Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Elragadtatás


Áldott Testvérek. Az elragadtatás témája körül kering több teória is, viszont tudjuk, hogy Isten igéje nem teória, hanem a kétségen kívüli igazság. Éppen ezért egyetlen igazság létezik és ezért az Úr igéjét kell segítségünkre hívnunk. Először is a tisztázandó kérdés egyike, hogy az elragadtatásunk mikor fog megtörténni? A nagy nyomorúság előtt vagy után? Hogy a kérdésre választ kapjunk, először tisztáznunk kell, hogy mit jelent a nagy nyomorúság. Elsőként kezdjük ezzel az igével:

2Péter levele 2,4-8
„Mert az Isten nem kímélte meg a bűnbe esett angyalokat sem, hanem az alvilág sötét mélységébe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az ítéletig. Nem kímélte meg az őskor világát sem, hanem csak Nóét, az igazság hirdetőjét őrizte meg nyolcadmagával, amikor özönvízzel borította el az istentelenek világát. Elhamvasztotta és pusztulásra ítélte Sodoma és Gomora városát, intő példaként azoknak, akik istentelenül élnek. Viszont az igaz Lótot megszabadította, aki szenvedett az elvetemültek kicsapongó viselkedésétől. Mert ennek az embernek az igaz lelke napról napra gyötrődött közöttük gonosz cselekedeteiket látva és hallva.”

Lót napról-napra gyötrődött közöttük, vagyis nyomorúsága volt. Tehát azt látjuk, hogy Isten nem kímélte meg a nyomorúságtól, de a folytatást ismerve tudjuk, hogy Lót-ot és a családját kiragadta az Úr! De miből is ragadta ki őket az Úr? A nyomorúságból? Nem, hiszen azt nap mint nap megélte. Az Isten haragjából ragadtatott ki!

1Thesszalonikai levél 5,1-11
„Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek; Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel. Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekednek. De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok. Mert akik alusznak, éjjel alusznak; és akik részegek, éjjel részegednek meg. Mi azonban, akik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe. Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által, Aki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele. Vígasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, amiképpen cselekeszitek is.”

Figyeltünk az igerész elejére? Nyilvánvalóan az elragadtatásról írt Pál és amit ki akarok emelni ebben az igerészben az a következő:

„Mert nem haragra rendelt minket az Isten...”

Mint ahogy már említettem, Lót-ot és családját is az Úr haragjából ragadta ki Isten. A haragnak azok lesznek a részesei, akik istentelenül élnek. Isten pedig azokat menti ki, akik igazak Őelőtte. Isten ugyanis azokra nem árassza ki haragját, akik az Ő akarata szerint járnak. Mert igazságtalanság lenne Istentől, Isten pedig mindenek felett a legigazabb!

Vegyük következőként Noé történetét. Nagy istentelenség volt az ő idejében, gonoszsággal telt meg a föld és Noé minden bizonnyal gyötrődött a gonoszságukat látva. De mi is történt később vele? Isten kiragadta őt, megkímélve az Isten haragjától ami özönvíz formájában érte az egész földet. De történt még ott valami, de erre később visszatérünk.

Az igék által láthatjuk, hogy a nyomorúság és az Isten haragja között nagy különbség van. Vegyük akár Lót vagy Noé esetét, láthatjuk, hogy az istentelenül élő emberek miatt élték át a nyomorúságot, majd az Isten haragjától ezek az igazak megmenekültek, míg az istentelenek elvesztek. Isten az igazakat addig megtartotta az istentelenek között, amíg a pusztulás el nem érkezett a gonoszokra. De miért is halasztja ezt a végsőkig Isten?

Ezékiel könyve 18,23
„Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen.”

Az igazak fénylenek a sötétségben, ezért nem vesz ki minket e világból, hanem a végsőkig megtart minket. Jézus szavai ide kívánkoznak:

János evangéliuma 16,33
„Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.”

Az Úr nem ígéri, hogy nyomorúságoktól mentes életünk lesz, sőt, éppen azt erősíti meg, hogy részesei leszünk. De ez természetes is, hiszen több az istentelen, mint az igaz, és aki igaz, az gyötrődni fog az istentelenségek láttán.

A kérdés tehát az volt, hogy a nagy nyomorúság előtt fog elragadni minket az Úr? A válasz az, hogy nem a nagy nyomorúság előtt, hanem az Isten haragja előtt fog elragadni minket!

A Jelenések könyvében olvashatunk 7 pecsét feltöréséről, 7 angyalról akik trombitálnak, három „jaj”-ról ami az utolsó három trombitálás része, ezek után pedig az Isten haragjának a poharai következnek. Ami a trombitákat illeti, Pál így fogalmaz:

1Korintusi levél 15,51-53
„Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.”

