Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Szeretet vagy áldozat?

Hóseás könyve 6,6
„Mert szeretetet kivánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat.”

Ez tehát Isten kérése felénk, nagyon egyszerűnek tűnik ez a kérés, hiszen ki az, aki követi Istent és nem szereti? Így hát gyors és felületes vizsgálattal úgy gondolhatjuk, hogy ez már megvalósult a mi életünkben. De csakugyan? 

Először értsük meg az áldozatot közelebbről. Különféle okból történt állatáldozatok vagy étel- italáldozatok bemutatását tette lehetővé Isten, ami nem csak bűn elkövetése miatt kerültek bemutatásra, hanem például hálából. Ám ezek is elveszthetik jelentőségüket, ha nem a megfelelő hozzáállással élnek vele. Például ha valaki bűnbánat nélkül mutatott be bűnért való áldozatot, akkor az nem hozott bűnbocsánatot. Ugyanígy a hála nélküli hálaáldozat sem volt kedves Isten előtt. Ezért mondta Pál:

1Korintusi levél 13,1-3
„Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.”

Egyértelművé válik tehát, hogy tehetünk bármit, semmi értelme, ha nem szeretet motivált minket. De ez a megállapítás igaz fordítva is:

1János levele 3,16-19
Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért. Akinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete? Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal. És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká ő előtte a mi szíveinket.”

A szeretet fogalmát, értelmét, mélységét, Jézus áldozatából ismerhettük meg. Jézus nem csupán a halálával mutatott áldozatot, hanem az életével is. Mivel nem a saját akarata szerint élte életét, hanem az Atya akarata szerint, és nem az emberek szolgálták Őt, hanem Ő szolgálta az embereket. Így példát hagyott, hogy a szeretetről nem csupán beszélni kell, hanem megcselekedni. Nem beszélhetünk tehát szeretetről, ha nincs mögötte cselekedet. Hiszen a szeretet nem megfoghatatlan, mint ahogyan azt sokan gondolják, hanem valaminek a következménye.

Nézzük a kezdő igénk másikfelének üzenetét:

Hóseás könyve 6,6
„Mert szeretetet kivánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat.

Itt már konkretizálódik az áldozat fajtája. Az égőáldozat nem más, mint a bűnért való áldozat. Erre mondta Isten, hogy inkább arra vágyik, hogy megismerjük Őt. Vagyis ne a bűnért való áldozatokat vigyék a színe elé, hanem Ismerjék meg. Erről beszél a zsidókhoz írt levél szerzője:

Zsidó levél 10,4-10
„Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket. Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem, Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél. Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat. Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél amelyeket a törvény szerint visznek, Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat, Amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.”

Nyilvánvaló, hogy Jézusról beszél az ige. A természetes, bár sokak számára sokkoló üzenet pedig az, amit előzőleg is olvashattunk:

„Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat”

Milyen elsőt törölt el?

Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem, Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél.

Egyébként ezt olvashatjuk a Hóseási igében, amivel nyitottunk. Szóval mit állított a helyére?

„Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat.

Amit tehát Jézus eltörölt, az nem az Atyának a parancsolatai, hanem a bűnért való áldozatok bemutatása. De ne korlátozzuk a templom oltárán bemutatott áldozatokra, az ugyanis szintén egy előkép volt, ami betöltetett Krisztusnál. Az van tehát tesók, hogy Isten engedelmességet vár el tőlünk és nem bűnbánati imákat. Ennek az oka pedig az, hogy Jézus tökéletes váltságművébe tartozik az, hogy akik Benne hisznek, azok már többé nem emberek, hanem Isten fiaivá lettek.

János evangéliuma 1,12-13
„Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.”

Megszerezte áldozatával számunkra (mivel legyőzte a Sátánt és a halált), hogy tökéletesen, szeplőtlenül, bűntelenül élhessünk az Úr dicsőségére. Ha ezt valaki meg akarja vétózni, annak muszáj lesz kitépnie igen sok lapot a Szentírásból, ha pedig úgy gondolja, hogy máshogy kell érteni az írottakat, annak pedig érdemes lenne megtérnie az igazi Istenhez.

Zsidó levél 10,12-14
„Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára, Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei. Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.

Jézus az áldozatával megnyitotta a lehetőséget számunkra, hogy tökéletessé tegyen minket. Nem úgy, mint ahogyan azt sokan gondolják, hogy Jézus az áldozatával megvásárolta számunkra azt a kitüntetést, hogy tökéletesnek mondd minket a tökéletlenségünk ellenére. Isten sosem mondja a hazugot igaznak, a rosszat jónak, vagy a tökéletlent tökéletesnek. Úgy olvastuk, hogy:

„örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.”

Ezek lennénk mi, ha csakugyan szentek vagyunk. A megszentelés különválasztást jelent, már csak azt kellene kitalálnunk, hogy mitől lettünk különválasztva. Bár sokak reménye, de nem a törvény megtartásától lettünk különválasztva, sem a számonkéréstől, avagy az ítélettől, hanem a következőtől:

János evangéliuma 17,14-17
„Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.

Vagyis az ige által szentelődünk meg, azaz Isten az igéje által választ minket külön e világtól. Nem attól vagyunk szentek és különválasztottak, hogy elfogadjuk Isten kegyelmét, hanem attól, hogy az ige tanítása szerint járunk.

1Péter levele 1,14-16
„Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben; Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”

Ha a legtöbben egy kicsit is őszinték lennének önmagukhoz, akkor meglátnák azt a félelmetes tényt, hogy elsődleges ellenségük önmaguk és nem a sátán. Ugyanis amikor Jézusban hívőként bűnt követünk el, akkor az azért van, mert fontosabbak a saját vágyaink, jobban megbízunk a saját döntéseinkben, és ennek eredményeképpen bűnt követünk el Isten ellen, majd azzal az állszent szöveggel jövünk, hogy emberek vagyunk. Ha ez így van, akkor elég nagy bajban vagyunk, ugyanis Isten azt mondta az embernek, hogy meghalsz. Ezért szükségszerű, hogy újjászülessünk, azaz Isten fiaivá legyünk. Lehet ferdíteni és meghazudtolni azzal, hogy akaratlanul is bűnbe esünk, hogy nincs senki, aki tökéletes lenne és további sületlenségek. Nem magunkköré kell néznünk, sem nem magunkra hivatkozni, hanem bele kell nézni az Isten igéjébe és figyelmet fordítani mindannak, amit Isten kér tőlünk.

Jakab levele 1,21-27
„Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket. Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében. Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló. Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.”

Ugye a szeretettől indultunk el, ezért ezzel az igével fejezzük be: 

János evangéliuma 14,15
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”