Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Hol is kezdhetném

Dániel könyve 5,1-31
„Belsazár király nagy lakomát szerze az ő ezer főemberének, és az ezer előtt bort ivék. Borozás közben mondá Belsazár, hogy hozzák elő az arany és ezüst edényeket, a melyeket elvive Nabukodonozor, az ő atyja a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai. Akkor előhozák az arany edényeket, a melyeket elvivének az Isten házának templomából, mely Jeruzsálemben vala, és ivának azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai. Bort ivának, és dicsérék az arany-, ezüst-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket. Abban az órában emberi kéznek ujjai tünének fel, és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé azt a kézfejet, a mely ír vala. Ekkor a király ábrázatja megváltozék, és az ő gondolatai megháboríták őt, és derekának inai megoldódának és az ő térdei egymáshoz verődének. Erősen kiáltozék a király, hogy hozzák elő a varázslókat, a Káldeusokat és jövendölőket. Szóla a király és monda a babiloni bölcseknek: Akárki legyen az az ember, a ki elolvassa ezt az írást, és annak értelmét megjelenti nékem, bíborba öltöztetik és aranyláncz lesz a nyakában, és mint harmadik parancsol az országban. Akkor bemenének a király bölcsei mind, de nem tudták elolvasni az írást, sem annak értelmét megfejteni a királynak. Akkor Belsazár király igen megrettene, és az ő ábrázatja elváltozék rajta, és az ő főemberei is megzavarodának. A királyasszony a király és az ő főembereinek beszédei miatt beméne a lakoma házába, és szóla a királyasszony, és monda: Király, örökké élj! Ne rettentsenek téged a te gondolataid, és a te ábrázatod ne változzék el! Van egy férfiú a te országodban, a kiben a szent isteneknek lelke van, és a te atyád idejében értelem, tudomány, és az istenek bölcseségéhez hasonló bölcseség találtaték benne, és a kit Nabukodonozor király, a te atyád, az írástudók, varázslók, Káldeusok és jövendölők fejévé tőn; igen, a te atyád, a király; Mivelhogy Dánielben, a kit a király Baltazárnak nevezett, nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak magyarázata és titkok megjelentése és rejtélyek megfejtése találtatott. Most azért hivattassék elő Dániel, és ő megjelenti az értelmet. Erre Dániel a király elé viteték. Szóla a király, és monda Dánielnek: Te vagy-é ama Dániel, a ki a júdabeli foglyok fiai közül való, a kit ide hozott a király, az én atyám, Júdából? És a ki felől hallottam, hogy az isteneknek lelke van benned, és értelem és tudomány és kiváló bölcseség találtatott te benned? Csak imént hozatának elém a bölcsek és varázslók, hogy elolvassák ezt az írást és jelentését tudassák velem; de nem tudják a dolog értelmét megjelenteni. De felőled azt hallottam, hogy te tudod az értelmet megfejteni és a titkokat megoldani; most azért, ha el tudod olvasni ezt az írást és értelmét nékem megmondani, bíborba öltöztetel és aranyláncz lesz a nyakadon, és mint harmadik uralkodol az országban. Erre Dániel felele, és monda a királynak: Ajándékaid tiéid legyenek, és adományaidat másnak adjad, mindazáltal az írást elolvasom a királynak, és jelentését megmondom néki. Te, oh király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsőséget és tisztességet ada Nabukodonozornak, a te atyádnak; És a méltóság miatt, a melyet ada néki, a népek, nemzetek és nyelvek mind féltek és rettegtek tőle; megölt, a kit akart; és életben tartott a kit akart; felemelt, a kit akart; és megalázott, a kit akart; De mikor a szíve felfuvalkodott, és a lelke megkeményedett megátalkodottan: levetteték az ő birodalmának királyi székéből, és dicsőségét elvevék tőle; És az emberek fiai közül kivetteték, és az ő szíve olyanná lőn, mint a barmoké; és a vadszamarakkal lőn az ő lakása, és fűvel etették őt, mint az ökröket, és a teste égi harmattal öntöztetett, míg megismeré, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek országán, és azt helyezteti arra, a kit akar. És te, Belsazár, az ő fia, nem aláztad meg a szívedet, noha mindezt tudtad. Sőt felemelkedtél az egek Ura ellen, és az ő házának edényeit elődbe hozták, és te és a te főembereid, a te feleségeid és a te ágyasaid bort ittak azokból; és az ezüst- és arany-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket dícséréd, a kik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek; az Istent pedig, a kinek kezében van a te lelked, és előtte minden te útad, nem dicsőítetted. Azért küldetett ő általa ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás. És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin! Ez pedig e szavaknak az értelme: Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak. Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál. Peresz, azaz elosztatott a te országod és adatott a médeknek és persáknak. Akkor szóla Belsazár, és öltöztették Dánielt bíborba, és aranylánczot vetének nyakába, és kikiálták felőle, hogy ő parancsol mint harmadik az országban. Ugyanazon az éjszakán megöleték Belsazár, a Káldeusok királya. És a méd Dárius foglalá el az országot mintegy hatvankét esztendős korában.”
 

