Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Csupán a szemünkkel látunk?

Az igében folyamatosan fellelhetjük a testi és lelki értékeket, különbségeket, de ahogyan a szem adatott a testi dolgok szemlélésére, úgy a lelkünk adatott a lelkiek felismerésére. Mégis mélyen gyökeret vert a mai kor egyházában, hogy a lelki dolgokat is szemmel vizsgálják meg. Bár valóban könnyebb a szem általi ítélet és igyekezet, de Isten útja nem ebbe az irányba vezet.

János evangéliuma 7,21-24
„Felele Jézus és monda nékik: Egy dolgot cselekvém, és mindnyájan csodáljátok. Azért Mózes adta néktek a körülmetélkedést (nem mintha Mózestől való volna, hanem az atyáktól): és szombaton körülmetélitek az embert. Ha körülmetélhető az ember szombaton, hogy a Mózes törvénye meg ne romoljon; én rám haragusztok-é, hogy egy embert egészen meggyógyítottam szombaton? Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!

Isten volt az, aki megparancsolta, hogy nyolcad napon metéltessék körül a gyermek (3Mózes 12,3), és ha ez pont szombati napra esett, akkor is végrehajtották a körülmetélést. Felületes értelmezés szerint egy olyan következtetést vonhatunk le, miszerint a két törvény üti egymást. Vagyis a szombati napon nem lehetne ilyet tenni, de a körülmetélkedést sem tehetjük a hetedik, vagy a kilencedik napra. De ez csak látszat, nem pedig az igazság! Mert az Isten nem parancsol lehetetlent és olyat, amellyel az egyik törvényét a másikkal semmivé tenné. A gond itt az volt, hogy a farizeusok és írástudók emberi rendelkezésekkel megszigorították a szombatnap parancsolatát, és Jézust elítélték azért, mert szombatnapon gyógyított. De amint a körülmetélkedés, úgy a gyógyítás sem szegte meg a szombatnap parancsolatát. Ez csak egy látszat szerinti ítélet volt, elképzelt gondolataikra húzták rá Isten igéjét, csak úgy, mint ahogyan a mai napon is sokan teszik! De ezt nem csupán Isten igéjével teszik, hanem az emberekkel is:

1Sámuel 16,1-7
„És monda az Úr Sámuelnek: Ugyan meddig bánkódol még Saul miatt, holott én megvetettem őt, hogy ne uralkodjék Izráel felett? Töltsd meg a te szarudat olajjal, és eredj el; én elküldelek téged a Bethlehemben lakó Isaihoz, mert fiai közül választottam magamnak királyt. Sámuel pedig monda: Hogyan menjek el!? Ha meghallja Saul, megöl engemet. És monda az Úr: Vígy magaddal egy üszőt, és azt mondjad: Azért jöttem, hogy az Úrnak áldozzam. És hívd meg Isait az áldozatra, és én tudtodra adom, hogy mit cselekedjél, és kend fel számomra azt, akit mondándok néked. És Sámuel megcselekedé, amit az Úr mondott néki, és elment Bethlehembe. A város vénei pedig megijedének, és eleibe menvén, mondának: Békességes-é a te jöveteled? Ő pedig felele: Békességes; azért jöttem, hogy áldozzam az Úrnak. Szenteljétek meg azért magatokat, és jertek el velem az áldozatra. Isait és az ő fiait pedig megszentelé, és elhívá őket az áldozatra. Mikor pedig bemenének, meglátta Eliábot, és gondolá: Bizony az Úr előtt van az ő felkentje! Az Úr azonban monda Sámuelnek: Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát, mert megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.

Sámuel itt test által ítélt, vagyis külső megjelenésre, biztos jól mutatott volna Eliáb trónon ülve királyi öltözetben. Hasonlóan ítélnek ma is, látszat alapján. Például: milyen szépen imádkozik, melyik gyülekezetbe jár, milyen szolgálatban áll, hányan ajánlják, mennyire gazdag, de ezek csak külső megítélések, ez önmagában még semmit sem bizonyít az emberben lakó lélekről. 

Jakab levele 2,1-4
„Atyámfiai ne legyen személyválogatás a ti hitetekben, amely van a dicsőség Urában, a mi Jézus Krisztusunkban. Mert ha a ti gyülekezetetekbe bemegy egy aranygyűrűs férfiú fényes ruhában, bemegy pedig egy szegény is szennyes ruhában; És rátekinttek arra, akin a fényes ruha van, és azt mondjátok néki: Te ülj ide szépen; és a szegénynek ezt mondjátok: Te állj ott, vagy ülj ide az én zsámolyom mellé: Nem mondtatok-é ellent magatoknak, és nem lettetek-é gonosz gondolkozású birákká?”

Isten nem az anyagi áldásban mutatja meg, hogy ki az igaz követője, bár jól tudom, hogy mégis sokan ezt tanítják és gondolják. Jézus nem azt mondta, hogy a ruhája, a pénze, a beosztása szerint ítéljük meg az emberek lelkét, hanem a gyümölcseik szerint:

Lukács evangéliuma 6,43-49
„Nem jó fa az, amely romlott gyümölcsöt terem; és nem romlott fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert a tövisről nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szőlőt. A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája. Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, amiket mondok? Valaki én hozzám jő és hallgatja az én beszédimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló. Hasonló valamely házépítő emberhez, aki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült. Aki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, aki csak a földön építette házát fundamentom nélkül: amelybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.”

