Azért van távol az ítélet...
Az Örökkévaló Igéje:
Ésaiás próféta könyve 1,1-31
„Ésaiásnak, Ámós fiának látása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felől, Uzziásnak, Jóthámnak, Akháznak és Ezékiásnak, a Júda királyainak napjaiban. Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és ők elpártolának tőlem. Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá! Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! elhagyták az Urat, megútálták az Izráel Szentjét, és elfordultak tőle. Miért ostorozzalak tovább, holott a bűnt növelitek? Minden fej beteg, és minden szív erőtelen. Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, a melyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak. Országtok pusztaság, városaitokat tűz perzselé föl, földeteket szemetek láttára idegenek emésztik, és pusztaság az, mint a hol idegenek dúltak; És úgy maradt a Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint kaliba az ugorkaföldön, mint megostromlott város. Ha a seregeknek Ura valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók. Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe! Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm; Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok? Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek. Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek. Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni; Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét. No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú. Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek; És ha vonakodtok, sőt pártot üttök, fegyver emészt meg; mert az Úr szája szólt! Mint lett paráznává a hív város! teljes vala jogossággal, igazság lakozott benne, és most gyilkosok! Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel elegyítve: Fejedelmid megátalkodottak és lopóknak társai; mind szereti az ajándékot és vesztegetést hajhász, árvát nem pártolnak, és az özvegy ügye nem kerül eléjök. Ezért azt mondja az Úr, a seregeknek Ura, Izráel erős Istene: Jaj! mert vígasztalást veszek háborgatóimon, és bosszút állok ellenségimen! És kezemet ellened fordítom, és kiolvasztom mintegy lúggal salakodat, és eltávolítom minden ólmodat; És adok néked oly birákat, mint régen, és oly tanácsosokat, mint kezdetben, s ekkor azt mondják te néked: ez igaz város, ez hív város. Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által; De elvesznek a bűnösök és gonoszok egyetemben, s megemésztetnek, a kik az Urat elhagyták. Mert szégyen éri őket a cserfákért, a melyekben gyönyörködétek, és pirulni fogtok a kertek miatt, a melyeket kedveltek; És hasonlatosok lesztek az elhullott levelű terpentinfához, és a víz nélkül való kerthez: És csepüvé lesz az erős, és munkája szikrává: mindketten égni fognak, és oltójok nem lészen.”
Az Ige azt állítja tehát, hogy azok, akik Isten népének neveztetnek, bár külsőségekben azt mutatják mintha az Isten tanítását követnék, de valójában szívükben távol vannak az Örökkévalótól! Több oly bűn is van az írások bizonysága szerint, amit egymással szemben követhetünk el, és ez is eredményezheti az Istentől való elszakadást! Ítélkezés; személyválogatás; képmutatás; hazudozás, (félrevezetés-hamis vádlás-rágalmazás...) A Téma hosszúsága miatt, ez alkalommal az ítélkezéssel -pontosabban, a felületes ismeretből adódó Ítélkezéssel kapcsolatban lássunk a dolgok mélyére! Isten rendelése a Szövetség első felére vonatkozóan ez volt:
Mózes V. könyve 6,1-25
„Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, a melyek felől parancsolta az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam azokat néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmenőben vagytok, hogy bírjátok azt; Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden ő rendelését és parancsolatát, a melyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess. Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a tejjel és mézzel folyó földön, a miképen megigérte az Úr, a te atyáidnak Istene néked. Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra. És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy ad néked nagy és szép városokat, a melyeket nem építettél; És minden jóval telt házakat, a melyeket nem te töltöttél meg, és ásott kutakat, a melyeket nem te ástál, szőlő- és olajfakerteket, a melyeket nem te plántáltál; és eszel és megelégszel: Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a ki kihozott téged Égyiptom földéről, a szolgaságnak házából! Féljed az Urat, a te Istenedet, ő néki szolgálj, és az ő nevére esküdjél. Ne járjatok idegen istenek után, azoknak a népeknek istenei közül, a kik körültetek vannak; (Mert az Úr, a te Istened féltőn szerető Isten te közötted), hogy az Úrnak, a te Istenednek haragja fel ne gerjedjen reád, és el ne törüljön téged a föld színéről. Meg ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket, miképen megkísértettétek Maszszában! Szorosan megtartsátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, az ő bizonyságait és rendeléseit, a melyeket parancsolt néked. És azt cselekedjed, a mi igaz és jó az Úrnak szemei előtt, hogy jól legyen dolgod, és bemehess és bírhasd azt a jó földet, a mely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak. Hogy elűzzed minden ellenségedet a te színed elől, a mint megmondotta az Úr. Ha a te fiad megkérdez téged ezután, mondván: Mire valók e bizonyságtételek, rendelések és végzések, a melyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek: Akkor azt mondjad a te fiadnak: Szolgái voltunk Égyiptomban a Faraónak; de kihozott minket az Úr Égyiptomból hatalmas kézzel. És tőn az Úr Égyiptomban nagy és veszedelmes jeleket és csudákat a Faraón és az ő egész háznépén, a mi szemeink láttára. Minket pedig kihoza onnét, hogy bevigyen minket, és nékünk adja azt a földet, a mely felől megesküdött a mi atyáinknak. És megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon. És ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e parancsolatokat, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, a miképen megparancsolta nékünk.”
