Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Halld Izrael

Máté evangéliuma 24,1-27
„És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik. Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének? És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég. Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg): Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen; És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon: Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok. Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is. Ímé eleve megmondottam néktek. Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek. Mert a miképen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.”
 

Áldott testvérek. Az Úr már eleve jelzi számunkra, hogy sok hamis próféta, és sok hamis Krisztus (Messiás) jön, akik megtévesztik, elhitetik a hívőket olyannyira, hogy azok, akik valóban a Messiást követik, gyűlöletesek lesznek, a megtévesztettek, félre vezetettek előtt. Tehát egy oly időről prófétál, ahol a megtévesztés szinte tökéletes. Egy oly időt, ahol a rossz a jó, és a jó a rossz, egy oly időt, ahol nem az igazság a fontos, hanem a jelek és a csodák. Egy oly időt, ahol létszükséglet a választáshoz való „ismeret”, mert azon áll vagy bukik minden, hogy az ember választást tudjon tenni igaz és hamis között. Egy oly időt, mint ez a mai. Az hogy valaki különbséget tudjon tenni igaz és hamis között a Szentírásban foglaltak szerint, egy bizonyos kritériumhoz van kötve. 

Malakiás könyve 3,13-18
„Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened? Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt? Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kisértik az Istent! Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét. És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és az között, a ki nem szolgálja őt.
 

Tehát a tisztán látás kritériuma, hogy az ember „megtérésre jusson. Bár minden, magát hívőnek valló, azt is vallja, hogy a hitre jutása óta, természetesen meg is tért. Ám valójában az igaz megtérésnek látható, érezhető jelei is vannak. Különbség van hitre jutás és megtérés között. Ha valaki hitre jut, az még csak azt jelenti, hogy elhiszi, hogy létezik Isten, mint valami legfelsőbb hatalom, aki teremtette az egész világot. Ez valójában kevesebb, mint a démonok és a letaszítottak által felmutatott hit. Meg van írva: 

Jakab levele 2,19
„Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.”
 

Mégpedig azért van ez, mert a démonok és a letaszítottak, engedelmeskednek is az Isten akaratának! Nézzétek csak meg a szinoptikusokban, vagy az Apcsel-ben: amikor Jézus, vagy akár valamely küldötte felszólították őket, megtették azt, amiről a felszólítás szólt. Ha az kellett megnevezték magukat, ha az kellett, távoztak. Vagy a Tanach írásai szerint, amikor az kellett, akkor népeket semmisítettek meg, országokat töröltek el, királyokat vittek hazugságba, sőt egy esetről bizonyosan tudunk, hogy Pál és a tanács által megítélt illetőt is „kezelésbe vették”… 

Korinthusbeliekhez írt I. levél 5,1-5
„Általában hallatszik köztetek paráznaság, még olyan paráznaság is, a milyen a pogányok között sem említtetik, hogy valaki atyjának feleségét elvegye. És ti fel vagytok fuvalkodva, és nem keseredtetek meg inkább, hogy kivettetnék közületek, a ki ezt a dolgot cselekedte. Mert én távol lévén ugyan testben, de jelen lévén lélekben, már elvégeztem, mintha jelen volnék, hogy azt, a ki ekként ezt cselekedte, Ti és az én lelkem a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyűlvén, a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával átadjuk az ilyent a Sátánnak a testnek veszedelmére, hogy a lélek megtartassék az Úr Jézusnak ama napján.”
 

Tehát ezekben azt láthatjuk meg, hogy a másik oldal képviselőinek az Istenben való hite, tovább mutat az engedelmesség által, mint azoké, akik csupán „elhiszik”, hogy van Isten, de valójában továbbra is csak a maguk akaratát és testi kívánságaikat szolgálják. Tehát különbség van hitre jutás, és megtérés között. A megtérés az más. A megtérés egyben egy új élet, és az új élethez új alapokat és célokat is ad. A megtérésről, talán legszemléletesebben és érthetőbben János ír: 

János evangéliuma 1,1-13
„Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.”
 