A gyümölcstermést illetően általában egységes a látás, miszerint Jézus nélkül nem lehetséges. Olvassuk el:

János evangéliuma 15,1-10
„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam néktek. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek. Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek. Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim. Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.

Látjuk tehát, hogy Jézusban maradni üdvösség fontosságú. Hiszen Jézus a példázatában világosan kifejti, hogy aki nem terem jó gyümölcsöt, akkor az megy a tűzre, azaz a gyehennára. Nem elég csupán hinni Isten létezésében, és bízni az Ő kegyelmében! Kell még valami, ez a valami pedig a valódi hit. A maiak hite többnyire csak hiszékenység, de az Isten által megkövetelt hit viszont cselekvő.

Jakab levele 2,19-23
„Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek. Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt? Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit; És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett.”

Mint ahogyan több helyen is láthatjuk a Szentírásban, miszerint Jézus a testté lett ige, úgy megérthetjük, hogy mire gondolhatott Jézus, mikor azt mondta, hogy: „maradjatok énbennem”. Vagyis megmaradni az igében! Csak így lehetséges a gyümölcstermés, mivel Isten igéjéből láthatjuk meg, hogy mi számára kedves, és mi számára gyűlöletes. Általában ezt a hívek a saját érzelmükkel, gondolatukkal, erkölcsi magatartásukkal határozzák meg, hogy mi Isten előtt kedves és mi nem, pedig erre az Isten igéje adatott, csak a sok hiábavaló áll keresztény nem akarja meglátni, mivel nekik ez nem kell! Olvassuk el figyelmesen Júdás leveléből néhány igeverset:

Júdás levele 1,1-3
„Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig atyafia, az elhívottaknak akik az Atya Istentől megszenteltettek és Jézus Krisztustól megtartattak: Irgalmasság, békesség és szeretet adassék néktek bőségesen. Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott.”

Van itt tehát egy intés a gyülekezet felé, máris megláthatjuk, hogy mi panasza van Júdásnak:

Júdás levele 1,4
Mert belopózkodtak valami emberek, akik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják.”

Tehát a gyülekezetbe lopóztak be emberek, akik mit csinálnak?

„kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják”

Vagyis Isten kegyelmével visszaélnek! Továbbá azt is írja Júdás, hogy a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják! Ááá, akkor ezek biztosan nem lehetnek hívők – gondolhatjuk. Pedig de, hiszen a gyülekezetbe lopóztak be, és ők is Isten kegyelmére hivatkozva bujálkodnak, azaz kicsapongnak. Jézust megtagadni nem csupán szájjal lehet, sokkalta inkább a cselekedetekkel. Mert Jézus példát hagyott ránk, hogy mi módon éljünk, hogy a nyomdokaiban járva kövessük Őt! Vegyük észre Júdás ítéletét, miszerint:

 „akik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek”

Meglesz az ítéletük! Azt hiszik Isten kegyelméből élnek, de cselekedeteikkel megtagadják Istent. Istenhitben gondolják magukat, de Isten nélkül élnek!

Titus levél 1,16
Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mivelhogy útálatosak és hitetlenek és minden jó cselekedetre méltatlanok.

Mintha a mai korban íródott volna nem? Menjünk tovább Júdás levelében:

Júdás levele 1,5-7
„Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint akik egyszer már tudjátok, hogy az Úr, amikor a népet Égyiptom földéből kiszabadította, viszontag azokat, akik nem hittek, elvesztette. És az angyalokat is, akik nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az ő lakóhelyöket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta. Miképpen Sodoma és Gomora és a körültök lévő városok is, amelyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak előttünk, örök tűznek büntetését szenvedvén.”

Sokaknak el kellene gondolkozniuk azon, hogy például Izrael népének, a pusztai vándorlása idején mennyi csodában volt része, hallották és látták Istent, naponta tapasztalták a csodákat, a naponkénti manna, a fürjek, a tűzoszlop, felhőoszlop, kősziklából fakadó víz, és még lehetne hosszan sorolni. Mégis akik nem hittek Istenben, azok elvesztek. Látták és megtapasztalták mindezt, mégis az ige hitetleneknek nevezi őket. Miért? Azért, mert nem hittek Isten szavának, vezetésében, ígéreteiben, és ezért nevezi őket Isten hitetleneknek.

Az angyalok is hittek Istenben, hiszen a Mennyben volt a lakozásuk, láthatták, hallhatták Istent, mégis hitetlenségük miatt elvesztek! Mert a valódi hit az nem az Isten létezését hiszi csupán, hanem a valódi hit jelentése az engedelemben való követés. Az angyalok is azért kerültek ítélet alá, mert nem engedelmeskedtek Isten szavának. Mégis a mai napon is sokan azt gondolják, hogy az üdvösség nem az Isten szavának való engedelem által lehet a miénk. A kegyelmet nem értik, így nem is értékelik, csak a kicsapongásaikra használják fel, az ítéletükkel kapcsolatban Júdás egyértelműen fogalmazott, de ha Júdás élne, biztosan törvénykezőnek mondanák. Én inkább hiszek Isten igéjének és az apostoloknak, mint az érzelmi keresztényeknek.