Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Felismerni a tanítást

A kereszténységen belül sok ezer felekezet létezik, mindegyik meg van győződve arról, hogy ők értik helyesen az írást, amit röviden hitvallásban össze is foglalnak. Miért van az, hogy ezerféleképpen értelmezzük ugyanazt az írást? Ennek nagyon sok oka van, ezért nem is erről szeretnék beszélni, hanem inkább az egyetlen helyes értelmezésről, amit minden kereszténynek követnie kellene. Olvassuk el a következő igerészt:

1János levele 2,7
„Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, amely előttetek volt kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, amelyet hallottatok kezdettől fogva.

Egyértelműen fogalmaz János, hogy nem új parancsolatokkal váltották le a régi parancsolatokat, hanem továbbra is a régi parancsolatokat tanítják. Mik ezek a régi parancsolatok? János úgy fogalmaz, hogy: „amely előttetek volt kezdettől fogva”. Vagyis azok a parancsolatok, amiket már Mózes megkapott kőtáblákon.

Mint az apostoli időkben, úgy ma is, sokan egy olyan messiásban hisznek, aki eltörölte a törvényt, és helyette enyhítette az Isten által támasztott követelményeket. Pedig Jézus ezt is tisztázta a hallgatósággal, csak ahogy akkor is, úgy ma is süket fülekre talál:

Máté evangéliuma 5,17-19
„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.”

Van itt tehát Jézusnak egy olyan kijelentése, miszerint nem törölte el a törvényt és a prófétákat. A mai napon is sokan örülnek a folytatásnak, amiben Jézus elárulja, hogy betölteni jött őket. Miért örülnek ennek a folytatásnak? Azért, mert ki lehet csavarni, és úgy értelmezni, miszerint mégiscsak el lett törölve a törvény. Ám a „betöltés” nem jelent eltörlést, hanem amire utalt Jézus, az a Messiási küldetésére vonatkozott, miszerint az Ő hús vér testében teljes engedelemben követni tudta az Atya parancsolatait, és egyben a róla szóló próféciák is beteljesedtek. De ettől nem csökkent a törvény tekintélye! Hiszen a folytatásban Jézus említi, miszerint a törvényből egy aprócska rész sem múlik el, amíg minden be nem teljesedik. Olvassuk csak el:

„Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik.”

Figyeljünk arra amit olvasunk! Nem azt mondta Jézus, hogy a próféciák nem múlnak el addig, amíg be nem teljesednek! Nem a próféciáról beszélt Jézus, hanem a törvényről. De mit jelent az, hogy addig el nem múlik az ég és a föld, amíg a törvény be nem teljesedik? Hogy lehet a törvényt betölteni? Erről nagyon sok tanítást lehetne hozni Jézustól vagy az apostoloktól, de ha valaki egy kicsit is érett lelkileg, az nyílván azonnal rávágja, hogy a törvényt a cselekedeteinkkel tudjuk betölteni. Ahogyan Jézus is tette! Álljon itt egy rövid apostoli tanítás erről, majd egy magyarázat Jézustól:

Római levél 13,8-10
„Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte. Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat. A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet.

Ha esetleg nem lenne világos e Páltól idézett igerész, miszerint a szeretet jelentős tartalommal bír, vagyis megtalálható az összes parancsolat benne, akkor megerősítésül olvassuk el Jézus tanítását is erről:

Máté evangéliuma 22,35-40
„És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

Van itt tehát két parancsolat Jézustól (ami megtalálható a Tanach-ban is), amelyekben a szeretetre hivatkozik. Ennek értelmezésében buknak el nagyon sokan, mert az önmaguk kreálta szeretet gyakorlásában azt hiszik, hogy az Isten által állított követelmények mindegyikét teljesítik vele. Ám mint ahogyan Pálnál is olvastuk, úgy Jézusnál is egyértelműen láthatjuk, hogy a szeretet igaz voltát a törvény betartásában fedezhetjük fel. Hiszen ez a két parancsolat egyenként a két kőtáblán kapott törvényeket tartalmazzák, úgymint az emberek, és az Isten iránt való szabályokat.

Ha eljutunk arra a felismerésre, miszerint a Szentírás továbbra is az úgynevezett „ószövetség”, míg az „újszövetség” a róla szóló bizonyságtétel és a helyes értelmezés kézikönyve, akkor megláthatjuk azt a tökéletes harmóniát, amelyben egymásról bizonyságot tesznek, és eltéveszthetetlenül egy irányba mutatnak. Olvassuk el a következő igerészt:

János evangéliuma 7,14-18
„Már-már az ünnep közepén azonban felméne Jézus a templomba, és tanít vala. És csodálkozának a zsidók, mondván: Mimódon tudja ez az írásokat, holott nem tanulta?! Felele nékik Jézus és monda: Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem. Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok? Aki magától szól, a maga dicsőségét keresi; aki pedig annak dicsőségét keresi, aki küldte őt, igaz az, és nincs abban hamisság.”

A mai napon sokan tanítanak Istentelen dolgokat, mégis nyugodt lelkiismerettel és annak tudatában, hogy minden bizonnyal Istennek szereznek ezzel dicsőséget. Jézus fel is hívja a figyelmünket arra, hogy lesznek olyan „hívők”, akik kiközösítik, megölik az igaz hívőket, és azt hiszik, hogy Istennek kedves cselekedeteket tesznek.

János evangéliuma 16,1-3
„Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok. A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.”

Tehát akkor mi módon ismerhetjük fel a tanításról, hogy Istentől való-e, vagy sem? Testvérek, Jézus nem leellenőrizhetetlen szavakat szólt, az apostolok sem saját hitvallásokat készítettek, hanem egységesen a Tanach-ból, vagyis az úgynevezett „ószövetségből” tanítottak. A Jézusról szóló próféciákról is sokat beszéltünk már, az Ézsaiás 42. fejezete az egyik legismertebb prófécia Jézusról, amely arról tesz bizonyságot, hogy Jézus a törvényt hirdeti a népnek és a törvényt naggyá teszi. Nem eltörli, hanem hirdeti és naggyá teszi!

Ézsaiás könyve 42,1-4
„Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.”

Továbbá:

Ézsaiás könyve 42,21
„Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.”

Tehát ha hisszük, hogy Jézus a Messiás, akkor hinnünk kell azt is, hogy benne ezek a próféciák beteljesedtek. De ha egy olyan Messiásban hiszünk, aki a törvényt eltörölte, aki nem kötelez minket a törvény megtartására, az Isten iránt való engedelmességre, akkor valójában az antikrisztusban hiszünk.  

Ha valóban az igaz Messiásban akarunk hinni, ha az igaz Messiást akarjuk követni, akkor valamilyen módon fel kell ismernünk Őt. Felismerni pedig nem az érzelmeink, saját gondolataink által tudjuk, hanem csakis az ige által. 

János evangéliuma 5,39
„Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam;”

Az ige bizonyságot tesz a Messiásról, a Messiás pedig bizonyságot tesz az ige mellett. Ez pedig azért van, mert a Messiás, maga az Ige (1Jn. 1,1; Jn. 1,14, Jel. 19,13)! Ha ismerjük az igét, ismerjük Jézust is.

János evangéliuma 10,1-5
„Bizony, bizony mondom néktek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket. És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.”

Csak azok követhetik Jézust, akik ismerik Őt. Követjük az Igét?