Tehát azt mondja, hogy az Isten igéjének befogadása a megtérés, és egyben ez az újjászületés is! És egyben azt is láthatjuk, hogy ezennel visszakanyarodtunk a ma esti kezdő igénk okozta dilemmához, azaz: hogyan, vagy miről ismerjük meg a Messiást? Általánosságban hallható az az állítás, hogy majd amikor elé állunk, azonnal és kétség kívül felismerjük. De miről, hogyan? Szóval az van testvérek, hogy a Szentírás elénk tár oly eseteket, amikor nálunk különbek sem ismerték fel Őt. Szakállának hosszáról? Bajszának formájáról? Pajeszának hosszáról? Ruhájáról? Arcról? Esetleg testi megjelenésének összhatásáról? Csak (mindig az a fránya csak) nem stimmel, mert meg van írva: 

2Korinthusi levél 5,16
„Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük.”
 

Márpedig valahogy fel kell ismernünk Őt, mert ha nem, vagy csupán felszínesen ismerjük, akkor a Máté 24. fejezete szerint félre vezethetőek, megtéveszthetőek vagyunk, tehát meg is leszünk tévesztve. Jézus szavai szerint azokban az időkben (most), akkora lesz a megtévesztés ereje (van), hogy a választottak közül is sokan elvétik az irányt. 

Máté evangéliuma 24,23-26
„Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is. Ímé eleve megmondottam néktek. Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek.”
 

Tehát úgy a Máté 24. fejezete, mint a János 1. fejezete elénk tárja azt a tünetet, hogy az emberek követik a hamisat, míg az igaz Messiást elvetik és nem követik, mert nem ismerik meg Őt. Igaz, hogy a „tudatlanság idejét elnézi az Isten”, és erre szokás hivatkozni hívőéknél általában, főleg akkor, amikor kiderülnek oly turpisságok, amikről mindent elkövetett az illető, hogy rejtve maradjanak. Csak (már megint csak) ennek az igének van folytatása, mégpedig mondatbeli folytatása is: 

Apostolok csel. 17,30
„E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:”
 

Stimm! Megint a megtérés fontossága. Szóval, míg egyszer a megtérés, az ismeret, és a különbség felismerésének alapfeltétele: 

Malakiás könyve 3,13-18
„Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened? Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt? Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kisértik az Istent! Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét. És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.”
 

Másszor az ismeret az a kritérium, ami által megmaradhatunk az igazság követésében!  János 1-ben azt látjuk, hogy az Isten igéjének a befogadása a kulcs! Tudjuk az Isten igéje maga Jézus! Ám ennek van egy oly szabálya is, hogy ha valaki az Isten igéje által jutott hitre és megtérésre is egyben, az miért tér vissza az emberi testi maszlagokhoz, tanításához, a tévelygés hazugságaihoz? Hiszen meg is kell mindabban maradni, amit az Isten az ige által elplántált bennünk! Meg van írva: 

Galátzia levél 4,9
„Most azonban, hogy megismertétek az Istent, sőt hogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erőtelen és gyarló elemekhez, a melyeknek megint újból szolgálni akartok?”
 

Tehát nem jó út az, hogy a megtérés után, ismét az emberi ötletek, vélemények kerülnek a frissen megtértek figyelmének a központjába. Megtérésedet követően térj be a gyülekezetbe, kövesd a gyülekezeti szabályokat, táplálkozz az Isten igéje helyett (!) az elöljáróid tévelygésével. Tehát minden mást kövess, csak ne az Isten igéjét. Nem baj az, hogy a gyülekezeti dolgok a szemeid láttára fordulnak egyenesen az Isten igazsága ellen, mert a gyülekezeti vezetőid majd elmagyarázzák neked sorjában, miért ne az Isten igéjére figyelj, miért ne úgy értsd az Isten szavát, ahogy írva van. Ha van az igazság ismerete, akkor nincs tévelygés! Ha nincs ismeret, akkor van nagy baj! 

