Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Világosság

A mai nap a világosságról lesz szó, kezdésnek megnézzük Isten igéjében, hogy Jézus milyen példabeszédet mondott a tanítványairól:

Máté evangéliuma 5,14-15
„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.
Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak.”

Ebben a két példázatban két üzenet van. Először is a hegyen épített város példázattal Jézus azt adja tudtunkra, hogy aki valóban Isten követője, az nem tudja zsebre dugni a hitét. De nagyon eltorzult a mai korra annak a nézete, hogy ki Isten valódi követője. Azt hirdetik és tartják, hogy nem fontosak a cselekedetek, így nem marad más amivel meg tudnák „élni” a hitéletüket, mint a szavak és az érzelmek. Pedig ami valósággal megkülönbözteti a hívőt és a hitetlent, az a cselekedetek. A gonosz ember nem attól gonosz, hogy nem fogadta el Isten kegyelmét, és az igaz ember nem attól igaz, hogy elfogadta Isten kegyelmét. Az igaz és az gonosz ember a cselekedetei által ítéltetnek jónak és rossznak.

A véka példázatban pedig láthatjuk, hogy mi a célja a hitünknek. Sötétségben világosság legyünk, azaz a gonoszok között jók:

Filippi levél 2,12-15
„Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből. Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek; Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.

Legyünk tehát feddhetetlenek, tiszták, szeplőtlen gyermekek, és csak így tudunk fényleni ebben az elfordult és elvetemedett nemzetségben. Emlékezzünk vissza a véka példázatára, ez ugyanis a hitünk célja! Fényleni a sötétségben. Jézus sem azt kérte az Atyától, hogy vegyen ki minket a világból, hanem hogy tartson meg minket. Olvassuk el:

János evangéliuma 17,11-15
„És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; akiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön. Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban. Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.”

Ezt pedig pontosan ezért kérte, hogy fény legyünk a sötétségben! Tudjuk, hogy valójában a világ világossága maga Jézus. Olvassuk el:

János evangéliuma 8,12
„Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.”

Úgy lehetséges, hogy mi is a világ világosságai legyünk, ha Jézus valósággal lakozást vesz mibennünk, ugyanis ekkor válunk eggyé Vele. Ha pedig ez megtörténik, akkor fényleni, azaz a cselekedeteinkkel ki fogunk tűnni a világ gyermekei közül. Erre a fényre viszont csak kevesen merészkednek ki, ennek az oka pedig a következő:

János evangéliuma 3,19-21
„Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának. Mert minden, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek; Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.”

Aki nem akar megváltozni, vagy nem tud megváltozni (mert fontosabbak a vágyai), azok gyűlölik a világosságot, azaz Istennek az igéjét (mert a világosság Jézus, Róla pedig tudjuk, hogy Ő Isten Igéje). Megvetik, nevetség tárgyává teszik a jó cselekedeteket, és az Isten iránt való engedelmesség fontosságát. Pedig eljön az ítélet napja, és mindenkinek meg kell jelennie Isten előtt, az Ő világossága pedig nyilvánvalóvá teszi a cselekedeteinket. Jézus egyértelműen a tudtunkra adta, hogy az ítélő bíránk az Ő szavai lesznek (Jn. 12,48).

Jelenések könyve 21,23
„És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.”

Itt láthatjuk a visszaállását a kezdeteknek. A teremtés első napján olvashatjuk, hogy lett világosság, pedig Isten a világító égitesteket csak a negyedik napon teremtette meg.

1Mózes 1,1-5
„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.”

Itt olvashatunk arról, hogy Isten a világosságot választotta el a sötétségtől. A világító égitestek teremtésénél pedig azt olvassuk, hogy azok az éjszaka és a nappal elválasztására adattak. Bár jól tudom, hogy a sötétséget az éjszakával, és a nappalt a világossággal azonosítjuk be, de céljukat Isten mégis megkülönböztette. Mégpedig azért, mert a világosság és a sötétség alatt mélyebb jelentés rejlik, méghozzá a jó és a gonosz jelentése. Mindaz, amit Jézus, vagyis Isten igéje mond, az világosság. Ami eltér tőle, arról biztosan tudhatjuk, hogy az sötétség! Mégis akkor azok a keresztények, akik nem az ige vezetése szerint járnak, hanem a csalárd szívük és eltompult gondolkozásuk szerint, azok miben vannak? Egyértelműen sötétségben!

Újra olvassuk el ezt az igét:

Jelenések könyve 21,23
„És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.”

Ha pedig mi ugyancsak a világ világosságai vagyunk (jók), akkor megérthetjük, hogy mi pedig Isten dicsősége vagyunk. Legalábbis így kellene lennie, minden Isten követőjének. Jézus úgy adott dicsőséget az Atyának, hogy engedelmeskedett neki, ugyancsak így adhatunk mi is dicsőséget, ha engedelmeskedünk neki. Nem szavakra, nem gondolatokra, vagy egyéb látszólagos dicsőítésre vágyik Jézus, hanem a cselekedeteinkre:

János evangéliuma 15,8-10
Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim. Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.”

Most tehát összefoglalva oda jutottunk, hogy akkor mondhatjuk magunkra, hogy Isten dicsőségére élünk, ha a cselekedeteink Istenről tesznek bizonyságot, azaz Őt dicsőíti meg. Tehát az, hogy világ világosságai vagyunk, nem jelent más, mint hogy Isten szerint való cselekedeteink vannak.

Efézusi levél 5,1-14
„Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek: És járjatok szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul. Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék ti közöttetek, amint szentekhez illik; Sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás. Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában. Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira. Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek; Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok. (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van), Meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak. És ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat; Mert amelyeket azok titokban cselekesznek, éktelen dolog csak mondani is. Mindezek pedig megfeddetvén, a világosság által napvilágra jőnek; mert minden, ami napvilágra jő, világosság. Annakokáért mondja: Serkenj föl, aki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyog tenéked a Krisztus.”

 

Tudjuk, hogy amikor Jézust, azaz a világ világosságát megfeszítették, sötétség lett a földön. Ha véget ér e földi életed, mert Isten visszakéri a lelked, utánad mekkora sötétség támad? Fénylettél annyira, hogy észrevehető lenne a hiányod?