Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Jn 4,48 

Jn 4,48
„Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.”

Az Úr igéje:

Máté Evangyélioma 17,1-4
„És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre. És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség. És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele. Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.”

Péter és társai tehát, a hegyen csodát látott. A Mesterüket látták amint Mózessel és Illéssel beszélt. Ez bizony csoda volt a javából, úgy is mondhatnánk, Mennyei Jelenés... Ezért azután a tanítványok úgy döntöttek: Letáboroznak azon a helyen, hiszen az a hely számukra a jelenés miatt a csoda megnyilvánulásának helye volt, vagyis szent hely! Ámde az Isten nem így rendelkezett, mert Ő mondja:

V Mózes 12,13-14
„Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz; Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.”

Isten azt is előre vetítette:

II Mózes 26,11-12
„És az én hajlékomat közétek helyezem, és meg nem útál titeket az én lelkem. És közöttetek járok, és a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek.”

Vagyis Pál tolmácsolásában:

2Kor 6,16
„Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, a mint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek.”

És ezt az Örökkévaló újra megerősítette a tanítványoknak ott a hegyen, miszerint:

Mt.17,5
„Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.”

Vagyis: NE ÖTLETELJETEK! ŐT KÖVESSÉTEK, RÁ FIGYELJETEK! Mert sajnos az ember előszeretettel köti magát bizonyos helyekhez, ezzel akaratlanul is elköveti azonban azt a "hibát" hogy a cselekedetével nyilván vallja: Csak ezen a helyen tesz csodát az Úr, csak itt van jelen az Úr! Isten bár kijelölt egy helyet az Ő szenthelyéül, engedve Dávid könyörgésének, miszerint hajlékot építhessen az Úr nevének, ám Nathan próféta által figyelmeztette Dávidot:

Ézs 66,1
„Így szól az Úr: Az egek nékem ülőszékem, és a föld lábaimnak zsámolya: minő ház az, a melyet nékem építeni akartok, és minő az én nyugalmamnak helye?”

De végül eme figyelmeztetés után engedett Dávidnak, akinek szent elhatározása volt a Templom megépítése:

Zsoltárok könyve 132,1-5
„Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról; A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének: Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba; Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert; Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!”

És bár ezt a hajlékot végül az Örökkévaló akarata szerint Salamon építette meg, de az Örökkévaló kezdeteltől hirdetett elhatározására emlékeztetve Jézus Előre jelzi a Templom lerombolását, lévén hogy értelmét veszítette a helyhez kötés!

Jn.2,19-20
„Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt. Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?...”

Illetve:

Máté Evangyélioma 24,1-2
„És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik!!!”

Így tehát az Úr jelzi: Az Isten tiszeteletének a lehetősége többé nincs helyhez kötve! De ma eme felvilágosult nemzedékben hogyan éljük meg ezeket? És mi látjuk-halljuk...Tanui vagyunk mind: Rengeteg gyülekezés-ágazat-irányzat hirdeti a maga egyedüli létjogosultságát! Ami Isten eleve elrendelése szerint Jézus által porba hullt, azt mi ÁCSKAPCSOK és ANDRÁS KERESZTEK segítségével sokszorosan újra építjük és megerősítjük! Észre sem véve, hogy ezzel csak megotást hirdetjük-Isten összekötő munkáját akadályozzuk, ezzel ellene megyünk Jézus tanításának, és Isten akaratának! MEGOSZTJUK AZ EGYSÉGET AMIRE ISTEN HÍVOTT MINKET JÉZUSBAN. Háborút folytatunk testvérek ellen, csak azért mert nem ugyan annak a gyülekezetnek a taglétszámát erősítik. Gyülekezeten belül pedig ünnepeljük magunkat, fáradságos munkával falazunk és a gyülekezet gazdagságát növeljük. Iste Igéje közben szépen háttérbe szorul, az Igazság, ami hajdanán oly vonzóan ragyogott fel előttünk a megtérésünk napján, lassa és észrevétlenül, újra homályba burkolózott. Építünk nagy és erős gyülekezeteket, és hirdetjük a gazdagságot... Pedig:

Zsolt 127,1
„Grádicsok éneke Salamontól. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző.”

És újra:

Jakab Apostol levele 5,1-6
„Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok miatt, a melyek elkövetkeznek reátok. Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg; Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban! Ímé a ti mezőiteket learató munkások bére, a mit ti elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez. Dőzsöltetek e földön és dobzódtatok; szívetek legeltettétek mint áldozás napján. Elkárhoztattátok, megöltétek az igazat; nem áll ellent néktek...”

Mi folyik itt tehát? Erre is van előjel a Szentírásban, mert ez sem újkeletű dolog:

Préd 1,9
„A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.”

Illetve:

Rm 15,4
„Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.”

...Hol van tehát az előjel? Hol és mikor volt ily dolog? Most erősnek kell lenni testvérek, megmutatom:

1Móz 11,4
„És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.”

Bizony Testvérek, ez nem más mint a Bábel torony építése! Idáig jutottunk az egoizmussal, és az ötletelésekkel... Akkor csupán egy épült, és annak végét ismerjük! Mára több száz-több ezer épülését láthatjuk, amint az egyedüli létjogosultságukat hirdetik...Ez nem az a fejlődés amire az Úr hívott el, nem ez az a haladás. Mert be kell látni Testvérek: Az Istentisztelet valójában nem Istenről szól, hanem magunkról-célokról-önünneplésről... Nem Isten Tiszteletére gyűlünk össze-nem Istent ünnepeljük-nem Isten akaratát keressük... Megyünk az ötletelések-elgondolások irányába! A szolgálók magukat hirdetik-maguknak gyülytenek követőket, a tanítványok nem Istenre figyelnek, nem Istent dicsőítik, nem Isten akaratát keresik, hanem a szolgálóknak tulajdonítják mindazt, ami Istent illeti! Isten Igéje csupán kiegészítő olvasmánnyá degradálódott, előnyt élveznek a gyülekezeti szolgálók-vezetők irományai. Ezért mondta akkor-és mondja ma is az Úr:

Jn 5,44
„Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy Istentől van, nem keresitek?”
(!!!)

Számunkra annyira érthetően le van minden írva a Szentírásban, csupán okulnunk kellene... Testvéreim: Poroljuk hát le a Szentírást és abból induljunk az elhívásunk felé, toljuk félre az emberi bölcselkedést és az ötleteléseket...