Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Példabeszédek 4. rész
 

Példabeszédek 4,1-27
„Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására. Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok. Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám előtt. Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj; Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől. Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged. A bölcseség kezdete ez: szerezz bölcseséget, és minden keresményedből szerezz értelmet. Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt. Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked. Hallgasd, fiam, és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei. Bölcseségnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin. Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg. Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; őrizd meg azt, mert az a te életed. A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén. Hagyd el, át ne menj rajta; térj el tőle, és menj tovább. Mert nem alhatnak azok, ha gonoszt nem cselekesznek: és kimegy szemükből az álom, ha mást romlásra nem juttatnak. Mert az istentelenségnek étkét eszik, és az erőszaktételnek borát iszszák. Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig. Az istentelenek útja pedig olyan, mint a homály, nem tudják miben ütköznek meg. Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben. Mert életök ezek azoknak, a kik megnyerik, és egész testöknek egészség. Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet. Vesd el tőled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól. A te szemeid előre nézzenek, és szemöldökid egyenest magad elé irányuljanak. Egyengesd el lábaid ösvényit, s minden te útaid állhatatosak legyenek. Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól.”
 

Áldott Testvérek. Ezen az estén induljunk el ezen fejezetén az igének, és ismerjük fel, ismerjük meg Jézust az igéből, hiszen mint látjuk, eme fejezetben az Atya tesz bizonyságot az Ő beszédéről, igéjéről. Mindenekelőtt figyeljük meg a 11-es verset, és döbbenjünk meg ezen igevers fontosságán: 

„Bölcseségnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin.” 

Ugye, mint látjuk, az Útról beszél, mintegy kizárólagos útról, mely út követése által elérhetjük a célunkat, ami egyben nem más, mint a hitünk célja. „Bölcsesség útja” – „Igazság ösvénye”. Az Úr, mint a bölcsesség is szól hozzánk, szintén a Példabeszédek könyvében: 

Példabeszédek 8,1-36
„Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát? A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg. A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng. Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van! Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet. Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság. Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság. Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog. Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt. Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat. Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek. Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem. Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm. Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő. Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot. Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái. Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak. Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság. Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél. Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén. Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem. Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva. Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak. Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem. Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét. Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget; Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai; Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait: Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben. Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban. És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják. Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok! Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén. Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot. De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!”
 

Ugye ezen fejezetben is meghalljuk az Urunk hangját, és felismerjük Őt?! Mint igazság ösvénye pedig, mindenekelőtt bizonyságtételben: 

Mózes V. könyve 32,1-4
„Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit! Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra! Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket! Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!”
 

Majd ígéretben: 

Ézsaiás könyve 30,18-21
„S azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, a kik Őt szolgálják. Mert te nép, mely Sionon Jeruzsálemben lakol, nem fogsz te sírni többé, bizton könyörül rajtad Ő kiáltásod szavára, mihelyt meghallja, megfelel néked; És ad néktek az Úr kenyeret a keserűségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé elrejtőzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek! És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok.” 

Felismerésben is, hiszen a mi Urunk neve Melki Cedek, ennek jelentése: Igazság Királya! És ezek után mondja Önmagáról az Úr: 

János evangéliuma 14,1-6
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”
 

Azt mondja Jézus: 

„És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.” 

Bár mint kiderült a továbbiakban, nem tudták, pedig Jézus oly nyilvánvalóvá tette mindenki számára. De az vesse a tanítványokra az első követ, aki mostanra megértette. Mert a maiak közül sem értik sokan. Előzetesben tömören, majd picivel később bővebben erről: Jézus az Isten akarata szerint élt és járt emberi testben ezen a földön. Minthogy Jézus mindenben engedelmes volt, egyértelmű hogy ahhoz ment, akihez annyira készült, akit annyira szeretett, hogy mindent alárendelt az Ő akaratának, tehát az Atyához. Minthogy tudjuk, hogy az Isten igéje az igazság (Jn. 17,17), és hogy az Isten beszédének megtartása az örök élet (Jn. 12,50), és ennek fontosságát végső soron a tanítványok fel is ismerték, hiszen: 

János evangéliuma 6,63-69
„A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet. De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt. És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki. Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele. Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni? Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.” 

