Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Tökéletesség

Áldott testvéreim. Ma sem vonatkoztatunk el Isten törvényétől, az iránta való engedelmességtől és az Úr akaratától. A mai felvilágosult modern kereszténység a haját tépdesi, ha a törvény megtartásáról hall, mert ugye ők kegyelemből akarnak megigazulni a cselekedetektől függetlenül. Pedig az ige tanítása az, hogy ha nincsenek cselekedetek, akkor nincs igazi hit sem:

Jakab levele 2,26
„Mert amiképpen holt a test lélek nélkül, akképpen holt a hit is cselekedetek nélkül.”

Bár jól tudom, hogy az ige fogalmaz hasonlóképpen, mint megigazulni a törvény cselekedetei nélkül, csak sokan azt félreértik. Lássuk ezt az igét:

Római levél 3,28
„Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.”

A probléma ott kezdődik, hogy azt gondolják, hogy Jézus kegyelme által igazulnak meg, pedig az ige üzenete az, hogy hit által igazolunk meg, mint ahogy olvashattuk az előbb is. A kezdő igénkre visszaemlékezve pedig egyértelmű képet kapunk Jakab által, hogy a hit a cselekedetek nélkül halott. Így ha nincsenek Isten szerinti cselekedetek, akkor nem beszélhetünk valódi hitről, csupán hiszékenységről.

Vannak azért, akik elfogadják, hogy a jó cselekedetek is fontosak, de azt azért gyorsan tisztázzák, hogy ez nem a törvény megtartása, hanem az a hatalmas szeretet következménye, amit éreznek Isten felé. Mekkora álalázat, mindjárt hányok…

Mert ha csakugyan hatalmasan szeretnék Istent, akkor nem csak olykor, vagy itt és ott lennének engedelmesek Neki, hanem mindig és mindenben. Akik házasok, azok a megértés tekintetében előnyben: ha a házastársadnak ugyan szavakkal bizonyságot teszel a szeretetedről, de ütöd-vágod és kihasználod, akkor szeretetedről áradozó szavak hazugságnak bizonyulnak. Így van ez Istennél is.

Ézsaiás könyve 29,13-14
„És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn: Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsesége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik.”

De ha nem csak szavakban nyilvánul meg, hanem olykor kedvére is teszel, ez sem záloga a szeretetednek. Mert ha paráználkodsz, akkor ellentmondtál nem csak a szavaidnak, de a tetteidnek is:

Jakab levele 2,10-12
Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. Mert aki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél. Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni.”

Vagyis Isten törvényéből nem válogathatunk, nem csak azt megtartva, amihez kedvünk van, vagy amelyikre úgymond a „szívünk” indít. Mindent meg kell tartani, amit Isten parancsolt, hiszen ez az akarata, nekünk pedig gyönyörűség, hogy azt cselekedhetjük, ami az Ő szemében kedves. Jézus is csak azt tette, ami az Atyának kedves, megtartva az Ő parancsolatait. Bennünk lakva sem tesz másképpen, ahogyan a földi életében az Atya akarata szerint, azaz az Ő parancsolatai szerint járt, akképpen cselekszik mibennünk is. Ezért mondja János:

1János levele 2,4-6
„Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.

Úgy járni, úgy élni, amint Jézus példát hagyott nekünk. Ez lehetetlen? Nem, nem az! Az ige egyértelmű tanítása szerint ezt el kell érni:

Filippi levél 1,8-11
„Mert bizonyságom az Isten, mely igen vágyakozom mindnyájatok után a Krisztus Jézus szerelmében. És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék ismeretben és minden értelmességben; Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára; Teljesek lévén az igazságnak gyümölcsével, melyet Jézus Krisztus teremt az Isten dicsőségére és magasztalására.”

Elég radikális az ige üzenete, és a tisztelt publikum önmagába és körbe nézve azt az Istentelen következtetést vonja le, hogy így nem lehet élni, és ezért felülírják Isten igéjét és kegyelmet tesznek a helyére. Szeretik Pál bizonyságtételét is elhozni, miszerint ő sem volt tökéletes, és ha Pál nem volt tökéletes, akkor mi sem lehetünk azok. Vajon az Isten Pált küldte messiásul számunkra? Nem Pálra kell nézni, hanem Jézusra. Amúgy a Pál bizonyságtétele sem erről szól, olvassuk el figyelmesen:

Filippi levél 3,12-16
„Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én enmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna: De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára. Valakik annakokáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképpen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek: Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk.”

Leragadnak már az elején és a többit tovább nem értelmezik. Pál ugyan kijelentette, hogy még nem érte el, de ezzel egyetemben azt is kijelentette, hogy igyekszik, hogy elérje! Ha valaki a mai napon tökéletességre törekszik (mint például Pál is tette), azt megbélyegzik törvénykezőnek, Jézustól elszakadtnak, kegyelemből kiesettnek, és úgy néznek rá, mint a véres rongyra. Tehát Pál előtt ez volt a cél, és azt is kijelenti, hogy ezért ragadta meg Krisztus:

„Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus.

A maiakat a kegyelem ragadja meg és onnantól már nem is akarnak semmit sem tenni. De menjünk tovább az igerészben, figyeljünk nagyon:

Valakik annakokáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképpen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek: Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk.

Ilyen értelemben vagyunk? Mert nem arról beszél Pál, hogy abban legyünk egy értelemben, hogy tökéletlenséget hirdet az evangélium, hanem arról, hogy jussunk el a tökéletességre! Jézus is egyértelműen tudtunkra adta:

Máté evangéliuma 5,43-48
„Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é? És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképpen cselekesznek-é? Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.

Jézus legyőzte a sátán hatalmát, legyőzte a halált, bennünk lakozva pedig tökéletességre juttathat minket. Akik pedig a tökéletlenséget hirdetik, azok megtapossák Jézus hatalmát, életre keltik a Sátán hatalmát, aki amúgy halálos sebet kapott Jézustól (Jel. 13,12). Jézus áldozata és feltámadása által már nincs semmi akadály, ami az Istennel való kapcsolatunk közé állna. A tökéletességre jutásunkat immár semmi sem akadályozza, csak ezt nem lehet takarók és párnák között kényelemben megszerezni. Harc önmagunkkal, harc az ellenséggel, elvégre az Úr harcosai lettünk, azaz Jiszra El (Izrael)! De ez nem a mi érdemünk, Jézus nélkül ugyanis nem juthatnánk győzelemre a kísértés felett:

Római levél 3,27-28
Hol van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem; hanem a hit törvénye által. Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.”

Ez pedig azért van így, mert aki megtartja Isten törvényeit, az nem a saját erejéből teszi, hanem Jézus által. Így nem dicsekedhet senki, aki megtartja Isten törvényeit, mivel ezt csak Jézussal teheti meg, mivel Jézus volt az, aki elvette a Sátán hatalmát a testünk felett, Ő volt az, aki legyőzte a halált, és Ő az, aki bennünk lakozva minden helyzetben diadalomra vezethet minket.

Már ha akarjuk és odaszánjuk magunkat…