Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Megtérés 


Imádkozó emberGalátzia levél 2,20
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.”

Mi a megtérés? Elfogadni Jézust megváltónknak és Urunknak? Elmondani a megtérők imáját és Isten kegyelmébe belekapaszkodni? Megtérni jóval többet jelent.

Lukács evangéliuma 9,23-24
„Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt.”

A megtérés ezt jelenti. Meghalni önmagunknak hogy Jézusért éljünk. Amikor Isten elhívott minket, akkor nem a kegyelemben való élésre hívott el minket, hanem a hitben való követésére!

A kegyelem adatott, a mi bűneinkért, a hit pedig Jézus követéséért.

Zsidó levél 11,6
„Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.”

Itt most egy kicsit megállok, és egy példát hoznék. Mi van azokkal, akiket Isten elhívott, követni kezdték Jézust, de rövid időn belül meghaltak? Ők elvesznek, mert még nem tudták megöldökölni testükben az összes bűnt? Elvesznek mert nem volt idejük gyümölcsöt teremni és Isteni jellemét magukra ölteni? Közel sem így néz ki a dolog. Akik Istent követik, azoknak örök életük van, függetlenül attól, hogy az életük rövidsége miatt meddig követhették Őt!

Római levél 10,13
„Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.”

Viszont mi akik élünk, nekünk folyamatosan követnünk kell Jézust.

1János levele 2,6
„Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.”

Itt a mérce testvérek. Mindenki ehhez viszonyítsa magát és ne az egyik testvéréhez. De hogyan lehetséges ez? Mi is volt a nyitó ige?

Galátzia levél 2,20
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.”

Tehát meg kell halnunk magunknak, hogy Jézus élhessen bennünk. Ha pedig már Jézus él bennünk, akkor Ő cselekszik általunk, Ő általa teremnek a gyümölcsök és így lesz mindenért Övé a dicsőség.

János evangéliuma 6,38
„Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.”


János túlzott volna azzal, hogy úgy kell élnünk mint Jézus? Ha magunkra nézünk, akkor ez lehetetlen.
Viszont mit mond az ige?

János evangéliuma 15,5
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.”

„mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.”

Ez a lényeg! Nélküle semmit nem tudunk cselekedni, nem tudunk gyümölcsöt teremni, nem tudunk úgy élni ahogyan Ő élt. De ha már nem mi élünk, hanem Jézus él bennünk, akkor már nem mi cselekszünk, hanem Ő! De miért követünk el folyton bűnöket, ha Jézus bennünk lakozik?
Most azokról beszélek, akik Istenéi. A bűneink testiek, mert még testben élünk. Testünk kívánságait jól ismerjük, ahogyan Pál is mondta, a testünk a lelkünkkel folyamatosan harcban áll.

Galátzia levél 5,17
„Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok.”

Ez egy harc, amelyet nem lehet a kispadról a kegyelem párnáján aludva megvívni. A helyzet az, hogy rajtunk múlik mennyit engedünk a testnek és mennyire tartunk ki lélekkel. Az ige ezt mondja:

Galátzia levél 5,16
„Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.”

Ám Jézus bűntelen élésén kívűl jóval több van. Amikor János felszólít minket, hogy úgy kell élnünk ahogyan Jézus élt, akkor nem szűkíti be azt, a bűntelen élés fogalmával.
Jézus csak azt tette, ami az Atya akarata volt. Ugyanígy nekünk is Jézus akaratában kell élnünk. Jézus volt az, aki szolgált, ugyanígy nekünk is szolgákká kell lennünk. Jézus nem magának élt, ugyanígy nekünk sem magunkért kell élnünk. Jézus megélte mindazt amit mondott, ugyanígy nekünk is meg kell élnünk.

Nem törekednünk kell erre, hanem el kell érnünk mindezt. Jézus sem azt mondta, hogy próbálj többé ne vétkezni, hanem:

János evangéliuma 8,11
„...Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!”

Sehol nem mondta azt, hogy próbálj követni engem, hanem azt, hogy: „Kövess engem!”

Aki megtért, az erre törekszik. Aki pedig megtértve erre törekszik, az el is fogja érni, mert erről Isten gondoskodik. Aki pedig nem éri el, az nem adott át mindent Jézus kezébe.
A lehetséges félreértések tisztázása végett. Akik elérték mindezt, attól még bűnbe eshetnek.
Ezért is mondja János:

1János levele 2,1
„Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.”

Erre van a kegyelem és nem a szándékos vétkezésre. Tehát megkaptuk azt a hatalmas kegyelmet Jézus váltságáldozata által, hogy a bűneink ellenére örök életünk lehessen.

A megtérésnek vannak alapfeltételei és nem csupán következményei.

Máté evangéliuma 10,38
„És aki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám.”

Tehát aki nem halt meg önmagának, az nem méltó Jézushoz. Az elején hoztam a Lukács evangéliumából a 9. fejezetből a 23-as verset. Itt minden nap felvett keresztről van szó. Nagyon fontos megérteni, hogy magunknak meghalva, de Érte élve követnünk kell minden nap. Ha nem tesszük ezt, akkor nem vagyunk mélók hozzá, vagyis nem leszünk vele közösségben, így életünk sem lesz Őbenne. Ez az egyik alapfeltétele a megtérésnek.

Máté evangéliuma 10,37
„Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és aki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.”

Istené az első hely. Nem állhat semmi sem elé, máskülönben nem leszünk méltók hozzá.

Hóseás könyve 6,6
„Mert szeretetet kivánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat.”

Szeretetet kíván. Aki megismerte Őt, az a szerelmét nem tudja eltitkolni senki elől.
Ez a másik alapfeltétele a megtérésnek. Ebből pedig egy újabb tárul ki elénk:

János evangéliuma 14,15
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”

Aki megtért, az meghalt önmagának mert szereti Istent. Aki pedig szereti Istent, az megtartja az Ő parancsolatait. Ezek szétválaszthatatlanok, egyik nincs a másik nélkül.

A megtérés tehát egy folyamat. Jézus követésével kezdődik és a földi pályafutásunk végéig tart.
Meg kell maradnunk Jézusban, máskülönben nem lesz közösségünk vele. Ha pedig nincs közösségünk vele, akkor örök életünk sincsen:

János evangéliuma 15,6
„Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik.”

Máté evangéliuma 24,13
„De aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.”

Ámen