Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Mennyire más, mint aminek látszott…

János evangéliuma 21,1-25
„Ezek után ismét megjelentette magát Jézus a tanítványoknak a Tibériás tengerénél; megjelentette pedig ekképen: Együtt valának Simon Péter, és Tamás, a kit Kettősnek hívtak, és Nátánáel, a galileai Kánából való, és a Zebedeus fiai, és más kettő is az ő tanítványai közül. Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának néki: Elmegyünk mi is te veled. Elmenének és azonnal a hajóba szállának; és azon az éjszakán nem fogtak semmit. Mikor pedig immár reggeledék, megálla Jézus a parton; a tanítványok azonban nem ismerék meg, hogy Jézus van ott. Monda azért nékik Jézus: Fiaim! Van-é valami ennivalótok? Felelének néki: Nincsen! Ő pedig monda nékik: Vessétek a hálót a hajónak jobb oldala felől, és találtok. Oda veték azért, és kivonni már nem bírták azt a halaknak sokasága miatt. Szóla azért az a tanítvány, a kit Jézus szeret vala, Péternek: Az Úr van ott! Simon Péter azért, a mikor hallja vala, hogy ott van az Úr, magára vevé az ingét (mert mezítelen vala), és beveté magát a tengerbe. A többi tanítványok pedig a hajón menének (mert nem messze valának a parttól, hanem mintegy kétszáz singnyire), és vonszszák vala a hálót a halakkal. Mikor azért a partra szállának, látják, hogy parázs van ott, és azon felül hal és kenyér. Monda nékik Jézus: Hozzatok a halakból, a melyeket most fogtatok. Felszálla Simon Péter, és kivoná a hálót a partra, a mely tele volt nagy halakkal, százötvenhárommal; és noha ennyi vala, nem szakadozik vala a háló. Monda nékik Jézus: Jertek, ebédeljetek. A tanítványok közül pedig senki sem meri vala tőle megkérdezni: Ki vagy te? Mivelhogy tudják vala, hogy az Úr ő. Oda méne azért Jézus, és vevé a kenyeret és adá nékik, és hasonlóképen a halat is. Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus az ő tanítványainak, minekutána feltámadt a halálból. Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat! Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: Őrizd az én juhaimat! Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat! Bizony, bizony mondom néked, a mikor ifjabb valál, felövezéd magadat, és oda mégy vala, a hova akarád; mikor pedig megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz, a hová nem akarod. Ezt pedig azért mondá, hogy jelentse, milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. És ezt mondván, szóla néki: Kövess engem! Péter pedig megfordulván, látja, hogy követi az a tanítvány, a kit szeret vala Jézus, a ki nyugodott is ama vacsora közben az ő kebelén és mondá: Uram! ki az, a ki elárul téged? Ezt látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint lészen? Monda néki Jézus: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem! Kiméne azért e beszéd az atyafiak közé, hogy az a tanítvány nem hal meg: pedig Jézus nem mondta néki, hogy nem hal meg; hanem: Ha akarom, hogy ez megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd hozzá? Ez az a tanítvány, a ki bizonyságot tesz ezekről, és a ki megírta ezeket, és tudjuk, hogy az ő bizonyságtétele igaz. De van sok egyéb is, a miket Jézus cselekedett vala, a melyek, ha egyenként megiratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, a melyeket írnának. Ámen.”
 

Áldott testvérek, lehetne ezen alkalomnak a címe: „egy félre ismert embert, egy meg nem értett evangélium, és a félreértett alapok.” Ezen est folyamán, ezt a történetet vegyük górcső alá, és szánjunk egy kis figyelmet a történéseknek, hogy megláthassuk ezekben a beteljesedő próféciákat, mint az Örökkévaló beszédének tejhatalomra jutását. Roppant érdekes, ahogy kezdődik ez a fejezet a János evangéliumában, és annyira kár, hogy a felszínes érdeklődés miatt, sekélyes a megértése ezeknek a dolgoknak. 

„Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának néki: Elmegyünk mi is te veled. Elmenének és azonnal a hajóba szállának; és azon az éjszakán nem fogtak semmit.” 

Mi lehet ebben érdekes? Van itt cirka 11 unatkozó ember, akik ráeszmélnek, hogy kénytelenek gondoskodni magukról, étel és unalom űzés ügyében. Nos, az az érdekes ebben, hogy valójában nem ez történt, hanem egy tanítás az Istentől, és egy ismételten beteljesedő prófécia. Ugyanis: 

Lukács evangéliuma 5,1-11
„És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, ő a Genezáret tavánál áll vala; És láta két hajót állani a vizen: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat. És ő bemenvén az egyik hajóba, a mely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot. Mikor pedig megszünt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót. És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk. Intének azért társaiknak, a kik a másik hajóban valának, hogy jőjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsülyedének. Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram! Mert félelem fogta körül őt és mindazokat, a kik ő vele valának, a halfogás miatt, a melyet fogtak; Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, a kik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva embereket fogsz. És a hajókat a szárazra vonván, elhagyák mindenöket és követék őt.”
 

