Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Prédikátor

Prédikátor könyve 12,1-16
„Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von! Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság. És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket! A míg a nap meg nem setétedik, a világossággal, a holddal és csillagokkal egybe; és a sűrű felhők ismét visszatérnek az eső után. Az időben, mikor megremegnek a háznak őrizői, és megrogynak az erős férfiak, és megállanak az őrlő leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézők. És az ajtók kivül bezáratnak, a mikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madár szóra, és halkabbakká lesznek minden éneklő leányok. Minden halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utczán körül járnak a sírók. Minekelőtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palaczkocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba, És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt. Felette nagy hiábavalóságok, azt mondja a prédikátor, mindezek hiábavalóságok! És azonfelül, hogy a prédikátor bölcs volt, még a népet is tudományra tanította, és fontolgatott, és tudakozott, és írt sok bölcs mondást. És igyekezett a prédikátor megtudni sok kivánságos beszédeket, igaz írást és igaz beszédeket. A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól adattak. Mindezekből, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek. A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga! Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.”
 

Nos, áldott testvérek, a Prédikátor könyvének eme fejezetéről már több esetben is beszéltünk, most azonban egy másik aspektusból kezdjük itt a vizsgálódásunkat. Mindenekelőtt, egy érdekes dolgot szeretnék mutatni: 

„Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von! Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság. És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket!” 

Ugye gyakorta halljuk hívői körökben: Isten nem akarja, hogy komolyak legyünk, Isten gyönyörködik a vígalomban. Mielőtt ezen állításoknak utána néznénk, egy az ezzel kapcsolatos tanítását olvassuk el a Prédikátornak: 

Prédikátor könyve 7,1-4
„Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál. Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról. Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív. A bölcseknek elméje a siralmas házban van, a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.”
 

Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy burkolózzunk mélabúba, hanem azt, hogy mindennek meg van a maga ideje, hogy szintén a Prédikátort idézzem. 

Prédikátor könyve 3,4
„Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.”
 

Tehát nem azzal van a baj, ha az ember jókedvű, hanem azzal, amikor oly dolgokkal komolytalankodik, amivel nem lenne szabad. A vígasság ebben az értelemben, nem csupán valaki jókedvére utal, hanem a gondtalanságra, kicsapongásra, stb. Amely állapotban az ember nem méri fel, a tetteinek következményeit. Ezt a kicsapongó, felelőtlen életmódot nevezi a szent tan az ifjúság korának. Ifjú korban az ember, hajlamos a meggondolatlan viselkedésre és valamiért arra gondol: most ki szórakozom magam és majd az idő múlásával, megkomolyodom. Ekkor az ember hajlamos a vágyainak élni, de minthogy felelőtlen át sem gondolja, hogy egyre távolabb kerül az Örökkévalótól és egyáltalán nincs biztosíték arra nézve, hogy lesz visszaút, ami Istenhez vezet. Az ember ezekben az időkben tesz oly dolgokat, amiket később nagyon megbánhat. Tehát amikor a Prédikátor 12,2 azt mondja: 

„Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.” 

Akkor azt sugallja: a kezdet, még nem biztosíték semmire. Ehhez képest sok hívő azt tartja, hogy nincs semmi probléma a gyermekies viselkedéssel, hiszen az Úr gyermekei vagyunk és ráadásul: ha gyermeki korban maradunk, akkor kisebb a követelmény is velünk szemben. Ezek, mint látjuk nem igei gondolatok. Persze értem én, hogy a kisebb felelősség jobbnak tűnik, csakhogy nem az az akarata a Teremtőnek, hogy az övéi ölben ülők legyenek, éretlen felfogással és mindennel, ami ezzel jár, hanem az, hogy felnőjünk ismeretben, és felnőtt módjára, tudatosan kövessük Őt hitben. Amire a Prédikátor tanít minket, az az: hogy legyünk mindenkor készen a számadásra, és felelősségünk tudatában éljük minden napunkat. És van még valami, ez pedig nem más, mint a megpróbáltság állapota, ami már egyfajta ajánlás is Istentől! Amikor azt mondja: 

Prédikátor 7,2
„Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról.”
 

