 

Ézsaiás könyve 1,11-17
„Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm; Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok? Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek. Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek. Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni; Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.” 

A 17-es verset ismételném: 

„Tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét. Tanuljatok Jót Tenni…” 

Mi a jó cselekedet? Honnan tanulható az? Törekedni az igazságra? De hogyan, és mi az igazság? Vannak, akik számára nyilvánvaló, hogy csak az Istennek való engedelmesség nyilváníttatott jó cselekedetnek, és az Isten igéje az igazság! Tanulni jót cselekedni tehát, az igéből lehetséges, és egyben ez a megigazulás egyetlen lehetősége is. Jézus mondja: 

János evangéliuma 15,1-6
„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.” 

Az, hogy benne lenni, azt jelenti az Isten igéje szerint élni! Ha benne maradunk, akkor garantált a gyümölcstermő élet, hiszen csak úgy maradhatunk benne, ha engedelmesek vagyunk neki, aki nem engedelmeskedik, az egyrészt már nincs is benne, másrészt, hát na, kell a tüzelő is. Visszatérve a felvetéshez, miszerint elég lehet-e egyetlen parancsolat megtartása? Jézus története ad választ: 

Máté evangéliuma 22,36
„Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” 

A parancsolatok összessége 613 micvát foglal magában. Hogy lehetséges tehát, hogy e két parancsolattól függ az egész törvény? Nos, egyszerű. 613 micva (parancsolat) mindent egybevéve, összefoglalható 10 parancsolatban. Ez a tíz parancsolat pedig két kőtáblán adatott. Ez a két fő parancsolat, pedig, ha úgy tetszik a két kőtábla címei. Az első kőtábla az öt, nem 4, hanem 5 parancsolatával „szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből” címet viseli, és azért 5 parancsolat, mert az első kőtáblára íródott, a „tiszteld atyádat és anyádat” parancsolat is. Ugyanis a szülők kötelessége, hogy Isten tiszteletre és Isten félelemre neveljék a gyermekeiket! A második kőtábla címe pedig „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” címet viseli. Míg az első kőtábla az Istennel való együtt járás kritériumát vázolja (?) De értjük ezt? Hiszen az elsőben foglaltatik az, hogy „szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből” azaz, és tisztázandó, hogy a Szentírásban itt megemlített szeretet, nem egy emberi érzést mutat fel, és Isten sem csak egy érzelmi állapotot kér. Hiszen írva van „szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből” tehát ne legyen a szívedben más, csak Ő! Ne imádj mást csak Őt! Csak neki engedelmeskedj, éspedig minden erőddel! Tehát az Örökkévaló, ennek meglétét nevezi iránta való szeretetnek. Jézus ezt máshogy tanította volna? Nos, nem, de nézzük együtt: 

János evangéliuma 14,21-25
„A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak. Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak? Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.” 

Tehát egész földi pályafutása alatt erről tanított, erről beszélt, de még előbb, ezt tette Ő is. Az Istennek való engedelmességet kéri, keresi, nézi, jutalmazza. És minthogy ha eddig nem is tűnt fel, de most Jézus konkrétan leszögezi: 

„aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.” 

Tehát nem mást hirdetett, hanem az Örökkévaló igéjét. Ez egyébként érthető is, ezért is nevezzük Őt így, az Isten testé lett igéje! Már előre prófécia által is közölve lett, hogy felismerhessük, és ne mást várjunk: 

Ézsaiás könyve 42,1-8
„Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak: Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak...” 

A 8-as verset ajánlanám figyelembe: 

„Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.” 

Ugye mostanság azt szokás mondani hívőéknél, hogy Jézus az Isten törvénye ellenére is üdvözít majd mindenkit. (?) Csakhogy a próféciában előre szól Isten, ezt ne várja senki, mert nem Isten helyett jön a Messiás, hanem éppen az Örökkévaló dicsőségét fogja hirdetni! Tehát, ahogyan Pál is mondta a törvény betöltése, a szeretet! Szeretni Istent, és szeretni minden embert! Ám, mint ahogy mondottam volt a szeretet nem pusztán egy érzés ebben az értelemben, hanem a jóra és igazra való hajlandóság, mint az Isten, mint pedig az emberek viszonyában! Ezt nevezzük, a törvény cselekedeteinek. Azt azonban el kell ismernem, hogy az eddigiek, mintha ellent mondanának Pál egynémely kijelentésének, és természetes, hogy Pálnak van igaza. Csakhogy, és mindjárt megmutatom nektek, hogy nincs ellenmondás. Tehát Pál kijelentése: 

Galátzia levél 5,1-4
„Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával. Ímé, én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus néktek semmit sem használ. Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, a ki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani. Elszakadtatok Krisztustól, a kik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek.” 

Tudjátok testvérek, ez azért tűnhet ellentmondásnak, mert elfelejtkezünk egy aprócska tényről. Ugyanis, amikor Pál ezt mondta, a templom még állt! Így tehát, a szenthelyre vonatkozó parancsolatok is érvényben voltak. Ez egy átmeneti időszak volt, a Béjt hamikdás lerombolásáig, és ez valóban vékony jég volt sokakra nézve ebben az időben. Gondoljátok csak meg vagy mindent, vagy semmit! A szenthelyre vonatkozó törvény egyik alapeleme egyszer ugye, a helyhez kötöttség! 