Így egyrészt megláthatjuk: Jézus Önmagában, tehát a testében, mint Istennek szentelt templomban dicsőítette az Atyát, és a maga útjaiból mutatott az egy igaz Istenre. Másrészt, és ami fontos: az életéből mutatta fel, hogy hova megy, így az életét adta út gyanánt. Ez az út pedig nem más, mint az Istennek való engedelmesség. Nos, Pál azt mondja: 

Rómabeliekhez írt levél 10,1-17
„Atyámfiai, szívem szerint kívánom és Istentől könyörgöm az Izráel idvességét. Mert bizonyságot teszek felőlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint. Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek. Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára. Mert Mózes a törvényből való igazságról azt írja, hogy a ki azokat cselekeszi, él azok által. A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztus aláhozza;) Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.) De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, a melyet mi hirdetünk. Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre. Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül. Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag mindenekhez, a kik őt segítségül hívják. Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. Mimódon hívják azért segítségül azt, a kiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, a ki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül? Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? A miképen meg van írva: Mely szépek a békesség hirdetőknek lábai, a kik jókat hirdetnek! De nem mindenek engedelmeskedtek az evangyéliomnak. Mert Ésaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek? Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által.”
 

Az Istennek való engedelmességnek két formája ismert az ember számára:

1.)    Szabad akaratból, tehát természet szerint.
2.)    Kényszerből, tehát szolgaként. 

De nem a szabad akarat az első, bár eleve így határozta és adta azt az Isten. 

I Mózes 2,7
„És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.”
 

Ugye látjuk, hogy a test csupán egy marék föld?! Semmi! Ezért mondja Jézus: 

János evangéliuma 6,63
„A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.”
 

Porból lett, ismét porrá lesz, ahogyan meg is határozta azt az Isten a testi/testies emberről: 

I Mózes 3,17-19
„Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.”
 

És ez után: 

I Mózes 6,3
„És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.”
 

Tehát ez a test, és ez a testi ember jövője. De a Lélek? Nos: 

Római levél 8,10
„Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.”
 

Tehát a két lehetőség: ha valaki az Istennek való engedelmességet, testileg „próbálja” betölteni, az tehát mintegy külső hivatkozásként alkalmazza az Isten igazságát. Ezt nevezi Pál így: a betű ósága. Ez egyáltalán nem nevezhető rossznak, vagy Istentelenségnek, de ez nem a tökéletesség. Ez csupán a kezdet. Ez nem a fiúság kora, hanem az a kor, amikor a megélésünk a szolgaság állapotát jelzi. Jézus erről azt mondja: 

János evangéliuma 8,31-36
„Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek? Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.”
 

Elsőként nézzük a szolgai formát. A törvény magában foglalja azt a lehetőséget is, ha valaki nem ismeri teljességében az igazságot az vétkezhet (nem szándékosan)! Ha pedig vét az Isten határozata ellen, akkor van engesztelés a számára, ez azonban a bűnre, pontosabban a vétekre emlékeztet. Meg kell érteni, hogy a törvényben a szándékos ellenkezésre nem volt engesztelés! A szándékosság, elutasítást, és pedig az Isten igazságának elutasítását jelenti! Ezt a törvény lázadásnak, mered-nek nevezi, ennek a következményeként pedig az Isten a halálbüntetést, mint az Istentől való végleges elválasztódást és az Ő örökségéből való végleges kizárást határozta meg! Meg kell említenünk azt a bűn csoportot, amit romlottságnak (avon) nevezünk, de ez a bűn az emberi természetből, pontosabban a testiességből fakad. Ez már bűn, de nem lázadás, tehát erre van engesztelés. A véletlen, mint a nem szándékos bűnt, véteknek nevezi (cheit), ami tehát nem akaratlagos, nem szándékos, hanem véletlen, ami tudatlanságból fakad. Ez azt is jelenti, hogy amit tett, arról nem tudta, hogy nem szabad. Azonban azt is jelenti: aki az Isten igéjét, mint kizárólagos igazságát olvassa, az nem mondhatja többé, hogy: „nem tudtam, hogy ezt nem szabad…” Ezért nevezzük egyrészt útnak az Isten igéjét, mert ismeretre vezet, azaz az igazság ismeretére. Az Isten igéjének a megtartására való felhívás nem visz szolgaságba, hanem szabadságba vezet! Pál mondja: 

Római levél 10,4
„Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára.”
 

Az Isten igéjének a befogadása, az élet meggyökerezése! 

János evangéliuma 1,1-13
„Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.”
 

Vagyis aki befogadja az Isten igéjét, mint megkérdőjelezhetetlen igazságot, és ez által követi az Istent, azt az ige újjászüli! Ők azok, akiket Jézus ismer! Az ismeret jelentése, nem azt jelentette egykor, amit ma tulajdonítanak ennek a szónak. Nem információt hordoz, hanem: 

I. Mózes 4,1
„Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.” 

Az ismeret azt a legbensőségesebb közösséget/egységet jelzi, aminek hatására egy új élet fogan! Erről beszél János is, amikor azt mondja: 

I János levele 1,12
„Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek.” 