És ennek láttatása pedig ez:
IV.Mózes 15,37-41
„És szóla az Úr Mózesnek, mondván: Szólj Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az ő ruháik szegleteire az ő nemzetségeik szerint, és tegyenek a szeglet bojtjára kék zsinórt. És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt, megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után, a melyek után ti paráználkodtok. Hogy megemlegessétek, és megcselekedjétek minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek előtt. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földéből, hogy legyek néktek Istenetekké. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.”
Tehát az Isten tanításának követése, jelenjen meg külsőségekben is! Ámde ugye az történt, hogy általánossá vált, hogy csupán külsőségekben láttatták az Istennek való elpecsételtséget, hiszen ez a könnyebb...Akárcsak ma! Ám a szívben nem eredményezett változást, és bennük nem termett gyümölcsöt az Isten beszéde! Ezért summázza így az Örökkévaló a látszólagos hívők valós Hitéletét, illetve a hit tagadását:
Ézsaiás 29,13
„És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lett.”
Tehát a problémát az okozza, hogy rengetegen a mai napon is azt gondolják, hogy az Istennel való közösség elég ha külsőségekben mutatkozik meg csupán... eljárnak gyülekezetbe,hallgatják a prédikációt,esetleg adakoznak néha, vagy tizedet fizetnek...Vagy esetleg akár meg is tanulnak egy-két Ige verset... a Testvérek meg azt hiszik, hogy micsoda hívő élet, micsoda szentség....
A Szívükben pedig, és ez a valóság: Isten hangjára és tanítására süketek és vakok, és háttal állnak Isten felé és nem arccal...Emberi ötletelést követnek, emberi vélemény szerint járnak,és azt hirdetik, hogy az Örökkévalóval mennyire jó és valós kapcsolatuk van... Mindezek felett, még meg is vannak győződve a maguk igazságáról, és várják a jó reménységet. Hiszen esetleg ténylegesen jól megy a soruk,Isten fenyítését nem érzik magukon...Vagyis: Véleményük szerint, Istennek tetsző életet élnek, vagy ahogyan élnek az jó Isten szemében... Jeremiásnál azt mondja az Úr:
Jer.2,29-35
„Miért perlekedtek velem? Mindnyájan hűtelenekké lettetek hozzám, mondja az Úr. Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtok; fegyveretek úgy emésztette prófétáitokat, mint pusztító oroszlán. Oh te nemzetség! Lásd meg az Úr dolgát! A puszta voltam-é én Izráelnek, avagy a setétség földje? Miért mondotta az én népem: Szabadok vagyunk, nem megyünk többé hozzád! Vajjon elfelejtkezik-é a lány az ő ékszereiről; a menyasszony az ő nyaklánczairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem! Mit szépíted a te útadat, hogy te szeretetet keresel; holott még a gonoszokat is tanítod a te útaidra! Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem azért, hogy betörésen kaptad őket, hanem mindamazokért! És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tőlem az ő haragja! Ímé, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem!”
Nos láthatjuk: A LÁTSZAT CSALHAT! Ahogyan azt a Zsidókhoz írt levél megírója is mondja a Szentlélek által:
Zsidókhoz írt levél 11,1-3
„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.”