Tehát Jézus elhívta őket, kiválasztotta őket, és ott és akkor egyértelmű volt számukra, hogy az eddigi életvitelük, foglalkozásuk, és végezetül: minden egyéb dolgaik, gyökeresen megváltoznak a továbbiakban.

Így van az, amikor az embert, Isten elválasztja e világtól. Ez egyben az újjászületés ismérve is. Élt eddig a pontig egy ember, mostantól pedig helyette él egy „küldött”. Élt ez eddig egy, a szükségleteknek engedelmeskedő emberi lény, aki a munkájából tartotta fenn magát és a családját, mostantól pedig az Isten gyermeke, akiről, és akinek szükségleteiről az Isten gondoskodik, miközben ő végzi az Úr által rábízott dolgokat. Ezek a tanítványok felhagytak a foglalkozásukkal, és követték Jézust engedelemben, mindeközben a cirka három, három és fél év alatt, egyszer sem haltak éhen, nem feslett le róluk a ruha, nem láttak szükséget semmiben (ha csak az egyedül létet és a pihenést nem vesszük). Tehát semmiben nem láttak szükséget. Addigi életük legcsodálatosabb periódusát élhették meg az Isten kegyelméből. Együtt járhattak a megígért, és a rég várt Messiással! Látták a bizonyságokat, láthatták a csodákat, a tanításából megérthették az írásokat, és nem kevésbé: megélhették és saját bőrükön megtapasztalhatták, hogy rájuk már nem vonatkoznak sem az e világ, sem pedig a fizika törvényei. Isten törvénye vonatkozott rájuk immáron, ami felül írt minden más szabályt. Ha valamiben engedtek is az emberi elvárásoknak, nem az egyetértés miatt tették, nem szükségből, hanem tanítás és „türelem” miatt. Például a vám esete: 

Máté evangéliuma 17,24-27
„Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát? Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektől? Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok. De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.”
 

Vagy lássuk ez egyik legfélreértettebb jelenetet: 

Máté evangéliuma 22,15-22
„Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe. És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel. Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem? Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók? Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt. És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás? Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek. És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.”
 

Nos, ez, mint előre mondtam: félreértett fejezete az evangéliumnak. Ugyanis nem „adjátok meg”, hanem: „adjátok vissza” utasítás hangzik el ebben a fejezetben. Ezt kivételesen, még a görög fordítás is megerősíti, és bizony különbséget is tesz (Kapcsolódó link)! Tehát valójában azt mondta Jézus, hogy: adjátok vissza a császárnak a pénzét! Ezzel azt is mondta: a ti pénzetek a sekel! Kik is kísértették Jézust? Farizeusok, Heródes pártiak. Sem a farizeusok, sem pedig Heródes nem volt Róma iránt elkötelezett. Heródes csak érdekből ápolt baráti viszonyt Rómával, de magát többre tartotta egy szekértolónál. Jézus eme kijelentését, valójában hízelgésként értelmezték mindannyian (ti többre vagytok érdemesek ennél). Tehát a tanítványok mindezt megélhették az Isten kegyelméből, ámde eljött a nap, amit ők rettenetként, borzalomként, elképzelhetetlen eseményként éltek meg, és ráadásul teljesen össze is zavarta őket. Jézus meghalt! Megölték Őt. A próféciák azt mondták Róla: 

Ézsaiás könyve 9,7
„Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!”
 

Bár megjelent már nekik, de csak nekik. Nem tanít már nyilvánosan, nem hatalma teljében jött vissza, nem szüntette meg a rómaiak nyomorgatását, nincs már velük minden pillanatban. Ott és akkor, sok dolgot talán a leglényegesebb dolgot „még” nem értették. Amikor tehát a tanítványok úgy döntöttek, hogy elmennek halászni, valójában az a prófécia teljesedett be, ami arról szól: 

Dániel könyve 9,24-27
„Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessék a bűn, és hogy eltöröltessék a hamisság és elhozassék az örök igazság, és bepecsételtessék a látomás és a próféták, és felkenettessék a Szentek szente. Tudd meg azért és vedd eszedbe: A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utczák és a kerítések, még pedig viszontagságos időkben. A hatvankét hét mulva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás. És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és útálatosságok szárnyán pusztít, a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad.”
 