Áldott testvérek. E ma esti anyag címeként, mit is határozhatnék meg? Talán ez lenne a legkifejezőbb: hú, hol is kezdjük… Mint látni fogjuk, eme ismert(nek vélt) fejezet, picit más, mint ahogy ismerni véltük. Szóval, hol is kezdjük? Dániel könyve az egyetlen írás a szent tanban, mely több nyelven íródott, és ennek figyelembevétele, több dologra is rá világít számunkra. Ezen nyelvek, mint tudjuk héber, arám és görög. Mindezek majd később lesznek érdekesek számunkra. Azok előtt azonban, több dolgot is fel kell elevenítenünk. Tehát adódott ez a fogság ideje a zsidóknak (70 év!), azaz egy emberöltő. Hogy miért? Nos azért, mert Isten népe elhagyta a számára kijelölt utat! Nem követték Isten tanítását, megvetették az Örökkévaló rendeléseit, küldte hozzájuk az Úr a prófétáit, de nem figyeltek rájuk, több ízben üzent az Örökkévaló, de ahogyan Ő jellemezte: 

Jeremiás könyve 32,33
„És háttal fordultak felém és nem arczczal, és tanítottam őket jó reggel, és noha tanítottam őket, nem voltak készek az intés befogadására.” 

Tehát ezen okok miatt, az Örökkévaló a népét száműzetésbe küldte, de nem adta el őket. Ezért is mondja: 

Ézsaiás könyve 50,1
„Így szól az Úr: Hol van anyátok elválólevele, a melylyel őt elbocsátám? vagy hol van egy kölcsönadóim közül, a kinek titeket eladtalak? Ímé, a ti vétkeitekért adattatok el, és bűneitekért bocsáttatott el anyátok!”
 

Tehát nem mondott le az Övéiről, „csak” büntetésül és ítéletül, elűzte őket a szent földről, mely tulajdonképpen az Istennel való kapcsolatot jelezte. Ez körülbelül ugyan az a következmény, melyről a B'resit, azaz Kezdetben könyvében is olvashatunk a harmadik fejezetben, amikor is az Örökkévaló, az első emberpárt, a bűn miatt száműzte az Eden-ből. Ezt az ítéletet már jó előre jelezte az Örökkévaló Mózes által, és csak egyetlen előfeltétel adatott ezen ítélet beteljesedésének elkerülése érdekében: 

5Mózes 30,1-20
„És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened; És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből: Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened. Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged; És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat. És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj. Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged. Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked. És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz; Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.”
 

Tehát az ige, mely meghatározta a nép sorsát mintegy 70 évre száműzetésben: 

„Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz; Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.” 

Nos mint tudjuk az igéből, az Isten népének nem volt szívügye az Örökkévaló rendeléseinek megtartása, így eljött az emberöltőnyi száműzetés. Ugye ez az emberöltő pedig arra emlékeztet bennünket, amikor az Örökkévaló, pusztai vándorlásra ítélte azokat, akiket kiszabadított Micráimból, láttatott velük sok hatalmas csodát és jelet, táplálta, őrizte és megtartotta őket az élet ellenes környezetben (sivatag). De mégis engedetlenkedtek, lázadtak az Istennel szemben, és ennek büntetéseként, egy emberöltőnek kellett eltelnie azért, hogy mindazok, akik kezdettől fogva tanúi voltak az Örökkévaló dolgainak, de mindaz, amit az Isten értük/velük tett, mégsem hozott érdemi változást az életükben, az Istennek tett fogadalmukat megszegték. 

2Mózes 19,1-8
„A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába. Refidimből elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel. Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak. Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak. Elméne azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala néki az Úr. És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megteszszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét.”
 