5Mózes 12,10-14
„Mikor pedig átmentek a Jordánon, és lakozni fogtok azon a földön, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek örökségül, és megnyugtat titeket minden ellenségetektől, a kik körületek vannak, és bátorsággal fogtok lakozni: Akkor arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek, hogy ott lakozzék az ő neve, oda vigyetek mindent, a mit én parancsolok néktek: egészen égőáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket és kezeiteknek felemelt áldozatát, és minden megkülönböztetett fogadástokat, a melyeket fogadtok az Úrnak. És örvendezzetek az Úrnak, a ti Isteneteknek színe előtt, mind ti, mind a ti fiaitok, és leányaitok, mind a ti szolgáitok és szolgálóleányaitok, mind a lévita, a ki a ti kapuitokon belől lészen; mert nincs néki része vagy öröksége ti veletek. Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz; Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.” 

Égőáldozat, véres (bűnért) való áldozat, ezek is érvényben voltak még testvérek! De nem minden hívő volt olyan erős a Jézusba, és az Ő tökéletes áldozatába vetett hitében, mint az apostolok, akik bár jártak a templomba, de nem áldoztak már. Hiszen már eleve a körülmetélés előtt kellett volna áldoznia azoknak, akik hitre jutottak a Messiás által az Izráel Istenében. Ezzel viszont pont a Messiást árulták volna el! Ráadásul csak a templomban tehettek volna engedelmességet, hiszen még a helyhez kötöttség is érvényben volt. De csak addig, amíg a templom állt! Plusz, Pál minden levelében sulykolta mindeneknek a szent élet fontosságát, a bűnök elutasítását és kizárását. Testvérek szent életet élni, kizárólag az Istennek való töretlen és tökéletes engedelem által lehetséges, hisz csak az Istennek való engedelem által választódsz el e világtól. A bűn kirekesztése sem menne a törvény nélkül, hisz a törvény határozza meg mi a jó, és mi a rossz. Pál is mondja: 

Római levél 5,13
„Mert a törvényig vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény. 

Picit bővebben: 

Római levél 6,1-16
„Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? Távol legyen: a kik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban? Avagy nem tudjátok-é, hogy a kik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: Mert a ki meghalt, felszabadult a bűn alól. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hiszszük, hogy élünk is ő vele. Tudván, hogy Krisztus, a ki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik, Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. Ezenképen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban: Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint a kik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek. Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt. Mit is tehát? Vétkezzünk-é mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen. Avagy nem tudjátok, hogy a kinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, a kinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?” 

Valójában, amit sokan nem értenek, illetve félreértenek, törvény alatt lenni, azt jelenti: hogy a bűneink miatt, a törvény sújtó hatálya alá kerülni. Kegyelem alatt lenni azt jelenti: igaz cselekedeteink miatt, Isten jó akaratában lenni. Akkor tehát azt mondom, hogy mégis a cselekedetek által kapjuk az üdvösséget? Nem ezt mondtam! Az Istennek tetsző engedelem diktálta cselekedeteink által élhetünk, Istennek tetsző életet, ez az, ami Istennek irántunk való jóindulatát/kegyelmét váltja ki. 

5Mózes 30,1-20
„És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened; És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből: Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened. Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged; És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat. És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj. Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged. Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked. És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz; Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.” 

Tehát ahogy a Zsoltár mondja: 

Zsoltárok 1,1-6
„Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen. Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél. Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében. Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.” 

Nézzük a 2-3-as verset: 

„Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.” 

Az Úr törvényében van gyönyörűsége, nem az örömködést jelenti, hanem az örömmel és jókedvből történő cselekvést. Gondolkodni arról éjjel és nappal, azaz az elmémben és a szívemben van. És a gyümölcsözés nem marad el! De nem ezt mondta Jézus? 

János evangéliuma 15,1-5
„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” 

Ha tudjuk, hogy Jézus az Isten igéje, és tudjuk mit jelent az, benne lenni, akkor értjük azt is, hogy a Zsoltár ugyanarról számol be, mint amit Jézus, az Isten igéje mondott önmagáról, illetve a benne levők garantált gyümölcsöző életéről. És bár tudható, hogy a gonoszok sorsa hogy alakul majd végül, de és ez érdekes, mert azok, akik az Úr törvényében gyönyörködnek, és arról gondolkodnak éjjel és nappal, a maguk tökéletlenségét látják, és nem a másokét, ezért nincs is kedvük másokat ítélgetni, inkább egy törekvés van bennük az útjaik megjobbítására, és az igazság teljes ismeretére! 

Ézsaiás könyve 1,16-19
„Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni; Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét. No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú. Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek...” 

Tudjátok testvérek, úgy van az. Ha valaki nincs tisztában tökéletesen azzal a ténnyel, hogy a bűnei miatt mit érdemelne, akkor nem tudja értékelni, sem Jézus érte való engesztelő áldozatát, sem az Örökkévaló irgalmát!

{flike}