Az ige el és befogadása tehát az, ami által újjászületünk! Ezeket nevezi az Isten szabadoknak. Jézus pedig azt mondja: 

János evangéliuma 8,35
„A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.”
 

Nem sokról beszél, mint fiakról, hanem egyről, mint: Fiúról. Mert az Isten egységre hívott minket, és akiben Jézus él, az nem magáért él, hanem benne Jézus az Istenért. Nem sokról van szó, hanem egyről, és ezek egységét nevezi így: Egyház! Erről beszél Pál: 

Galátzia levél 2,20
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.”
 

De ezek már nem mint törvényekről gondolkodnak, hanem az Isten igazságáról, aminek feje, Királya a Krisztus. Na mármost az, hogy az igazság útja, jelent elsőképpen egy dinamizmust, tehát egy folyamatot is. Tehát nem egy egyszeri magvallásban áll, hanem egy állandó haladásban nyer értelmet. Vagyis aki erre az „útra” lép, az lépésről-lépésre változik el. Úgy is mondhatjuk: egyre szentebb és szentebb, egyre igazabbá és igazabbá válik. Erről beszél a Példabeszédek 4-ben is: 

Példabeszédek 4,18
„Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.”
 

Az, hogy azt mondja: „teljes délig”, azt jelenti, hogy a világosság teljességéig! De ez az a pont, ahol és amikor már nem vet árnyékot az ember. Hiszen úgy lesz teljes a világosság, amikor már nincs semmi sötétség. Tehát egyre egyértelműbb és egyre világosabb lesz számukra az Isten igazsága. És ehhez valóban csak el kell kezdeni, az Isten kinyilvánított igazságában való járást, elfogadva és megélve az Istentől tanultakat. Ezekről, és erről ír a próféta is, miszerint: 

Ézsaiás 30,18-21
„S azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, a kik Őt szolgálják. Mert te nép, mely Sionon Jeruzsálemben lakol, nem fogsz te sírni többé, bizton könyörül rajtad Ő kiáltásod szavára, mihelyt meghallja, megfelel néked; És ad néktek az Úr kenyeret a keserűségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé elrejtőzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek! És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok.”
 

A 19-es versre figyeljünk: 

„Mert te nép, mely Sionon Jeruzsálemben lakol, nem fogsz te sírni többé, bizton könyörül rajtad Ő kiáltásod szavára, mihelyt meghallja, megfelel néked;” 

Cion = Bástya, mely jelentése: s világot kizáró, Istenben menedéket adó erőd. Yerusálem = az Istennek való engedelmesség legfensőbb szintje (Mória), ahol az Istennek való engedelem csúcsán békességre jutunk Istenben. Tehát a békesség városa, megalapítása. Ezek után 20-as vers:   

„És ad néktek az Úr kenyeret a keserűségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé elrejtőzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek!” 

Tehát ez egy magaslati hely, és erről írt még Ézsaiás máshol is: 

Ézsaiás könyve 33,13-17
„Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat! Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel? A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson: Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy. A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot.” 

De tovább is halad, és valami nagyon fontosat is közöl az Ézsaiás 30,20: 

„…és nem kell többé elrejtőzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek!” 

Tehát azok, akik erre a szintre eljutnak, többé nem üldözik azokat, akik Isten igazságát hirdetik. És végül egy kis gondolkodni való a hétre: Ézsau ( Edom) nem volt rosszabb vagy gonoszabb ember a mai hívők többségénél. Hitt ő is, akár a maiak. Kellett is neki az áldás, hiszen akarta azt az apjától, Yichak-tól. Az életét nehéz munkával töltötte, ráadásul veszélyes körülmények között, ezért mondta, hogy:  

I Mózes 25,31-32
„Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsőszülöttségedet. És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsőszülöttségem?”
 

Tehát Edom nem volt rosszabb a mai hívők többségénél, mégsem az ő ága lett az ígéret örököseinek ága. Yakov ágát nevezte az Örökkévaló a népének, Yisráélnek. Ha tehát Edom aki élte az életét, miközben azért hitt, és mégsem lehetett az ő hite elég az Istennek, akkor miért gondolják a maiak közül oly sokan, hogy elégséges az ő hitük, miközben ugyanúgy élik az életüket, mint Edom? Hiszen ugyanazt teszik, mint ő... Elhagyják az Atyai intelmeket, az életüknek rendelik alá a hitüket, élnek a világ adta lehetőségekkel, megvetik, gyűlölik azokat, akik az életet rendelik alá a hitüknek, pont, mint Edom.