Nem tették meg... Mindazokat tehát, akik ily keményszívűek és engedetlenek maradtak az Úr iránt, és ígéretüket is megszegték, arra ítélte az Örökkévaló, hogy az ígéret földjén kívül haljanak meg! Ehhez kb: 40 év kellet, ámde ez Babilon esetében már 70(!) évre rúg (megjegyezném, hogy amíg a 4, 40, 44, 400, stb… az emberi megpróbáltatás száma a szent tanban, addig a 7, 70, 77, 700, stb… a tökéletesség száma). Mind tudjuk, hogy a sivatagból az ígéret földjére belépők esetében, a bűn felemelkedése, nem váratott magára sokáig, és mielőtt valakiben megfogalmazódna az a gondolat, hogy a Babilonból való szabadulás után sem kellett sokáig várnia a bűn felemelkedésére, gyorsan hozzátennék egy a babiloni fogság alatt elhangzó próféciát, miszerint: 

Dániel könyve 9,24-27
„Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessék a bűn, és hogy eltöröltessék a hamisság és elhozassék az örök igazság, és bepecsételtessék a látomás és a próféták, és felkenettessék a Szentek szente. Tudd meg azért és vedd eszedbe: A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utczák és a kerítések, még pedig viszontagságos időkben. A hatvankét hét mulva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás. És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és útálatosságok szárnyán pusztít, a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad.”
 

Ebből megérthetjük, hogy a rabságból való szabadulás nem hoz békességet, sőt, amíg ez a világ ebben a formában meglesz, az Isten népének küzdelmekkel teli életük lesz, mert vágyniuk, akarniuk kell a megszentelődést, hogy megtanulják értékelni a szentséget, mely adományként nem volt tisztelt előttük, ezért ha megszenvednek érte, majd tudják értékelni! De hogy a 70-szám, mint a tökéletesség száma ennyiszer szerepel itt is, az pedig azt jelenti, hogy e világ idejének eltelte után, a következőbe már nem lehetséges bejutni megvallás, vagy születés által, és ezért is van megírva: 

Ézsaiás könyve 26,10
„Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.”
 

Na tehát az eddigiekben megérthettük, hogy mi vezetett a babiloni fogság idejére. Ámde azt is megérthettük, hogy az onnan való szabadulás is, csak egy újabb mérföldkő, hiszen nem a szabadulás hozza el a várva várt állapotot, hanem az csak a kezdet. De micsoda kezdet!!! Hiszen írva van: 

Jeremiás könyve 23,5-8
„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, és uralkodik mint király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot és igazságot cselekszik e földön. Az ő idejében megszabadul Júda, és Izráel bátorságosan lakozik, és ez lesz az ő neve, a melylyel nevezik őt: Az Úr a mi igazságunk! Azért ímé elközelgetnek a napok, azt mondja az Úr, a melyekben nem mondják többé: Él az Úr, a ki kihozta Izráel fiait Égyiptom földéből. Hanem inkább ezt mondják: Él az Úr, a ki kihozta és a ki haza vezérlette Izráel házának magvát az északi földről és mindama földekről, a melyekre kiűztem vala őket, és lakoznak az ő földjökön.”
 

Ugye egy magról szól az ige? Ez a mag már a Messiás? Vagy esetleg még csak az előjele??? Nos, lássuk az ígéret szerinti magot, aki azokban az időkben támadt. 

Zakariás könyve 4,1-14
„Majd visszatére az angyal, a ki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel. És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét cső a szövétnekekhez, a melyek a tetején vannak; És mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán. És felelék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram? És felele az angyal, a ki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram! És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura. Ki vagy te, te nagy hegy? Lapálylyá leszel Zorobábel előtt, és felviszi a csúcs-követ, és ilyen kiáltás támad: Áldás, áldás reá! És szóla hozzám az Úr, mondván: A Zorobábel kezei veték meg e ház alapját, és az ő kezei végzik el azt, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok. Mert a kik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ónkövet. Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, a melyek átpillantják az egész földet. És felelék, és mondám néki: Mi ez a két olajfa a gyertyatartó jobb és bal oldalán? És másodszor is felelék, és mondám néki: Micsoda az olajfának az a két ága, a melyek a két arany cső mellett vannak, és öntik magukból az aranyat? És szóla nékem, mondván: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram! És mondá nékem: Ezek ketten az olajjal felkenettek, a kik az egész föld Ura mellett állnak.”
 

Zoru Babel, azaz: bábeli sarj. Ez cirka azt is jelentheti: valaki, aki a szenvedésekből nőtt fel főpappá. Nos, véletlenül tudunk is egy ilyenről ugye: 

Zsidó levél 2,9-10
„Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált. Mert illendő vala, hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.”
 

Illetve ez ránk is utalva: 

1Péter levele 4,1
„Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől.”
 

