Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

A Hit ereje

Hogyan definiálhatnánk azt a szót-fogalmat, hogy a hit ereje? De mit is jelent ez valójában?
A hit a Zsidókhoz írt levél 11,1.szerint, /és sajnos sokak szerint csak ezt jelenti/:

„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.

Ám itt nem ér véget, mert igenis folytatódik a definíció, mégpedig a hitből fakadó cselekedetek felsorolásával! Sajnos ezt sokan nem veszik észre. pedig a cselekedetek nélküli hit hiábavalóságáról Jakab, nagyon szemléletesen ír levelében.

Jak. 2.17
Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.

Ezzel azt jelenti ki: értelmetlen, tartalmatlan időtöltés!

Most nem a cselekedetek hiányáról mint bűnökről szeretnék írni, hisz azt már megtettem régebben, sokkal inkább egy megdöbbentő érdekességet szeretnék veletek megosztani.

A Szentírás az engedelmesek számára tele van csodálatos ígéretekkel, ajándékok felsorolásával…stb. ezeket hit által kaphatjuk meg. Hit által van megigazulásunk, hit által a kegyelem, hit által fogadjuk el Jézust megváltónknak és még sok-sok dolog,. A közös ezekben az, hogy hit által! Amennyiben hit által engedelmeskedünk Istennek, az V. Mózes 28-ban leírt áldások részesei lehetünk.

Azonban sajnos, meglehetősen kevés ilyen „sikertörténetről” hallunk. Az egyik ok lehet a hitetlenség! Igen… nézzük csak. A Zsidó 11,6 azt mondja:

„Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik.”

Koncentráljunk kicsit az ige második felére: EL KELL HINNI, HOGY MEGJUTALMAZZA AZOKAT AKIK ŐT KERESIK. Ez nagyon fontos dolog.

NEM ELÉG HITTEL KÉRNI…. HITTEL EL IS KELL VENNI!

Én hiszek Istenben, hiszek Istennek ezért igyekszem az Ő útmutatásai szerint élni, elhiszem hogy megbocsát nekem, elhiszem hogy üdvözülök, elhiszem hogy kérhetek tőle: /ezt mondja Jézus:

Mát. 7.7-8
„Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.”

És hittel elfogadom Isten ígéretét, ajándékát, segítségét! Hát sajnos ez nem mindenkinél van így!

Lássunk erre egy példát: egy testvér beteg. Elmegy a gyülekezetébe, imát kér a gyógyulásért. Imádkoznak is érte, de nem sikerül! Miért? Nos azért, mert az esetek többségében a testvér a sorrendet megkerülve várja a gyógyulást. Amikor a közbenjáró megkérdezi tőle: na, érzed?

Akkor sok esetben csak egy szájbiggyesztés a válasz, esetleg annyi, hogy talán később meglesz, vagy:” hááát úgy egy kicsit jobb” ez nem hit, ebből nem lesz semmi!

Csak gondoljunk bele: azt eltudjuk hinni, hogy üdvösséget nyertünk és nem a pokolban kötünk ki földi életünk végén, de azt nem tudjuk elhinni, hogy Isten itt és most meg tud gyógyítani, meg tud szabadítani, anyagiakban meg tud segíteni ? ez furi nem?

Ha ezek itt az életünkben nem működnek, akkor hogyan működik majd a legfontosabb, az üdvösségbe való bejutás? Ez nem kóser testvéreim, ennek nem szabad így lennie.

Térjünk vissza az előbbi példánkhoz, és nézzük meg az Ige fényében mi a helyes hozzáállás.

Tehát kértünk imát a gyógyulásunkért. Ezt megelőzően még a gyülekezeti alkalomra való indulás előtt, már előre megköszönjük Istennek hogy meghallgatta a kérésünket, hiszen Ő mondja:

Zsolt. 139.1-4
Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz. Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod. Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!

És ismét:

Ésa. 65.24
És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam!


Az ima után HITTEL MEGVALLOM HOGY MEGGYÓGYULTAM!!! Előbb a vetés, azután az aratás! Előbb elhiszem hogy Isten nem „viccel” meg, tehát megadja az Ő ígérete szerint amit kérek.

Azután megvallom hogy megkaptam,( ez nem érzelmi következmény, hanem akarati elhatározás!) ezzel egy időben tudomásul veszem hogy meggyógyultam, ( bármilyen nehéz is először) és többé nem tekintem magam betegnek! Ha izületi gondok voltak, el lehet kezdeni ott azonnal mozogni és menni fog, ha egyéb betegségről volt szó, nyugodtan ki lehet dobni a gyógyszert, mert arra már nem lesz szükség! ( ezek kipróbált dolgok) a fő, hogy vegyük komolyan Istent! Ő ezt várja. A Szentírás televan számtalan csodával, gondoljunk csak bele, mi lett volna ha mondjuk Illés, az I Kir18-ban nem mer kiállni a nép elé? Vagy Elizeus nem mert volna a halott gyermekért imádkozni? Mi lett volna, ha ezek az emberek azt gondolták volna ( és velük a többi, szolgája is Istennek ) „ csak nem blamálom magam az emberek előtt?! Mi lesz, ha nem jön össze?