Vagyis: ELŐBB A LÁTHATATLAN,ÉS CSAK ABBÓL A LÁTHATÓ! És ez mindíg is így volt, és már az elejétől erre nevelt az Isten! Az Istennel való eggyütt járás jegye, valójában mindíg is láthatatlan volt, sőt! Figyeljük csak:
Mózes I. könyve 17,1-11
„Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes. És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged. És arczára borúla Ábrám; az Isten pedig szóla őnéki, mondván: A mi engem illet, imhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz. És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged. És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tőled. És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségűl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad. És adom tenéked és a te magodnak te utánnad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenök lészek nékik. Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad az ő nemzedékei szerint. Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden férfi körűlmetéltessék nálatok. És metéljétek körűl a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.”
Mind akkor, mind pedig most az Izráél népénél, minden képzeletet felülmúló szégyen a férfira nézve, ha megláttatik a szemérme! Tehát a Szövetség jele, nem látható, hanem rejtett! Az valójában az Isteni rendelés követésében láttatik meg! A Szövetség jelen időszakára vonatkozó kritérium, pedig ez:
Jer.31,31-34
„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.”
Tehát a szívbe írva Isten beszéde, és ez alapján járva! Mert első a tanítvánnyá válás, és annak vonzata a bűnbocsánat(!), hiszen az is meg van írva:
Ám 3,3
„Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?”
Mindennek meglétét pedig maga Jézus, az újjászületéshez köti!
János Evangyélioma 3,1-3
„Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere: Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.”
Az újjászületés vonzata pedig, a lélek szerint való járás!
Gal.5,25.
„Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.”
Az Istentől való elrugaszkodás egyik változata pedig, az ítélkezés! A Napokban egy általam ismert személy azt jelentette ki önmagáról írásban egy fórumon, hogy az ő küldetése, a szolgálók életében való kutakodás, és azok "leleplezése"... Vagyis: eleve eldöntötte hogy a szolgáló bűnös! Esélyét sem adja meg hogy nem az!!! És még ehhez Isten vezetését és segítségét is kérte! mégpedig nyilvánosan!!! Bár nem ott van a szolgálatom, és nem is ellenem irányult az ő kutakodása, és azt is el kell ismernem, hogy az általa vizsgált szolgálók szolgálatát én is megkérdőjelezem, ámde én nem testi okok által jutottam erre a döntésre, hanem az általuk hirdetett Igeellenes kijelentések okán.
( Testi gazdagságra való vágyakozásra való hívás, hívő ember felmenői miatti átok alá rekesztettség,(generációs átok) Prófétálás által hirdetett szörnyű, és teljesen Igeellenes kijeltések...)
Viszont sajnos úgy látom, hogy annak a személynek a nézete, nem egy elszeparált eset, és sokan vélekednek hasonlóan...Minthogy ott abban a közösségben, nagy örömmel, és előlegezett kíváncsisággal várták az eredményeket. Nézzük ezt az Igét:
Galátziabeliekhez írt levél 1,1-24
„Pál, apostol (nem emberektől, sem nem ember által, hanem Jézus Krisztus által és az Atya Isten által, a ki feltámasztotta őt a halálból); És a velem levő összes atyafiak, Galátzia gyülekezeteinek: Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől, és a mi Urunk Jézus Krisztustól, A ki adta önmagát a mi bűneinkért hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint. A kinek dicsőség örökkön örökké! Ámen. Csodálkozom, hogy Attól, a ki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok. A mint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen. Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék. Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangyéliom, melyet én hirdettem, nem ember szerint való; Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által. Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban, hogy én felette igen háborgattam az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt. És felülmultam a zsidóságban nemzetembeli sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért. De mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által, Hogy kijelentse az ő Fiát én bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között: azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel, Sem nem mentem Jeruzsálembe az előttem való apostolokhoz, hanem elmentem Arábiába, és ismét visszatértem Damaskusba. Azután három esztendő mulva fölmentem Jeruzsálembe, hogy Pétert meglátogassam, és nála maradtam tizenöt napig. Az apostolok közül pedig mást nem láttam, hanem csak Jakabot, az Úr atyjafiát. A miket pedig néktek írok, ímé Isten előtt mondom, hogy nem hazudom. Azután mentem Siriának és Ciliciának tartományaiba. Ismeretlen valék pedig személyesen a Júdeában levő keresztyén gyülekezetek előtt; Hanem csak hallották, hogy: A ki minket üldözött egykor, most hirdeti azt a hitet, a melyet egykor pusztított. És dicsőíték bennem az Istent.”
