Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Keresd a különbséget 

Zsoltárok könyve 37,1-24
„Dávidé. Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre. Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak. Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj. Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti. Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet. Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ. Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne! Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet. Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott. A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben. Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá: Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja. Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket; De fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik. Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága. Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr. Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz. Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban. De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el. Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó. Mert a kiket ő megáld, öröklik a földet, és a kiket ő megátkoz, kivágattatnak azok. Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli. Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.”
 

Áldott testvérek, bizonyára ismeretesek azok a rejtvények, amikor két-azonosnak tűnő (!!!) kép között, különbségek vannak elrejtve. Ezek elég népszerű rejtvények, és vannak, akiknek nagyon gyorsan megy, vannak, akik sokat töprengenek mire meglátják ezeket a különbségeket. Akár így akár úgy, a részleteket kell vizslatni. Most egy ehhez hasonlatos érdekességet szeretnék mutatni a következőkben, nevezetesen: mi tesz különbséget hívő és hívő között? Hogy kell-e ilyen kérdésekkel foglalkoznunk? Nos, bizonyos szempontból igen! Hiszen a Szentírás arra hívja fel a figyelmünket, hogy bizony az Isten „megkülönbözteti” azokat, akik Őt az igaz úton követik azoktól, akik testileg próbálják követni. Jellegzetes igéje a szent tannak ebben a tekintetben: 

Ézsaiás 29,9-14
„Ámuljatok és bámuljatok, vakítsátok magatokat és megvakultok! részegek, de nem bortól, tántorognak, de nem részegítő italtól. Mert rátok önté az Úr a mély álomnak lelkét, és bezárta szemeiteket, a prófétákat, és fejeiteket, a nézőket befedezte; És lesz mind e látás néktek, mintegy bepecsételtetett írás beszédei, a melyet oda adnak egy írástudónak, mondván: Olvasd, kérlek, és ő szól: Nem tudom, mert bepecsételtetett. És ha e levelet annak adják, a ki nem tud írást, mondván: Olvasd el, kérlek! ő így szól: Nem tudok írást. És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn: Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsesége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik.” 

Ugye a 13-as vers elég egyértelműen hangzik: 

„És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn:” 

Ez a testi módon történő követés, amikor is az ember csupán megvallásokban az Úré, de az élete nem mutatja, hogy az elhívóhoz tartozik. Ebben a tekintetben olvassuk el a következő Idézeteket is: 

Ámós könyve 5,1-27
„Halljátok meg e beszédet, a melyet síródalként szólok ti rólatok, Izráelnek háza! Elesett, nem kel fel többé Izráelnek szűze; végig terült az ő földén, és nincs, a ki felemelné. Bizony így szól az Úr Isten: A mely város ezerrel indult ki, százzal marad csak meg; a mely pedig százzal indult ki, tízzel marad csak meg Izráel házául. Bizony így szól az Úr az Izráel házához: Engem keressetek, és éltek! És ne keressétek Béth-Elt; Gilgálba se menjetek; Beér-Sebába se menjetek át. Mert Gilgál fogságba megy. Béth-El pedig semmivé lesz. Keressétek az Urat, és éltek, különben reátör, mint a tűz, a József házára és megemészti Béth-Elt, és nem lesz, a ki megoltsa. A kik ürömmé változtatják az ítéletet és az igazságot földre tiporják. A ki a fiastyúkot és a kaszáscsillagot teremtette; a ki reggellé változtatja a homályt és a nappalt éjszakává sötétíti; a ki hívja a tenger vizeit és kiönti azokat a földnek színére: az Úr annak a neve. A ki pusztulással sujtja a hatalmasokat, és pusztulás száll az erősségekre. Gyűlölik azt, a ki feddőzik a kapuban, és útálják azt, a ki feddhetetlenül beszél. Annakokáért, mivelhogy tiportátok a szegényt és gabona-ajándékot vesztek tőle: bár faragott kőből építtetek házakat, de nem lakoztok azokban, bár gyönyörűséges szőlőket plántáltok, de nem isztok azoknak borából. Mert tudom, hogy sok a ti bűnötök, és nagyok a ti vétkeitek! Igazak nyomorgatói, váltságdíj-szedők vagytok; és elnyomják a szegényeket a kapuban! Azért hallgat az eszes ebben az időben, mert gonosz idő ez. Keressétek a jót és ne a gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, a mint mondjátok. Gyűlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok vissza a kapuban az igazságot; talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene a József maradékinak. Azt mondja azért az Úr, a Seregek Istene, az én Uram: Minden térségen siralom lesz és minden utczán ezt mondják: jaj, jaj! s a szántóvetőt is gyászra hívják, s a sírni tudókat siralomra; És minden szőlőben siralom lesz, mert átmegyek te közötted, ezt mondja az Úr. Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság. Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg. Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz. Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak. Járultatok-é hozzám véres áldozatokkal s ételáldozatokkal a pusztában negyven éven át, oh Izráel háza?! Majd viszitek hát Szikkútot, a ti királyotokat és Kijjunt, a ti képeiteket, a ti isteneitek csillagát, a melyet ti csináltatok magatoknak. És Damaskuson túlra száműzlek titeket, azt mondja az Úr, a kinek neve Seregeknek Istene.”
 