Az úr azt mondja ma is : Márk. 9.23

Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek! Nincsenek kivételek, nincsen apró betűs kiegészítés, MINDEN LEHETSÉGES A HÍVŐNEK!

A hit beszéde két szóból áll: IGEN és ÁMEN

Lehetséges? Igen-ámen! Megkapom? Igen – ámen! Meggyógyultam? Igen- ámen! Holnap lesz mit ennem? Igen- ámen ! üdvösségem van? Igen- ámen!!!.....

Képzeljünk el egy svédasztalos vacsorát, ahova meghívtak. Nem mersz elmenni (pedig nálad a meghívó) mert attól félsz, hogy nem engednek be! Vagy elmész ugyan, de nem mersz odalépni az asztalhoz, mert attól félsz, hogy mégsem veheted el, amit szeretnél.

Esetleg összeszeded magad, és óvatosan elveszel egy darab kenyeret, (álalázat!!!) és azt mondod: köszönöm, nekem ennyi elég! Érdekes arckifejezésekkel fogsz találkozni….

De nézzük miújság a szellemvilágban: a meghívód megvan, ebben az esetben ez a hited!

Elmész, de kétségekkel telve, ott azt mondod: köszönöm, nekem elég hogy itt lehetek több nem kell. Rosszabb esetben „ nem vagyok méltó rá” ha dühíteni akarod az Urat, akkor jó úton jársz! Ez nem kérdés. Persze hogy nem vagyunk méltóak ezekre az áldásokra. Hisz mindent Ő tesz! Ő adja az akarást és Ő a végzést! ( Fil.2,13) Ő adja a lehetőségeket és a tehetséget mindenhez! Ő tart minket kegyelemben, Ő erősít, …stb

Nem miértünk hanem Önmagáért teszi amit tesz! Ezek az ígéretei beváltása. Ilyen ígéret volt a Megváltás is, és meglett. és Ő igaz, és beváltja az ígéretét. Nem miattunk, hanem önmagáért!

Ésa. 48.11
Enmagamért, enmagamért cselekszem; mert hogyan szentségteleníttetnék meg nevem?! És dicsőségemet másnak nem adom.

A félénkségből való kifogások, magyarázkodások hitetlenséget (próbálnak) takarni. Szerintetek mennyire hihető állítás az?: köszönöm, nem szeretnék meggyógyulni! De van ennél rosszabb is: a hitetlen kijelentés, a tagadás, az elutasítás…

A Szentírásban erre is van példa. Nézzük ezt:

2 Kir. 7.1-2
És monda Elizeus: Halljátok meg az Úr beszédét. Ezt mondja az Úr: Holnap ilyenkor egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson, és két köböl árpát egy sikluson vesznek Samaria kapujában. És felelvén egy főember, a kinek kezére támaszkodott a király, az Isten emberének, monda: Hacsak az Úr ablakokat nem csinál az égen; akkor meglehet? És monda Elizeus: Ímé, te szemeiddel meg fogod látni, de nem eszel belőle.

Rettenetes ítélet… „szemeiddel látni fogod de nem lesz benne részed!”

És mindenki aki hitetlenségtől indíttatva, elutasítja az Úr ígéreteit,( akár milyen fars magyarázattal is), az ezzel az ítélettel találja szemben magát! Lásd, De ebben részed nem lesz! Pedig csak hinni kell. Nem elég hittel kérni, hittel kell elfogadni is amit kértünk. Csak hit! Hiszel? Akkor minden megvan, hisz ezt Ő ígéri:

Ján. 16.23-24
„És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom néktek, hogy a mit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.”