Máté evangéliuma 7,21-23
„Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.”
 

Az „ismeret” szó nem azt jelenti, hogy valamiről, vagy valakiről tudunk valamit. Az „ismeret” szó jelentése egyé válás, egyesülés! Erre egy példa és egy ellenpélda. Példa: 

Mózes I. könyve 4,1
„Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.”
 

Ellenpélda: 

Máté evangéliuma 1,22-25
„Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott volt a próféta által, a ki így szól: Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten. József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, a mint az Úr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé. És nem ismeré őt, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak.”
 

Azt állítom tehát, hogy ha nincs az igazságnak ismerete, akkor az Isten ígéretei sem teljesednek be a hívőn? Nem! Igen is beteljesednek az ígéretek azon is, aki nem ismeri az igazságot. Csak éppen az Istennek, az ítéletének, büntetésének az ígéretei! 

Zsidókhoz írt levél 3,7-11
„Annakokáért a mint a Szent Lélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok, Meg ne keményítsétek a ti szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés ama napján a pusztában, A hol a ti atyáitok próbára tevéssel megkísértének engem és látták az én cselekedeteimet negyven esztendeig. Azért megharagudtam arra a nemzetségre és mondám: mindig tévelyegnek szivökben; ők pedig nem ismerték meg az én utaimat. Úgy hogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak bemenni az én nyugodalmamba.”
 

Tudjuk tehát, hogy az Isten igéje Jézus, az út az élet és az igazság. Csak az követheti Őt, aki ismeri is. Meg van írva: 

János evangéliuma 10,1-4
„Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló. A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket. És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.”
 

Nos hogy ezeket megvizsgáltuk, marad a kérdés: miről ismerjük meg a Megváltót? Bizonyosan emlékeztek, többször is mondtam már, Jézust nem elfogadás által kell követni, hanem felismerés által! Aki csupán elfogadja, hogy Jézus az akinek állítja magát, abban nincs felelősség vállalás. Jézus tana erről: 

Máté evangéliuma 16,13-16
„Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül. Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.” 

Aki nem „ismeri” a zsidó értékrendet, az nem biztos, hogy érti mit vállalt magára Péter, vagy hogy mit is tett a vak. 

Márk evangéliuma 10,46-52
„És Jerikóba érkezének: és mikor ő és az ő tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván. És a mikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! És sokan feddik vala őt, hogy hallgasson; de ő annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elő. És előhívják vala a vakot, mondván néki: Bízzál; kelj föl, hív tégedet. Az pedig felső ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne. És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak. Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton.”
 

Vagy hogy mit vállalt az az apa, akinek a fiát, a „süket-néma démon” szállta meg? 

Máté evangéliuma 17,14-16
„És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén ő előtte, És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe. És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani.”
 

Kezdjük ezzel mindjárt. Tehát egy apa, aki letérdel Jézus előtt.               

„És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén ő előtte...” 

Annak ellenére is (és most figyelem!), tántoríthatatlan maradt a hitében, hogy a tanítványok kudarcot vallottak. 

„És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani” 

Ez nagy baj volt a tanítványok számára ebben az esetben. Hiszen az a szó, hogy „tanítvány”, azt jelenti, hogy egy oly személy, akinek jellem vonásaiból, tulajdonságaiból felismerhető a Mestere! Amikor egy tanítvány kudarcot vall, azzal a mesterét is megkérdőjelezi. Ezért lett oly indulatos Jézus a tanítványai felé. 

„Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nékem.” 

Ezzel az apa tehát, az „ismeretén” felül, a benne való „hitének”, állhatatosságát” is bizonyította! Majd egy harmadik, mások szemében „hajmeresztő” dolgot is tett: A süket-néma démon kiűzését kérte Jézustól. Ennek megtétele, Messiási prófécia. 

