Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Komolyan venni Istent

Márk evangéliuma 8,34-38
„A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért? Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.”

Mit adhatunk váltságul a lelkünkért? Semmit, éppen ezért kell magát a lelkünket Istennek adni, hiszen ahogyan olvastuk is:

„valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.”

Egyik oldalon van az az emberi felfogás, miszerint elég elfogadni Isten kegyelmét, míg a másik oldalon Isten felhívása, miszerint oda kell adnunk az egész életünket Neki. Ez pedig nem képletesen kell érteni, hanem szó szerint, azaz többé nincs saját akarat, saját vágy, saját utak, hanem egyedül Isten akarata. Ám, ha ebbe az elhívásba belépünk, azaz többé nem mi élünk, hanem él bennünk a Krisztus (Gal 2,20), akkor sem nyújtottunk az elhívásunknál többet, azaz nem tettünk le semmi többet annál, mint amit Isten kért tőlünk:

Lukács evangéliuma 17,7-10
„Kicsoda pedig ti közületek az, aki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz? Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te? Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, amit néki parancsolt? Nem gondolom. Ezenképpen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, amik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.

A legtöbben idáig sem jutnak el, hogy megcselekedjék mindazt, amit Isten parancsolt. Erről egyszerűen csak úgy vélekednek, hogy: lehetetlen. De Isten szemében ez csupán: alap!

Miből áll Isten komolyan vétele? Nemde ha megcselekedjük az Ő akaratát? A legtöbben komolyan veszik az ígéreteit, de az ítéletéről tudomást sem akarnak venni. Pedig az ítélet mindazokra kihat, akik nem az Isten által lefektetett szabályrendszer alapján élnek. Azt gondolják sokan, hogy attól válunk Isten gyermekeivé, ha elfogadjuk Istent. Csakhogy nem mi fogadjuk örökbe Istent, hanem Isten fogad örökbe minket, és így válunk az Ő gyermekeivé. Így egy csöppnyi reális megítélés szerint arra következtethetünk, hogy az örökbefogadásnak feltételei vannak. Istennek azok a fiai, akik az Ő Fiának (Jézusnak) az ábrázolatára változnak. Ezért szükséges, hogy többé ne mi éljünk, hanem valósággal Jézus éljen mibennünk.

Máté evangéliuma 5,43-48
„Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é? És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképpen cselekesznek-é? Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.

A régiek Istentisztelete abban nyilvánult meg, hogy az Isten parancsolatait megtartották. Számukra ez volt az Istennek a tisztelete, ám ez a mai korra eléggé megváltozott. Nem Isten változott meg, hanem az emberek, és azok Istentiszteleti szokásaik. A parancsolatainak a megtartása helyett van éneklés, táncolás, különféle programok, a bűntől való tartózkodást pedig feleslegesnek tartják. Pedig írva van:

Ézsaiás könyve 1,10-17
„Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe! Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm; Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok? Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek. Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek. Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni; Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.

Továbbá:

Ámos könyve 5,21-24
Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.

Így ha Isten lenéz miránk, akkor elsősorban arra kíváncsi, hogy meg tartjuk-e parancsolatait vagy sem. A hálaadásunkra sem kíváncsi, ha nincs mögötte tartalom, a bűnbocsánatunkra sem kíváncsi, ha nincs kellő bűnbánat, a dicsőítésünkre sem kíváncsi, ha bűn terhel minket. Az Úrnak a szemei az igazakon van:

Zsoltárok 34,12-17
„Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére! Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson? Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől. Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt. Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán; Az Úr orcája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa emlékezetöket a földről.

A mai korban sokan úgy imádják az Istent, hogy bűnnel terheltek, és testileg próbálják megteremni a gyümölcsöket. Pedig az Istenimádat nem változott, ahogyan a kezdetekben, úgy a mai napig is lélekben és igazságban kell imádnunk az Istent:

János evangéliuma 4,23-24
„De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.”

Ehhez képest sokan azt hirdetik, hogy nem baj, ha bűnt követsz el, csak kérj bocsánatot Istentől. Ezzel szemben az ige azt tanítja, hogy igazságban járjunk és őrizzük meg magunkat a bűntől. Sajnos abban dicsőítik meg Istent, hogy megbocsátja a bűnöket, pedig azzal kellene megdicsőíteniük, hogy az Ő akaratában járnak. Mint ahogyan régen az aranyborjak imádata, úgy van ma is:

2Mózes 32,1-6
„Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűle a nép Áron ellen és mondá néki: Kelj fel, csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lőn dolga ama férfiúnak Mózesnek, aki minket Égyiptom földéből kihozott. És monda nékik Áron: Szedjétek le az aranyfüggőket, amelyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok én hozzám. Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggőket füleiről, és elvivék Áronhoz. És elvevé kezökből, és alakítá azt vésővel; így csinála abból öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, akik kihoztak téged Égyiptom földéről. Mikor látta ezt Áron, oltárt építe az előtt, és kiálta Áron, mondván: Holnap az Úrnak innepe lesz! Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani.”