Valójában ezért mondta Jézus a tanítványainak: 

Máté evangéliuma 24,15-19
„Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg): Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen; És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.”
 

Hát, ami azt illeti, a Messiást kivégezték, az övéi elhagyták Őt, majd végezetül, a Messiás után 70-ben a templom leromboltatott. Addigra azonban a bűn, bűnnek ítéltetett és bepecsételtetett! Az igazság hirdettetett, és ezzel egy időben következett egy másik prófécia beteljesedése vált esedékessé. Mielőtt arra rátérnénk, szükséges még valamit tisztáznunk a Jn. 21-el kapcsolatban. Tehát a tanítványok nem unalomtól űzötten mentek halászni, hanem „visszatértek” a maguk életéhez, visszatértek a maguk foglalkozásához. Vissza a testi élethez. Tehát egy prófécia sor beteljesedése vette kezdetét ezennel. Elsőként: 

Ézsaiás könyve 11,10-12
„És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, a ki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma dicsőség lészen. És lesz ama napon: az Úr másodszor nyujtja ki kezét, hogy népe maradékát megvegye, a mely megmaradt Assiriától, Égyiptomtól, Pathrosztól, Szerecsenországtól, Elámtól, Sinártól, Hamáthtól és a tenger szigeteitől. És zászlót emel a pogányok előtt, és összegyűjti Izráel elszéledt fiait, és Júdának szétszórt leányait egybegyűjti a földnek négy szárnyairól.”
 

Ugye a 11-es vers: 

„És lesz ama napon: az Úr másodszor nyujtja ki kezét, hogy népe maradékát megvegye...”

Azaz nem hagyta őket az Úr vissza süllyedni- nem hagyta őket eltévelyedni az Úr. Egyébként ez az Ézsaiási Prófécia ismét beteljesedett 1948-ban, YIsráél állam megalakulásával is, de ahogyan az elsőt nem vették észre, úgy azt sem. Érdekes, hogy sokan azt gondolják, hogy ezen Ézsaiási prófécia akkor teljesedett be, amikor visszajöttek a 70 éves babiloni fogságból, akik fogolyként vitettek el. De gondoljuk csak meg, elsőként ami feltűnő: nem akkor kezdődött a Messiási kor! Nem egyéb országok foglyai voltak, hanem csak Babiloné! Nem nyílt akkor meg az út a „pogányok” számára az Istenhez, hanem épp ellenkezőleg, hiszen Ezsdrás és Nehémiás visszaküldette az elegy nép asszonyait, és gyermekeit a hazájukba. Ám, és ami viszont fontos momentum, hogy Jézusnál azt olvassuk: 

Máté evangéliuma 28,18-20
„És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”
 

A gond ott és akkor az volt, ezzel kapcsolatban, hogy Jézus az Isten parancsának való feltétlen engedelmet hirdette mindvégig. De az Isten parancsolatai között volt az is, hogy: 

5Mózes 12,10-14
„Mikor pedig átmentek a Jordánon, és lakozni fogtok azon a földön, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek örökségül, és megnyugtat titeket minden ellenségetektől, a kik körületek vannak, és bátorsággal fogtok lakozni: Akkor arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek, hogy ott lakozzék az ő neve, oda vigyetek mindent, a mit én parancsolok néktek: egészen égőáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket és kezeiteknek felemelt áldozatát, és minden megkülönböztetett fogadástokat, a melyeket fogadtok az Úrnak. És örvendezzetek az Úrnak, a ti Isteneteknek színe előtt, mind ti, mind a ti fiaitok, és leányaitok, mind a ti szolgáitok és szolgálóleányaitok, mind a lévita, a ki a ti kapuitokon belől lészen; mert nincs néki része vagy öröksége ti veletek. Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz; Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.”
 

Tehát nem hagyhatták el Yerusálemet addig, amíg állt a templom! Ezért jártak a tanítványok a templomba, ezért tanítottak ott, amíg lehetett! Csak többé véres és égő áldozatot nem mutattak be. A templom lerombolása után, már bárki, bárhol (de nem bárhogy!), tisztelheti, imádhatja, dicsőítheti az Istent! Valójában ekkor vette kezdetét a Messiás királysága! Ettől kezdve, az egész teremtett földre köszöntött be a Messiási kor. Ettől kezdve megnyílt az út a nemzetek számára is, beteljesedve ezzel számos Messiási prófécia. Szánalmas, hogy sokan úgy vélekednek, hogy ez a bolygó, a sátán uralma alá került. Valójában nem így van, hanem éppen ellenkezőleg! Az igazság hirdettetik, éspedig Isten igazsága! A bűnről már tudható, hogy bűn, a hazugságról felismerhető hogy hazugság. Tehát a Sátán léte felfedetett, és lehetőség adatott a „választásra”. Jézus mondja: 

Máté evangéliuma 6,24
„Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.”
 