Ezzel arra utal, hogy az ember az útjának elején, még csak ígéret. Itt és ezen a ponton, még semmi sem biztos. Amikor a lakodalmas házról beszél, nem feltétlen az esküvőről van szó. Sőt! Ebben a szövegkörnyezetben arról a házról van szó, ahol gyermek született. A gyermeknek még fel is kell növekednie. Ebben a szülők segítik, mindeközben, az Örökkévaló tanítása és rendelése szerint nevelik, ezzel lehetővé téve, hogy a felnövekedett gyermek Istenfélő életet éljen és készen álljon az Örökkévaló szolgálatára. De hogy ez így is lesz, az még egyáltalán nem biztos. A „siralmas ház” jelentése az az állapot, amikor egy olyan valakiről van szó, aki megfutotta az életpályáját tehát már nem ismeretlen előttünk, hogy mi lett belőle. Ha már a gyermeki kor esetében párhuzamot vontunk a nevezzük így: a hitéletben első lépéseit tevőkkel (ez nem az időn, sem nem az életkoron múlik, hiszen sokan vannak olyanok, akik akár évtizedek óta dunsztolják magukat és a környezetüket abban az illúzióban, hogy hívők, de valójában, még el se kezdték a hívők életét). Szóval az újonnan megtértek esetében is ugyanaz a helyzet, mint a gyermekekkel. Vannak oly szolgálók, akiket arra rendelt és adott az Örökkévaló, hogy ezen újonnan megtérteket segítsék, neveljék, tanítsák, hogy idő múltán majd felkészültek legyenek az Istennek való szolgálatra, hitbeli követésre és a megszerzett tudásuk továbbadására. A gondok ott kezdődnek, amikor az önjelölt „szülők” (!) az Isten szerinti életre nevelést, közerkölcsre, gyülekezeti szabályzatra, vezetői fantazmagóriákra kívánják alapozni és nem a szent tanra (vélhetőleg azért, mert ők sem ismerik a szent tant, ez több esetben be is bizonyosodik sajnos). Nos, azok, akik ily „neveltetésben” részesülnek, valójában akaratukon kívül, egy gyülekezethez, egy ember csoporthoz, egy szemlélethez térnek meg, de nem Istenhez! És ha belegondolunk, ők csak ezt is adhatják tovább. Sajnos, ezen „tanítók” fáradhatatlanul osztják meg sokakkal az ostoba ömlengéseiket és ez által, sokakat vezetnek félre. Tehát eljutottunk eme felvilágosodott korra, amikor a hívők többsége szerint, már nem dívik a Szentírás tanulmányozása, már nem mérvadó sokaknak az Isten tanítása és ez, a legtöbb hívő számára jó és követendő példa. 10 hívőből 10, nem a Szentírásból tanul, nem a Szentírásban keresi az irányt, a tanácsot, a tudást, hanem különböző, önmagukat hívő szerzőnek vagy prófétának kikiáltó valakiknek az írásaiból. Van már írás arra nézve, hogyan imádkozzunk. Létezik írás arra nézve, hogyan növeljük a hitünket. Írtak már a démonűzéssel kapcsolatban is könyvet, és ezekből tanul a jó nép, nem a Szentírásból. Ez meg is látszik! Ekkora butaságokat követnek és az sem zavaró sokak számára, hogy e förmedvények, köszönő viszonyban sincsenek a Szentírással. Mindeközben több dologra is történik hivatkozás:

1; A Szentlélek által, tökéletes a tudás.
2; Mivelhogy a Szentlélek bennünk él nincs szükség az igére.
 