A 24-es Igére tessék figyelni:
„És dicsőíték bennem az Istent.”
Tehát nem Pálra irányult a figyelem, hanem Pál BAN(!) az Istenre! Meg kell gondolni Testvérek: Ha ma megjelenne közöttünk valaki, aki ily pályát futna mint Pál, a maiak nem hogy nem fogadnák be, hanem egyenesen kiátkoznák. Istennek nem is adnának esélyt, hogy Ő válassza ki a szolgálót, akiben a nevét megdicsőítené... ( Bár pontosan ezt is teszik, a Pálhoz hasonlók nélkül is...) Áldott Testvérek.Javaslom hogy e mai alkalommal, ezen Igéken induljunk el, és ássunk a mélyére, és jussunk értelemre ezek felett. Pál ezt mondja:
Korinthusbeliekhez írt II. levél 10,1-7
„Magam pedig, én Pál, kérlek titeket a Krisztus szelídségére és engedelmességére, a ki szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távol bátor vagyok irántatok; Kérlek pedig, hogy a mikor jelen leszek, ne kelljen bátornak lennem ama bizodalomnál fogva, a melylyel úgy gondolom bátor lehetek némelyekkel szemben, a kik úgy gondolkodnak felőlünk, mintha mi test szerint élnénk. Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk. Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak; És készen állván megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességtek. A szem előtt valókra néztek? Ha valaki azt hiszi magáról, hogy ő a Krisztusé, viszont azt is gondolja meg önmagában, hogy a mint ő maga a Krisztusé, azonképen mi is a Krisztuséi vagyunk.”
Sajnos általánosnak mondható az a szemlélet, hogy a hívő közösségek, szemük látására próbál hagyatkozni a Hitben járás helyett. Bírálgatás, és ítélkezés-elhamarkodott döntések alapján kirekesztések és elutasítások, hovatovább megvetések jellemzik a hívők táborát. Pedig nem egy elrejtett titok az, hogy amire irányul a figyelmünk, az árulkodik az életünk valós alapjáról is! Aki a szem előtt valókat fürkészi, az tehát Testi! Aki pedig a láthatatlanra néz, annak szíve és lelke ott van, és ő maga is oda kívánkozik! Mielőtt tovább haladnánk, szeretnék egy személyes bizonyságot megosztani veletek, ami által gyökeresen megváltoztatta Isten az én, emberekhez való viszonyulásomat. Ez pedig cirka húsz évvel ezelőt történt velem. Hívő életem első éveiben jártam akkor, 3-4 éve adtam át életem az Úrnak. Egy alkalommal éppen valahova siettem, a zsebemben ezer forinttal. Egy hosszú, de teljesen üres utcán mentem a dolgom után. Egy hajléktalan szólított meg engem,hogy adjak neki valami pénzt... szerencsétlen szinte ragadt a kosztól-szakadt volt, és olyan szaga volt, hogy azt le sem írhatom... de a hangja szinte sokkolt. Volt a hangjában valami, ami felkavart és a gondolataimat összekuszálta. Mivel a nálam levő pénz egyben volt, tehát nem apróban, egy mosoly szerű grimasszal, ámde őszinte sajnálattal elutasítottam őt, és szinte megállás nélkül léptem is tovább, de mintha az idő megállt volna... a hangja, mint egy rég várt hang, és a szívem szinte verdesett...hirtelen megértettem, hogy nem ember volt aki megszólított...eszembe jutott a:
Zsid 13,2
„A vendégszeretetrol el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtokon kívül, angyalokat vendégeltek meg.”
Visszafordultam, és ezzel egyidőben vettem elő a zsebemben levő pénzt, hogy odaadhassam neki...-nem érdekelt hogy mi lesz azután, de megdermedtem a következő pillanatban, mert az a hajléktalan aki engem megszólított azon a hosszú, és üres utcán: eltűnt! Körülbelül talán öt-tíz méterre távolodhattam el tőle, de mire megfordultam már késő volt... Az a hang... az engem megérintett, átjárta a szívemet... megértettem hogy egy küldött volt ő... az első alkalom volt ez, ami a Hitemet vizsgáztatta, és simán elbuktam! Vége. Szorongattam azt az átkozott pénzt a kezemben, és könyörögtem a lehetőségért hogy korrigálhassak, hogy odaadhassam neki, de ő nem várt rám. Hosszú időre összeroskadtam. Az Ige ellenem szólt, valahányszor olvasni kezdtem. Ítélet volt számomra minden szava. Az ember a szem előtt valókra, és önmaga helyzetére néz... Mennyire ostoba, és átkozott világi szokás ez! A következő Ige szakasz adta meg nekem a kegyelemdöfést:
Ésaiás próféta könyve 53,1-12
„Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg? Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos! Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele. Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté. Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?! És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában. És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz. Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli. Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!”