Itt egy istenség, és annak az istentisztelete. Láthatjuk, hogy az aranyborjak lettek kikiáltva istennek, majd az istentiszteletre való felhívás a következő:

„Holnap az Úrnak innepe lesz!”

És láthattuk, hogy miként ünnepelték meg, azaz mi volt az istentiszteletük:

„Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani.”

Biztos jól érezhették magukat, bár kevésbé érezte jól magát Mózes. Le is aratták, amit vetettek, ezután láthatták az istenük pusztulását, majd egy nagymértékű mészárlás következett. Az Istentiszteletünk bizonyságot tesz arról, hogy melyik Istent tiszteljük. Mert ha az egyetlen igaz Istent akarjuk tisztelni, akkor nem tisztelhetjük a saját gondolatunk útján, hanem csak úgy, ahogyan az Őnéki kedves. Azt pedig, hogy Néki mi kedves, azt az írások alapján tudhatjuk meg, hiszen azokban jelentette ki akaratát a tiszteletével kapcsolatban is. Lehet ünnepelni az Urat, de a bűn és az ünneplés nem fér össze.

Ámos könyve 6,1-7
„Jaj azoknak, akik gondtalanul élnek a Sionon, és akik elbizakodnak Samaria hegyén; akik a népek elejének elei, és akikhez jő az Izráelnek háza! Menjetek át Kalnéba, és nézzetek szét; onnan pedig menjetek a nagy Hamátba, és szálljatok le a Filiszteusok Gáthjába; vajjon jobbak-é azok, mint ezek az országok, és vajjon szélesebb-é azoknak határa a ti határotoknál? Akik a veszedelem napját messze gondoljátok, és az erőszaknak széket emeltek; Akik elefántcsont pamlagon hevernek, és az ő nyoszolyáikban elnyújtózkodnak, és a nyáj legjavából és a kihízlalt borjakból lakmároznak; Akik hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszereik a Dávidéi; Akik a bort serlegekkel isszák, és szín-olajjal kenegetőznek, és nem búsulnak a József romlásán: Most azért is ők vitetnek el a száműzöttek élén, és vége szakad a nyújtózkodók dáridózásának.”

Mennyien gondolják ma is azt, hogy a hangszereik, azaz a dicsőítéseik a Dávidéi!? Csakhogy akkor lenne olyan, ha a cselekedeteik és a hitük is hozzá hasonlóak lennének.

Malakiás könyve 1,6-8
A fiú tiszteli atyját, a szolga is az ő urát. És ha én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem? azt mondja a Seregeknek Ura néktek, ti papok, akik útáljátok az én nevemet, és ezt mondjátok: Mivel útáljuk a te nevedet? Megfertéztetett kenyeret hoztok oltáromra, és azt mondjátok: Mivel fertéztetünk meg téged? Azzal, mikor azt gondoljátok, hogy az Úrnak asztala megvetni való. Hogyha vakot hoztok áldozatul: Nem bűn-é az? vagy ha sántát hoztok és bénát: nem bűn-é az? Vidd csak azt a te fejedelmednek: vajjon kedvvel fogad-é, avagy reád tekint-é? azt mondja a Seregeknek Ura.”

Ezt a mai napon is kérdezi az Úr. Ha Ő valóban a mi Atyánk és Istenünk, akkor hol van a tisztelete és hol van a félelme? Látjuk az Úr példáját is, amelyben e világi fejedelmeket említ. Hozzájuk kellő tisztelettel tudunk folyamodni, teljes odafigyeltséggel, megválogatott szavakkal, azaz tisztelettel, és egyben félelemmel is, mivel a fejedelemnek hatalma van felettünk akár ítéletre is. Ha megtesszük mindezt egy emberrel, csak azért, mert ő valami magas beosztásban van, akkor mi újság Istennel?

Az Isten igéje alkalmas rengeteg dologra, közöttük a legfontosabbra is, azaz, hogy megtartsa a mi lelkünket is. De ezen kívül alkalmas a tanításra, bátorításra, feddésre, igazságban való nevelésre (2Tim. 3,16), de csak akkor termi meg a gyümölcsét, azaz csak akkor változtatja meg az embert, ha nyitott szívre talál.