Az utolsó trombitaszóra! Pál valóban egy titkot mondott el nekünk, ez a kulcs pedig nyitni fogja amit a Jelenések könyvében olvashatunk:

Jelenések könyve 10,7
„Hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd, akkor elvégeztetik az Istennek titka, amint megmondotta az ő szolgáinak a prófétáknak.”

Még a hetedig trombita hangja előtt bevezeti az ige, hogy az Istennek titka elvégeztetik. És mi ez a titok?

Márk evangéliuma 13,24-33
„De azokban a napokban, azután a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, És az ég csillagai lehullanak, és az egekben levő hatalmasságok megrendülnek. És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. És akkor elküldi az ő angyalait, és egybegyűjti az ő választottait a négy szelek felől, a föld végső határától az ég végső határáig. A fügefáról vegyétek pedig a példát. Amikor ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Azonképpen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt. Bizony mondom néktek, hogy el nem múlik ez a nemzetség, amíg meg nem lesznek mindezek. Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak. Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya. Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő.”

Erről se az angyalok, sem pedig a Fiú nem tudnak! Ez a titok pedig az elragadtatás időpontja. Olvassuk el a Jelenések könyvében is az Isten titkát:

Jelenések könyve 11, 15-19
„A hetedik angyal is trombitála, és nagy szózatok lőnek a mennyben, amelyek ezt mondják vala: E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, aki örökkön örökké uralkodik. És a huszonnégy Vén, aki az Isten előtt ül az ő királyiszékeiben, esék az ő orcájára és imádá az Istent, Ezt mondván: Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, aki vagy és aki valál és aki eljövendő vagy; mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted. És megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod, és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj a te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és akik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, akik a földet pusztítják. És megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában; és lőnek villámlások és szózatok és mennydörgések, és földindulás és nagy jégeső.”

A frigyláda! A szövetségünk bizonysága Istennel! Megjött a Menyasszony (Isten egyháza) tiszta fehér ruhában az ő Férjéhez!

Páltól tehát megtudtuk, hogy az utolsó trombitaszóra fogunk elragadtatni, a Jelenések könyvében pedig beazonosítva láthatjuk, hogy ez a 7. trombitálás lesz, amikor is Isten titka amelynek idejét még a Fiú sem tudta, bekövetkezik: elragadtatik Isten egyháza. A 7. trombitálás után megkezdődik a harag 7 pohara, amikor Isten haragja öntetik ki a földre. Ez elől fog elragadni minket az Úr, mert ahogyan már olvastuk előzőleg: „Mert nem haragra rendelt minket az Isten...”

Elengedhetetlen, hogy ejtsünk legalább néhány gondolatot a harag 7 poharának kiöntetésének idejéről. Ugyanis lesznek ez idő alatt is megtértek, a 144 ezer megpecsételt szent is jelen lesz és angyalok is fogják hirdetni az evangéliumot. A 7 pohár általi csapás csak azokat fogja érni, akik imádják és felvették a fenevad bélyegét, mert Isten nem sújtja azokat a haragjával, akik igazak Őelőtte. Továbbá Isten utasítja is a gyermekeit, a következőkre:

Jelenések könyve 18,4
„És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból:”

Most térjünk vissza Noé történetére, mert ígértem folytatást. Az ige bizonyságot tesz Jáshár könyvéről, két helyen konkrétan nevén nevezi a könyvet és az egész Szentírásban elszórtan sok helyen utalást találhatunk rá. Jáshár könyvében részletesebb betekintést kaphatunk Noé történetébe, hogy az özönvíz előtti időkben az Úr elragadta (halál által) azokat, akik az útján jártak:

Jáshár könyve 4,19-21
„Az Úr mondta: „Eltörlöm a föld színéről az embert amit teremtettem, igen, embertől az ég madarain át, egyetemben a jószággal és az állatokkal amik a mezőn vannak, mert megbántam hogy teremtettem őket.” Minden ember aki az Úr útjain járt meghalt azokban a napokban, mielőtt az Úr gonoszt hozott az emberre, amelyet kijelentett, mert ez az Úrtól volt, hogy ők ne lássák a gonoszt amelyet az Úr az emberek fiairól beszélt. Noé kegyelmet talált az Úr szemében, és az Úr választotta őt és a gyermekeit, hogy magot támasszon belőlük az egész föld színén.”

Az Úr nem változik, így ahogyan kezdetekben is megóvta a gyermekeit a haragjától, úgy az eljövendő korban is meg fogja óvni az Övéit, mert mi nem a harag fiai vagyunk. Végezetül pedig jöjjön ez az ige:

Ézsaiás könyve 57,1-2
„Az igaz elvész és nem veszi eszébe senki, és az irgalmasságtevők elragadtatnak és senki nem gondolja fel, hogy a veszedelem elől ragadtatik el az igaz; Bemegy békességbe, nyugosznak ágyaikon, akik egyenes útaikon járának.”