Szentlélek

Szentlélek


„A Szentlélek új munkája” – bizonyára találkoztatok már ezzel a kijelentéssel. A mai alkalommal erről fogunk beszélgetni, hogy milyen torzulások léteznek Isten egyházában és hogy Isten miképpen tanít minket az Ő igéje szerint. A kereszténységben sajnos több alap is létezik amelyre építenek, mint például az érzelmek vagy a megtapasztalások, ám csupán egyetlen megmentő alap adatott nekünk, a valódi kőszikla, Jézus! A megtapasztalások és érzelmek lehetnek Istentől és a gonosztól egyaránt, ezért ha valaki arra épít, az nem lehet biztos abban hogy jó alapon áll. Mint ahogyan már mondtam is, számunkra Jézus adatott, de meg kell értenünk azt hogy kicsoda Jézus:

János evangéliuma 1,1
„Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.

A Szentírásban több helyen is elénk tárja, hogy Jézus a megtestesült Ige, vagyis Isten beszéde. Engedjétek meg hogy még idézzek ezekből:

Jelenések könyve 19,11-13
„És láttam a megnyílt eget: íme egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol, szeme tűz lángja, és fején sokágú korona és rajta egy egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül; és vérbe mártott ruhába volt öltözve. Ez a név adatott neki: az Isten Igéje.

És:

1János levele 1,1
„Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről.

Érdekességképpen megemlíteném, hogy ez a három igevers egy személytől származik, mégpedig a szeretett tanítványtól, Jánostól. Nem véletlenül beszélt erről ennyit, hiszen ez a kulcs nagyon sok ajtót nyit ki számunkra. De ne csak Jánostól idézzek, hadd hozzam Jézus szavait is:

János evangéliuma 8,28
„Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem amint az Atya tanított engem, úgy szólok.

Jézus azt mondta amire az Atya tanította, így megértjük hogy Jézus az Istennek szava, vagyis igéje. Jézus nem önálló életet élt, hanem pontosan úgy cselekedett ahogyan az Atya meghagyta Neki. Van viszont egy történet az igében, amely látszólagosan ellentmond ennek:

Máté evangéliuma 15,21-28
„És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére. És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik. Ő pedig egy szót sem felele néki. És az ő tanítványai hozzá menvén, kérik vala őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált. Ő pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz. Az asszony pedig odaérvén, leborula előtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem! Ő pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, amik az ő uroknak asztaláról aláhullanak. Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az ő leánya attól a pillanattól fogva.”

Miről szólt ez a párbeszéd Jézus és az asszony között? Jézus elárulja nekünk, méghozzá a tanítványaihoz intézett szavaiból:

„Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.”

Az Atya akarata az volt, hogy Jézus földi pályafutása alatt a zsidók között munkálkodjon. Jézus szavai is erről tanúskodik:

„Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.”

Itt nem arról van szó, hogy ez az asszony eképpen cselekedett volna a gyermekeivel. Ez a lelki kenyérről szól, vagyis önmagáról szólt Jézus! Az Atya Izraelnek adta Jézust a földi pályafutása alatt, hogy közöttük munkálkodjon. Most pedig lássuk az asszony szavait:

„Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, amik az ő uroknak asztaláról aláhullanak.”

Mi volt ez a kijelentés az asszonytól, amelyre azt mondta Jézus hogy nagy a hite!? Isten igéjére és egyben Isten ígéretére hivatkozott ez a kananeusi asszony:

3Mózes 19,9-10
„Mikor a ti földetek termését learatjátok, ne arasd le egészen a te meződnek szélét, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd. Szőlődet se mezgéreld le, és elhullott szemeit se szedd fel szőlődnek, a szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.”

Gabona és szőlő, vagyis kenyér és bor! Ezek azok a morzsák amelyekről szólott az asszony, és láthatjuk, hogy ez a morzsányi hit, ha úgy tetszik mustármagnyi hit elegendő volt ahhoz, hogy a leánya megszabaduljon. Láthatjuk tehát azt, hogy Jézus nem tért el az Atya utasításától, hisz ez is az Úr szájából származott és Jézus betöltötte azt.