Ugye mondtam én hogy ostobaság?! Nos, elsőként, a Szentlélek emlékeztet bennünket az igére; az igéről tesz bizonyságot! De hogyan emlékeztetne, ha nem tanultuk (Jn.14-Jn.15-Jn.16.)? Másodszor, de nem utolsó sorban, a szövetség jelen szakának az ismertető jele: Isten törvénye az Isten fiainak szívében van az Isten által! És senkinek nem tűnik fel az a szomorú tény: hogy általános nézet az Isten törvényének lábbal való tiprása? Ezek szerint ugye, nem sokan vannak valójában szövetségben az Istennel manapság (Ez.36; Jer.31.)! Most pedig nézzünk pár emlékezetes és irányt mutató esetet, amikor a Szentírás kerül a figyelem középpontjába: 

2Krónika 34,14-28
„Mikor pedig kihozák azok a pénzt, a mely az Úr házában gyűlt össze: megtalálá Hilkia pap az Úr törvénykönyvét, a melyet Mózes által adott volt. Szóla pedig Hilkia, és monda Sáfánnak, az íródeáknak: A törvénykönyvet megtalálám az Úr házában. És adá Hilkia a könyvet Sáfánnak. És vivé Sáfán a könyvet a királyhoz, és elbeszélé néki a dolgot, mondván: Valamit bíztál a te szolgáidra, abban híven eljárnak; Mert az Úr házában talált pénzt összeszedvén, adák a felügyelőknek és munkásoknak kezébe. Továbbá jelenté Sáfán íródeák a királynak, mondván: Hilkia pap nékem egy könyvet ada; és olvasott abból Sáfán a király előtt. Mikor pedig a király hallotta a törvény beszédit, ruháit megszaggatá. És parancsola a király Hilkia papnak és Ahikámnak a Sáfán fiának, Abdonnak a Mika fiának, és az íródeáknak Sáfánnak, és Asájának a király szolgájának, mondván: Menjetek el, és keressétek meg az Urat én érettem, s az Izráel és Júda maradékaiért, a könyv beszédei felől, a mely megtaláltatott, mert nagy az Úr haragja, a mely mi reánk szállott azért, hogy a mi atyáink nem tartották meg az Úrnak beszédét, hogy mind a szerint cselekedtek volna, a mint e könyvben megíratott. Elméne azért Hilkia és a király embere Húlda prófétaasszonyhoz, a Sallum feleségéhez, a ki Thókéhát fia vala, a ki Hasrának, a ruhák gondviselőjének fia vala (ő pedig Jeruzsálemben, a második utczában lakik vala) és a szerint szólának néki. Ki monda nékik: Így szól az Úr, Izráel Istene: Mondjátok meg a férfinak, a ki titeket hozzám küldött; Ezt mondja az Úr: Ímé én veszedelmet hozok e helyre és ennek lakosira, mindazokat az átkokat, a melyek meg vannak írva a könyvben, a melyet felolvastak a Júda királya előtt; Mivel elhagytak engem, és idegen isteneknek tömjéneztek, hogy engem haragra gerjeszszenek az ő kezeiknek minden cselekedetei által. Felgerjedt az én haragom e hely ellen, és el sem oltatik. A Júda királyának pedig, a ki titeket küldött, hogy az Urat megkérdjétek, így szóljatok: Így szól az Úr, Izráel Istene: A mi a beszédeket illeti, a melyeket hallottál: Mivel a te szíved meglágyult, és magadat megaláztad az Isten előtt, mikor hallád az ő beszédeit e hely ellen és az ő lakosai ellen; mivel magadat megaláztad előttem, és ruháidat megszaggattad és sírtál előttem: én is meghallgattalak, ezt mondja az Úr. Ímé én téged a te atyáid közé takarítlak, és tétetel a te sírodba békességben, és nem látják a te szemeid azt a veszedelmet, a melyet én hozok e helyre és ennek lakóira. És e szerint beszélték el ezt a királynak.”
 

