Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Savuot II.

Apostolok Cselekedetei 2,1-21
„És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak. Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak? Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk? Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában, Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok, Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie? Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg. Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet! Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van; Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától: És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak. És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését. A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja. És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.”
 

Áldott testvérek. Az újszövetségi írások eme fejezete sokkal mélyebb, sokkal beszédesebb, sokkal átfogóbb lehetne, ha azok, akik olvassák, értenék is a dolgok hátterét. Talán, ha tudva lenne a többség számára, hogy ez az eset, szintén egy, az Úr által rendelt „ünnep” napjának kiteljesedése volt, és amik ezen a napon történtek, az akkoriak Isten iránt való engedelmének következménye, illetve a próféciák beteljesedései voltak, talán máshogy viszonyulnának a Tórához. Az első ilyen „ünnep”, aminek beteljesedése, ehhez hasonlóan: „megreformálta” a hívők életét, és élettelivé tette a hitet sokak számára, a Peszach volt. Nos, talán az okoz zavart sokak számára, hogy valamiért az embernek van egy olyan érzése, hogy a fordítók a legtöbb fordítás esetében, mintha különösen nagy gondot fordítottak volna arra, hogy az újszövetségi dolgokat elszakítsák a gyökereitől. Ehhez párosul az is, hogy nagyon sok gyülekezet a tanításaiban, kínos gonddal kerüli a Tanach-al kapcsolatos tanításokat, és inkább az újszövetségi tant propagálja. Ám az a helyzet állt elő, hogy éppen ezért, a legtöbb hívő, minthogy nem ismeri a Tórát, a Tanach-ot, nem érti, illetve teljesen félreérti az újszövetségi írásokat. Az eddigiekben már megértettük, hogy az első ilyen ünnepen, Jézus nem egy hirtelen ötlettől vezéreltetve ejtette meg azt a nevezetes vacsora alkalmat, hanem engedelmeskedve a Tórának, a Peszach estét tartotta meg Ő és a tanítványai. Megértettük azt is, hogy ez szerint tehát, mindazok, amik megírattak a Peszach ünnepének megtartására, vonatkoznak ránk is. Megértettük továbbá, hogy a Messiásig, a Peszach a fizikai szabadulást jelenítette meg a hívők számára, ám a Messiásban, a Messiás által, a lelki szabadulást tartogatja azok számára, akik a hívásnak engedelmeskednek. De amikor a hívásról beszélek, nem az általánosnak mondott, és általánosan ismert hívást említem, hanem azt a hívást, amit pl: a 3Mózes 23-ban olvasunk, az Úr ünnepeire vonatkozóan. 

3Mózes 23,37
„Ezek az Úrnak ünnepei, a melyeken szent gyülekezésekre kell gyülekeznetek, hogy áldozzatok az Úrnak tűzáldozattal, egészen égőáldozattal, ételáldozattal, véres- és italáldozattal: minden napét a maga napján.”
 

Ezen ünnepek megtartása, megélése után, utolsóként jelenik meg a Szukkoth, a sátoros ünnep, amint azt látjuk is a Tórában, és ez azt jelzi, hogy aki mindvégig megjelent az Úrral való találkozókon (ünnepeken), az az utolsó találkozón vele is marad! 

Jelenések könyve 21,1-3
„Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.”
 

Természetesen vannak a Tórában oly „ünnepei” is az Úrnak (valójában ezek az ünnepek találkozókat jelentenek!), melyek teljesen eltűntek a keresztény szokásokból. Ezek az úgynevezett őszi ünnepek, melyek valójában a rettenetes napok (talán ezért nem örökültek át). Mindezen ünnepekre jellemző pedig, hogy nem tűnnek el, hanem egytől-egyig beteljesednek! Tehát lesz számonkérés és ítélet is. De e ma esti alkalommal, nézzük ezt a nevezett: Pünkösd ünnepét. A pünkösdi népszokásokban keverednek a keresztény illetve az ősi pogány, ókori (római) elemek. Európa számos országában is ez tapasztalható a pünkösdi hagyományokban.  A termékenység, a nász ünnepe, és ezek szimbolikus megjelenítése dominál ezekben a szokásokban. Pünkösd ünneplésében fontos szerepet játszanak a virágok, elsősorban a pünkösdi rózsa, a rózsa, a jázmin és a bodza. A római birodalomban május hónap folyamán tartották az úgynevezett Florália ünnepeket. Flóra istennő, a római mitológiában a növények, virágok istennője. A pünkösdi királyné fejét általában rózsakoszorú díszíti, egyes változatokban rózsaszirmot hint maga körül. Lehetséges, hogy a pünkösdi rózsa és a pünkösdi énekekben szereplő Szent Erzsébet kapcsolatban állott Szent Erzsébet tiszteletével és az úgynevezett rózsacsodával. Ezen kívül még van számos szép nép szokás ezen az ünnepen, olyanok, mint: Pünkösdi királyválasztás, és egyéb pogány szokás, amit sajnos gondolkodás nélkül megtartanak azok is, akik egyszer már az Úrhoz adták magukat. (A forrás megtekintéséhez kattints ide.) 

