Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Megbocsájtás - Bűnbocsánat


Mt.18,10-35
„Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orczáját. Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala. Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik: vajjon a kilenczvenkilenczet nem hagyja-é ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, a melyik eltévelyedett? És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon, mint a kilenczvenkilenczen, a mely el nem tévelyedett. Ekképen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elveszszen e kicsinyek közül. Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő. Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen. Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám. Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is? Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is. Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki számot akar vala vetni az ő szolgáival. Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, a ki tízezer tálentommal vala adós. Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, a mije vala, és fizessenek. Leborulván azért a szolga előtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki. Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az ő szolgatársai közül, a ki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, a mivel tartozol. Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. De ő nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, a mivel tartozik. Látván pedig az ő szolgatársai, a mik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uroknak, a mik történtek vala. Akkor előhivatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem: Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, a miképen én is könyörültem te rajtad? És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, a mivel tartozik. Ekképen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket.”

Áldott Testvérek. Az elmúlt alkalmak Igehirdetésének konzekvenciája ugye az volt, hogy el kell változnunk Jézus ábrázatának hasonlatosságára, tehát Jézus tanítása szerint kell élnünk nem is a magunk, hanem Krisztus szerinti életet! Ennek egyik gyakorlati példája a megbocsájtás!

Ésaiás próféta könyve 61,1-2
„Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást; Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvígasztaljak minden gyászolót...”

Eme Messiási Prófécia kimondja, hogy az evangélium lényege abban van, hogy Isten elengedi a "tartozást" hogy kész megbocsájtani a bűneinket! Ezt nevezzük Örömhírnek, azaz Evangéliumnak! Ez tehát az Örökkévaló jókedvének esztendeje-a Megtérés lehetősége! Ebben az aspektusban, a megtérés úgy néz ki: hogy megbánva,vallást teszek a bűneimről, Kérem Isten Kegyelmét, azaz Bocsánatát, hátat fordítok az eddigi bűnös, öncélú életemnek, és a hátralevő időben Isten dicsőségére élek, az Ő akaratát cselekedve! Pontosan erről bizonyosodhatunk meg, a szinoptikusok által...

Máté Evangyélioma 3,1-6
„Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában. És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa. Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit. Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz. Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.”

Láthatjuk tehát, hogy akik megfelelő bűnbánattal közeledtek, azokat a bemerítő,be is merítette. Ám akik önigazultságban találtattak, azokat elküldte bemerítés nélkül!

Mt.3,7-10
„Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek ő hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nékik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek? Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket. És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.”

Ám most ne az önigazultakról és a képmutatókról beszéljünk... Tehát az Örökkévaló az Ő békességének üzenetét küldte Jézussal. A Vele való békesség alapja részünkről a bűn-bűnnek nyilvánítása, Annak beismerése és megvallása, és az attól való elfordulás. Az Ő részéről pedig a bűneink megbocsájtása. Az Ő bűnbocsánatának módjáról-mikéntjéről-hogyanjáról...olvashatunk Mikeás könyvében.

Mikeás 7,18-20
„Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban! Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket! Hűséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, a mint megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben.”

A 18-as vers kimondja: Az Istenünk Irgalmas Isten. Nem egyszerűen egyszer-egyszer, hanem egyenesen: Gyönyörködik az Irgalmasságban! Akkor tehát ha mi az Ő gyermekei vagyunk, kell hogy legyen ebből az indulatból-értékből bennünk is!

Zak. 7,8-14
„És szóla az Úr Zakariásnak, mondván: Így szólt a Seregeknek Ura, mondván: Igaz ítélettel ítéljetek, és irgalmasságot és könyörületességet gyakoroljon kiki az ő felebarátjával! Özvegyet és árvát, jövevényt és szegényt meg ne sarczoljatok, és egymás ellen még szívetekben se gondoljatok gonoszt. De nem akarák meghallani, sőt vállaikat vonogaták, és bedugák füleiket, hogy ne halljanak. Szívöket is megkeményíték, hogy ne hallják a törvényt és az igéket, a melyeket a Seregeknek Ura küldött vala az ő lelke által, az elébbi próféták által. És igen felgerjedt vala a Seregeknek Ura. És lőn, hogy a mint én kiáltottam és nem hallották meg: úgy kiáltottak, de nem hallottam meg, azt mondja a Seregeknek Ura; Hanem szétszórtam őket mindenféle nemzetek közé, a kik nem ismerték őket, és puszta lőn utánok a föld, hogy senki azon sem át nem megy, sem meg nem tér. Így tevék pusztává a kívánatos földet.”

Ezen Zakariási Próféciában azt láthatjuk, hogy bár az Örökkévaló eleve tanította a törvényében a megbocsátást, avagy az Irgalmasságot, az övéi elfordultak a tanítástól... Több ízben küldött Prófétákat hozzájuk ezzel az üzenettel, de elfordultak azoktól! Ezért azok kivesztek az ígéret földjéről! Sámuelnél is megmondatott:

II.Sámuél 22,26-27
„Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy. A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.”