Ugye volt ez a: „mi mindent tudunk” állapot, pont mint ma és akkor valaki megtalálta a törvénykönyvet, ami egyben az Örökkévaló tanítása, rendelései és végzései is, és azt találták, hogy az amit ők ott és akkor tudni véltek az igazságról, nos az nem az, amit az Örökkévaló rendelt (már késő volt, túl későn találták meg). Ma ez ugye azért nem fordulhat elő, mert a maiak házában is ott az Isten rendeléseinek, tanításainak könyve, csak általánosságban nem sokakat érdekel (bár az ítélet attól még nem marad el)! Azután egy másik történet: 

Dániel könyve 12,1-4
„És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, a ki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, a milyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped; a ki csak beírva találtatik a könyvben. És sokan azok közül, a kik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra. Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké. Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás.”
 

Nos, valójában, mint láthatjuk, nem más történet, hanem az első következménye! Hiszen Jósiás idejében azoknak kedvezett az Örökkévaló, akik meglátták a tévelygéseiket, és megtértek az ige világosságához! Mikáél idejében is azok találnak majd irgalmat az Istennél, akik addigra már az ige szerint járnak! Figyelem: 

„Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.” 

Értelmesek? Kik ők? Hogyan lehet értelemre szert tenni? Nos, megmondja a Prédikátor ezt is, egy másik írásában: 

Példabeszédek 2,1-11
„Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál, Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre, Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled, Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt: Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz. Mert az Úr ád bölcseséget, az ő szájából tudomány és értelem származik. Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak, Hogy megőrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja. Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat. Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörűséges lesz. Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged.”
 

Tehát ugye az ige által?! Az igéről tudjuk: 

Példabeszédek 4,1-12
„Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására. Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok. Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám előtt. Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj; Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől. Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged. A bölcseség kezdete ez: szerezz bölcseséget, és minden keresményedből szerezz értelmet. Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt. Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked. Hallgasd, fiam, és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei. Bölcseségnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin. Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg.”
 

És az ige mondja önmagáról: 

Példabeszédek 8,1-36
„Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát? A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg. A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng. Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van! Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet. Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság. Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság. Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog. Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt. Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat. Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek. Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem. Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm. Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő. Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot. Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái. Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak. Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság. Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél. Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén. Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem. Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva. Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak. Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem. Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét. Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget; Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai; Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait: Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben. Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban. És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják. Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok! Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén. Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot. De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!”
 

Ugye egykor voltak, akik vétkeztek ellene, és a végüket tudhatjuk is. Nos, igen! A szent tanból: 

4Mózes 21,5-6
„És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk. Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből.”
 

Az a hitvány eledel, amit utáltak, nos, az a Mana volt, vagyis az Isten igéje! Ezért mondja: 

5Mózes könyve 8,1-3
„Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem? És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.”
 

Hiszen az Örökkévaló az Ő népéről, az Ő igéje által gondoskodott, az igéje által táplálta őket (szedj mana-t); az igéje által vezette őket, az igéje által adott nekik győzelmet. Nos, a népnek ez nem tetszett, most sem tetszik sokaknak. De az Örökkévaló szava, akik sokan neveznek Uruknak (Jézus), attól nem változik! Van még egy érdekes igerész, ami felett sokan elsiklanak, pedig ez már a Messiási időből tudható: 

Máté evangéliuma 2,1-7
„A mikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Bethlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván: Hol van a zsidók királya, a ki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki. Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék, és vele együtt az egész Jeruzsálem. És egybegyűjtve minden főpapot és a nép írástudóit, tudakozódik vala tőlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie? Azok pedig mondának néki: A júdeai Bethlehemben; mert így írta vala meg a próféta: És te Bethlehem, Júdának földje, semmiképen sem vagy legkisebb Júda fejedelmi városai között: mert belőled származik a fejedelem, a ki legeltetni fogja az én népemet, az Izráelt. Ekkor Heródes titkon hivatván a bölcseket, szorgalmatosan megtudakolá tőlük a csillag megjelenésének idejét.”
 

De honnan tudták volna a bölcsek, hogy egy csillagot kell követniük, ha nem ismerték volna az igét? 

4Mózes 24,17
„Látom őt, de nem most; nézem őt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból, és királyi pálcza támad Izráelből; és általveri Moábnak oldalait, és összetöri Sethnek minden fiait.”
 