Erre az egész történetre pedig azért volt szükség, hogy megértsük: Jézus az Atya akaratában járt és nem cselekedett semmit sem önmagától. Akkor most lássuk a Szentlélek munkáját:

János evangéliuma 16,12-15
„Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni: amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; ezért mondtam, hogy az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.”

Akkor most az lenne az első kérdés ami felmerül bennem, hogy a Szentlélek miféle új munkájáról beszélnek az emberek? Jézus világosan tudtunkra adta, hogy a Szentlélek belőle fog meríteni és nem önmagától szól! Jézus pedig – ahogyan azt már érintettük – az Atya szerint szólt és munkálkodott, nem élt önálló életet az Atyától. Értsük meg, hogy a Szentlélekről is így tesz bizonyságot Jézus, vagyis a Szentlélek sem él önálló életet Jézustól. Így megértettük, hogy legyen az Atya, Jézus vagy a Szentlélek, ők tökéletes egységet alkotnak.

A Szentléleknek a munkája így megtalálható a Szentírásban, erről tudjuk meg, hogy valóban a Szentlélek cselekszik vagy sem. Jézus, vagyis az Istennek az Igéje számunkra az alap, így ez az alap által vizsgálunk meg mindent. De ahogy azt már az elején érintettem, sajnos sok hívőnél nincs meg ez az alap, mert az érzelmeikre és megtapasztalásaikra támaszkodnak és úgy építik fel az Istenképét, ami valójában baál imádás (téves Istenismeret). Nem lehet eléggé kihangsúlyozni vagy nyomatékosítani, hogy az Isten igéjével táplálkozzunk és járjunk aszerint. Mert ha nem így teszünk, akkor elsodródunk valami által, és az igével nem összeegyeztethető dolgokban kezdünk hinni, mint például a generációs átok, hogy hívőben lehet démon, az Istentiszteleten levő káoszban és a többi hasonló Istentelen dologban amit az igében nem találunk meg. Isten megadta számunkra azt, hogy hogyan tisztelhetjük Őt, miképpen közeledhetünk feléje, és ez nem az érzelmeink vagy gondolataink által adta tudtunkra, hanem az Ő Igéje által amit komolyan kell vennünk. De ehhez pedig olvasni kellene amit sajnos sokan nem tesznek.

El kell választanunk a Istentől valót a világi dolgoktól. Különbséget kell tennünk a jó és a rossz között és erre csak Isten taníthat meg. Mert azok, akik nem keresik az Úr akaratát, azok a saját akaratukban érvényesülnek és nem képesek helyesen ítélni:

Ézsaiás könyve 5,20
„Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!”

Nem kicsi felelősségünk van, akik Jézus követésére adták magukat. A valódi felelősségünk súlyát pedig Isten igéjében fogjuk megérteni, mert ezt a mércét kaptuk Istentől. Mindenki ebben mérje meg magát!

Az Istentiszteleti káoszt úgy magyarázzák, hogy csupán átadták magukat Istennek és így valakit a Szentlélek hempergésre indított, a másikat nyelveken ordibálásra, némelyeket futkározásra és röhögcsélésre.Nem is értem hogyan fajulhatott el idáig az Istentiszteletek!? Az igében világosan meg van írva az Istentiszteleti együttlét menetele.