Mindenekelőtt lássuk meg a fontosságokat. Elsőként azt, hogy azokhoz szól az Úr igéje, akik magukat az Úrról nevezik (nem is egyszerű megvallás ez, hiszen nem tőlük indult, hanem az Isten az aki Magáról nevezte őket). Nem hitetlenekhez szól ez az intelem, hiszen így szól: 

„Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját!” 

Ugye beláthatjuk, hogy a hitetlenek nem várják az Úr napját? 1-12-es versig látjuk azt, hogy a bűnök azok, amik miatt jön a büntetés, és a félelmes vég előjelzése; a 13-as vers egyfajta különbséget tesz már hívő és hívő között. A 14-15-ös vers, pedig rendkívüli fontossággal bír számunkra! Azt mondja: 

„Keressétek a jót és ne a gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, a mint mondjátok. Gyűlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok vissza a kapuban az igazságot; talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene a József maradékinak.” 

Elsőként figyeljük meg ezt a mondatot: 

„Keressétek a jót és ne a gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, a mint mondjátok.” 

Keressétek a jót és ne a gonoszt! Ezek szerint, és mint láthatjuk az előzményekben (1-12-ig), függetlenül a „megvallásoktól” igen is a gonosz tanácsa szerint éltek azok, akik az Istenről nevezték magukat. Tehát láthatjuk, hogy egy dolog a megvallás, ám az nem menti meg az ítéletben a megvallót. Hiába, mint írva is van: 

I Korinthusi levél 4,20
„Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.”
 

Azaz mégsem hiába. De nem úgy, hogy a megvallás mérsékli az ítéletet, hanem pont fordítva! Hiszen az is megmondatott: 

János evangéliuma 9,41
„Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.”
 

A megvallás azt jelenti, hogy a megvalló „ismeri” az igazságot. Jézus nem száll vitába ezzel, akkor sem, ha Ő tudja, hogy távolról sincs ismeret, hanem az embert a saját beszéde által ítéli, azaz: ha tudtad, akkor miért nem így éltél? Mennyien vannak, akik számára csak beszédben áll a hit? Nos Zekárjáh prófétánál megmondja az Úr: 

Zakariás könyve 13,8-9
„És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!”
 