Ezért nevezték Jézust Názáretinek, hiszen az, hogy pálca vagy vessző, azt így mondjuk: Nácá. Ezért tudták, hogy király, hiszen írva van felőle több helyen is: 

4Mózes 24,17
„Látom őt, de nem most; nézem őt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból, és királyi pálcza támad Izráelből.”
 

Illetve: 

Ézsaiás könyve 11,1-5
„És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik. A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik: Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség.”
 

Honnan tudhatták volna az igazságot Heródes gádol bölcsei, ha nem ismerték volna az írásokat??? 

Máté evangéliuma 2,3-4
„Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék, és vele együtt az egész Jeruzsálem. És egybegyűjtve minden főpapot és a nép írástudóit, tudakozódik vala tőlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie?”
 

Miért kérdezte Jézus minduntalan, hogy: „sohasem hallottátok-é?”, ha nem lenne fontos az ige a továbbiakra nézve? És most figyelem: 

János evangéliuma 16,12-15
„Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok. De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.”
 

Az igére emlékeztet, az Isten igéjét dicsőíti, és az Isten igéje által vázolja a jövőt! Tehát a Szentlélek jelenlétére nem a kukorékolás, csilláron hintázás, bégetés és ugatás, fetrengés és röhögés a biztos pecsét, hanem az Isten igéjének tisztelete! Az ige nélkül nincs vezetőnk. Nem ismerhetjük az utat, nem tudhatjuk azt sem, mi a jó az Isten szemében. Az ige nélkül nincs menekedés sem, hiszen az ige nélkül elveszünk. Az igét nevezhetjük Jézusnak is, de csak akkor, ha Őt követjük, hiszen csak akkor lesz szabadító számunkra az ige, ha élünk a vezetésével. Tudjuk a Prédikátortól, hogy minden visszatér a kezdetéhez! 

Prédikátor 1,1-7
„A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei. Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt? Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad. És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad. Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél. Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.”
 

Nos, ez történetesen igazolva van az Isten igéjéből is: 

1Mózes 1,1-5
„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.”
 

Ugye a világító testeket, úgymint nap, hold, csillagok, csak a negyedik napon teremti az Örökkévaló, ám mint látjuk, anélkül is világosság van. Hogyan lehet ez? Nos, minden az Isten szavára áll elő! Minden az Isten szava szerint történik! És amíg ez így van, addig az Isten azt mondja a teremtéséről: 

1Mózes 1,31
„És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.”
 

Tehát az Isten szava, igéje a világosság! És aztán: 

Ézsaiás könyve 60,19-22
„Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed, Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad. És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre. A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.”
 

Ez az az állapot, ami Isten választottainak megtérése után következik el, és ismét azt látjuk, hogy nincs nap, hold, csillagok, hanem az Isten igéje szerint van minden, és ez maga a világosság! Majd pedig: 

Jelenések könyve 22,1-5
„És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók. És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki; És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz. És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.”
 

Ez ugyan arról számol be, és ez a szent írásunk utolsó próféciája is egyben! Majd ugyanitt mondja: 

Jelenések könyve 22,6-16
„És monda nékem: E beszédek hívek és igazak: és az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat, a miknek meg kell lenni hamar. Ímé eljövök hamar. Boldog, a ki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit. És én János vagyok az, a ki ezeket hallottam és láttam: és mikor hallottam és láttam, leborulék az angyal lábai előtt, hogy őt imádjam, a ki nékem ezeket megmutatta vala. Az pedig monda nékem: Meglásd, ne tedd; mert szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak a prófétáknak, és azoknak, a kik megtartják e könyvnek beszédeit. Az Istent imádd. Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van. A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot. Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.”
 

Tehát oda az eredeti, azaz Eden-i állapotba azok kerülhetnek, akik: 

„Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.” 

