Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Újakat hallani

Filippi levél 3,1
„Egyébként pedig, testvéreim, örüljetek az Úrban. Hogy ugyanazt írjam nektek, az engem nem fáraszt, titeket viszont megerősít.”

Áldott Testvérek, a mai napon nem új dolgokról lesz szó, hanem olyanokról, amit már ezerszer hallottatok, és nem véletlenül kell megismételni ezeregyedikre sem. Isten igéje nem arra van csupán, hogy keressünk benne új kijelentéseket, örvendezzünk a nagyszerű párhuzamokon, lenyűgözzön a bölcsessége vagy megdöbbenjünk, hogy: „sosem hallottunk még ilyen összefüggésében tanítást róla”. Hanem valójában arra adatott, hogy megértve belőle Isten akaratát azt meg is cselekedjük.

Tudjátok minden új kijelentés, kinyilatkoztatás, megértés, egy újabb ítélet lehet számunkra, mert ha megértettük, de nem cselekedjük, akkor sok verést kapunk miatta:

Lukács evangéliuma 12,35-48
„Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek meggyújtva; Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urokat várják, mikor jő meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki. Boldogok azok a szolgák, kiket az úr, mikor haza megy, vigyázva talál: bizony mondom néktek, hogy felövezvén magát, leülteti azokat, és előjövén, szolgál nékik. És ha megjő a második őrváltáskor, és ha a harmadik őrváltáskor jő meg, és úgy találja őket, boldogok azok a szolgák! Ezt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház gazdája, mely órában jő el a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy az ő házába törjön. Ti is azért legyetek készek: mert amely órában nem gondolnátok, abban jő el az embernek Fia. Monda pedig néki Péter: Uram, nékünk mondod-é ezt a példázatot, vagy mindenkinek is? Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár, kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében? Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál! Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi őt. Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja. És amely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg; Aki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.

Jézus tudtunkra adott egy nagy igazságot a sziklára vagy a homokra építő ember példázatában, mégpedig azt, hogy aki hallotta, de nem cselekedte meg, az bizony elveszett.

Máté evangéliuma 7,24-27
„Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult.”

Sokan abban látják az Isten országának a helyreállását a földön, ha kidolgozzák a tökéletes hitvallást, ha megértik az ige tökéletes mondanivalóját. Ámde ez önmagában semmit sem ér, aki idáig el is jut, nem több a homokra építő embernél, akiről tudjuk, hogy elsodorta a szél és az ár. Mert mi a különbség a homokra és a kősziklára építő ember között? Hiszen mind a kettő hallotta Jézus beszédét, ami egyébként nem más, mint az Atya beszéde (Jn. 12,49). A különbség a cselekedetek! És nem csupán egy felépített házról van szó, nem csak ennyi lehet a veszteség, hanem a példázat a kárhozatról és az üdvösségről szól. Olvassuk el újra a szövegkörnyezetével:

Máté evangéliuma 7,21-27
„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: URam, URam, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!" "Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult.”

Láthatjuk egyértelműen, hogy a példázatot megelőzően arról beszélt Jézus, hogy aki nem cselekedte az Atya akaratát, azok mennek a kárhozatra. Akik pedig cselekszik az Atya akaratát, azok mennek be a mennyek országába! A cselekedeteink a hitünkről tesznek bizonyságot, ha nincsenek Isten szerint való cselekedeteink, akkor a hitünk sem valódi.

Ezért mondja Jakab is:

Jakab levele 1,21-23
„Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket. Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:”

Jakab tehát azt merészelte mondani, hogy megtarthatja a lelkünket az ige. Ezt pedig azért merte kimondani, mert ő jól értette, hogy Jézus a testté lett ige (Jn. 1,14). Ráadásul azt is mondta, hogy szelídséggel fogadjuk. A mai kor hívői inkább kifakadnak, ha az ige megtartásáról van szó, nemhogy szelídséggel tudomásul vennék, hogy ez különbözteti meg a hívő embert a hitetlentől. Mondta még azt is Jakab, hogy aki csak hallgatja az igét, de nem cselekszi, az megcsalja önmagát. Bizony, a mai napon is sokan reménykednek az üdvösségükben, miközben Istentelen cselekedeteik vannak. Ezek szintúgy megcsalják önmagukat. 