Szenvedés; megszűnik... Nos testvérek, ezeknek a szavaknak roppant mély tartalmuk van. Mert ugyanis dinamikát sejtetnek, tehát folyamatot írnak le. Elsőként nézzük a „megszűnik” szót. Ugye ez nem egy véghatározó, hanem a jövőben beteljesedő dolog jelzője, tehát folyamatos haladás a végállomás felé.

„Szenvedés”. Ez pedig azt jelenti, hogy egy folyamatos fájdalommal, kínnal járó küzdelem. Mindez elénk tárja, hogy a megigazulás útja, mégsem olyan egyszerű, mint ahogyan sokan azt gondolják (és főleg nem automatikus!!!), ezért tenni kell! Szenvedés és kín, mert az embernek le kell mondania az egójáról, a testi vágyairól, és el kell vonatkoztatnia önmagától. Például itt van Dániel. Dániel a titkok megfejtőjének neveztetett, és nem véletlenül. Valóban megmutatta neki az Örökkévaló azoknak a dolgoknak az értelmét, melyeket mások tudni szerettek volna, de nekik nem adatott meg. Csakhogy Dániél ugye tudjuk, folyamatosan böjtölt és imádkozott. Ez nagyon fontos a továbbiak megértéséhez. A böjtről nem szeretnék sokat beszélni, hiszen Anti már tanított arról, nem is egyszer. Talán csak annyit említenék erről, hogy a böjt nem csak valaminek, önmagamtól való megvonásáról szól, mert az Jézus szerint, és a prófécia szerint is visszatetsző az Isten előtt. A böjt ennél több! A böjtölés, ha nem jár önvizsgálattal, akkor csak erős fogyókúra, vagy ha kéréssel párosul: éhségsztrájk. Dániél a böjtöléssel vizsgálta önmagát, azonosulva a népével és annak bűneivel, és folyamatos kapcsolatot keresett és talált Istennel! De láthatjuk azt is, hogy Dániél és társai, feltétel nélkül kezdték az Örökkévalóval való kapcsolat keresését, és nem felhívásra! A felhívás már régen elhangzott az Istentől! Az Isten népe meg szépen: nem felelt. Itt és most tértek vissza ahhoz, akitől elfordultak oly rég óta. Ez az egyik oka annak, hogy nem igazán tudok azzal mit kezdeni, amikor valaki hívő létére azt mondja egy általános (!) igei felszólítás kapcsán: „hááát, ezt megvárom, míg az Isten nekem személyesen is kijelenti...” Tehát Dánielnek volt egy folyamatos önvizsgálata, és az Istennel való kapcsolatot ezzel kereste. Ez fontos, mert aki nem így tesz, az azt jelenti ki, hogy ő másokkal ellentétben tökéletes, és mindennek hozzá kell(ene) igazodni. Eme rövid(nek szánt) bevezető után, térjünk a lényegre, és mindezek megtartásával tessék figyelni az igére! Elsőként is, a Dániél 5. fejezete, egy érdekes, és valamire emlékeztető dologba fordul. Van tehát egy „írás”, amit valahogy senki sem ért, senki sem tud elolvasni. Ez mire is emlékeztet??? Nos, Ézsaiás könyvének egy bizonyos próféciájára! 

Ézsaiás könyve 29,1-16
„Jaj Árielnek, Árielnek, a városnak, a hol Dávid lakott! Esztendőt esztendőhöz adjatok, és forogjanak az ünnepek! És én megszorítom Árielt, és lesz fájdalom és siralom, és lesz nékem, mint Áriel. Körülveszlek táborral, és bezárlak tornyokkal, és erősségeket állatok ellened. És megaláztatván, a földből szólsz és porból morog beszéded, szavad olyan lesz, mint halottidézőé, a földből, és porból sipog beszéded. Ellenségidnek sokasága olyan lesz, mint az apró por, és mint a repülő polyva az erőszakosok sokasága, és lesz hamar és hirtelen. A seregek Urától látogattatik meg, mennydörgéssel, földindulással, nagy zúgással, forgószéllel, viharral és emésztő tűzi lánggal; Mint éjjeli álomlátás, olyan lesz minden pogányoknak sokasága, a kik hadakoznak Áriel ellen, s a kik hadakoznak ellene és vára ellen, és őt megszorítják. És lesz, mint mikor álmodik az éhező, és ímé eszik, és midőn fölserken, üres a hasa, és mint mikor álmodik a szomjazó, és ímé iszik, és midőn fölserken, ímé szomjas és lelke eped: így lesz minden pogányoknak sokasága, a kik hadakoznak Sion hegye ellen. Ámuljatok és bámuljatok, vakítsátok magatokat és megvakultok! részegek, de nem bortól, tántorognak, de nem részegítő italtól. Mert rátok önté az Úr a mély álomnak lelkét, és bezárta szemeiteket, a prófétákat, és fejeiteket, a nézőket befedezte; És lesz mind e látás néktek, mintegy bepecsételtetett írás beszédei, a melyet oda adnak egy írástudónak, mondván: Olvasd, kérlek, és ő szól: Nem tudom, mert bepecsételtetett. És ha e levelet annak adják, a ki nem tud írást, mondván: Olvasd el, kérlek! ő így szól: Nem tudok írást. És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn: Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsesége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik. Jaj azoknak, a kik az Úrtól mélységesen elrejtik tanácsukat, és a kik a sötétségben szoktak cselekedni, mondván: Ki lát minket és ki ismer minket? Mily együgyűek vagytok! Avagy a fazekas olyan, mint az agyag, hogy így szóljon a csinálmány csinálójának: Nem csinált engem! és az alkotmány ezt mondja alkotójának: Értelmetlen!”
 