Tehát akik megtartják az Isten igéjét! De ha ez így van, mint ahogy így is van, akkor mi módon állítják sokan, hogy Isten megváltoztatta azt, amit mondott? Mi módon hisznek ezeknek még többen? Mi módon maradhatnak meg hitben azok, akik szerint az Isten megváltoztatja a szavát??? Ha egyszer megteszi, máskor is megteheti nem? És ha pont az ő esetükben változtatja meg a szavát, ami irgalomról szólt? Az Örökkévaló mondatja ezt a prófétával: 

4Mózes 23,19
„Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?”
 

Mint arra utaltam már, a keresztény világban sokan, sokféle meglátást közölnek, egyetemes igazságként kikiáltva az írásaikban. És egyre többen ötletelnek, agyforraló agymenéseket, amik emberi ötletekre, testi bölcsességre, következtetésekre épülnek. Sajnos sokan ezeket preferálják, és nem az igét (a maguk vesztére). A Prédikátor ezzel summázza ezt az „elfoglaltságot”: 

Prédikátor könyve 12,13-16
„A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól adattak. Mindezekből, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek. A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga! Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.”
 

Ugye a bölcsességről, annak megszerzésének kizárólagos módjáról, már beszéltünk. És most figyelem, mert az Istentől kapott bölcsesség ezt mondja:  

Prédikátor 12,13
„A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól adattak.”
 

Vajon Slomo, mely pásztorról beszél? Vagy lehet, hogy ő is ismerte Jézust? Akárhogy is legyen, kimondta az igére, és az igéhez való viszonyulásunk alap szabályát: „hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól adattak.” Azaz: attól se jobbra, se balra! Attól nem szabad eltérni! Azt nem szabad figyelmen kívül hagyni! Ezt csak ő gondolta volna így? Nos, nem, mert a próféta is figyelmeztet bennünket erre: 

Ézsaiás könyve 30,18-21
„S azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, a kik Őt szolgálják. Mert te nép, mely Sionon Jeruzsálemben lakol, nem fogsz te sírni többé, bizton könyörül rajtad Ő kiáltásod szavára, mihelyt meghallja, megfelel néked; És ad néktek az Úr kenyeret a keserűségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé elrejtőzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek! És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok.”
 

Vannak tanítók, Istentől rendelve ma Is, csak sokan inkább rejtőzködnek, mert nem éppen „közkeletű” ma a legtöbb közösségben az igéről, az igazságról beszélni. De eljön az idő, és már eljött, amikor egyre többen emelik fel szavukat az Isten igéjéért, és bizony vannak, akiket már nem a mesék, hanem az igazság érdekel. Ők azok, akik akár Jósiás király, meglátják az Isten igéjében, hogy amit eddig hitnek, és Isten követésnek véltek, nos, az nem az, és ők készek változtatni a felfogásukon és az értékrendjükön. Ezért mondja a Próféta: 

„És ad néktek az Úr kenyeret a keserűségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé elrejtőzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek! És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok.” 

Ja igen, mi a kenyér és mi a víz? Na, egyre többen ezért a „kenyérért és vízért” mennek oly igehirdetésre, ahol ténylegesen az Isten igéjét prédikálják. De mi van a többivel? Miért a hamis tanítást részesítik előnyben? Szándékos ellenszegülés talán? Nos, nem egyértelműen, hiszen bár Jézus valóban azt mondja: 

János evangéliuma 10,1-4
„Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló. A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket. És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.”
 

Tehát Jézus szavai szerint, valóban el kellene futni a hamis tanítások elől, ám ne feledjük, hogy ez azokra vonatkozik, akik „felismerik” az Ő hangját, tehát ismerik az igét. De lássuk be testvérek, a legtöbben nem ismerik az Isten igéjét, de nem is hiányzik nekik. Tehát a hamis tanítók nem maradnak publikum nélkül. Az Örökkévaló igéje szintén örök! A következő alkalommal arról fogunk beszélni, mennyi tréflit eredményez a hívők soraiban, amikor nem az Isten igéje az abszolút mérvadó, hanem az emberi közerkölcs és testi igyekezet, avagy tehát, akik szentebbek akarnak lenni Istennél.