Tehát azokhoz, akik Irgalmasságot gyakorolnak-Irgalmas ő is! Hiszen pál is mondja:

Gal.6, 7
„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.”

És ő nyilván nem magától szólt, hanem az Úr lelke által, hiszen Jézus egyenesen ezt mondja:

Mt 5,7
„Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.”

A 26-os Ige pedig egy érdekes perspektívát vázol elénk:

„Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.”

Az hogy „tökéletes vitéz” Azt jelenti, aki győztesen küzd a tökéletességért! Tehát nem tessék lássék...Nem elfogadva és belenyugodva abba hogy lehetetlen a dolog... hanem aki győzelemre viszi a tökéletességre vivő igyekvést! Valamely Igehirdetéskor arról beszéltünk, hogy Isten kipótolja a mi hiányosságunkat, ha a jóra törekszünk... Vagyis: A Törekvésünk esetén minden erőnkkel-akaratunkkal küzdünk, ám mivel ez tudjuk hogy kevés, az Isten megadja, úgymond: kipótolja a mi hiányosságunkat. Térjünk vissza a Mikeási Igékhez: a 19-es vers nagy titkot rejt, ami megértése által, értelemre juthatunk az felett, hogy Istennek miért sikerül a megbocsájtás, és sokaknak miért NEM!

„Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!”

Egyfelől ami meglátandó: Isten nem az embert gyűlöli, hanem a bűnt! Ám Ő a bűnt nem azonosítja az elkövetővel... A bűn tehát előtte olyan, mint valami sárfolt a ruhán! Az Ő megbocsátásának mibenléte abban van tehát, hogy a bűnt eltapossa- mintegy elveti attól aki bűnbánatot tanusít, és ha elvetette, többé nem néz arra! Azt mondja: „Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!" És Isten nem halászik a zavarosban! Amit egyszer megbocsájtott, arra Ő többé nem tekint! Talán az a baj velünk emberekkel, hogy az ellenünk elkövetett bűnt, egyenesen sértésnek érezhetjük... plusz: az időnk nagy részét az tölti ki, hogy állandóan az ellenünk elkövetett bűnökön merengünk... Minthogy így vagy úgy, de mi a bűnre koncentrálunk, a megbocsájtással sajnos, általánosan gondok vannak! Nem pici kovász ez Testvérek, hanem hatalmas gond! Sőt! Akkora baj ez, hogy azt kell gondoljam, hogy ez a megbocsájtás körüli zavar, egyenesen a másik oldal eszköze, arra nézve, hogy a kegyelemtől sokan elvágják magukat!

Figyeljük csak meg:

Mt.6,14-15
„Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.”

Na... ekkora a baj Testvérek! Az Isten Igéje megtanít bennünket a megbocsájtásra! Elsőként:

1.)Az ellenem irányuló bűn, minden esetben nagyságrendekkel kisebb, mint az általam-Isten ellen elkövetett bűnök! ( Mt.18 )

2.)Előbb mindíg a vetés! majd csak az után az aratás! ( Mt.7,12) Tehát nem várok egy gesztusra a másiktól, aminek függvényévé teszem az általam való megbocsájtást, hanem én kezdeményezek, ráadásul elvárások nélkül!

3.)Ne forgassuk a szívünkben az ellenünk elkövetett dolgokat, mert az megmérgez, és haraggá változik bennünk! Ha akkora a fájdalom, hogy nem tudunk felejteni, akkor se adjunk hangot annak, mert az által csak erősödik a harag köteléke... Hanem inkább Kérjük Istent, hogy Ő gyógyítsa a sebet, és adjon szabadulást a keserűségtől!

Vannak egyensúly zavarok, és nézetbeli eltérések az felől, hogy a megbocsájtás érzelmi-vagy tudatos kell hogy legyen... Nos természetesen mindkettő szükséges! Az Érzelmi rész nélkül, a megbocsájtás csak önáltatás és képmutatás lenne... Az érzelmek változására meg rettenetsen sokáig kellen várni adott esetben... Ha nem a bűnre nézek, hanem Isten irányomba mutató szeretetére, akkor mindkettő lehetségessé válik, rövid időn belül! Tehát a kulcs: NE MAGUNKRA FIGYELJÜNK, HANEM ISTENRE! De mi van akkor, ha az aki ellened vétett, nem hogy nem bánja amit tett, de egyenesen örül annak, hogy fájdalmat okozott? Mi közöd hozzá?! Te azt éld, amire tanított az Úr! A Többit Ő intézi! Legyen előtted rav. Saul esete... Üldözte-gyilkolta-háborgatta-bántalmazta a Krisztusban hívőket, majd egyszer csak a tanítójuk-vezetőjük lett,Áldozatos munkával szolgálta az egyházat, és életét sem kímélte az egyházért! Próbáld az ellened vétkezőt, a gonosz áldozatának látni! Mert ő megcsalattatás-és megtévesztés által leledzik a bűn rabszolgaságában, és így rabszolgaként vétett ellened! Soha ne azonosítsa senki, a bűnt az emberrel! Akár mi is történt, legyen előttünk:

Ef.6, 10-12
„Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.”

