Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Hogyan lehetünk Papok?

Máté 25,13-46
„Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő. Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele. Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot. Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere. A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét. Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök. És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon. Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél; Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied. Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem; El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van. Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.”
 

Egy nem is oly régi történeten gondolkodtam el. Egy testvérrel beszélgettem és kérdeztem tőle: szolgálsz valahol? Ugyanis régebben szolgáló volt, nem is akár milyen! Kérdésemre azt válaszolta: „Nem, vannak elegen nélkülem is.” Most az evangélium eme fejezetének olvasása juttatta eszembe ezt a kis beszélgetést, egészen pontosan a 29-es vers: 

„Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.” 

Régebben is gondolkodtam már azon, hogy akinek nincs, attól mit lehet elvenni? Ma értettem meg ezt a kijelentést. Akinek nincs gyümölcse, attól a lehetőséget veszi el az Úr. Az az egy talentum, amit kapunk az Úrtól, az valójában a lehetőség. Lehetőség a gyümölcsözésre, lehetőség a jóra. Hiszen láthatjuk is a történetben: a lehetőségekkel való élés, mint gyümölcs megléte, vagy hiánya alapján lett az ítélet! Az éhezők, szomjazók, mezítelenek, betegek, foglyok stb., mindezek megvoltak/megvannak ma is. És ezeket látva, hogyan éljük meg a hitünket? Mert ez a kérdés! Ugye mind-mind lehetőség a jóra. A jó cselekvésére. Na persze. De mi a jó? Nos, a jó cselekvése nem más, mint az ige követése! És az ige követése a testvérekre, felebarátokra vonatkozóan egyetlen főparancsolatban foglaltatik egybe: 

3Mózes 19,18
„Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.”
 

Erről véletlenül Yakov apostol is ejtett némely keresetlen szót: 

Jakab 2,10-26
„Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. Mert a ki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél. Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint a kiket a szabadság törvénye fog megítélni. Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, a ki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen. Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é őt a hit? Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül, És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, a mikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna? Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában. De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet. Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek. Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt? Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit; És beteljesedett az Írás, a mely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett. Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből. Hasonlatosképen pedig a tisztátalan Ráháb is, avagy nem cselekedetekből igazíttatott é meg, a mikor a követeket házába fogadta, és más úton bocsátotta ki? Mert a miképen holt a test lélek nélkül, akképen holt a hit is cselekedetek nélkül.”
 

Tehát látva mások szükségét, valójában lehetőségeket láthatunk, amiben megélhetjük a hitünket, vagy nem. Aki nem él ezzel, úgymond: nem kamatoztatja, attól a lehetőség vétetik el! Tudjátok testvérek, úgy van az, hogy minden hívő a magáénak tartja a lehetőségeket, de azok valójában Isten ajándékai, próbái számunkra! Élünk vele, vagy sem. Ha élünk hogyan élünk. De nem magunknak teremtjük e szituációkat, hanem az Isten adja, amíg adja. De azt látjuk a történetben, hogy ez nem egy végtelen történet azok számára, akik packáznak az Istennel. Ezen fejezet, a számonkérés, számadás példázata, melyről láthatjuk: kemény! És ami még ennél is rettenetesebb: végleges! Utólag már nem lehet változtatni rajta! Ma a legtöbb hívő vitatja, tagadja a számonkérés tényét. Azonban Pál is írja nekünk figyelmeztetésül: 

2Korinthusi levél 5,10
„Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.”
 

És ha megfigyeljük ezt az állítását, akkor azt látjuk, hogy a Máté 25. fejezete pont erről szól! Jézusban az élet, mindenképpen cselekvő! Jézus tanításának a lényege, hogy mindig, mindent a Teremtő akarata szerint! Ma sokan vallják, hogy: „Jézus az Uram!” Bár a cselekedeteik nem éppen Jézusra mutatnak. Jézus tanítása hozzájuk: 

Lukács evangéliuma 6,45-49
„A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája. Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok? Valaki én hozzám jő és hallgatja az én beszédimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló. Hasonló valamely házépítő emberhez, a ki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült. A ki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, a ki csak a földön építette házát fundamentom nélkül: a melybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.”
 