Tehát miért adja meg nekünk? Azért, hogy a mi örömünk teljes legyen! Nézzük meg: János 16,24. Szigorú és szó szerint vett értelemben: aki nem hisz Istennek, az egyenesen hazugnak tartja Őt! Pláne meg,: Aki a „kicsit nem tudja elhinni, hogy tud hinni a legnagyobb ígéretben? Ebben az aspektusban, ez már nem „csak” hitetlenség, hanem Istenkáromlás és képmutatás is ugye? Mert ha valaki hitetlen, akkor miért vallja és mutatja magát hívőnek?! Péter nem kételkedett, amikor Éneás gyógyulásáért, vagy Dorkás feltámadásáért imádkozott! :

Csel. 9.33-42
„Talála pedig ott egy Éneás nevű embert, ki nyolcz esztendő óta ágyban fekszik vala, ki gutaütött vala. És monda néki Péter: Éneás, gyógyítson meg téged a Jézus Krisztus: kelj föl, vesd meg magad az ágyadat! És azonnal felkele. És láták őt mindnyájan, kik laknak vala Liddában és Sáronban, kik megtérének az Úrhoz. Joppéban pedig vala egy nőtanítvány, névszerint Tábitha, mely megmagyarázva Dorkásnak, azaz zergének mondatik: ez gazdag vala jó cselekedetekben és alamizsnákban, melyeket osztogatott. Lőn pedig azokban a napokban, hogy megbetegedvén, meghala: és miután megmosták őt, kiteríték a felházban. Mivelhogy pedig Lidda Joppéhoz közel vala, a tanítványok meghallván, hogy Péter ott van, küldének két férfiút ő hozzá, kérve, hogy késedelem nélkül menjen át hozzájuk. Felkelvén azért Péter, elméne azokkal. Mihelyt oda ére, felvezeték őt a felházba: és elébe állának néki az özvegyasszonyok mindnyájan sírva és mutogatva a ruhákat és öltözeteket, melyeket Dorkás csinált, míg velük együtt volt. Péter pedig mindenkit kiküldvén, térdre esve imádkozék; és a holt testhez fordulván, monda: Tábitha, kelj fel! Az pedig felnyitá szemeit; és meglátván Pétert, felüle. És az kezét nyújtva néki, felemelé őt; és beszólítván a szenteket és az özvegyasszonyokat, eleikbe állatá őt elevenen. És tudtára lőn az egész Joppénak; és sokan hivének az Úrban.”

Tehát Péter nem hitetlenkedett, és a hitéből fakadó bátor cselekedete az Úr dicsőségét szolgálta.

Apropó Péter. Sokaknak az a „malőr” jut eszébe Péterről, amikor a viharos tengeren a vízen jár, és mikor körülnéz, süllyedni kezd, és az Úrért kiált:

Mát. 14.25-31
„Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván. És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának. De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek! Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken. Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen. De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem! Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél?”

Hohó! Tehát ő is kételkedett?! Számomra ez nem ilyen egyértelmű!

Nézzük csak: Péteren kívül mindenki holtra váltan gubbasztott a „ rocsóban”, így van? Csak Péter mert ilyen kéréssel fordulni az Úrhoz…. Sőt amikor Jézus hívta, ki is lépett a vízre és ment. Valóban elkezdett süllyedni és az Úrhoz kiáltott, de szerintem épp ez az ami hatalmas dolog volt tőle! Miért? Nos mert Péter halász volt. Az „tuti” hogy tudott úszni, erről említést is tesz János evangéliuma:

Ján. 21.7
„Szóla azért az a tanítvány, a kit Jézus szeret vala, Péternek: Az Úr van ott! Simon Péter azért, a mikor hallja vala, hogy ott van az Úr, magára vevé az ingét (mert mezítelen vala), és beveté magát a tengerbe.”


De mégsem azt olvassuk hogy „ vissza tempózott a csónakhoz, hanem sutba vágta a tudományát, és ebben a pillanatban az Úrra bízta az életét! Ez márpedig hit! De Péternek az elhívásának megfelelően nagyobb hitre kellett szert tennie. És ezt alátámasztandó, nézzük csak a különbséget:

Mát. 14.31
„Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél?”


Ezt és így mondja Péternek, de nézzük másoknak mit és hogyan mond?

Luk. 9.41
„Felelvén pedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! meddig leszek köztetek, és meddig tűrlek titeket?”


Ez szerintem önmagáért beszél…
Mi hát a hit?... A hit a meggyőződésen alapuló cselekedetek összessége. Első a reménység:

Róm. 8.24
„Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert a mit lát valaki, miért reményli is azt?”

Azután a hit:

Róm. 1.16-17
„Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.”

Mire idáig eljutunk, addig sok-sok tapasztalat által erősödik meggyőződéssé a hitünk. Itt a lehetőség, sőt a felhívás: szerezzünk tapasztalatokat! Istenben nem fogunk csalódni, Ő mondja:

Malak. 3.10-12
„Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen. És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura. És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek; mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a Seregeknek Ura.”

Ezt is ígéri a Szentírás:

Róm. 5.3-5
„Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz, A békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet, A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.”

Az ígéretek azoké, akik érte nyúlnak. Ne csak kérjük, merjük elvenni is, és miért ne most?