A Szitrá áchrá, vagyis a másik oldal arra törekszik, hogy ember-ember rosszakarója-gyilkosa-haragosa legyen. Az a gonosz akarata, hogy az egységet-haraggal ossza meg! Most és itt derül ki, hogy ki melyik Urat szolgálja!

Jel 13,10
„Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, fegyverrel kell annak megöletni. Itt van a szentek békességes tűrése és hite.”

Fogságba vinni valakit, azt jelenti: Harag alá rekszteni, a megbocsájtásból kizárni! Erről beszél Jézus:

Jn.20,21-23
„Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket: A kiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak.”

Egy rendkívül érdekes dolgot szeretnék még mutatni, a megbocsájtással kapcsolatban:

Korinthusbeliekhez írt I. levél 13,1-7
„Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.”

Nos mint látjuk a szeretet jellemzőiből: A megbocsájtás, tehát a szeretet megnyilvánulása! Van itt egy nagyon félreértett kijelentés is... nevezetesen: „Mindent elfedez...”

Mit jelent ez: Elfedez? Letagadni valamit? Elsumákolni valamit? Nem! A Szeretet eltakarja az ellenünk elkövetett bűnt, és a szeretet meggyógyítja a sebzett szívet! A Szeretet gyógyír a sebekre! A Szeretetnek pedig kritériumai vannak ránk nézve:

Jakab Apostol levele 2,-1-13
„Atyámfiai ne legyen személyválogatás a ti hitetekben, a mely van a dicsőség Urában, a mi Jézus Krisztusunkban. Mert ha a ti gyülekezetetekbe bemegy egy aranygyűrűs férfiú fényes ruhában, bemegy pedig egy szegény is szennyes ruhában; És rátekinttek arra, a kin a fényes ruha van, és azt mondjátok néki: Te ülj ide szépen; és a szegénynek ezt mondjátok: Te állj ott, vagy ülj ide az én zsámolyom mellé: Nem mondtatok-é ellent magatoknak, és nem lettetek-é gonosz gondolkozású birákká? Halljátok meg szeretett atyámfiai, avagy nem az Isten választotta-é ki e világ szegényeit, hogy gazdagok legyenek hitben, és örökösei az országnak, a melyet azoknak ígért, a kik őt szeretik? Ti pedig meggyaláztátok a szegényt. Avagy nem a gazdagok hatalmaskodnak-é rajtatok, és nem ők hurczolnak-é titeket a törvény elé? Nem ők káromolják-é azt a szép nevet, a melyről neveztettek? Ha ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek. De ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által, mint annak megrontói. Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. Mert a ki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél. Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint a kiket a szabadság törvénye fog megítélni. Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, a ki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.”

Jézus ezt egyenesen úgy tanította: ne csak azt szeresd aki téged szeret, hanem azt is aki téged gyűlöl!

Luk.6,20-37
„Ő pedig felemelvén szemeit az ő tanítványaira, monda: Boldogok vagytok ti szegények: mert tiétek az Isten országa. Boldogok ti, kik most éheztek: mert megelégíttettek. Boldogok ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok. Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért. Örüljetek azon a napon és örvendezzetek; mert ímé a ti jutalmatok bőséges a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek a prófétákkal az ő atyáik. De jaj néktek, gazdagoknak, mert elvettétek a ti vigasztalástokat. Jaj néktek, kik beteltetek; mert éhezni fogtok. Jaj néktek, kik most nevettek; mert sírni és jajgatni fogtok. Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek; mert épen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik. De néktek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, Áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, a kik titeket háborgatnak. A ki egyik arczodat megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, a ki felső ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se. Mindennek pedig, a ki tőled kér, adj; és attól, a ki elveszi a tiédet, ne kérd vissza. És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal. Mert ha csak azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, a kik őket szeretik. És ha csak azokkal tesztek jól, a kik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik. És ha csak azoknak adtok kölcsönt, a kiktől reménylitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsönt a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal. Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas. Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik...”

Itt ugye két dolog is fel van említve:

1.)a jóindulat

2.)a közbenjárás

Tehát jóindulattal lenni, és közben járni midazokért, akik ezt a cselekedeteik miatt nem érdemelnék meg! Jóindulattal lenni és közben járni csak az tud, akiben nincs ítélet a másik iránt! Ettől lesz erő a közben járásban... ettől lesz hiteles! Ha pedig csak tessék lássék teszi ezeket az aki teszi, az képmutató! Isten pedig tudjuk hogy a szíveket vizsgálja! Őt nem lehet megvezetni... előtte nem célravezető szinészkedni! Az tehát, aki szeretet teljes, és megbocsájtó, és ezekben nem személyválogató, annak jó reménysége lehet az ítélet napja felől...