Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Az ítélőszék előtt

A mai téma egy nagyon izgalmas téma lesz, már csak azért is, mert kénytelenek leszünk megtekinteni magunkat az ige fényében, és megláthatjuk általa, hogy az ítélőszéktől melyik irányt vesszük, jobbost, vagy egy bal kanyart. Kezdjük nyitásként a következő igével:

2Korintusi levél 5,9-10
„Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk. Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.

A jutalom általában egy pozitív érzést vált ki belőlünk, pedig a jutalom önmagában hordozhat jót vagy rosszat is. Mert akik gonoszat cselekedtek, azok nem jó jutalomban fognak részesülni, hanem a cselekedeteik gyümölcséből, azaz rosszban. Miért fontos egyáltalán az ítélőszékről beszélni? Azért fontos, mert nem egy elhalogatható téma ez, mivel amikor már ott fogunk állni az ítélőszék előtt, akkor már nem lesz lehetőség módosításra, nem lesz értelme a bocsánatkérésnek, hanem a földi cselekedeteink szerint kapjuk meg az ítéletünket.

Az ige megannyi helyen közli számunkra érthetően (még sem érthető sokaknak), hogy az ítélőszék előtti ítéletünket a cselekedeteink szerint kapjuk meg. Most mondjátok azt, hogy nem kellenek a cselekedetek az üdvösséghez! Tudom, máris az Efézusi levél jut eszetekbe, olvassuk akkor el:

Efézusi levél 2,8-9
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.”

Bizony, az üdvösséget nem érdemelhetjük ki a cselekedeteinkkel! De olvassuk el ezt az igeverset a folytatásával együtt:

Efézusi levél 2,8-10
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”

Ámde mint minden érmének, úgy ennek is van egy másik oldala, csak elfelejtik megtekinteni. Mert igaz az, hogy az üdvösségnek nem a cselekedetek a fizetőeszköze, ámde ha nincsenek cselekedetek, akkor nincs üdvösség sem. Hogy miért nincs? Azért, mert hit által üdvözülünk, a hitről pedig jól tudjuk, hogy ha nincsenek cselekedetei, akkor nem beszélhetünk igazi hitről sem:

Jakab levele 2,19-20
„Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek. karod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?”

Az igében többször szó van az ítélőszék előtti ítéletről, azoknak a vád és vigasztaló szavairól, a végkimenetelük pedig az, hogy ki mit cselekedett és ez által kapják meg az ítéletüket. Olvassunk el:

Máté evangéliuma 25,31-46
„Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.”

Tisztán látható, hogy azok nyertek üdvösséget, akik cselekedték Isten akaratát, és azok kárhoztak el, akik nem cselekedték meg Isten akaratát! De hát hol van a kegyelem? Mert hát valamivel meg kell nyugtatnunk magunkat igaz? Csak az a nagy helyzet kedves testvérek, hogy a kegyelemről szóló elképzelések nagyon nagy része nem az igén alapul, hanem emberi érzelmeken és hazugságokon! Mert mi a kegyelem? Az, hogy megnyílt az út az Atyához, vagyis hogy Jézus nyomdokait követve az Atyához juthatunk! Az, hogy Isten késszé tett minket arra, hogy Neki kedves életet élhessünk. Az a kegyelem, hogy bármit, amit elkövettünk az emberek és Isten ellen, azt megbocsátja Isten (de ennek feltétele van)!

Viszont mikor eljutottunk Istennek az ismeretére, amelyre sajnos nagyon kevesen jutnak el, azok valósággal meghalnak önmaguknak, teljes mértékben él bennük Jézus, és többé nem követnek el egyetlen bűnt sem. Bizony, ők azok, akik Isten akarata szerint tökéletes életet élnek! Már csak azért is lehetséges ez, mert akik idáig eljutnak, azok már többé nem emberek, mert Aki cselekszik, az a bennük levő Jézus, és ezért hívják őket Isten fiainak.

2Korintusi levél 5,17
„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.”

Minden! Aki azt mondja, hogy Isten fia, de továbbra is a régi éne szerint bűnt követ el, annál az embernél nem lett újjá minden. Talán kívülről azt mutatja, hogy új lett, de belül ugyanaz maradt. Mert mihez teszi Isten a mércét? Nem a többi emberhez, hanem az Ő igéjéhez.

Talán az lenne a kegyelem, hogy bármennyi bűnt is követünk el, akkor is üdvözít Jézus? Talán az lenne a kegyelem, hogy elfogadtuk Jézust megváltónknak és ezzel megkaptuk az üdvösségünket? Egykor én is ebben a tévhitben jártam, de ehhez szelektíven kellett olvasnom az igét, vagyis amelyek a cselekedetek fontosságára, az ítélet felhívására, Jézus követésére vonatkoztak, azokat az igékről tudomást nem vettem, mert úgy gondoltam, hogy biztosan nem úgy kell érteni, ahogyan az írva van! Így oltják meg a mai napon is Istennek a lelkét, akinek amúgy pont az a küldetése, hogy felfedje előttünk, hogy mi a bűn, az igazság és az ítélet.

János evangéliuma 16,7-11
„De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében: Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem; És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.”

Viszont ha a valós, igaz evangéliumra vagyunk kíváncsiak, akkor el kell vonatkoztatnunk a csordaszellemtől, az emberi érzelmektől, és Isten igéjére kell vetnünk tekintetünket! Nem az alapján kell megélnünk a hitünket, hogy más miként éli a hívő életét, nem az alapján, hogy mit érzünk, vagy mit gondolunk, vagy más mit gondol, nem a saját erkölcsünk szerint, hanem kizárólag Isten igéje szerint! Van ige, ami által arra következtethetünk, hogy akik Isten gyermekei, azoknak nem kell az ítélőszék elé lépni. Olvassuk el:

János evangéliuma 5,24 (MBT)
„Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.”

Mit jelent az, hogy nem megy az ítéletre? Más ítéleten megjelenni, és más ítéletre menni! Az ige bizonyságot tesz arról, hogy az ítélőszék elől lehet üdvösségre és kárhozatra menni. Az, hogy nem megyünk ítéletre, azt jelenti, hogy bár megjelenünk az ítélőszék előtt, de nem az ítéletre, hanem az üdvösségre jutunk. De ezt nyilvánvalóan meg is érthetjük, ha a Károli fordítást olvassuk:

János evangéliuma 5,24 (Károli Gáspár)
„Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.”

Mindannyian az ítélő trónus elé fogunk állni, vegyük komolyan Istent, és Vele egyetemben az Ő akaratát is. Talán fel lehet készülni arra a napra, mikor megjelenünk az Isten ítélőszéke előtt? Igen! Ez a lényeg, hogy e földi életünkben kell erre felkészülnünk:

1Thesszalonikai levél 5,1-6
„Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek; Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel. Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekednek. De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.”

Ugye szoktuk hallani azt keresztényi körökben, hogy: „mi lenne, ha most jönne vissza az Úr? Vajon elvinne magával?” Valóban jogos kérdés ez, hiszen ahogyan olvastuk is az előző igerészben, ha nem vagyunk a sötétségben, akkor az a nap nem lephet meg minket tolvaj módra. De ehhez szükséges, hogy a cselekedeteink ne legyenek sötétek, azaz gonoszak. A kérdés tehát a következő: ha most jönne vissza az Úr, akkor mi lenne velünk?

Lukács evangéliuma 18,8
„…Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?