Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Sohasem olvastátok?

Jézus néhányszor feltette ezt a kérdést, de nem tudatlan, nem igében járatlan embereknek. Jézus ezt a kérdést a farizeusoknak, írástudóknak, szadduceusoknak, sőt még a főpapoknak is feltette, akiknek igei ismerete megszégyeníti a mai tanítók igeismeretét. Bizony olvasták az írásokat, méghozzá nem csupán néhányszor, viszont nem párosították hittel és cselekedettel. Jézus tehát mikor megkérdezte, hogy: „sohasem olvastátok?”, akkor tulajdonképpen jól tudta, hogy olvasták, így a kérdésével valójában további kérdéseket sugallt, mégpedig: Akkor miért nem hiszitek? Miért nem cselekszitek meg?

János evangéliuma 5,36-39
„De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, amelyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, amelyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem. Aki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok. Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert akit ő elküldött, ti annak nem hisztek. Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam;

Talán hiábavaló lenne az igeismeret? Nem erről van szó, hanem arról, hogy nem párosult cselekedetekkel:

Máté evangéliuma 23,1-4
„Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak, Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annakokáért amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik. Mert ők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de ők az ujjokkal sem akarják azokat illetni.

Ez a bizonyos nehéz és elhordozhatatlan teher, nem Isten törvényére értendő, ami egyértelműen kiderül Jézus beszédéből, mivel a Mózesi törvények megtartását és megcselekedését kéri tőlünk:

„Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annakokáért amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek;”

De akkor mi ez a bizonyos nehéz és elhordozhatatlan teher, ha nem Isten törvénye? Az evangéliumokat olvasva sok olyan történetet találhatunk, mikor Jézus az emberi törvénykezések ellen emelte fel szavát. Épp erről van szó ebben a helyzetben is, az emberi törvényekre mondta azt Jézus, hogy elhordozhatatlan, amelyről egyébként olvashatunk az Apostolok Cselekedeteiben is:

Apostolok Csel. 15,10
„Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?

Majd ezután olvashatjuk ugyancsak a Mózesi törvényekre való taníttatást:

Apostolok Csel. 15,21
„Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.

A pogányokból megtértek is zsinagógákba jártak, Mózesi törvényekre taníttattak (ami amúgy az Isten törvénye), és nem csupán hallgatni mentek oda, hanem azt megtartva meg is cselekedték. Hiszen meg is van írva:

Jakab levele 1,21-25
„Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket. Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.

Mégis sokan azt hirdetik, hogy nem kellenek a cselekedetek, így csalják meg sokan a mai napon is önmagukat. Mint ahogyan a mai korban tisztázzák a frissen megtérttel, hogy rendszeresen olvasson igét és imádkozzon, akképpen akik pogányokból hívőkké lettek, azoknak alapként megadtak néhány rendeletet, nem pedig teljességként adták azokat, mint ha csak erre a néhány parancsolatra lenne szükség. Amúgy a legtöbb keresztény még ezt a néhány parancsolatot sem tartja meg:

Apostolok Csel. 15,20
„Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől.”

Ha csupán ezek a parancsolatokat kellene megtartani, akkor talán szabad ölni vagy lopni? Ugye értjük, hogy ez nem a teljes lista? A paráznaság ugyanis nem a testi érintésnél kezdődik, hanem a kívánságnál, erről tanított minket Jézus is (Mt. 5,28). Ugyanis a kívánságban benne van az, hogy ha megtehetné, akkor meg is tenné! Vagy ott van a vérevés tilalma is, ezt sem veszik komolyan. Ha ugyan nem is pohárral isszák a vért, de nem igyekeznek arra, hogy a húst eléggé megtisztítsák a vértől. De olvassuk el folytonosan és nagyobb terjedelemben, hogy tisztább képet kapjunk:

