Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

II. Isten országa

Lukács evangéliuma 17,20-21
„Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.”
 

Áldott testvérek. Az Isten országáról sokaknak egy földrajzi terület vagy a Menny jut eszébe. Tehát sokan úgy vélekednek, hogy egy oly „országról” szólnak, ahol nincs többé gonoszság, fájdalom, bánat. Mivel ezen jelzők egy próféciát idéznek, nevezetesen: 

Ézsaiás 60,18-22
„Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicsőséget. Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed, Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad. És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre. A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.”
 

Tehát mivel ezek azok a jelzők, amik az Isten országával kapcsolatban eszünkbe jutnak, és mivel ezen jelzők meg is neveztetnek egy oly állapotban, ami vonatkoztatva is van az ítélet utáni állapotra nézve, az a nézet alakult ki sokakban, hogy az úgynevezett: „üdvözült állapotról” kérdezik. Ami rendkívül érdekes az az, hogy a farizeusok valóban ezt kérdezték, Jézus azonban korrigálta a kérdést, és egyben figyelmeztette is őket, illetve minket is figyelmeztet. Akkor csakúgy, mint manapság, sokan vélekedtek, vélekednek úgy, hogy: „mi sem természetesebb annál, hogy üdvösségre jutunk!?” Hiszen hívők vagyunk, pont ezért hívott el minket az Isten, és aki az üdvösségre jutásunkat megkérdőjelezi, nos, azt kiátkozzuk. Tehát az lett az általános nézet, hogy minden hívő üdvre jut. A prófécia meg azt: 

Ámos 5,18-24
„Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság. Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg. Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz. Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak...”
 

És ez számszerűen: 

Zakariás 13,7-9
„Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, a ki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet. És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!”
 

Ezen próféciákra azt szokták mondani, hogy nem a hívőkre vonatkoznak, hanem a hitetlenekre. Nos, a hitetlenek nem várják az Úrnak ama napját, tehát nem várják az Isten ítélethirdetésének, bosszúállásának napját. A Szentírás csak a hívőkhöz szól ráadásul (és ez minden aspektusában is igaz állítás)! A Zakariási próféciára még visszatérünk, hogy egy nagyon fontos dolgot észrevegyünk. Nos tehát, Jézus a kérdést korrigálandó figyelmeztet, hogy ne érezzük magunkat annyira biztonságban, mert nem biztos, hogy úgy van az ahogyan mi tudjuk. Hiszen éppen pár mondattal fentebb, ugyanezen fejezetben mondja Jézus: 

Lukács evangéliuma 17,10
„Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.”
 

Itt egy érdekes kijelentése Jézusnak a maiak számára! Miért? Nos azért, mert manapság jutott felszínre az a nézet, hogy az Úr rendeléseit nem kell, és nem is szabad cselekedni, mert a megigazulás cselekedetek nélkül van. Aki tehát cselekszi az Örökkévaló rendeléseit, az Jézust tagadja. Nos, ez az őrjöngés, és egyértelmű esztelenség, a mai kor vívmánya és sajátossága. Ha mindent megteszel, ami rendeltetett, azt mondja az Úr, hogy akkor is csak az Isten irgalmára számíthatsz. És ez az irgalom (ráhen), vagy nevezzük kegyelemnek (cheszed), ez az, ami kizárólag az Örökkévaló döntésén múlik! Ezt nem lehet „kiérdemelni”. De van törvény!!! A törvény pedig erre a kérdésre is vonatkozik. Az Örökkévaló azt mondta, ha az Ő rendeléseit megtartjuk, és csak akkor számíthatunk az Ő jóindulatára (5Mózes 30). Ha nem tartjuk meg a rendeléseit, akkor számíthatunk az Ő ítéletére! Ez is törvény, és ezt az Örökkévaló Önnön magára is vonatkoztatja. Tehát ha a rendeléseit mind megtartjuk, akkor is az isten irgalmában reménykedhetünk. Szóval: Isten országa. Nos, az Isten országa az a hely, ahol az Isten uralkodik. Tudható, hogy azt nevezzük Isten uralkodásának, amikor az Isten rendeléseit megtartják, és az Isten akarata szerint történik minden. Most kanyarodjunk vissza a Zakariás 13-hoz:  

Zakariás 13,7-9
„Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, a ki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet. És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!”
 