Úgy tűnik, kétharmadról beszél. A világ megalapítása óta, a hívők kétharmada el fog veszni az ítéletben. Persze ezt is lehet vitatni, csak ki kell tépni az igéből ezeket a lapokat (is), bár az Isten igazsága attól még megmarad! Nos tehát a kérdés: mi tesz különbséget hívő és hívő között? Miben különbözik hívő a hívőtől? Bizonyára emlékeztek arra, hogy én ez eddig azt vallottam, hogy testvér a testvérét ne kérdőjelezze meg, és nem azt keressük ami megkülönböztet, hanem azt ami egybe köt?! Ám ez most sincs másként, nem változtattam meg a gondolkodásomat, de ez nem azt jelenti, hogy Isten sem tesz különbséget. Ez azért van, mert az ítélet az Istené! És igenis van különbség! Mert, és ezt láthatjuk is: különbözik egymástól hívő és hívő. Mert különbség van értékrend és értékrend, viselkedés és viselkedés, élet és élet között. Vannak, akik hívőként vallják, hogy az Uruk az igazság fejedelme (Melki Cedek), ámde ők maguk úgy hazudnak, hogy csoda hogy nem szakad rájuk a plafon. Vannak, akik az Urat a békesség fejedelmének mondják, de ugyanakkor ők maguk erőszakosak, és erőszakot hirdetnek, majd erre még büszkék is. Vannak, akik vallják, hogy az Úr Örökkévaló, de ők maguk azt is hirdetik, hogy az Isten változik, és már nem érvényesek a szavaik. Vannak, akik vallják, hogy „ismerik” az Úr hangját, de mégis a szívük ezek irányába húz (Jn.10). Na persze, hiszen a magaválasztotta Istentisztelet, a szabados életmód, a „nekem mindent szabad” értékrend bizony sokakat vonz. Ezekről mondja Pál: 

Titus levél 1,16 
„Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mivelhogy útálatosak és hitetlenek és minden jó cselekedetre méltatlanok.” 

Nos igen, és e tekintetben nincs különbség zsidó és nemzetekbéli között. Hiszen írva van: 

Rómabeliekhez írt levél 2,1-11
„Annakokáért menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, a ki ítélsz: mert a miben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat míveled te, a ki ítélsz. Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, a kik ilyeneket cselekesznek. Vagy azt gondolod, óh ember, a ki megítéled azokat, a kik ilyeneket cselekesznek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét? Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít? De te a te keménységed és meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz ítélete kijelentésének napjára. A ki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint: Azoknak, a kik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel; Azoknak pedig, a kik versengők és a kik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal. Nyomorúság és ínség minden gonoszt cselekedő ember lelkének, zsidónak először meg görögnek; Dicsőség pedig, tisztesség és békesség minden jót cselekedőnek, zsidónak először meg görögnek: Mert nincsen Isten előtt személyválogatás.”
 

Tehát láthatjuk is, hogy nem a származás tesz különbséget hívő és hívő között, és már csak azért sem, mert ahogyan írva is van: 

Efézusbeliekhez írt levél 2,1-22
„Titeket is megelevenített, a kik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; A kik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is: De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk. Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés, Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon; Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat, Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén; És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést. És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak. Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek, Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.”
 

Nos a törvényben meghatároztattak bizonyos parancsolatok, melyek igen is különbséget tettek zsidó és nem zsidó között. A megtérés és a befogadás által már nincs, a nemzetek számára ezt tette lehetővé Jézus! Hiszen az egy igaz Isten, Ábrahám, Yichák, Yakov Istene, tehát a zsidók Istene. Ha valaki Hozzá megtér, beoltatik az Isten népébe, tehát többé nincs különbség zsidó és nem zsidó között. Vannak nézetek, miszerint abban van a különbség, hogy akik az Istennek akarnak engedelmeskedni, azok elkárhoznak, mert megtagadják az Urat. Nos erre a nézetre most nem szánnék sok időt, hiszen a teljes Szentírással szembe megy ez az állítás, ez alakalommal csak egy történetet említenék: 

Máté evangéliuma 19,16-19
„És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek? Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat. Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat.”
 