Nos, ez az az ünnep, amihez viszont nekünk semmi közünk nincs! Viszont van az az ünnep, amiről az Apcsel is beszámol a második fejezetében, ám azt nem Pünkösdnek, hanem Savuot-nak, azaz: hetek ünnepének nevezünk. A Savuot, azaz: hetek ünnepe, a Peszachtól számított hetedik héten van, ez talán az oka, amiért ez a neve. Ezt az ünnepet nevezik így is: zsenge ünnepe, vagy: újkenyér ünnepe. Ezzel kapcsolatban olvassuk el a szent tan ide vonatkozó passzusát: 

5Mózes 26,1-19
„Mikor pedig bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban: Akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, a melyet szerezz a te földedből, a melyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba és menj oda a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve; És menj be a paphoz, a ki abban az időben lesz, és mondjad néki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, a mely felől megesküdt az Úr a mi atyáinknak, hogy nékünk adja. És a pap vegye el a kosarat kezedből, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé. És szólj, és mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Veszendő mesopotámiai vala az atyám, és aláment vala Égyiptomba, és jövevény volt ott kevesed magával; nagy, erős és temérdek néppé lőn ottan. Bosszúsággal illetének pedig minket az Égyiptombeliek, és nyomorgatának minket, és vetének reánk kemény szolgálatot. Kiáltánk azért az Úrhoz, a mi atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Úr a mi szónkat, és megtekintette a mi nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat; És kihozott minket az Úr Égyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csudákkal; És behozott minket e helyre, és adta nékünk ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet. Most azért ímé elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, a melyet nékem adtál Uram. És rakd le azt az Úr előtt, a te Istened előtt, és imádkozzál az Úr előtt, a te Istened előtt; És örömet találj mindabban a jóban, a melyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te és a lévita, és a jövevény, a ki te közötted van. Ha a harmadik esztendőben, a tizednek esztendejében, minden termésedből egészen megadod a tizedet, és adod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között, és jól lakjanak: Akkor ezt mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Kitakarítottam a szent részt a házból, és oda adtam azt a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek minden te parancsolatod szerint, a melyet parancsoltál nékem; nem hágtam át egyet sem a te parancsolataidból, sem el nem felejtettem! Nem ettem belőle gyászomban, nem pusztítottam belőle tisztátalanul, és halottra sem adtam belőle. Hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára; a szerint cselekedtem, a mint parancsoltad nékem. Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből! Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának; Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod, Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.”
 

Ezekről a dolgokról még beszélünk, de előbb meg kell említeni ezzel a nappal kapcsolatosan még egy fontos dolgot: Ezen a napon adta az Örökkévaló, mintegy jegyajándékul a törvényt a Szináj hegyén. Ez a nap tehát, a törvényadás ünnepe is egyben! Ha már törvény… Sajnos elterjedt nézet az a keresztény körökben, hogy nem kell az Örökkévalónak engedelmeskedni, anélkül is lehet üdvözülni. Sőt, vannak szélsőséges nézetek, miszerint pont az jut csak kárhozatra, aki az Örökkévalónak engedelmeskedik (no comment). De vajon elgondolható e, hogy például az apostolok idejében, annyi ember térhetett volna meg a Messiásban amennyi végül is megtért egyetlen napon, ha azok nem lettek volna engedelmesek Istennek, és nem mentek volna fel Yerusálembe az ünnepre? 

Apostolok Cselekedetei 2,5-12
„Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak. Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak? Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk? Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában, Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok, Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?”
 

Látjuk, hogy azok részesedtek az írások szerint az Istennek áldásából, akik a törvénynek engedelmeskedtek. Azt is Látjuk, hogy maga a Messiás is a törvényhez szabta az ígéretének beteljesedését, hiszen bár a Peszach-i vacsora, amit azóta a keresztények úrvacsoraként ismernek, valóban a Messiás tejhatalomra jutása előtt volt, ám a Savuot ünnepén a Szentlélek kitöltése, már a tejhatalomra jutása után, és a törvény még áll! Ugye a történetben Péter, többek között, egy Joel-i próféciát említ ezen a napon. Lássuk, hogyan kapcsolódik, vagy: kapcsolódik-e egyáltalán ez a prófécia ehhez az ünnephez? 