Ez a prófécia egy oly korról számol be, ahol és amikor súlyos próbákat kell kiállniuk az Isten népének, és ezen próbák alatt a kétharmad elvérzik, a maradékra pedig nagyobb próbák jönnek, és ezek azok a nehézségek, szenvedések, ami által teljesen megtisztulnak. Erre utal az Apostol is, amikor azt mondja: 

1Péter levele 4,1-4
„Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől, Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt. Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban. A mi miatt csudálkoznak, hogy nem futtok velök együtt a kicsapongásnak ugyanabba az áradatába, szitkozódván.”
 

Jézus is utal a Zakariási próféciára, és nézzük összefüggéseiben tehát a kezdőigét: 

Lukács evangéliuma 17,20-22
„Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van. Monda pedig a tanítványoknak: Eljő az idő, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok.”
 

Zakariás 13,7
„Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, a ki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet.”
 

Tehát egy állapot, egy időszak, amikor az Isten népének nagy próbákat kell kiállnia, és a körülményektől szenvednie. Emlékezteti Jézus azokat, akik olvasták/olvassák a Szentírást, hogy mely időszakok azok a történelmünkben, melyekhez hasonlatos az, amiről szól: 

Lukács evangéliuma 17,26-30
„És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte. Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek; De a mely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett: Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.”
 

Illetve, és figyeljük meg Péter tanítását erről a kérdésről: 

2Péter levele 2,1-9
„Valának pedig hamis próféták is a nép között, a miképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, a kik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, a ki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak. És sokan fogják követni azoknak romlottságát; a kik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek; kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, és romlásuk nem szunnyad. Mert ha nem kedvezett az Isten a bűnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe taszítván, a sötétség lánczaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre; És ha a régi világnak sem kedvezett, de Nóét az igazság hirdetőjét, nyolczad magával megőrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát; És ha Sodoma és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta, például tévén azokra nézve, a kik istentelenkedni fognak; És ha megszabadította az igaz Lótot, a ki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt; (Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét): Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.”
 

Nos, ezen időszakokról tudható a szent tan bizonysága szerint, hogy a környezethez képest, csak „kevesen” maradtak meg. Számukra (a kevesek számára), éppen a környezetük, és az őket körbe vevő dolgok, történések voltak a próbák! Az Istentelenség, a gonoszság, a bűn hihetetlen mértéke, az igazság lábbal való tiprása. És itt van ez a mai kor. Amikor a gyülekezetek többségében az Istentisztelet nem az igén alapul, amikor az igehirdetés nem az Isten igéjéről szól, amikor nem divat már, sőt egyes gyülekezetekben egyenesen függelemsértés a Szentírás tanulmányozása, amikor az Istennek való engedelmességet nyíltan tagadják, és azokat, akik engedelmességre adják magukat, törvénykezőknek nevezve kivetik maguk közül. És itt van ez a mai nézet, miszerint mindenki üdvösségre jut, kivéve azok, akik Istennek való engedelemre, és a szava iránt való hűségre adták magukat (szerintük). Erről az időszakról szólt előre Jézus: 

János evangéliuma 16,1-4
„Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok. A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem. Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy a mikor eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék.”
 

A hívők túlnyomó többsége, testileg éli meg a hitét, testileg élve hirdeti az újjászületettségét. Testileg élnek, testileg gondolkodnak, testileg értenek. Erről az állapotról szól a prófécia: 

Jeremiás 17,5-8
„Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve! Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön. Áldott az a férfi, a ki az Úrban bízik, és a kinek bizodalma az Úr; Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, a mely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik.”
 

A testiességről pedig ezt mondja Pál: 

Római levél 8,8
„A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.”
 

Tehát az a súlyos tévedés tört utat magának, és ebben széles réteg érintett, hogy: majd eljön az Úr ítéletre, véget vet a bűnnek, és így a bűn nélkül maradt embereket mind üdvözíti. Nos, a prófécia ezzel szemben így szól: 

Ézsaiás 2,17-21
„És porba hajtatik a közember kevélysége, és megaláztatik a főemberek magassága, és egyedül az Úr magasztaltatik fel ama napon. És a bálványokat teljességgel elveszti. És bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba, az Úr félelme elől és nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet. Ama napon odadobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait, miket magának csinált, hogy azok előtt meghajoljon, a vakondokoknak és denevéreknek, Hogy elmenjen a sziklák lyukaiba és a hegyek hasadékiba, az Úr félelme elől és az Ő nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.”
 