Egy ítélet hangzik el ebben a Próféciában tehát, de hogy lehetséges az, hogy mégsem azokon telik be, akiknek íródott? Nos meg van írva: 

5Mózes könyve 30,1-7
„És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened; És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből: Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened. Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged; És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat. És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj. Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.”
 

Mi mindent nem eredményez a megtérés mi??? Dániél és társai a népükkel azonosulva, a népért jártak közben. De nem az üdvözülésért, hanem az újrakezdés lehetőségéért. Azért, hogy Yerusálemben, helyreállíthassák az Istentiszteletet, és az Istennek szánt áldozatot, és menetközben felépíthessék a szent várost! Szóval bepecsételtetett írás, melynek jelentése kettős. Egyszer: értelme elrejtve; másszor: nem olvashatja akárki. Erről pedig ugye eszünkbe jut a Jelenések könyve, illetve Pál egy elejtett szava: 

Jelenések könyve 5,1-10
„És láték annak jobbkezében, a ki a királyiszékben üle, egy könyvet, a mely be volt írva belől és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel. És láték egy erős angyalt, a ki nagy szóval kiálta: Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak pecséteit? És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt, nem tudta a könyvet felnyitni, sem ránézni. Én azért igen sírok vala, hogy senki nem találtaték méltónak a könyv felnyitására és elolvasására, a ránézésre sem: És egy a Vének közül monda nékem: Ne sírj: ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét. És láték a királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, hét szarva és hét szeme vala, a mi az Istennek hét Lelke, a mely elküldetett az egész földre. És eljöve és elvevé a könyvet a királyiszékben ülőnek jobbkezéből. És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborula a Bárány előtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jóillatokkal tele, a mik a szentek imádságai. És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből, És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön.”
 

(A 8-as versre mindjárt rátérünk.) Tehát van egy írás (könyv még akkor nem volt, ezt tudjuk, csak tekercsek voltak, amiket írásnak neveztek). Oké, tehát Jézus olvashatja és értheti, de hol jövünk mi a képbe? Nos, Pál elejtett szava: 

1Korinthusi levél 2,14-16
„Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg. A lelki ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg. Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.”
 

Ez az értelem, mint látjuk Dániélnek is megadatott tehát, ezért tudta elolvasni és meg is értette az írást, de még ne rohanjunk előre. Nagyon fontos tisztázni, hogy mi vezetett odáig, hogy „egy kéz” írjon a falra. 

Dániel könyve 5,1-5
„Belsazár király nagy lakomát szerze az ő ezer főemberének, és az ezer előtt bort ivék. Borozás közben mondá Belsazár, hogy hozzák elő az arany és ezüst edényeket, a melyeket elvive Nabukodonozor, az ő atyja a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai. Akkor előhozák az arany edényeket, a melyeket elvivének az Isten házának templomából, mely Jeruzsálemben vala, és ivának azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai. Bort ivának, és dicsérék az arany-, ezüst-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket. Abban az órában emberi kéznek ujjai tünének fel, és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé azt a kézfejet, a mely ír vala.”
 