Sokkoló volt számomra ez az Igeszakasz. Azt gondoltam hogy végem van, a kegyelemből kiestem... Hosszú idő telt el, amikor az Örökkévaló megértette velem, hogy a kín és a fájdalom, a bűntudat nem az elvetés-hanem a kegyelem jele! Megértettem hogy kell hogy fájjon, mert a fájdalom nem ellenség, hanem tanító ebben az aspektusban. A Fájdalom az emlékezetembe vési a bukásom, hogy többé ne essem el. És én megfogadtam, hogy soha többé nem fogok a szem előtt valókra nézni, hanem a láthatatlanra fogok figyelni! Megfogadtam, és ettől azóta sem tértem el! Nem figyelek a szem előtt valókra, nem vizsgálom a testvéreimet-az embereket, hanem arra figyelek: mi-vagy méginkább: Ki van a szívükben! Azt figyelem hogy összhangban van-e a szava azzal ami a szívében van! És ehhez meg is adta az Isten nekem azt az ajándékot, hogy ezt láthassam. Mert akinek nem az van a szívében amit mond, ott a szó erőtlen és üres! Végleg megértettem, hogy nem az ember személyét kell figyelni, hanem az Urat őbenne! Azóta az eset óta, ezt így is gyakoroltam. Testvérek: Tavaly volt a pótvizsgám... A Fiammal sétáltam... egy hajléktalan állt elénk... a szemébe néztem,és amit láttam azt nem tudom szavakba önteni... mosolyogtam örömömben, és ő visszamosolygott, nem szólt semmit csak mosolygott mint régi ismerősre. A Szívem majd kiugrott... a zsebembe markoltam, és minden pénzemet neki adtam, ő csak ezt mondta nekem: Az Úr áldjon meg! A Hangja hatására azt hittem hogy infarktust kapok... a szívem úgy kalapált, mintha a maratont futottam volna le. Tovább indultunk, és a fiam azt kérdezte: Apa: miért adtál neki? Úgyis csak piára költi! Mondtam neki: Nézz vissza... A fiam visszafordult, de már nem látta... csak 1-2 métert mehettünk addig... Megtanultam a leckét! Akkor tehát a Gal.1...
Pál, fent olvasott levelének részlete, nagy tanítást rejt magában! Leírja az indulását, ami ugye nem igazán kedvező rá nézve... leírja az indulatait, ami nem kimondottan Krisztusi indulat, lévén hogy azokat akik Krisztusban voltak, ölte-bebörtönöztette! De leírja azt is, hogy azok, akik ellen ő fellépett, valami Csodálatos tanítást követve, nem a szem előtt valókra figyeltek! Lássuk ezt a tanítást:
Mt.7,12-20
„A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták. Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt. Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.”
Na igen... az akkoriak tényleg tanítványai voltak a Krisztusnak! Van még némi polírozni valójuk a mostaniaknak...A mostani hitben járás gyakorlata, elbírna még némi csiszolást... Azt mondja az Úr:
Lukács 6,36-49
„Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas. Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik; Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a melylyel ti mértek. Példabeszédet is monda nékik: Vajjon a vak vezetheti-é a világtalant? avagy nem mindketten a verembe esnek-é? Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere. Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, mely a te saját szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd vessem ki a szálkát a te szemedből, holott te a te szemedben lévő gerendát nem látod. Te képmutató, vesd ki először a gerendát a te szemedből és azután gondolj arra, hogy kivesd a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van. Nem jó fa az, a mely romlott gyümölcsöt terem; és nem romlott fa az, a mely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert a tövisről nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szőlőt. A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája. Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok? Valaki én hozzám jő és hallgatja az én beszédimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló. Hasonló valamely házépítő emberhez, a ki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült. A ki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, a ki csak a földön építette házát fundamentom nélkül: a melybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.”