Bizony sokan élik hívőként az életüket úgy, hogy nem Jézus tanítását követik, mégis azt mondják, hogy Jézus a pásztorom. Hogyan lehet vezetője Jézus azoknak, akik nem Őt követik? Jézus sem értette ezeket, nem nagydolog, hogy én sem értem. Ezek között vannak olyanok is, akik tudják, mit kellene tenni, hogyan kellene tenni. Tudni tudják, de nem teszik! Ők azok, akik elássák az Úrtól kapott talentumot. Emberi, testi tanításokat követve élik a minden napjaikat, mindeközben persze hitre hivatkoznak, nem az Isten rendelései szerint járnak, magukénak mondják az Úr irgalmát, szeretetét és erre a frigyszegésre még másokat is ösztönöznek. Jeremiásnál mondja: 

Jeremiás könyve 2,32-35
„Vajjon elfelejtkezik-é a lány az ő ékszereiről; a menyasszony az ő nyaklánczairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem! Mit szépíted a te útadat, hogy te szeretetet keresel; holott még a gonoszokat is tanítod a te útaidra! Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem azért, hogy betörésen kaptad őket, hanem mindamazokért! És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tőlem az ő haragja! Ímé, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem!”
 

Jaaa… mert hát a szeretet, szeressük egymást gyerekek, és ne hagyjuk magunkat zavartatni attól a nyilvánvaló ténytől sem, hogy fogalmunk nincs arról, mit nevez az Isten szeretetnek! Szeretem a mákos tésztát, szeretem a gyors és erős autókat, szeretem a családom és szeretem azokat, akik egyet értenek velem (bár csak addig! Azután azonban?). Ezt nevezi az Úr szeretetnek? Nem! De nem baj, mit érdekli ez az „apróság” a mai felvilágosult kor nemzedékét. Dúdoljunk dicsiket, persze először az én kedvenceimet, utána a tiedet, mindenki hallhatja, hogy hívők vagyunk. És mivel mi vagyunk többen, legyőzzük azokat, akik velünk ellenkeznek. Ó de szép a hívő élet. Építsünk gyülit, tartassuk el magunkat, manapság ez a divat, ahány település, ötször annyi felekezet kell. Mindeközben, hogy az ige azt mondja: 

Ámos 5,21-24
„Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.”
 

Kit érdekel ugye? Isten egyedül állítja ezt, mi többen vagyunk nem? Hol van a demokrácia? Ezeket még leírni is szörnyű, bár csak ironikusan teszem, és azért felmutassam a valóságot, amit bizony a hívek többsége tesz! Azt állítják, és ezen állítást rengetegen követik: Isten szereti a bűnösöket, tehát nem kell az életünket jobbítani! Így vagyok jó, ahogy vagyok, így szeret az Isten! Ő pedig, ezt mondja: 

Malakiás 2,17
„Elfárasztottátok az Urat beszédeitekkel, és azt mondjátok: Mivel fárasztottuk el? Azzal, hogy azt mondjátok: Minden gonosztevő jó az Úr szemeiben, és gyönyörködik ő azokban; vagy: Hol van az ítéletnek Istene?”
 

Hiszen nem látjuk az Isten ítéletét a gonoszokon, biztosan letett már az Úr a tervéről, és most már beéri akármivel is. Szintén Malakiásnál fogalmazódik meg a mai felvilágosult nemzedék vívmányáról: 

Malakiás 3,13-18
„Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened? Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt? Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kisértik az Istent! Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét. És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.”
 

A Máté 25-el teljesen megegyezően mondja: 

Ézsaiás könyve 1,27-31
„Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által; De elvesznek a bűnösök és gonoszok egyetemben, s megemésztetnek, a kik az Urat elhagyták. Mert szégyen éri őket a cserfákért, a melyekben gyönyörködétek, és pirulni fogtok a kertek miatt, a melyeket kedveltek; És hasonlatosok lesztek az elhullott levelű terpentinfához, és a víz nélkül való kerthez: És csepüvé lesz az erős, és munkája szikrává: mindketten égni fognak, és oltójok nem lészen.”
 

Jogosság, igazság! E két fundamentum akármennyire is hihetetlen a Messiási kor ismérve! 

Ésaiás 11,1-5
„És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik. A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik: Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség.”
 

E két fundamentum megjelenik már Salamonnál is, hiszen Salamon a templom építésekor e két alapot jelezte oszlop formájában a templom (Béjt ha Mikdás) építésekor. Yakim és Boáz. Igazság és jogosság szűk bejárást enged az Isten jelenlétébe. Nehogy kiderüljön az út végén, hogy: „az az igazság, hogy nincs jogod belépni!” Ugyanis az igazság, az Úr igéje! A jog pedig azt mondja: csak akkor nevezheted Uradnak az Isten igéjét (Jézust), ha neki engedelmeskedsz! Vannak nézetek, miszerint a megtérésünk pillanatától, békességünk van az Istennel, Jézus vére által! Ez az állítás igaz! Csak nem biztos, hogy értik azok ezt az állítást, akik hangoztatják. A megtérés igéje: 

Galata levél 2,20
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.”
 