Arany, ezüstedények (poharak), a Béjt ha Mikdásh-ból. Na, ez volt a gáz testvérek, és ez lesz a gáz sokak számára a közeli jövőben is, és több figyelmeztetés nem lesz! Nézzük az arany, és az ezüst jelentését, mely több dologra utal. Az arany és az ezüst, különleges és ritka dologra utal, aminek egyértelmű jelentése: nem közönséges! Ennek egyértelmű jele az igében: 

Aggeus könyve 2,1-9
„A hetedik hónap huszonnegyedik napján szóla az Úr Aggeus próféta által, mondván: Szólj csak Zorobábelnek, a Sealtiél fiának, Júda fejedelmének, és Jósuának, a Jehosadák fiának, a főpapnak, és a nép többi tagjainak, mondván: Ki van még életben köztetek, a ki látta ezt a házat az ő első dicsőségében? És milyennek látjátok ti most ezt? Avagy olyan-é ez a ti szemetekben, mintha semmi volna? De most légy bátor, Zorobábel, azt mondja az Úr! Légy bátor te is, Jósua, Jehosadák fia, te főpap, és légy bátor e földnek minden népe, azt mondja az Úr, és cselekedjétek, mert én veletek vagyok, azt mondja a Seregeknek Ura, Az igét, a melylyel szövetségre léptem veletek, mikor kijöttetek Égyiptomból, és az én lelkem köztetek marad. Ne féljetek! Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Egy kevés idő van még, és én megindítom az eget és a földet, a tengert és a szárazt. És megindítok minden népet, és eljön, a kit minden népek óhajtanak, és megtöltöm e házat dicsőséggel, azt mondja a Seregeknek Ura. Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura. Nagyobb lészen e második háznak dicsősége az elsőnél, azt mondja a Seregeknek Ura, és e helyen adok békességet, azt mondja a Seregeknek Ura.”
 

Tehát a 8-as vers: 

„Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura.” 

(Ő mondta, nem én!) Fokozzuk a sokkoló tényt: ezeket az arany, és ezüstedényeket, az Úr utasítására kellett elkészíttetnie Mózesnek, és ezek az Úr házában voltak, mint szent edények, melyek áldozatra voltak az Isten számára, tehát szentek voltak. Ezeket az edényeket, senki ember fia nem vehette használatba, hiszen az Isten tulajdonában álltak, csak és kifejezetten az Úr, és a papjai! Ezek, mint arra már utaltam, áldozatra voltak fenntartva, étel, illetve italáldozásra. Az áldozat ezen iránya, az Úrral való közösség építésére szolgál. Ezen áldozáskor, elsősorban, mintegy megerősíttetik a felek közti szövetség, másfelől az étel, illetve italáldozatkor olyan, mintha az Örökkévaló, az „asztalához ültetné”, „ülteti”, „megvendégeli”, „vacsorához hívja” a szövetségeseit, Övéit! Tehát csak az Isten, és az Ő szentjei (papjai) vehetik használatba! Az Istennel való kapcsolat megerősítésére, a vele való kapcsolat építésére, elmélyítésére adódó lehetőségek: ima, hála, dicsőítés. Most olvassuk újra a Jelenések könyvének már idézett passzusát: 

Jelenések könyve 5,8-10
„És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborula a Bárány előtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jóillatokkal tele, a mik a szentek imádságai. És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből, És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön.”
 

Most pedig, mielőtt rákanyarodnék a lényegre, egy kis érdekesség a nevekkel kapcsolatban. Dániél, akit Baltazárnak neveztek. Belsazár, aki király akkoriban. Nabukodonozor, aki azt megelőzően uralkodott. Vagy lehet, hogy félreértünk mindent ezekkel kapcsolatosan is? Jó lenne tisztázni, mert akkor picit színesebben érthetnénk meg az „írás” jelentését is. Tehát először is Dániél, akit az Istentől kapott bölcsességéért (és most figyelem), nem neveztek át, hanem: előléptették így: Bel sar Uszurr (jelentése: társ, régenstárs, uralkodó, másodikként uralkodó). Amikor pedig Nabukodonozoron (valójában Nabu Kudurri Uszurr-on) betejesedett a próféciában meghatározott ítélet, és uralkodásra alkalmatlanná vált, helyébe lépett fia, aki törvényesen lett ettől kezdve Bel Sar Uszurr, és nem osztozott többé Dániellel. Tehát Dániel ettől kezdve nem volt Bel sar Uszurr. Ezért volt az, hogy jutalomként már nem a második helyet ajánlotta fel Dániél számára, hanem a harmadikat, hiszen Nabu Kudurri Uszurr még élt, csak nem gyakorolta a hatalmát (heveny ökör szindróma okán). Tehát ez a király magát vendégül látóként, azaz ebben a tekintetben, hogy a templomi poharakat hozatta elő, főpapként, míg a vendégeit papokként jelenítette meg (kár volt). Vajon mindezek figyelembe vételével, hányan követik a maiak közül a tanítását? Hiszen hányan, de hányan vannak olyanok, akik magukat papi tisztre emelik azzal, hogy áldoznak az Istennek (ima, dicsőítés, hálaadás), de valójában soha nem Istenért, hanem mindig csak önmaguk számára éltek/élnek. Hányan nyúlnak közönséges létükre szent dolgokhoz? Hányan beszélnek a Szentírásról, az igazságról, Istenről, miközben a közönségesnél is közönségesebbek? Bizony sokaknak írt már a kéz a falra, de ők nem is vették észre, és nem lesz több figyelmeztetés! És most az ítélet: 