A próféciák erről az időszakról: 

Ézsaiás könyve 2,3
„És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde.”
 

Menjünk fel az Úr hegyére! Mi is ez az Úr hegye? Nos, az időrend határozza meg a nevét ennek a hegynek. Az időrend testvérek! Mert elsőként a neve: Mória. Ez az ember, Istennek való engedelemének a csúcs   jutása! Ez után, és csak ez után: Yerusálem, ami az Istennel való békére jutást jelenti! Ez után, és csak ez után nevezzük így: Cion! Amikor az Isten, és az Istennel való kapcsolatunk, egyben védő bástya is, a világgal, és az e világi dolgokkal szemben! Tehát a Messiási próféciák azt mondják, hogy az egyéb nemzetek megtérnek a Messiásban: Ábrahám, Yichák és Yakov Istenéhez, és eljutnak, mert el akarnak jutni erre a magaslatra, amit hegynek, kőszálnak, csúcsnak nevezünk. Az igazság tehát hirdettetik! Ha az igazság világosságát mégsem látják sokan, nos, az nem az igén múlik, sokkal inkább az egoizmus és a kő szív miatt van! Az újszövetségre nézve, két ígérete is ismert az Istennek: 

Ezékiel könyve 36,24-28
„És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek. És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.”
 

Ezzel egybevágóan olvassuk a Jelenések könyvének ide vonatkozó passzusait is: 

Jelenések könyve 21,1-27
„Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak. És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen. A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál. És jöve hozzám egy a hét angyal közül, a kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét. És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentől szállott alá a mennyből. Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz; És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu. És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei. A ki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany vessző, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát. És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő. És megméré annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval. És kőfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló. És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd; Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist. A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből vala; és a város utczája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg. És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány. És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány. És a pogányok, a kik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségöket és tisztességöket abba viszik. És annak kapui be nem záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz); És a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik. És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé.”
 

Illetve: 

Jelenések könyve 22,10-16
„Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van. A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot. Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.”
 

Tehát azt látjuk, hogy az „újszövetségi” időkben, az Isten törvényét már az újjászületettek szeretik, és aszerint is gondolkodnak. Ezt igazolja a Jeremiás 31. fejezete is, miszerint: 

Jeremiás könyve 31,33-34
„Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.”
 

Na, most lehet hivalkodni és bizonygatni, hogy ki mennyire tudott újjászületni!!! Mert amíg azt hirdetik és vallják sokan, hogy nem kellenek az Isten törvényei, hogy nem kell engedelmeskedni az Istennek, hogy: „hát csak emberek vagyunk”, addig az ige szerint azokban az emberekben nem ment végbe az újjászületés! Jézus mely tanításában buzdít akár kit is, az Isten parancsolatainak elhagyására??? Nem az elhagyásra, hanem a betöltésére buzdít ugye? 

Máté evangéliuma 19,16-21
„És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek? Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat. Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat. Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem? Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.”
 

Tehát az örök élet zálogaként, az Istennek való teljes engedelmet hirdeti Jézus! Nem leélezve, hanem még nehezítve, tehát tejhatalomra juttatva az Isten parancsolatait! 

Máté evangéliuma 5,21-22
„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.”
 

Azt is hallottam több esetben, hogy az Isten törvényei csak a zsidóknak adattak. Nos, ezzel szemben Jézus azt mondja: 

Máté evangéliuma 28,18-20
„És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”
 

Tehát testileg született zsidó, és nem zsidónak született között, ebben (sincs) különbség! Ezzel betöltve a törvényt, mely azt mondja: 

4Mózes 15,16
„Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.”
 

Erre persze van, aki azt mondja: „oké, de ez meg csak azokra vonatkozik, akik ott is élnek”. Én meg azt mondom: ha valaki, aki bár hívőnek vallja magát, de nem Yerusálemben, azaz nem az Istennel való békében él, annak nincs köze az Istenhez! És most egy picit had térjek el a témától, a Jelenések könyvére hivatkozva. Jézus mondja: 

Jelenések könyve 21,7
„A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.”
 

