Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Már tanítóknak kellene lennetek

Zsidó levél 5,1-14
„Mert minden főpap emberek közül választatván, emberekért rendeltetik az Isten előtt való dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen a bűnökért, Aki képes együttérezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal. És ezért köteles, miképpen a népért, azonképpen önmagáért is áldozni a bűnökért. És senki sem veszi magának e tisztességet, hanem akit Isten hív el, miként Áront is. Hasonlóképpen Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólott hozzá: Én Fiam vagy te, ma szűltelek téged. Miképpen másutt is mondja: Te örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint. Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért, Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet; És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek, Neveztetvén az Istentől Melkisédek rendje szerint való főpapnak. Akiről nekünk sok és nehezen megmagyarázható mondani valónk van, mivel restek lettetek a hallásra. Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, akiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre. Mert mindaz, aki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú: Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.”

Elsősorban figyeljük meg, hogy Jézus azoknak lett üdvösség szerzője, akik néki engedelmeskednek! Így hát kizárásos alapon annyi marad, hogy aki nem engedelmeskedik neki, annak nem is lesz Jézus az üdvösség szerzője. Bár sajnálatos, hogy a mai kor keresztény társadalmában megkérdőjelezik azt az alaptanítást, miszerint, üdvösség fontosságú-e az Isten iránt való engedelmesség, ezért nem is lehet tovább lépni a kijelentésekben, mert ugye nem cserélik fel a cumisüveget valami szilárdabb ételre. Ezért is írta a levelében, hogy:

„Akiről nekünk sok és nehezen megmagyarázható mondani valónk van, mivel restek lettetek a hallásra. Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, akiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre.”

Vagyis készen álltak a komolyabb tanítások közlésére, ámde a hallgatóság nem volt elég érett az üzenetre! Ezért olvassuk folytatólagosan a következőket:

Zsidó levél 6,1-2
„Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek, A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek.”

Törekedjünk a tökéletességre! Ne próbáljuk, hanem törekedjünk, mintegy legfontosabb célként kitűzve magunk előtt, érjük is el! És mi volt a panasza? Mik ezek a kezdő elemek tanítása, azaz a cumisüveg? Látjuk a felsorolást, és már az elsőkben láthatjuk a mai kor keresztény társadalmának a hozzáállását, zűrzavarát, elvetését. Mert ugye a holt cselekedetekből való megtérés a legtöbbek számára nem üdvösségfontosságú, azzal a felkiáltással, miszerint elég a kegyelem! De mit is jelent az, hogy holt cselekedetek? A holt, azaz a halott cselekedetek azok, amelyek nem Isten szerintiek. Jézus ugyanis az élet, és ahogy meg is mondta, aki benne marad, az terem sok gyümölcsöt, mert nála nélkül semmit sem cselekedhetünk (Jn. 15,5). Így hát akik benne maradnak, azok neveztetnek élőknek, és azoknak a cselekedetei is élőek lesznek, míg akik lemetszettek a szőlőtőről, azaz nincsenek Jézusban, azok a holtak, és a cselekedeteik is ugyancsak holtak lesznek. Azt pedig jól tudjuk, hogy Isten az élőknek az Istene és nem a holtaké (Mt. 22,32). Így akik az Isten szerint való cselekedetektől függetlenül akarnak üdvözülni, a kegyelemre hivatkozva, azok sem a kegyelmet nem értik, de Istent sem ismerik.

1Korintusi levél 15,34
„Legyetek valóban józanok, és ne vétkezzetek, mert némelyek nem ismerik az Istent: megszégyenítésetekre mondom ezt.”

Ahogyan a felsorolásban haladva a következő kezdő elemet is vesszük, vagyis az Istenben való hitet, megláthatjuk, hogy ez is panaszként íródott a hallgatóságnak, mivel ezt sem a helyén értelmezték. A maiak úgy gondolják, hogy mi sem lehetne ennél egyszerűbb, hiszen az Istenben való hit az az alapnak az alapja, vagyis hogy Ő a mindenség teremtője, egyetlen Isten, és a többi és a többi. Pedig nem erről szól az Istenben való hit! Ugyanis akik Istenben hisznek, azok nem a létezését hiszik csupán, hanem azzal egyetemben a szavának is hisznek, mi több, nem csupán hiszik, de meg is cselekszik. Ha pedig így szemléljük az Istenben való hitet, akkor bizony nagy hiányosságokat láthatunk és egyben azt is megláthatjuk, hogy az egyszerűnek gondolt Istenhit, nem is azt tartalmazza, mint amit a legtöbben gondolnak róla. De miért van a kereszténységben ekkora zűrzavar a cselekedetek és az Istenhit terén? Lássuk:

Mikeás könyve 7,2-4
„Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát. Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a biró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt. Aki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk.

Szóval akik „jóknak” számítanak (értsük ezt a mai korra), azok Isten szemében olyanok, mint a tüske, és akik „igaznak” számítanak, azok, mint a tövisbokor. De miért? Talán azért, mert nem a cselekedetek a fontosak? Dehogy! Azért, mert mindenki a saját gondolta, saját erkölcse alapján határozza meg, hogy mi a jó és mi a rossz, nem pedig az Isten szava alapján! És kik ezek az őrállók? Azok, akik arra lennének rendelve, hogy Isten szerint pásztorolják a „juhokat” és idejében megadják nékik az eledelt (ezek lennének a tanítók). Csakhogy a mai pásztorok és tanítók többsége sem érti azt, ami meg van írva. Nem értik a cselekedetek fontosságát, nem értik az Istenben való hitet és a kegyelmet. Zűrzavar van az életükben és szavaikban, bizonygatják azt, amit nem értenek, hirdetik azt, Akit nem ismernek!