Ha mi is csupán hallgatója vagyunk Jézusnak, avagy az Isten Igéjének, akkor semmivel sem tettünk le többet az asztalra a hitetlen embernél, sőt, az ítéletünk is nagyobb lesz. Emlékezzünk csak az igére:

Lukács evangéliuma 12,47-48
„És amely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg; Aki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.”

Ha tudtuk, miért nem cselekedtük? Mert a hitetlent nem érdekeli Isten, így nem is kutatja Őt, és így nem is jelenteti ki neki Isten az akaratát. Viszont mi akik hiszünk, mi kutatjuk, Isten pedig ki is jelenti számunkra az akaratát, mennyivel nagyobb büntetésre méltónak ítéltetünk ha nem cselekedjük meg? Ezeket az embereket nevezi az Isten szövetségszegőknek, akiknek az ítélete kettévágatás, mint ahogy már előzőleg olvastuk:

Lukács evangéliuma 12,45-46
„Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja.”

Tudta mi az Ura akarata, de nem cselekedte meg, az ítélet pedig számára a kettévágatás lett. Azért szövetségszegés, mert nem egyoldalú hűség a házasságunk Istennel. Nem csak Isten fogadott hűséget nekünk, hanem mi is. Bár a legtöbben úgy vélik, hogy nincs szövetség, csak el kell fogadni a kegyelmét, pedig az ige egyértelmű tanítása az, hogy minekünk is oda kell adnunk mindent!

Olvassuk el megerősítésül a kettévágatást, mint szövetségszegés büntetését:

Jeremiás könyve 34,17-20
„Azért ezt mondja az Úr: Ti nem hallgattatok reám, hogy kiki szabadságot hirdessen az ő atyjafiának és kiki az ő felebarátjának. Ímé, én hirdetek néktek szabadságot, azt mondja az Úr, a fegyverre, a döghalálra és az éhségre, és odaadlak titeket e föld minden országainak útálatára. És odaadom a férfiakat, akik megszegték az én szövetségemet, akik nem teljesítették a szövetség pontjait, amelyet előttem kötöttek vala tulokkal, amelyet ketté vágának és átmenének annak részei között, Júdának fejedelmeit és Jeruzsálem fejedelmeit, az udvari szolgákat és a papokat és a földnek minden népét, akik átmentek a tulok részei között: Odaadom őket az ő ellenségeik kezébe, és az ő lelköket keresők kezébe, és az ő holttestök ez égi madaraknak és a föld vadainak lesznek eledelévé.”

Először Ábrahámnál jelenik meg az a szövetségkötés, mikor maga Isten ment át a kettévagdalt állatok között (1Móz. 15,17), ennek a jelentése pedig az, hogy akik megszegik a szövetséget, azok úgy járnak, mint az állatok, amelyeket kettévágtak.

Gondoljunk csak Júdás Iskáriótesre, ki Jézus követésére adta magát, de jobban becsülte a földi értékeket, halála után Péter ekképpen emlékezett meg róla:

Apostolok Csel. 1,15-18
„És azokban a napokban felkelvén Péter a tanítványok között, monda (vala pedig ott együtt mintegy százhúsz főnyi sokaság): Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Lélek Dávid szája által Júdás felől, ki vezetőjük lőn azoknak, akik megfogták Jézust. Mert mi közénk számláltatott, és elnyerte ennek a szolgálatnak az osztályrészét. (Ez hát mezőt szerze hamisságának béréből; és alá zuhanván, elhasadt középen, és minden belső része kiomlott.