És ugyanez a Jelenések könyvéből: 

Jelenések könyve 6,9-17
„És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, a kik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, a melyet kaptak. És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, a kik a földön laknak? Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, a míg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjokfiainak száma, a kiknek meg kell öletniök, a mint ők is megölettek. Azután látám, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és ímé nagy földindulás lőn, és a nap feketévé lőn mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lőn, mint a vér; És az ég csillagai a földre hullának, miképen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza. És az ég eltakarodék, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték. És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magokat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba; És mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, a ki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától: Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?”
 

Micsoda drámai fordulat. Azok, akik várták (várják) ezt a napot, csalódnak ezek szerint, mert ők a maguk igazságának igazolását, dicséretét várták az Istentől. Köztük vannak szép számmal azok, akik megvetették az Isten törvényét, azaz rendeléseit, tanítását, végzéseit. Azok, akik azokra támadtak, akik Isten igéjét hírdették, és minden eszközzel próbálták ellehetetleníteni az igehirdetőit. És azok, akik „fehér ruhákat kaptak”, mind e közben? 

Prédikátor 7,3
„Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív.”
 

Ehhez Pál magyarázata: 

2Korinthus 7,10
„Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.”
 

Az előző csoport az, amelyik most az igazság ellen gyűlölködik, de minden másban örömködik. Szép az élet, ami kell azt elveszem, hazudhatok, csalhatok, bárkit átverhetek, bármit teszek az nem bűn, hisz nincs törvény, stb... Jézus mondja: 

János evangéliuma 16,20-22
„Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örül: ti szomorkodtok, hanem a ti szomorúságtok örömre fordul. Az asszony mikor szűl, szomorúságban van, mert eljött az ő órája: de mikor megszűli az ő gyermekét, nem emlékezik többé a kínra az öröm miatt, hogy ember született e világra. Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket.”
 

A próféta is ezekhez szól: 

Jeremiás 2,31-37
„Oh te nemzetség! Lásd meg az Úr dolgát! A puszta voltam-é én Izráelnek, avagy a setétség földje? Miért mondotta az én népem: Szabadok vagyunk, nem megyünk többé hozzád! Vajjon elfelejtkezik-é a lány az ő ékszereiről; a menyasszony az ő nyaklánczairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem! Mit szépíted a te útadat, hogy te szeretetet keresel; holott még a gonoszokat is tanítod a te útaidra! Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem azért, hogy betörésen kaptad őket, hanem mindamazokért! És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tőlem az ő haragja! Ímé, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem! Mit futkosol oly igen, változtatván útadat? Égyiptom miatt is megszégyenülsz, a mint megszégyenültél Assúr miatt. Még ettől is elszakadsz s kezeidet fejedre kulcsolod, mert útálja az Úr a te bizodalmasaidat, és nem leszel velök szerencsés.”

A 36-os vers miatt többen azt gondolják, hogy ez a fejezet csak a zsidókhoz szól, hiszen a keresztényeknek nem volt dolguk a nevezettekkel. Csakhogy Egyiptom a rabszolgaság háza a szent tanban. Nem a rabszolgaság a szégyen, hanem az, amikor valakit megszabadított az Úr, de ez a valaki a rabszolgatartóval köt szövetséget, tehát visszamegy a rabszolgaságba. Assúr: egy bálvány, éspedig egy harcos bálvány, akinek segítségében többen is bíztak (nem jött be). Ugyanakkor Assurnak neveztek el, ám a bálványról egy várost is, ami a későbbi Asszír nép kiindulási pontja is volt. Hogy ez miért fontos? Mert többen vannak, akiket megszabadít az Úr a testiesség rabszolgaságából, azaz abból az állapotból, amikor a test kívánságai irányítják az ember életét, de a megszabadult visszatér a testének szolgálatához az Istentől, és az Isten ítélete ellen, pedig egy kreált tévhittel próbál védekezni, ami valójában a számára egy bálvány, egy tévképzet. Tehát az Isten országa nem egy földrajzi hely, nem is a mennyek országa. Isten országa az, amit megélhetünk! Ha magunkban az Istent ültetjük a trónszékre, ha neki engedelmeskedünk, ha az Ő akarata szerint járunk, és az egész életünkkel Őt dicsőítjük, akkor az Ő országában élünk. Aki itt és ezen a földön az Isten országának állampolgára, az jut üdvösségre a Szentírás bizonysága szerint, aki viszont nem él itt és most az Isten országában, annak nem lesz része az üdvösségben sem!

Ézsaiás könyve 26,1-10
„Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erős városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt! Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hűség megőrzője. Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik; Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kőszálunk van. Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt; Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai! Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját. Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek! Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai. Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.”