Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Önvizsgálat

A mai anyag nem éppen a vigasztalásról vagy az áldásokról fog szólni, sokkalta inkább arról, hogy mit tegyünk. Hogy mit tegyünk? Vizsgáljuk meg önmagunkat, de ne csak felületesen, hanem a legmélyebb gyökerekig menjünk le, és lássuk meg, hogy vajon jó földben van-e? Helyezzük magunk elé az alapokat, amelyek által hívőknek neveztetünk. Ismerjük a hitünk alapjait, vagy egyáltalán értjük? Először az alapokkal kell tisztában lennünk, nem pedig a Jézus eljövetelének a pontos idején vagy a hét mennydörgés jelentésén gondolkozni. Elsőként például jöjjön az a kérdés, hogy:

Mitől vagyunk mi hívők?

Talán mert azt mondjuk magunkról? Attól még nem leszünk hívők:

János evangéliuma 15,16
Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.”

Isten választ és nem mi! Nem az eleve elrendelésre gondolok, hanem arra, hogy Isten mindenkit hív a megtérésre (Ap. Csel. 17,30), de ezekből azokat választja ki Isten, akik komolyan veszik a Tőle kapott elhívást és a szerint cselekednek. Mert az az Isten követője és az nyeri el Isten országát, aki felöl így rendelkezett az Úr. Nem pedig az az Isten követője, aki annak mondja magát (2Kor. 10,18)! Isten országába pedig csak az kap bebocsátást, akiről ekképpen döntött az Úr. És mi alapján dönt úgy az Úr, hogy ki kap bebocsátást az Isten országába és ki megy a kárhozatra? A cselekedeteink alapján (Mt. 25. fejezet)!

Kit követünk?

Persze nem igazán van olyan hívő, aki mást mondana válaszul, mint hogy: Jézust! Csak a valóság az, hogy legalább a kereszténység fele nem is gondolkozik el azon, hogy ki Jézus, a másik feléből pedig csak kevesen értik meg és fogadják el, hogy Ő Istennek az igéje (Jn. 1,14 – 1Jn. 1,1 – Jel. 19,13)! Nem egy nevet kell követnünk, hanem Jézus személyét! Jézus személyéről pedig ekképpen nyilatkoztak azok, akik látták és hallották Őt:

Máté evangéliuma 16,13-14
„Mikor pedig Jézus Cézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.

Mi a közös Keresztelő Jánosban, Illésben és Jeremiásban? Pontosan az, amit hirdettek! Mégpedig: ha engedelmeskedtek éltek, ha pedig nem, akkor meghaltok! Tessék utánajárni, ha nem hiszitek. De nem ezt látjuk az evangéliumokban és az apostolok bizonyságaiban? Jézus mindenkor a törvény cselekvésére hívta fel a figyelmet, és kerekperec megmondta, hogy ha ez elmarad, akkor a következménye halál!

Jézus felhívása a törvény cselekvésére:

Máté evangéliuma 23,1-3
„Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak, Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annakokáért amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.”

Továbbá:

Márk evangéliuma 10,17-19
„És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte, kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat.

Mi volt az ifjú kérdése?

„…mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?”

Mi volt erre Jézus felelete? Fogadd el a kegyelmem? Nem, mást válaszolt neki:

„A parancsolatokat tudod:”

Most olvassuk el Jézus beszédeiből néhányat, amelyben kárhozatot ígért azoknak, akik engedetlenek:

János evangéliuma 12,48-50
Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”

Továbbá:

Máté evangéliuma 7,21
„Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.

Ez a mai kornak is az üzenete: vagy követed Isten szavát és élsz, vagy pedig engedetlen vagy és meghalsz! Akkor követjük Jézust, azaz Isten igéjét, vagy inkább egy nevet, ami mögött sokféle elgondolás áll?

Mi volt Jézus küldetése, hogyan szerzett váltságot értünk?