Elhasadt középen, vagyis kettévágatott! De van itt még tovább is, így olvastuk:

„…és minden belső része kiomlott.”

Mit jelent ez? Ugye először is megértettük, hogy a szövetségszegők csakis hívők lehetnek, ugyanis hitetlenek nem lépnek Istennel szövetségre. Másodszor megértettük azt is, hogy a szövetségszegők azok, akik nem teljesítették a szövetség feltételeit, vagyis nem cselekedték meg Isten akaratát. Röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy két urat próbáltak meg szolgálni, de Jézus megmondta, hogy ez nem lehetséges:

Máté evangéliuma 6,24
„Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.”

Nos tehát aki mégis megpróbálja, az a kettévágatás sorsára jut, majd a kettévágatás következményeként megjelennek a belsőségek, vagyis világosságra kerülnek a rejtett dolgok, hogy valójában kihez is tartozott.

Júdás Iskáriótes közvetlenül értesülhetett a tiszta tanításról Jézus személyében, de mint láthattuk, csupán hallgatója volt ennek, ahogyan a mai napon is a legtöbben, és nem párosította cselekedetekkel. Ahogyan Ezékielnél is olvashatjuk, hogy bár elment a nép Ezékieltől tudakozódni az Úr beszédéről, de cselekedni már nem akarták:

Ezékiel könyve 33,30-33
„És te, embernek fia, néped fiai beszélgetnek felőled a falak mellett s a házaknak ajtaiban; és egyik a másikkal szól, kiki az ő atyjafiával, mondván: Jertek, kérlek, és halljátok: micsoda beszéd az, amely az Úrtól jő ki? És eljőnek hozzád, ahogy a nép össze szokott jőni, s oda ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédidet, de nem cselekeszik, hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkokra, szívök pedig nyereség után jár. És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedűs; csak hallják beszédidet, de nem cselekszik azokat. De ha beteljesednek, mert ímé beteljesednek, megtudják, hogy próféta volt közöttök.”

Hasonlóképpen sokan vannak ma is, akik csupán gyönyörködnek Jézus beszédében, szerelmeskedő énekként veszik ajkukra, de megcselekedni nem akarják. Keresik az új kijelentéseket, mint ahogyan a görögök is Pál idejében:

Apostolok Csel. 17,13-21
„Mikor azonban tudtokra esett a Thessalonikából való zsidóknak, hogy Béreában is prédikálta Pál az Istennek ígéjét, elmenének, és a sokaságot ott is felháboríták. De akkor mindjárt kibocsáták az atyafiak Pált, hogy utazzék a tenger felé; Silás és Timótheus azonban ott maradának. Akik pedig elkísérték Pált, elvivék őt egész Athénig; és parancsát vévén Siláshoz és Timótheushoz, hogy minél hamarább menjenek ő hozzá, elmenének. Athénben pedig, mikor azokat várá Pál, lelke háborog vala ő benne, látván, hogy a város bálványokkal van tele. Vetekedik vala azért a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélő emberekkel, és a piacon mindennap azokkal, akiket előtalált. Némelyek pedig az epikureus és stoikus filozófusok közül összeakadtak ő vele. És némelyek mondának: Mit akarhat ez a csacsogó mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetőjének látszik. Mivelhogy a Jézust és a feltámadást hirdeti vala nékik. És megragadván őt, az Areopágusra vivék, ezt mondván: Vajjon megérthetjük-é mi az az új tudomány, melyet te hirdetsz? Mert valami idegen dolgokat beszélsz a mi füleinknek: meg akarjuk azért érteni, mik lehetnek ezek. Az athéniek pedig mindnyájan és az ott lakó jövevények semmi másban nem valának foglalatosok, mint valami újságnak beszélésében és hallgatásában.

Mi nekünk Isten igéje? Érdekesség, kellemes időtöltés vagy talán az élet?

János evangéliuma 12,48-50
„Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”