Dániel könyve 5,18-31
„Te, oh király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsőséget és tisztességet ada Nabukodonozornak, a te atyádnak; És a méltóság miatt, a melyet ada néki, a népek, nemzetek és nyelvek mind féltek és rettegtek tőle; megölt, a kit akart; és életben tartott a kit akart; felemelt, a kit akart; és megalázott, a kit akart; De mikor a szíve felfuvalkodott, és a lelke megkeményedett megátalkodottan: levetteték az ő birodalmának királyi székéből, és dicsőségét elvevék tőle; És az emberek fiai közül kivetteték, és az ő szíve olyanná lőn, mint a barmoké; és a vadszamarakkal lőn az ő lakása, és fűvel etették őt, mint az ökröket, és a teste égi harmattal öntöztetett, míg megismeré, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek országán, és azt helyezteti arra, a kit akar. És te, Belsazár, az ő fia, nem aláztad meg a szívedet, noha mindezt tudtad. Sőt felemelkedtél az egek Ura ellen, és az ő házának edényeit elődbe hozták, és te és a te főembereid, a te feleségeid és a te ágyasaid bort ittak azokból; és az ezüst- és arany-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket dícséréd, a kik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek; az Istent pedig, a kinek kezében van a te lelked, és előtte minden te útad, nem dicsőítetted. Azért küldetett ő általa ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás. És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin! Ez pedig e szavaknak az értelme: Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak. Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál. Peresz, azaz elosztatott a te országod és adatott a médeknek és persáknak. Akkor szóla Belsazár, és öltöztették Dánielt bíborba, és aranylánczot vetének nyakába, és kikiálták felőle, hogy ő parancsol mint harmadik az országban. Ugyanazon az éjszakán megöleték Belsazár, a Káldeusok királya. És a méd Dárius foglalá el az országot mintegy hatvankét esztendős korában.”
 

Figyelem, mert sokakat érinthet ez is: 

„Te, oh király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsőséget és tisztességet ada Nabukodonozornak, a te atyádnak; És a méltóság miatt, a melyet ada néki, a népek, nemzetek és nyelvek mind féltek és rettegtek tőle; megölt, a kit akart; és életben tartott a kit akart; felemelt, a kit akart; és megalázott, a kit akart.” 

Azt gondolta, hogy az Örökkévaló a zsidókat is a hatalmába adta, pedig nem! A zsidók Isten népe! Máshol mondja is az Úr: 

Ézsaiás könyve 47,1-15
„Szállj le és ülj a porba, Babilon szűz leánya, ülj a földre királyi szék nélkül, te a Káldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged gyöngének és elkényeztetettnek! Vedd a malmot és őrölj lisztet, född fel fátyolodat, emeld föl a hosszú ruhát, född fel czombodat és menj át a folyókon. Födöztessék föl meztelenséged és láttassék meg szemérmed; bosszút állok és embert nem kímélek! Így szól a mi Megváltónk, seregeknek Ura az Ő neve, Izráel Szentje! Ülj némán és menj a sötétre, te a Káldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged országok úrnőjének! Fölgerjedtem volt népem ellen; megfertőztettem örökségemet és kezedbe adtam azt: te nem cselekedtél velök irgalmasságot, az öregre nehéz igát vetettél! És ezt mondád: Örökre úrnő leszek! úgy hogy ezekre nem is gondolál, és nem emlékeztél meg annak végéről. És most halld meg ezt, bujálkodó, a ki bátorságban ülsz, a ki ezt mondja szívében: Én vagyok és nincs senki több, nem ülök özvegységben, és a gyermektelenséget nem ismerem! És mind e kettő eljő reád nagy hamar egy napon: gyermektelenség és özvegység, teljességökben jőnek el reád, noha gazdag vagy a varázslásban, és sok nagyon igéző szózatod. Gonoszságodban bíztál, és ezt mondád: Nem lát senki engem! Bölcseséged és tudományod csalt meg téged, és ezt mondád szívedben: Én vagyok és nincs senki több. Azért jő te reád a gonosz, a melynek keletkezését nem tudod, és romlás sújt le rád, a melyet meg nem engesztelhetsz, és hirtelen jő pusztulás reád, nem is tudod! No állj elő hát igéző szózatiddal és varázslásodnak sokaságával, a melyekkel ifjúságodtól fogva vesződtél, talán segíthetsz valamit, talán visszariaszthatod a veszedelmet. Tanácsaid sokaságában megfáradtál; no álljanak elő és tartsanak meg az égnek vizsgálói, a kik a csillagokat nézik, a kik megjelentik az újholdak napján, hogy mi jövend reád. Ímé, olyanok lettek, mint a polyva, tűz emészté meg őket, nem mentik meg életöket a lángból, még szén sem marad belőlök melegülésre, sem körülülhető parázs! Így járnak azok, a kikkel vesződtél; és a kik kereskedő társaid voltak ifjúságodtól fogva, futnak, kiki a maga útján; senki nem segít néked!”
 