Itt egy újabb kérdés, ami az alaphoz tartozik, mégsem értik a legtöbben. Általában annyival lerendezik, hogy: „azért halt meg, hogy én üdvözülhessek!” Ha csak egy sima feltétel nélküli áldozatról lenne szó, akkor igen, az egész világ üdvözülne Jézus áldozata által. Szokták hozni a János 3,16-ot:

János evangéliuma 3,16
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Csakhogy ez is egy feltételhez kötött ígéretet hordoz, mégpedig azt, hogy: „valaki hiszen ő benne…” Tehát a hit a feltétele! A hitről pedig szájbarágósan Jakabtól olvashatunk (mégsem értik sokan), hogy a valódi hit cselekszi Isten akaratát (Jakab 2,14-26).

Nem mindenki üdvözül, sőt, Jézus megmondta, hogy csak nagyon kevesen:

Máté evangéliuma 7,13-14
„Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.

Tehát nem mindenki üdvözül, így nem kell sokat gondolkoznunk ahhoz, hogy megértsük: az üdvösség feltételhez kötött! A továbbiakban itt csúsznak el sokan, mert a feltételt ki ide, ki oda helyezi. Más és más határt húznak, ami alatt valaki elkárhozik, vagy ami felett valaki üdvösségre jut. Amúgy a határt igyekeznek minél lejjebb tenni, hogy minél többet átférjenek, csakhogy nem ember és az ő elgondolása határozza meg a valós határt, hanem az Isten igéje. Ha pedig a valós határra kíváncsiak vagyunk, akkor érdemes tudakozódni utána az igeolvasás által. De vissza a kérdéshez: „mi volt Jézus küldetése, hogyan szerzett váltságot értünk?” Amint már előzőleg tárgyaltuk, nem egy nevet kell követnünk, hanem Jézus személyét. Az, hogy „Jézus”, nem igazán mond sokat, valódi neve ugyanis Jeshua, aminek a jelentése: Szabadító! De használjuk a magyar nyelvben azt a szót is, hogy: Megváltó. Akkor már csak azt kellene kitalálnunk, hogy mitől szabadít meg, mitől vált meg minket!?

János evangéliuma 8,34-36
„Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.

Mitől leszünk szabadok? A bűntől! Láthatjuk tehát, hogy a Messiás, vagyis a Szabadító nem úgy szabadít meg minket, hogy a bűneink ellenére üdvözít minket, hanem magától a bűntől szabadít meg minket, hogy Isten előtt bűntől mentesen, azaz tisztán állhassunk meg. Így elmondhatjuk, hogy Ő a Szabadítónk?

Továbbá hogyan szerzett váltságot miértünk? Úgy, hogy egy törvényszerűséget megváltoztatott! Olyan ez, mint például a gravitáció, ha elejtünk valamit, akkor az leesik. Hasonló ilyen törvény az, hogy minden ember bűnbe születik, mert Ádám bukása miatt minden ember örökölte a bűnt (engedetlenséget).

Ám Jézus nem férfitól született, hanem Istentől, de ugyanolyan emberi testet öltött magára, mint bármelyik más embernek a teste. Mégsem követett el egyetlen bűnt sem! És itt jön egy hatalmas félreértés a kereszténység tanaiban, ugyanis Jézus bűntelenségét azzal párosítják, hogy akkor elég hely van az Ő testén, hogy mindenféle mocskos és aljas bűn ráférjen. De rossz a gondolatmenet!

Mikor elbukott az első emberpár, a Sátánnak hatalma lett minden ember teste fölött. Ugye az volt az első bűn, hogy Isten parancsa ellenére ettek a tiltott gyümölcsből. Ezt a bűnt nevezzük engedetlenségnek. Ezért is haltak meg, mert az engedetlenség által bejött a halál az életükbe.

Római levél 5,19
„Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.”

Isten a gonoszokra nem mondja azt, hogy igazak, az igazakra mondja azt, mivel igazul cselekednek. Tehát újra: a bűnbeesésük által a Sátánnak hatalma lett minden ember teste felett. Jézus viszont egyetlen bűnt sem követett el, ezért nem formálhatott rá jogot a Sátán, mint ahogyan Jézus is megmondta:

János evangéliuma 14,30
„Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije;

Most jön a csattanó, figyelem! Jézus bűntelen volt és nem volt a Sátánnak semmi hatalma rajta, mégis a Sátán Júdáson keresztül a halálát okozta! Hogy miért csattanó ez? 