Az újszövetségi írásokban, rengeteg esetben jelenik meg a hívő harca, illetve a harcokban való kitartás szükségessége is. Valakitől, egy magát szerényen tanítónak (!) nevező valakitől hallottam, hogy: „a hívőknek nincsenek már harcaik, mert Jézus minden küzdelmünket elvégezte...”. Ab ovo: ne legyen gondotok semmire! Mondja ő, nem én! Kezdeném azzal az aprósággal, hogy az Istennek egy népe van csak! Ennek a neve: Yisráél! Aki nemzetekbeli létére beoltatott ebbe a népbe, Jézus által, az a nevet is örökölte! A név pedig azt Jelenti: Istennek harcosa! Nem tiszteletbeli név ez, és nem is nyugállományú harcosokat jelent. A harcos harcol! Most és itt, a Messiási korban, a Messiás oldalán kell megharcolnunk a Sátán ellen, a hit harcait a bűnre csábítás, és a közöny ellenében! Győzni csak harcok árán lehet! Győzni harc nélkül nem lehet. De aki az Úr oldalán harcol, az biztosan győz is! Szóval Péter esete. A János evangéliuma 21. fejezete beszámol tehát arról, hogy az apostolok is bizony vissza kacsintottak oda, ahonnan kihozta őket az Úr. Sikertelen is lett a próbálkozásuk. Sokan azt gondolják, hogy a világi életben jobban alakultak a dolgaik. Pont, mint Egyiptomból jövet egykor... Vannak, akik vissza is térnek a világi életükhöz, a jobb reményében, és lesz/lett belőlük alkoholista, kábszeres, összetört, megcsömörlött, hitehagyott, sikertelen emberi roncs. Sátán sem felejt, megrágja és kiköpi azt, aki egykor a szemébe nevetett, utána meg vissza somfordálna hozzá. Ez persze csak azokkal fordulhat elő, akik egyszer már valóban megtértek az Istenhez, mert nagyon sokan, valójában soha sem tértek meg hozzá, hanem csak önmagukhoz, esetleg egy gyülekezethez, vagy egy névhez, de nem az Istenhez. Jézus azonban másodszor is kinyújtotta feléjük a kezét, hogy megvegye Őket! 

Péter tud úszni! 

János evangéliuma 21,7-8
„Szóla azért az a tanítvány, a kit Jézus szeret vala, Péternek: Az Úr van ott! Simon Péter azért, a mikor hallja vala, hogy ott van az Úr, magára vevé az ingét (mert mezítelen vala), és beveté magát a tengerbe. A többi tanítványok pedig a hajón menének (mert nem messze valának a parttól, hanem mintegy kétszáz singnyire), és vonszszák vala a hálót a halakkal.”
 

Onnan tudhatjuk, hogy Péter nem öngyilkossági szándékból vetette magát a tengerbe, hogy előbb ért a partra, mint a hajók. Na, ez csak azért fontos, mert Péterről olvassuk a következő történetet: 

Máté evangéliuma 14,22-31
„És mindjárt kényszeríté Jézus az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot. És a mint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott. A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala. Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván. És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának. De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek! Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken. Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen. De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem! Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél?”
 

A „kicsinyhitű” Péter… De sokan élcelődnek Péteren ez miatt, mennyire nem értenek semmit azok, akik Pétert ezért megnevetik. Péter tudott úszni, minthogy halász volt, tehát szinte a vízen nőtt fel! Csak nem akart! Mégpedig azért nem, mert eddigre nem akart a maga erejéből, tudásából érvényesülni, még menekedni sem! Hanem csak Jézus kegyelméből! Péter eldöntötte, hogy ha Jézus nem tartja meg őt, akkor nem tesz semmit önmagáért, és vállalja a halált! Ha Péter „kicsinyhitű” volt, akkor a mai hívők túlnyomó többségét, vajon minek nevezi az Úr??? Nem is tudom, talán: hitetlen? (!!!) És volna itt még végezetül egy félre értett dolog, ami valójában egy csodálatos tanítás, és egyben figyelmeztető jel lenne, ha helyesen fordították volna, és helyesen értelmeznék azt a maiak. 

János evangéliuma 21,15-17
„Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat! Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: Őrizd az én juhaimat! Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!”
 

Ez eredetiben… Mint látjuk, nem azt kérdezi Jézus: Szeretsz engem? hanem azt; tudsz szeretni engem? Mindannak ellenére ami rád vár, tudsz szeretni? Szeretet… Nos, ezt is de nem értik a legtöbben. Jézust szeretni nem megvallásokban áll, hanem abban, amit Ő nevez iránta való szeretetnek. 

János evangéliuma 14,21-25
„A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak. Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak? Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.”
 

Tehát valójában a kérdés: mindazok ellenére, amik rád várnak a jövőben a hitedért, tudsz hozzám végig hű lenni? Mindenben??? És te? Tudod szeretni Jézust?