Szóval azt gondolta ez a király, hogy az Isten az Ő népét is a hatalmába adta, és ő lett az örökös. Ezért is nyúlt a templomi szent poharakhoz. Ma is többen vélik, mivel az Isten komoly nehézségeket enged a maga népére (mostanra már tudjuk miért: „Szenvedések által tegye tökéletessé...”), szóval azt gondolják, hogy a zsidókat kirekesztve, mintegy kitaszítva örökségükből, átvehetik a helyüket. Na nézzük ezen gondolkodásmód büntetését: 

Dániel könyve 5,24-28
„Azért küldetett ő általa ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás. És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin! Ez pedig e szavaknak az értelme: Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak. Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál. Peresz, azaz elosztatott a te országod és adatott a médeknek és persáknak.”
 

Nézzük félrefordítás (ferdítés) nélkül ezeket a szavakat: 

 מנא ,מנא, תקל, ופרסין 

Mene: arámi súlymérték, cirka 50 sekel. Tekel, valójában sekel, az előbbi arámi nyelv, míg a sekel héberül van. Ez is súlymértéket jelöl, bár mindemellett ma pénznem is. Peresz. Mindenekelőtt ez a: „nem egészen világos” szövegkörnyezetben: 

„Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál. Peresz, azaz elosztatott a te országod és adatott a médeknek és persáknak.” 

Hol íródott a falra a peresz? Figyeljünk csak: peresz, ugye? Nos, véletlenül az akkori perzsiát, mostani iránt, egykor fársz-nak, közép perzsiában pedig, pársz-nak nevezték. Tehát ez a szövegben: U Párszim, vagyis: perzsáknak. Ez cirka annyit tesz: hivalkodtál, de a súlyod a mérlegen kevésnek bizonyult (a Mene, a Sekel-el szemben). Ezért jöjjön a következő!!! Nos, azért ez sokkoló nem? Mert ugyanis csak két lehetőség van testvérek az ítéletben! Vagy jobbkéz, vagy balkéz; üdvösség, vagy kárhozat! A hivalkodó előbb kerül a mérlegre, és ha bukik, nos, hogy ne én fogalmazzam ezt meg: 

Ézsaiás könyve 30,8-17
„Most menj, írd ezt táblára nálok, és jegyezd föl könyvbe ezt, hogy megmaradjon az utolsó napra bizonyságul örökre. Mert pártütő nép ez, apát megtagadó fiak, fiak, kik nem akarják hallani az Úr törvényét; Kik ezt mondják a látóknak: Ne lássatok; és a prófétáknak: Ne prófétáljatok nékünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat! Hagyjátok el az útat, térjetek le már ez ösvényről, vigyétek el előlünk Izráelnek Szentjét! Azért így szól Izráel Szentje: Mivel megútáltátok e beszédet, és bíztok a nyomorgatásban és a hamisságban, és ezekre támaszkodtok: Azért e bűn olyan lesz tinéktek, mint a leesendő falhasadék, a mely már kiáll a magas kőfalon, a melynek aztán nagy hirtelen jő el romlása; És romlása olyan lesz, mint a fazekasok edényének romlása, a mely kimélés nélkül eltöretik, és nem találni töredéki közt oly cserepet, a melyen tűzhelyről tüzet lehetne vinni, avagy vizet meríteni a tócsából. Mert így szól az Úr Isten, Izráelnek Szentje: Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna; csöndességben és reménységben erősségtek lett volna; de ti nem akarátok; Hanem ezt mondátok: Nem, sőt lóra ülvén, futunk; ezért futnotok kell; és gyors paripán elvágtatunk; ezért gyorsak lesznek üldözőitek. Ezer fut egynek riasztására, ötnek riasztására mind elfuttok, mígnem úgy maradtok, mint egy szál fenyő a hegytetőn, mint egy zászló a halmon.”