1Korintusi levél 2,6-8
„Bölcseséget pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcseségét; Hanem Istennek titkon való bölcseségét szóljuk, azt az elrejtettet, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre; Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát:

Mi ez a bölcsesség, amelyet e világ fejedelmei (azaz Sátán és az ő cinkosai) nem ismertek? Az, hogy pont Jézus halálra adásával megtörték a saját hatalmukat. Mivel Jézus bűntelenül halt meg, ezért megtörte a Sátán hatalmát felettünk, és bennünk lakozva szabaddá tesz minket minden bűntől! Engedjetek meg egy nem is annyira kitérőnek mondható gondolatot. Így olvastuk:

„Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát:”

Mi lett volna, ha nem feszítik meg a dicsőség Urát, vagyis Jézust? Nem halt volna meg testvérek, a mai napig emberi testben élne! Csak így nem szerzett volna váltságot miértünk. Miért mondom azt, hogy még mindig emberi testben élne? Rakjuk össze testvérek. Ugye kezdetben Ádám és Éva örökéletre lettek teremtve, hiszen ehettek az élet fájáról, ezért is lettek kizavarva a bűnbeesés után az Édenből, nehogy egyenek továbbra is róla és örökké éljenek (1Mózes 3,22). Mikor jött be a halál az életükbe? Mikor ettek a tiltott gyümölcsből, azaz engedetlenek lettek Isten szava iránt. Ha nem hágják át Isten rendeletét, a mai napig élnének. Értsük meg, hogy hasonlóképpen Jézus is az engedelmessége által örökké élt volna köztünk, mivel egyszer sem hágta át Isten parancsolatát. De menjünk tovább és értsük meg, hogy Isten miért ígért hosszú életet ebben a parancsolatban:

5Mózes 5,16
„Tiszteld atyádat és anyádat, amint megparancsolta néked az Úr, a te Istened; hogy hosszú ideig élj, és hogy jól legyen dolgod azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád te néked.”

A szülők tisztelése az hosszú élet titka? Ha esetleg nem raktátok volna össze, akkor figyeljetek. Isten nem csupán a szülők tiszteletét határozta meg parancsolatban, hanem a gyermek nevelését is, amelyet a szülőktől megkövetel, a következő fejezetben olvassuk a folytatást:

5Mózes 6,6-7
„És ez ígék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.

A szülők tiszteletét nem oktalanul kéri Isten, és a hozzá tartozó hosszú élet pedig nem egy következetlen ígéret! A szülőknek a gyermekeiket Isten parancsolataira, Isten tiszteletére kell nevelniük, a gyermeknek pedig ezért kell tisztelniük a szülőket! Az ígéret pedig azért a hosszú élet, mert Isten parancsolatainak a megtartása (amire nevelnek a szülők) a hosszú élet titka, mint ahogyan már beszéltük az első emberpár vagy Jézus példájában. Van itt még egy parancsolat Istentől a szülők és gyermek vonatkoztatásában:

5Mózes 21,18-21
„Ha valakinek pártütő és makacs fia van, aki az ő atyja szavára és anyja szavára nem hallgat, és ha megfenyítik, sem engedelmeskedik nékik: Az ilyet fogja meg az ő atyja és anyja, és vigyék azt az ő városának véneihez és az ő helységének kapujába, És ezt mondják a város véneinek: Ez a mi fiunk pártütő és makacs, nem hallgat a mi szónkra, tobzódó és részeges: Akkor az ő városának minden embere kövekkel kövezze meg azt, hogy meghaljon. Így tisztítsd ki közüled a gonoszt, és az egész Izráel hallja meg, és féljen!”

Miért kellett meghalnia a gyermeknek? Mert nem vitte ki legelni a juhokat? Nem mosogatott el, vagy elhagyta az újonnan kapott mobilját? Amint előzőleg megláthattuk Isten igéjéből, hogy a szülőknek parancsolatba adta Isten, hogy a gyermekeiket Isten ismerte és Isten félelemre neveljék, ámde a gyermek ezt nem akarta követni, akkor megölték. Vagyis az engedetlensége halált vont maga után, csakúgy, amint Isten is próbál számtalan helyen tudatni gyermekeivel, ámde túl sok süket fülre talál.