Ez az apa, felelősséggel vállalta a hitbéli meggyőződését, ami ékes bizonysága annak, hogy a hite ismereten alapul! És erről az ismeretről és erről a hitről tettek bizonyságot a szavaikkal, cselekedeteikkel mind Péter, mind a vak, hiszen oly dolgokat tettek és mondtak tanúk előtt, amiket kizárólag Istennek címezhet az ember! Ámde hogy Péter ne hagyjon kétségek közt minket, le is van írva: 

János evangéliuma 6,63-69
„A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet. De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt. És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki. Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele. Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni? Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.”
 

Tehát itt is van a kérdésünkre a válasz, nevezetesen miből, hogyan ismerhetjük meg Jézust? 

János evangéliuma 6,63
„A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet.
 

Tehát arra a következtetésre juthatunk, hogy Jézusban az Atyát és az Atya beszédét, igéjét, kijelentett igazságát felismerve jutottak ezek igaz hitre, megtérésre! De nem volt ez eddig is előttünk? Hiszen olvastuk is: 

Máté evangéliuma 7,28-29
„És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán: Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.”
 

Vagy: 

János evangéliuma 14,1-7
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt.”
 

Mindezek alapján tehát azt állítom, hogy Jézus nem egy új vallást alapítani jött, hogy Jézus nem törölte el az Isten rendeléseit, sőt pontosan az Ézsaiás 42. fejezetének értelmében, a törvény igaz betöltését tanította, és váltságával annak részünkről történő igaz betöltését tette számunkra elérhetővé. 

Ézsaiás könyve 42,1-8
„Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak: Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.”
 

Tehát azt állítom, hogy Jézust, az Isten igéje által ismerhetjük fel, tehát az a személy, aki maga a megtestesült Ige! Aki nem tesz hozzá az igéhez, és nem is vesz el belőle semmit! Aki nem írja felül az Isten rendeléseit, hanem tökéletesen betölti azokat, és azok is, akikben Ő él! Hogy ez az állításom alaptalan, vak következtetés volna, amit semmi nem támaszt alá? Nos, nem alaptalan! 

János evangéliuma 17,1-26
„Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged; A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust. Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt. És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele előtt. Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották. Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál: Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem. Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid. És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök. És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön. Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban. Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem; Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem. És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk: Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél. Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt. Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem; És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szerettél, és én is ő bennök legyek.”
 

Ez ugye a Melki Cedek, azaz az Igazság Királya szerinti főpap, értünk való imája! Nézzük csak: 

„Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották. Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál: Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.” 

Meg van írva: 

János evangéliuma 6,44-45
„Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.”
 

Azokhoz jött tehát Jézus, akik igazán tudják értékelni az Isten szavát, abban elkötelezik magukat, és pontosan az Isten szava által ismerik fel a megígért Messiást. A Messiásban megismerik az Atyát, és azért követik Jézust! Mert róla tudják, hogy kétség kívül az Atyához vezet! Azaz: Jézusban az Atyát ismerik fel!

Ja, hogy ez köztudott dolog? Akkor miért vallják oly sokan, hogy az, amit Isten mondott, már nem érvényes? Miért mondják azt, hogy az Isten szavának követése nélkül van az üdvösség, és az, aki az Isten szavát követi, vagy követni akarja, az elkárhozik, mert az megtagadja Jézust? Na, ekkora őrjöngést... Azt is mondja a főpap az imájában, illetve pontosan azt kéri számunkra az Istentől: 

„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.” 

