Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Elhívottak és választottak

Az ige beszél elhívottakról és választottakról, a kettő nem ugyanaz, hanem az egyik a másik következménye lehet. Mert akik elhívottak, még nem feltétlen reagálnak az elhívásra, akik viszont az elhívásra igen-el válaszolnak, azokból lesznek Isten követői, majd akik az ige szerint követik Istent, azokból lesznek a kiválasztottak. De itt sem ér véget a sor. Nyissuk meg a következő igével:

Máté evangéliuma 22,1-14
„És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt szerze. És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni. Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre. De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe; A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket. Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté. Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók. Menjetek azért a keresztútakra, és akiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe. És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind akiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel. Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, akinek nem vala menyegzői ruhája. És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.”

Ahogyan olvastuk, volt olyan, akinek nem volt menyegzői ruhája! Mit jelent ez? Majd ezt egy kicsit később megválaszoljuk. Először arra legyünk figyelmesek, hogy hányan vannak az elhívottak.

„Menjetek azért a keresztútakra, és akiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe. És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind akiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt.

Vagyis mindenkit elhívott! De a következő ige is erről tesz bizonyságot:

Apostolok Csel. 17,30
„E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:

Ha tehát mindenkit elhívott az Úr, azt jelenti, hogy mindenkinek lehetősége van a megtérésre. Csakhogy akiket elhívott, azoknak még dönteniük kell, sőt, a döntés után alárendelődni. Dönteni abban, hogy követik-e Istent, alárendelődni pedig abban, hogy többé nem önmagukért élnek, hanem Istenért.

2Korintusi levél 5,15
„Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, aki érettök meghalt és feltámasztatott.

Itt buknak el sokan, hiszen bár sokan igen-el reagálnak a hívásra, de csak kevesen rendelődnek alá Istennek. De akik alárendelődnek, vagyis Isten akarata/törvénye szerint élik életüket, azokból lesznek a választottak!

A kiválasztás felületes értelmezésével egy olyan következtetést vonhatunk le, hogy ha Isten választ, akkor ezek szerint valakit eleve kiválasztásra, másokat pedig kárhozatra teremtett. De mi nem hiszünk az Istentelen predesztináció tanában. Amiről szó van az Isten szerinti kiválasztásában az, hogy az elhívottakból, Isten követőivé lesznek, majd azokból lesznek Isten szolgájává. Az Isten szolgái azok, akik Isten akarata szerint élik az életüket, vagyis: szentekké lesznek. A szent szó jelentése az, hogy elválasztott. Elválasztott e világi értékektől, tanításoktól, de legfőbbképpen cselekedeteitől. Az elválasztásra (megszentelésére) pedig Isten beszéde, Isten akarata, vagy más néven Isten törvénye adatott.

János evangéliuma 17,17
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.

Az Isten igéje az, amitől szentek lehetünk. Ha megtartjuk, akkor válunk külön e világtól!

Ígértem egy visszatérést a nyitó igénkben olvasható emberről, akinek nem volt menyegzői ruhája. Hogy a ruha mit jelöl, azt egyértelműen megválaszolja az ige:

Jelenések könyve 19,7-9
„Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát, És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei. Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát, És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei.”

A fehér ruha nem a kegyelem elfogadásával adatik (nem mintha el lehetne fogadni a kegyelmet, hanem Isten fogadja el a bocsánatkérésünket), hanem a jó cselekedeteink bizonyságaként.

Jelenések könyve 3,1-5
„A Sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, akinél van az isteni hét lélek és a hét csillag: Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy. Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, akik haló félben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek. Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád. De van Sárdisban egy kevés neved, azoké akik nem fertőztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra. Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.”

Tehát az öltöztetik fel fehér ruhába, aki győz, nem aki „elfogadta Isten kegyelmét” – ami egyébként csak a legelső lépés! Előzőleg már megláthattuk az igéből, hogy a ruha a szentek igazságos cselekedeteit jelöli. Mikképpen lehet összeegyeztetni a győzelmet az igazságos cselekedettel? János megmondja:

1János levele 5,4
„Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.

A valódi hitről pedig nem kevésszer beszéltünk már, az Emunah jelentéséről vagy Jakab egyértelmű kijelentéséről, miszerint a hit akkor igazi hit, ha jó cselekedetek is társulnak hozzá. Ez a hit az, amivel győzedelmeskedhetünk, már aki komolyan veszi Istent és a Tőle jövő elhívását.

A kiválasztásban nagyszerű képet adott Jézus a tanítványok elhívásában is. Elhívta őket - de mire hívta el őket? – a követésére. Jézusról pedig tudjuk, hogy Ő a testté lett ige (Jn. 1,14), vagyis az ige követésére lettek elhívva. Az elhívásra igen-el feleltek, és így váltak Jézus követőivé, majd később kiválasztottak lettek (mikor Jézus a tanítványok közül kiválasztotta a 12 tanítványt – Lk. 6,13). Júdás is igen-el felelt Jézus hívására, kiválasztott lett, követte Jézust évekig, de nem lépett tovább a tanítványságból az apostolságba, mert nem szentelődött meg az ige által. Nem vált ki a világ kívánságaiból az Isten szolgálatára. A kiválasztás nem a végállomást jelöli, bár benne foglaltatik, hogy az elhívásra igen-el feleltek és Isten követőivé lettek. De az ige tanítása szerint szükséges az állhatatosság, vagyis mindvégig kitartani. Megtartani a hitet, megmaradni Isten mellett, csak ezek nyernek üdvösséget. Pál bizonyságtétele:

2Timóteus 4,7-8
„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését.”

Olvassuk el Isten felhívását:

Ezékiel könyve 18,24
„És ha az igaz elhajol az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, minden útálatosság szerint, melyeket a hitetlen cselekedett, cselekeszik, nemde éljen-é? Semmi igazságairól, amelyeket cselekedett, emlékezés nem lészen: gonoszságáért, melyet cselekedett, és az ő vétkéért, melylyel vétkezett, ezekért meg kell halnia.”

Vagy például Jézus beszéde:

Máté evangéliuma 24,12-13
„És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.”

Ez a valóság azoknak, akik hívőkké lettek. Nem egyszeri döntésen alapul az üdvösségünk, hanem az állhatatosságunkon. Értékeljük Isten kegyelmét? Szeretjük annyira Istent, hogy megcselekedjük akaratát? Úgy élünk, amire elhívást kaptunk? Isten nem elégszik meg akármivel, tudtunkra adta, hogy mit vár tőlünk, aki nem tudakozódik utána, aki nem cselekszik az szerint, az nem veszi komolyan Istent, és Isten sem fogja komolyan venni az ilyen embert.

János evangéliuma 15,16
„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.”

Kiválasztott minket, hogy jó gyümölcsöt teremjünk Isten dicsőségére, ha ezek a jó gyümölcsök nincsenek meg, akkor haszontalanok vagyunk és az ige bizonysága szerint elkárhozottak: 

Máté evangéliuma 3,10
„A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.

Jézus vincellér példázatában is ugyanez az üzenet:

Lukács evangéliuma 13,6-9
„És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.

Ne csaljuk meg önmagunkat, ne áltassuk önmagunkat, vegyük komolyan Istent.