Hiszen a Messiásról szóló egyik Prófcia is ezt mondja:
Ésaiás próféta könyve 11,1-3
„És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik. A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik...”
És amikor Ő eljött, pontosan ez szerint élt és járt, és pontosan ezeket adta nekünk ismertető jel gyanánt is! Szóba állt, és egy asztalhoz ült a bűnösökkel, megérintette a poklost...
És most emlékeztetni szeretnélek titeket a ti történetetekre, ami mindannyiunk története is egyben: Ugye mi is bűneinkben voltunk, és nagy mélységekben jártunk amikor a Messiás értünk jött?! Nem tökéletességünkben és szent életünkben szólított meg bennünket Isten, hirdetve a kegyelem lehetőségét, ami Krisztusban van! Vajon miért van az a gyakorlat a maiaknál, hogy a szem előtt valót kutatják a testvéreikben? Miért keresik a hibákat a másikban, és amikor végre találnak valamit, mennyire könnyen tudják megvetni azt akit Isten rendelt, akit el is hívott, pláne meg: esetleg valami szolgálatra is rendelt...
Általános hogy azt sem tudják sokan, hogy aki a Testvérére támad-rágalmazza-súsárol-pletykál, az magára hozza az Isten Átkát! Pláne meg: A lelki gyümölcsök ellentéte a testi … és ezek az imént felsorolt dolgok, a Gal. 5 alapján egyértelműen rossz gyümölcsök! A Luk.6,43 teljes félreértése alapján ítélkeznek sokan... meg sem gondolva, hogy azt is mondta Jézus:
„Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik...”
Lássuk tehát a félreértés okát:
Luk.6,43
„Nem jó fa az, a mely romlott gyümölcsöt terem; és nem romlott fa az, a mely jó gyümölcsöt terem.”
És láthatóvá válik, hogy a Testvér pillanatnyi élethelyzetét:
(Szegénység, betegség, lankadtság, összetörtség, megromlott házasság vagy akár extrém esetben az elesést...) vélik többen gyümölcsöknek, egészen pontosan rossz gyümölcsnek! És ez alapján kirekesztést-megvetést-rágalom hadjáratot eszközölnek majd minden esetben... Mekkora malőr! A gyümölcsökről egyébbként a Gal.5-ben olvashatunk...És azokat kell keresni,nem egyebet! A Mai gyakorlat alapján, az Isten gyülekezetéből ki is átkoznák Mózest, aki elhagyta a feleségét és gyermekét,plusz: az Isten tiltásának ellenére, érckígyót kalapált; Illést, aki három és fél évig tartó éhezést és szomlyúságot kért a népére, amíg ő bezzeg „külföldre ment nyaralni”, Ézsaiást, aki például, polgárpukkasztó módon alsógatyában flangált az utcán, nem rövid ideig, Jeremiást, aki fiatal tacskó létére, szembeszállt az idős elöljárókkal, Ezekiélt, aki ganéjjon sütötte a vacsiját; Hóséját, aki parázna asszonnyal állt össze... és még sorolhatnánk.... Azt mondja az Úr:
Lk 6,45
„A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája.”
János ezt mondja:
János Apostol I. levele 5,1-2
„Mindaz, a ki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született; és mindaz, a ki szereti a szülőt, azt is szereti, a ki attól született. Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk.”
Tehát: Az Istennel való kapcsolatunk abban mérhető fel, hogy hogyan viszonyulunk a Testvéreinkhez! Jézus azt mondja ismétlem:
Máté 7,12
„A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.”
És minthogy mind a törvény, és mind a próféták azt tanítják nekünk, hogy a mi várakozásunk nem embereken, vagy az emberek jóindulatán alapul...És tudva azt a törvényszerűséget, hogy amit vet az ember azt aratja is! (Gal.6,7)
Így tehát amit szeretnénk Istentől magunknak: Kegyelmet, bűnbocsánatot, figyelmet, szívességet, gondoskodást, türelmet, jóindulatot, el és be fogadást (!) ... tehát kegyességet!!! Azt biztosítjuk feltétel nélkül minden embernek, akivel kapcsolatba kerülünk... Végezetül: Pál azt mondja:
Rómabeliekhez írt levél 15,1-7
„Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtelenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk. Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék annak javára, épülésére. Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, hanem a mint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám. Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen. A békességes tűrésnek és vígasztalásnak Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint: Hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját. Azért fogadjátok be egymást, miképen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.”