Ugye vannak olyan nézetek, melyek azt feltételezik, hogy Jézus az Isten parancsolatait félre söpörte, és új parancsolatokat adott. A pontosítás miatt erre a gazdag ember is rákérdez: 

„Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat.” 

Nos ezek ugye a tíz parancsolat szavai, de nem azt jelenti, hogy csak ennyi a tízből, hanem azt jelzi, hogy továbbra is él az Isten szava! Hogy ez mennyire igaz, ahhoz nem is kell mást tenni, mint elolvasni az Ézsaiás 42-őt, és annak bekövetkezését, a Máté 5-ben. Biza, a törvény igéit tanítja Jézus! Majd folytatódik a történet: 

Máté evangéliuma 19,20-21
„Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem? Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.”
 

Ez már egy „második mért földút”, ez ha úgy tetszik, a plusz! De nem pótolja a plusz a kötelezőt! Tehát ez sem az a különbség, illetve ez már a látható része annak, de nem itt kezdődik. Hol kezdődik tehát az, ami különbséget tesz hívő és hívő között, hit és hit között? Nos, tisztán látjuk, hogy a hozzáállásban van a különbség. Tehát a különbség pont ott keletkezik, ahol a hitünk is! 

Zsidókhoz írt levél 11,1-3
„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.”
 

Ami látható, a láthatatlanból (!) áll elő. A láthatatlan a lelki hozzáállás! És ebből a lelki hozzáállásból lesznek láthatóvá a megnyilvánulások. A lelki hozzáállás az ami különbséget tesz hívő és hívő között! Akik lélekben nem újultak meg, maradtak a puszta megvallásoknál, a testiességnél, a testi szabadosságnál, stb. Míg a valósággal újjászülettek, minden igyekezettel a „Jót” keresik. Erről olvastunk az Ámos prófétánál is: 

Ámos 5,14-15
„Keressétek a jót és ne a gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, a mint mondjátok. Gyűlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok vissza a kapuban az igazságot; talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene a József maradékinak.”
 

Vagyis ha a száddal vallást teszel az igazságról, akkor élj is az szerint! Ne a rossz, a gonosz dolgokat tegyétek, hanem a jót! De mi a jó??? Nos: szélviharban vitorlát bontani nem jó! Az éhezőnek jó étvágyat kívánni nem jó! Háború előtt békességet hirdetni nem jó! A halálba tartónak jó életet kívánni nem jó! Esőben napernyővel védekezni nem jó! Tehát az a jó tett, amikor az Isten tanácsát, útmutatását követjük! Hiszen világos, hogy bármely általunk „jó”-nak gondolt cselekedet gyorsan fordulhat a visszájára. Ezért mondja a bölcs: 

Példabeszédek könyve 19,21
„Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg.”
 

A lélek általi újjászületéstől vajon lehet-e, hogy az ember botlás nélküli legyen? Nem! Hiszen egyrészt ebben fel kell nevekednünk, meg kell erősödnünk, meg kell gyűlölnünk a „botlásokat”! Ez a szentség útja, de ezekből építkezünk, ámde csak is úgy lehetséges, ha lelkileg, a botlás nélküli életet kívánjuk, a tökéletességre törekedünk, nem alkuszunk meg a bűnnel, az Isten által rossznak ítélt dolgokkal, megnyilvánulásokkal. Ha botlunk, az fáj és nem büszkeség tölt el. Nem hivatkozunk az emberi mivoltunkra, és nem legalizáljuk az aljasságot, hanem bűnbánattól terhelten megyünk Isten elé. De ott az Isten előtt kérjük is az Istent, hogy adja meg számunkra, hogy soha többé ne kövessük el ezeket a bűnöket. De ott van a vágy, az elhatározás és az akarat, hogy csak Isten vezetése, igéje szerint járunk. De ott az ítélet bennünk, hogy tudván tudjuk, hogy amit elkövettünk az bűn és gyűlöljük a bűnt. Ez tesz különbséget hívő és hívő között! Nem az a hozzáállás, hogy: kicsoda tökéletes?! Hanem az, hogy én az akarok lenni, mert Isten ezt kéri! A törekvés, a hozzáállás, az odaszánás, az akarat! 