Apostolok Csel. 15,1-21
„Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem idvezülhettek. Mikor azért Pálnak és Barnabásnak nagy háborúsága és vetekedése lőn azok ellen, azt végezék, hogy Pál és Barnabás és némely mások ő közülök menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe e kérdés ügyében. Ők tehát kikísértetvén a gyülekezettől, általmentek Fenicián és Samárián, elbeszélve a pogányok megtérését; és nagy örömet szerzének az összes atyafiaknak. Mikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet és az apostolok és a vének fogadák őket, és ők elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedék az Isten ő velök. Előállának azonban némely hivők a farizeusok szerzetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni őket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák. Egybegyülének azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek. És mikor nagy vetekedés támadt, felkelvén Péter, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangyéliomnak beszédét, és higyjenek. És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Lelket, miként nékünk is; És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét. Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk? Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hisszük, hogy megtartatunk, miképpen azok is. Elhallgatott azért az egész sokaság; és hallgatják vala Barnabást és Pált, amint elbeszélék, mennyi jelt és csudát tett az Isten ő általok a pogányok között. Miután pedig ők elhallgattak, felele Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem! Simeon elbeszélé, mimódon gondoskodott először az Isten, hogy a pogányok közül vegyen népet az ő nevének, És ezzel egyeznek a próféták mondásai, mint meg van írva: Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt: Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, akik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi. Tudja az Isten öröktől fogva minden ő cselekedeteit. Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez; Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől. Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.”

Így tehát bár a maiak a Mózesi törvényeket lejártnak tekintik, az apostoli határozatok szerint igenis élnek. Már csak azért is, mert nem Mózes törvényei ezek, hanem az Örökkévaló rendeletei, amellyel akaratát kinyilvánítja az emberek felé. Olvassuk el újra még a kezdéskor olvasott igénket:

János evangéliuma 5,39
„Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam;”

Félreértik ezt is sokan, mert sokan hiábavalónak tekintik az igében való ismeretet, úgy gondolják, hogy csupán elég felismerni Jézust, hiszen az ige is erre adatott. De nem azt mondta Jézus, hogy ne foglalkozzunk az írásokkal, hanem azt, hogy nem abban van az örök életünk. Vagyis lehetünk tökéletes tudás birtokában, de attól még nem nyerünk üdvösséget.

1Korintusi levél 13,1-3
„Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.”

A szeretet a kulcs, de jól tudjuk a szeretetről, hogy teljesen más, mint amit a legtöbben tudunk arról.

Máté evangéliuma 22,35-40
„És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

Vagyis a törvény megtartása, azaz betöltése a szeretet:

Római levél 13,10
„A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet.”

A törvény betöltésével kapcsolatban olvassuk el Jézus szavait is:

Máté evangéliuma 5,17
„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.”

Erről az igéről a széles körben elterjedt buta felfogás az, hogy Jézus azért töltötte be, hogy már nekünk ne kelljen! De akkor mit jelent az, hogy Jézus bennünk lakozik? Csak névlegesen? Mert tudniillik Jézus nem változik, ezért bennünk lakozva is be fogja tölteni az Atya parancsolatait. Ha valaki azt mondja magáról, hogy őbenne Jézus lakozik, ámde cselekedeteivel tagadja azt, akkor az az ember megcsalta önmagát, nemcsak Istennek hazudott, hanem önmagának is. Nem elég olvasni az igét, meg is kell tartani azt. Nem a tökéletes tudásra kell törekedni, mert ha nem párosul valódi szeretettel, ami a törvénynek a betöltése, akkor az a tökéletes tudás nem fog senkit sem megmenteni a gyehennától.

Ma is sokan a tökéletes tudásra, hitvallásra törekednek, ezzel látják maguk előtt a helyreállítás lényegét, pedig pont nem hitvallásokat kellene gyártani, hanem el kellene hinni és fogadni, amit a Jézus és az apostolok tanítottak. A hitvallásunk legyen az ige, és ne csaljuk meg önmagunkat!