Jóel könyve 2,1-32
„Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljő az Úrnak napja; mert közel van az. Sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülő alkonyat! Nagy és hatalmas nép, a milyen nem volt öröktől fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségről nemzetségre. Előtte tűz emészt, utána láng lobog; előtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tőle semmi. A milyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és száguldoznak, mint a lovasok. Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának; mintha tarlót emésztő láng ropogna; a milyen az ütközetre kész hatalmas nép. Elrémülnek tőle a népek; minden arcz elsáppad. Száguldoznak, mint a hősök, felhágnak a kőfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat. Egymást nem szorongatják; mindenik a maga útján halad; néki rohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtok. Betörnek a városba, futkároznak a kőfalon, felhágnak a házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj. Reszket előttök a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényöket. És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt? De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt. Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?! Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést! Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából. A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő Istenök? Erre buzgó lőn az Úrnak szeretete az ő földe iránt, és kegyelmezett az ő népének. És választ tőn az Úr, és mondá az ő népének: Ímé, adok néktek gabonát, bort és olajat, hogy megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket szidalomra a pogányok között. Az északi népet is elűzöm tőletek, és puszta és sivatag vidékre vetem azt; elejét a keleti tengerbe, hátulját a nyugoti tengerbe, és bűze magasra száll; felszáll büdössége, mert nagy dolgokat cselekedett. Ne félj, te föld! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr! Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szőlő is kitárják gazdagságukat. Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban. És megtelnek a csűrök gabonával, és bőven öntik a sajtók a mustot és az olajat. És kipótolom néktek az esztendőket, a melyeket tönkre tett a szöcskő, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem. És esztek bőven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem. És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem. És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet. És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat. A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja. De mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megigérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, a kiket elhí az Úr!”
 

Nos, azt látjuk, hogy nagyon is kapcsolódik! Hiszen a Szentlélek kitöltését, a jó aratáshoz kapcsolja a prófécia, ami azt is jelenti, hogy aki az Istenbe vetett, az jót arat! Meg jelez még valami mást is, de az azokra vonatkozik, akik Istentelenül élnek, vagy az Isten törvényét megvetik. Bizony a vetés-aratás törvénye mindenre vonatkozik. Ki mit vet... Ezen az ünnepen, tehát a Savuot ünnepen a csúcspont, a tíz parancsolat felolvasása. Ezek után, úgynevezett halélt, azaz áldást, dicséretet mondanak, ez a halél, az általánosan ismert hallelujah alapja, és általánosan nem ismert emlékeztetője is! Azért mondom, hogy általánosan nem ismert, mert ha ismert lenne, nem hallelujáznának oly sokan üresen és tartalmatlanul. A halél, a 6, 113, 118-as teljes zsoltárokban áll. Olvassuk el ezeket a zsoltárokat, majd szenteljünk figyelmet, a 118-as zsoltár szövegének, 20-tól végéig terjedő szakaszára. Tehát mit is jelent számunkra ez az ünnep? Hétfőn elszaladunk virágcsokrot venni? Vagy Pünkösdi királyt avatunk? Megemlékezünk egy pogány szokásról, és egy bálvány istennőről??? Vagy inkább megemlékezünk az Istenünkről, a Tóráról, és a Neki tett fogadalmunkról? Ez az ünnep, a fogadalomtétel alkalma is egyben. Két fogadalom hangzik el ezen az ünnepen. Az egyik az Örökkévaló részéről, a másik az Ő népe részéről: 

2Mózes 19,6
„És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.”
 

Mire az Ő népe ezt fogadja a Teremtőnek: 

2Mózes 24,7
„Azután vevé a szövetség könyvét, és elolvasá a nép hallatára; azok pedig mondának: Mindent megteszünk, a mit az Úr parancsolt, és engedelmeskedünk.”
 

Testvérek, most olvassuk el a legfőbb apostol figyelmeztetését, és gondoljuk meg: tényleg változott ezekben akár mi is? Tényleg nincs már szükség az Istennek való engedelemre??? 

2Péter levele 3,1-18
„Ez immár második levélírásom néktek, szeretteim, amelylyel a ti tiszta gondolkozástokat emlékeztetés által serkentgetem; Hogy megemlékezzetek a szent prófétáktól ezelőtt mondott beszédekről, és az Úrnak és Megtartónak általunk, az apostolok által közölt parancsolatjáról: Tudván először azt, hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak, a kik saját kívánságaik szerint járnak, És ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert a mióta az atyák elhunytak, minden azonképen marad a teremtés kezdetétől fogva. Mert kész-akarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára; A melyek által az akkori világ vízzel elboríttatván elveszett: A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára. Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap. Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson. Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek. Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben, A kik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, a melyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik. Annakokáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben. És a mi Urunknak hosszútűrését idvességnek tartsátok; a miképen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint. Szinte minden levelében is, a mikor ezekről beszél azokban; a melyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, a miket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére. Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.”