1Korintusi levél 14,20-40
„Testvéreim, ne legyetek gyermekek a gondolkozásban, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkozásban ellenben érettek legyetek. A törvényben meg van írva: "Idegen nyelveken és idegenek ajkával fogok szólni ehhez a néphez, és így sem hallgatnak rám", ezt mondja az Úr. Úgyhogy a nyelveken való szólás jel, de nem a hivőknek, hanem a hitetleneknek, a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hivőknek szól. Ha tehát összejön az egész gyülekezet, és mindnyájan nyelveken szólnak, és közben bemennek oda az avatatlanok vagy a hitetlenek, nem azt fogják-e mondani, hogy őrjöngtök? De ha valamennyien prófétálnak, és bemegy egy hitetlen vagy be nem avatott, annak mindenki a lelkére beszél, azt mindenki megvizsgálja, és így szívének titkai nyilvánvalóvá lesznek, úgyhogy arcra borulva imádja az Istent, és hirdeti, hogy az Isten valóban közöttetek van. Mi következik mindezekből, testvéreim? Amikor összejöttök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása, kinyilatkoztatása, nyelveken szólása, magyarázata: minden épüléseteket szolgálja!Ha nyelveken szól is valaki, ketten vagy legfeljebb hárman szóljanak, mégpedig egymás után; egy valaki pedig magyarázza meg. Ha pedig nincs magyarázó, hallgasson a gyülekezetben, csak önmagához szóljon és az Istenhez. A próféták pedig ketten vagy hárman szóljanak, a többiek pedig ítéljék meg. De ha közben az ott ülők közül egy másik kap kinyilatkoztatást, az előző hallgasson el. Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon. A prófétákban lévő lélek pedig alárendeli magát a prófétáknak. Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik, az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, ahogyan a törvény is mondja. Ha pedig meg akarnak tudni valamit, otthon kérdezzék meg a férjüket, mert illetlen az asszonynak a gyülekezetben beszélnie. Vajon tőletek indult ki az Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el? Ha valaki azt tartja magáról, hogy próféta vagy Lélektől megragadott ember, tudja meg, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsolata. És ha valaki ezt nem ismeri el, ne ismertessék el. Ezért, testvéreim, törekedjetek a prófétálásra, de a nyelveken való szólást se akadályozzátok. Azonban minden illendően és rendben történjék.”

Azt mondjam, hogy igen félreértették Pált azok, akik az Istentiszteleten furcsán viselkednek és azzal magukra hívják fel a figyelmet? Nem erről van szó, hanem arról hogy vagy nem olvassák, vagy nem érdekli őket. Elsőként erre figyeljünk:

„A prófétákban lévő lélek pedig alárendeli magát a prófétáknak.”

Vagyis nincs önuralomvesztés! De milyen lélek van a prófétákban? A Szentlélek van, így nem csak a prófétákra vonatkozik ez, hanem mindenki másra is, akiben Isten Lelke munkálkodik. Istennek Szentlelke munkálkodik bennünk, kijelentéseket kapunk általa, de ne feledjük amit még az elején leszögeztünk: A Szentlélek Jézusból, vagyis Isten igéjéből merít! Ne gondoljuk tehát azt, hogy a Szentlélek a maga szórakoztatására robbantja ki a káoszt Isten gyülekezeteiben. A felolvasott igerészben szó van a nyelvekenszólásról, a prófétálásról, a kinyilatkoztatásról, a tanításról, de ezekben egységesen felszólít minket, hogy mindez illendően és rendben történjék.

De akik azért mennek hogy jól érezzék magukat és Istent nem tisztelő magatartással viselkednek a gyülekezetben, azzal érvelnek, hogy mennyire érezték Isten jelenlétét. Mennyire sírtak, miből gyógyultak meg, és ennyiből el is könyvelik hogy Istentől való volt. Pedig nem! Emlékezzük erre az igére:

Ézsaiás könyve 5,20
„Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!”

Jajj azoknak, akik Isten igéjét félretolják és a saját meggyőződésükről beszélnek! Jajj azoknak akik hempergéssel, röhögcséléssel és állati hangokon gyalázzák teremtőjüket!

Kiveszett az igazi Istentisztelet. Meg kellene valóssággal érteni, hogy akit Istenünknek hívunk, Ő Mennynek és Földnek teremtője és Ura. Egy napon minden térd meg fog hajolni Őelőtte, sokaknak rettegésből, de nekünk az imádattól!

Mert ha megértjük mélységesen az irántunk való szeretetét, kegyelmét és a hatalmát amellyel őriz minket, akkor a leborulásunk mindennél természetesebb lesz.


Nyomtatás