III Mózes 19,2
„Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.”
 

Illetve: 

Máté evangéliuma 5,48
„Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.”
 

Az Isten rendelése szerint gondolkodó hívőben tehát ott van a törekvés, a tökéletességre, a jóra, ha botlott, akkor ott a bűntudat és ezzel együtt a bűnbánat, de ebből akár építkezhet is. Hiszen egyrészt vigasztalást vesz, mégpedig az által hogy felismeri, hogy nem ő tud ennyire jó lenni, hogy fájjon a rossz cselekedete, hanem az Istennek benne levő lelke az, aki elvezette őt erre az igazságra! Tehát ezek szerint, az Istennek gondja van rá, tehát az Isten az elesésből felállítja, megvigasztalja, megtisztítja, tehát megmenti. És még valami: a hívő a próbákról, nehézségekről, szenvedésekről is másként gondolkodik. Hiszen ahogyan írva van: 

Zakariás könyve 13,8-9
„És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!”
 

Tehát tudja, hogy a szentelődés útján, a szenvedések nélkülözhetetlen eszközök, a szentség, a tökéletesség eléréséért. Olyanok ezek, mint az ötvösnek a tűz, mint a kézműves számára a véső és a kalapács. Miközben megtisztít, újraformál, „farag”, megtisztít minden testiességtől, sallangtól, és kiábrázolja bennünk a Messiást. Van is erre egy ismert történet, mi szerint az ötvös megolvasztja az ezüstöt, majd hagyja vissza hűlni picit, akkor a kicsapódott szennyeződéseket lekaparja a tetejéről. Majd újra felhevíti és ismét tisztít, hiszen miközben kiégnek a szennyeződések, mindjárt a felszínre is kerülnek, és ezt addig folytatja, míg a maga arcképét meglátja visszatükröződni az anyagban. Ezért is mondja az Írás: 

Zsidókhoz írt levél 2,10
„Mert illendő vala, hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.”
 

Illetve ehhez, mintegy folytatásként: 

Péter Apostol I. levele 4,1
„Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől,”
 

Ugye ez a „megváltozott” gondolkodásmód. És ezért mondja: 

Római levél 12,2
„És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.”
 

És vannak, akik jól indulnak, de a hívő életük egy pontján bejön a bukás. A fájdalmat érzik, a bűnbánat terheli őket és annak súlya alatt meggörnyednek. Az Isten kijelentéseinek mélységeit még (!) nem ismerik, így a szemüket sem merik az Istenhez emelni. Elmegy a gyülekezetbe, de ott is csak ítéletet kap a „testvéreitől”. Imádkozni nem mer, úrvacsorából nem meri kivenni a részét. Egy idő múltán (ha nem azonnal), eltávolodik a közösségétől, mert nem mer a „szentek” közösségébe menni. Hiszen ott mindenki annyira „tökéletes”, és senki nem segíti, hanem inkább még fokozzák a fájdalmát. Ahelyett hogy értenék, amit az írás mond: 

Korinthusbeliekhez írt II. levél 1,1-7
„Pál, Jézus Krisztus apostola az Isten akaratjából, és Timótheus az atyafi, az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, mindama szentekkel egybe, a kik egész Akhájában vannak: Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene; A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket. Mert a mint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által. De akár nyomorgattatunk, a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az, mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, a melyeket mi is szenvedünk; akár megvígasztaltatunk a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az. És a mi reménységünk erős felőletek. Tudván, hogy a miképen társaink vagytok a szenvedésben, azonképen a vígasztalásban is.”
 