Azaz: Atyám add, hogy ezek, életük minden napján, a Te igéd szerint járjanak! Én velük maradok, hogy ők mindenkor velem legyenek, és mindenkor a Te igéd vezetésében maradjanak! Tehát így ismerjük fel a Fiúban az Atyát, és az Atyában a Fiút! Ez által van az ismeret, és ez az az ismeret, ami mindenkor, minden történés ellenére megtart tévedhetetlenül az igazság követésében. Tehát nem új szabályok, nem új rendelések, nem új tan. Hanem az eredeti, amit az Isten eleve tanított! Szokás az, hogy az igehirdetés végén visszatérünk a kezdeti igéhez. Hogy is volt? 

Máté evangéliuma 24,1-14
„És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik. Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének? És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.”
 

Ugye a 9-es, 10-es ige: 

„Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.” 

Ez már az Antikrisztus felemelkedésének vonzata, ami szintén egy próféciának a beteljesedése: 

Mikeás könyve 7,1-8
„Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mező, mint a megszedett szőlő: egy enni való gerezd sem maradott; pedig zsengére vágyott a lelkem! Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát. Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a biró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt. A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk. Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját. Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége. De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem! Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!”
 

Nem a világiak okozzák az igaz hívők problémáit, hanem azok a hívő testvérek, akik valójában soha nem ismerték meg az igazságot! Az a szó, hogy „Antikrisztus”, jelentése: Isten igazságának ellene mondó! Isten szava az igazság! Ami annak ellene mond, az a hazugság! Amikor valaki nem ismeri az igazságot, az a hazugságot követi. A 12-es vers értelmében pedig, a hazugság követésre az ellenoldal, a hívők elnyerésért felhasználhat akár tévtant, de akár nehézségeket, problémákat, szenvedéseket is. 

Ézsaiás könyve 28,9-20
„Kit tanít tudományra? A tanítást kivel érteti meg? A tejtől elszakasztottakkal-é és a csecstől elválasztottakkal-é? Mivel parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi. Ezért dadogó ajakkal és idegen nyelven fog szólni e néphez, Ő, a ki ezt mondá nékik: Ez a nyugalom, hogy nyugtassátok meg a megfáradottat, és ez a pihenés! És nem akarták hallani! És lőn nékik az Úr beszéde parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi; hogy járjanak és hátra essenek és összetöressenek és tőrbe jussanak és megfogassanak! Ezért halljátok az Úrnak beszédét, csúfoló férfiak, a kik uralkodtok e népen, a mely Jeruzsálemben lakik. Mert így szóltok: Frigyet kötöttünk a halállal, a sírral meg szövetséget csináltunk; az ostorozó áradat ha jő, nem ér el minket; mert a hazugságot választók oltalmunkul, és csalásba rejtezénk el! Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, a ki benne hisz, az nem fut! És a jogosságot mérőkötéllé tevém, és az igazságot színlelővé, és jég söpri el a hazugság oltalmát, és vizek ragadják el a rejteket. És eltöröltetik a halállal való frigyetek, és a sírral való szövetségtek meg nem áll; az ostorozó áradat ha eljő, eltapod titeket, S a hányszor eljő, elragad titeket; mert minden reggel eljő, nappal és éjszaka; borzalom megértetni e tanítást; Mert rövid lesz az ágy, hogy benne kinyujtózhassék, és a takaró szűk lesz az elrejtőzéskor.”
 

Szóval vannak eszközök arra, hogy így vagy úgy, de a hívők, akik jól indultak, ismét a hazugság és a megtévesztés rabszolgájává legyenek. De aki kitart az Isten igéjének vezetése és annak követése mellett, tehát azok, akik elkötelezettek az igazságban, azok maradnak meg. Majd így folytatódik a Máté 24. fejezete: 

Máté evangéliuma 24,14
„És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.”
 

Egyesek számára nem evangélium, azaz nem örömhír az, hogy az Isten igazsága örök. De az már igen, hogy Jézus által már lehetséges az igazság tévedhetetlen követése! Tehát nincs is más hátra, mint előre, hirdessük testvérek, hogy az Atya és a Fiú, vagyis a Teremtő és az Ő Igéje egy!