De akkor mit tegyünk? Ne attól legyünk hívők, hogy eljárunk gyülekezeti alkalmakra, ne attól, hogy imádkozunk vagy Bibliát olvasunk, ne attól legyünk hívők, hogy magunkat annak mondjuk. Attól vagyunk hívők, hogy a kősziklára alapoztunk.

Máté evangéliuma 7,24-27
Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.”

Tehát higgyünk az Istennek, és ezt pecsételjük meg a cselekedeteinkkel. Mert attól vagyunk Istennek a fiai, hogy az Ő lelke vezérel minket:

Római levél 8,12-14
„Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk: Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.

Nem akit a saját szíve, gondolata, érzelme vezérel, hanem akit Istennek a lelke vezérel! A Szentlélekről pedig jól tudjuk (már ha olvastuk), hogy csak Jézusból merít, és azt adja tudtunkra:

János evangéliuma 16,12-15
„Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok. De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.”

Akkor már csak azt kellene megérteni, hogy amikor a Szentlélek Jézusból merít, akkor az micsoda... Vagyis, hogy miket merít Jézusból. Jól tudjuk (már ha ezt is olvastuk), hogy Jézus csak azt szólta és csak azt tette, amit az Atyától hallott és látott (Jn. 12,49 és Jn. 14,31). Így akkor megérthetjük (már ha megakarjuk), hogy legyen akár a Szentlélek, Jézus vagy az Atya, mindig ugyanarról beszélnek, mindig ugyanazt teszik. Tökéletes egység! De mit is akarok ezzel mondani? Azt, hogy a Szentlélek az ige által vezérel. Mert nem azok az Istennek a fiai, akit a saját lelke vezérel, hanem azok, akiket az Istennek a lelke vezérel, és történetesen azon az úton vezeti az arra vállalkozót, amelyik úton Jézus is járt. Szokták azt mondani, hogy Isten külön utakon vezérel. Ezzel szemben az ige bizonyságot tesz arról, hogy csupán egyetlen út adatott, és aki az üdvösség felé törekedik, annak ez az egy út adatott lehetőségként. Ezért lehet egység az atyafiak között, ezért lehet közös látás és vélemény Istenről. De mégis a napjainkban azt láthatjuk, hogy több ezer felekezet létezik, és mindegyik a saját igazát hirdeti. Pedig csak egy igazság van, ez pedig Istennek az igéje:

János evangéliuma 17,17
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.

Az ige, az egyetlen út! Hiszen erről világosan szólt Jézus is, csak nem ismerik fel, hogy Ő a testté lett ige (Jn. 1,14; 1Jn. 1,1; Jel. 19,13). Vannak tehát a mai napon tárgyalt alapok, mint az Istenben való hit vagy a halott cselekedetekből való megtérés, és ha ezeket megértve meg is cselekedjük, akkor tartunk a tejjel való táplálkozásnál, azaz a cumisüvegnél. Így akik még idáig sem jutnak el, azokról egyértelműen kiderül, hogy lélekben miért halottak Isten szemében, ugyanis nem táplálkoznak Isten igéjéből, ami amúgy a lélek eledele. Mikor Isten igéje szól, akkor sokak számára egyértelművé válik az üzenete, csak ezután következnek a kifogások, az érzelmi magyarázások, emberi gondolatok. De kit érdekel mindez? Az igének kell alakítania minket, nem pedig mi alakítsuk azt magunkhoz. Vajon mi formáljuk Istent (azaz bálvány), vagy Isten formál minket?

Zsidó levél 2,1-3
Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk. Mert ha az angyaloktól hirdetett beszéd erős volt és minden bűn és engedetlenség elvette igazságos büntetését: Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy idvességgel?...”

Mik ezek a hallottak, hogy el ne sodródjunk? Olvassuk el Jánostól:

1János levele 2,7
„Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, amely előttetek volt kezdettől fogva; a régi parancsolat az
íge, amelyet hallottatok kezdettől fogva.

Tehát János sem új dolgokról beszélt, hanem arról, ami már kezdetekben is volt, ez pedig Isten igéje! Előzőleg már beszéltük, hogy Jézus csak azt szólta és csak azt tette, amit az Atya parancsolt neki. Az apostolok sem egymástól idéztek és tanítottak, hanem az úgynevezett „ószövetség”-ből (Tanach-ból) tanítottak. Ebben az egységben kellene megmaradni és előre haladni!

Filippi levél 3,15-19
„Valakik annakokáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképpen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek: Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk. Legyetek én követőim, atyámfiai, és figyeljetek azokra, akik úgy járnak, amiképpen mi néktek példátok vagyunk. Mert sokan járnak másképpen, kik felől sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus keresztjének ellenségei; Kiknek végök veszedelem, kiknek Istenök az ő hasok, és akiknek dicsőségök az ő gyalázatukban van, kik mindig a földiekkel törődnek.”

A magunk útjait járjuk, vagy az ige útján haladunk? Végezetül:

Efézusi levél 4,11-24
„És ő "adott" némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben. Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint. Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tévelygésükben, és megkeményedett a szívük. Ezért erkölcsi érzékükben eltompulva, gátlástalanul mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban. Ti azonban nem így tanultátok a Krisztust; ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az megvalósult Jézusban. Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.”