Mert ha értenék, akkor lenne aki szólna az elesetthez: igen! Én is voltam már így. Éreztem a fájdalmat a bűn miatt, tudtam, hogy aljas bűnt követtem el. De az Isten látta a fájdalmam és felemelt engem, téged is felemel! Jó a fájdalom és a bűnbánat, mert ezek nélkül nincs bűnbocsánat! Állj fel, fordulj Istenhez, mert meg van írva: 

Mikeás könyve 7,18-20
„Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban! Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket! Hűséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, a mint megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben.”
 

De ezzel ne élj vissza!!! 

Ésaiás próféta könyve 1,1-20
„Ésaiásnak, Ámós fiának látása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felől, Uzziásnak, Jóthámnak, Akháznak és Ezékiásnak, a Júda királyainak napjaiban. Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és ők elpártolának tőlem. Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá! Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! elhagyták az Urat, megútálták az Izráel Szentjét, és elfordultak tőle. Miért ostorozzalak tovább, holott a bűnt növelitek? Minden fej beteg, és minden szív erőtelen. Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, a melyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak. Országtok pusztaság, városaitokat tűz perzselé föl, földeteket szemetek láttára idegenek emésztik, és pusztaság az, mint a hol idegenek dúltak; És úgy maradt a Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint kaliba az ugorkaföldön, mint megostromlott város. Ha a seregeknek Ura valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók. Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe! Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm; Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok? Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek. Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek. Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni; Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét. No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú. Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek; És ha vonakodtok, sőt pártot üttök, fegyver emészt meg; mert az Úr szája szólt!”
 

Tehát látjuk, hogy igenis az Isten különbséget tesz hívő és hívő között, igaz és testi között. Kit kövessünk, hiszen vannak, akik az Istenfélelem nélküli életet hirdetik szabadság alatt. Természetes hogy ezek is Jézusban dicsekednek, hisz a „szabadságra” hivatkoznak. Jézus nevének jelentése: szabadító. Csakhogy Jézus nem Istentől tesz szabaddá, hanem e világtól, és e világ fejedelmétől, a testi rabszolgaságtól! Akik a szabadosságot hirdetik, azok is megvallják Uruknak Jézust, ugyan azt az Istent mondják Teremtőjüknek, de a cselekedeteik tagadják a szentséget. Róluk és miattuk ír Aszáf: 

Zsoltárok könyve 73,1-28
„Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek. De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak. Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét. Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó. A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak. Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket. A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak. Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással. Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet. Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek; És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem? Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek! Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet; Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel! Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el. Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben. Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát. Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket. Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől. Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket. Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim: Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad. De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet. Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem. Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké! Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled. De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.”
 

Végezetül a Prédikátor sorait olvassuk el: 

Prédikátor könyve 12,1-16
„Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von! Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság. És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket! A míg a nap meg nem setétedik, a világossággal, a holddal és csillagokkal egybe; és a sűrű felhők ismét visszatérnek az eső után. Az időben, mikor megremegnek a háznak őrizői, és megrogynak az erős férfiak, és megállanak az őrlő leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézők. És az ajtók kivül bezáratnak, a mikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madár szóra, és halkabbakká lesznek minden éneklő leányok. Minden halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utczán körül járnak a sírók. Minekelőtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palaczkocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba, És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt. Felette nagy hiábavalóságok, azt mondja a prédikátor, mindezek hiábavalóságok! És azonfelül, hogy a prédikátor bölcs volt, még a népet is tudományra tanította, és fontolgatott, és tudakozott, és írt sok bölcs mondást. És igyekezett a prédikátor megtudni sok kivánságos beszédeket, igaz írást és igaz beszédeket. A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól adattak. Mindezekből, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek. A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga! Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.”
 

Jézus a Megváltónk, az Isten követésére inspirál mindenkit! De az Isten követése csakis az Isten által meghatározott módon lehetséges! Ennek elfogadása az Isten tisztelése!