Értjük ezt? Nem az én értelmem szerint, nem az én akaratom szerint, nem az én céljaim szerint. Nézzük az újjászületés igéjét, elsőként a próféciában. 

3Mózes 14,1-20
„Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: Ez legyen a poklos embernek törvénye az ő megtisztulásának napján, hogy vigyék a paphoz. A pap pedig menjen ki a táboron kivül, és nézze meg a pap, és ha meggyógyult a pokloson a poklos fakadék: Akkor parancsolja meg a pap, hogy hozzanak a megtisztulandó emberért két élő, tiszta madarat, czédrusfát, karmazsint és izsópot; Azután parancsolja meg a pap, hogy az egyik madarat öljék meg cserépedényben, forrásvíz felett. Az élő madarat pedig, vegye azt és a czédrusfát, a karmazsint és az izsópot; és mártsa be azokat és az élő madarat a megölt madárnak vérébe a forrásvíz felett. És hintse meg a poklosságból megtisztulandó embert hétszer, és ítélje azt tisztának; az élő madarat pedig bocsássa szabadon a mezőre. Azután a megtisztulandó ember mossa ki az ő ruháit, borotválja le minden szőrét, és mosódjék meg vízben, és tiszta lesz; így menjen be azután a táborba, de a sátorán kivül maradjon hét napig. A hetedik napon pedig borotválja le minden szőrét: a haját, szakállát, szemöldökeit és minden egyéb szőrét borotválja le, és mossa ki ruháit, és mossa meg a testét vízben, és tiszta lesz. A nyolczadik napon pedig vegyen két ép bárányt, meg egy ép nőstény bárányt, egy esztendőst, és olajjal elegyített három tized efa lisztlángot ételáldozatul, és egy lóg olajt. A pap pedig, a ki a tisztítást végzi, állassa a megtisztulandó embert mindezekkel együtt az Úr elébe, a gyülekezet sátorának nyílásához. És vegye a pap az egyik bárányt, és áldozza meg azt vétekért való áldozatul a lóg olajjal együtt, és lóbálja meg azokat az Úr előtt. A bárányt pedig ott ölje meg, a hol a bűnért való áldozatot és az egészen égőáldozatot ölik meg a szent helyen; mert a miképen a bűnért, azonképen a vétekért való áldozat is a papé; igen szentséges az. És vegyen a pap a vétekért való áldozatnak véréből, és kenje meg azzal a megtisztulandó ember jobb fülének czimpáját, és az ő jobb kezének hüvelykét, és jobb lábának hüvelykét. Vegyen a pap a lóg olajból is, és töltsön a papnak a bal tenyerére. És mártsa be a pap az ő jobb kezének újját az olajba, mely az ő bal tenyerén van, és hintsen az olajból az újjával hétszer az Úr előtt. A maradék olajból pedig, a mely az ő tenyerén van, kenje meg a pap a megtisztulandó ember jobb fülének czimpáját, a jobb kezének hüvelykét és a jobb lábának hüvelykét a vétekért való áldozat vérén felül. És a mi megmarad az olajból, a mely a pap tenyerén van, kenje a megtisztulandó ember fejére; így szerezzen néki engesztelést a pap az Úr előtt. Azután készítsen a pap bűnért való áldozatot, és szerezzen engesztelést a tisztátalanságából megtisztulónak; azután ölje meg az égőáldozatot. És vigye fel a pap az égőáldozatot és az ételáldozatot az oltárra; így szerezzen néki engesztelést a pap, és tiszta lesz.”
 

Ez az eljárás nem véletlenül, teljesen megegyezik a 3Mózes 8-ban leírt pappá kenetés eljárásával! Miért prófécia ez? Mert ilyen a Messiásig nem történt Yisráélben. Mit jelent ez? Aki a biztos haláltól, illetve a biztos halált okozó tisztátalanságból megtisztulás által megmenekült, az tartozik azzal, hogy ne a maga életét élje, hanem az Istennek szentelje az életét! Tehát: „pappá kell avatni!” Ez tehát a megtérés helyes menete, hiszen a két madár esete, a mi menekedésünket szimbolizálja! 

„Akkor parancsolja meg a pap, hogy hozzanak a megtisztulandó emberért két élő, tiszta madarat, czédrusfát, karmazsint és izsópot; Azután parancsolja meg a pap, hogy az egyik madarat öljék meg cserépedényben, forrásvíz felett. Az élő madarat pedig, vegye azt és a czédrusfát, a karmazsint és az izsópot; és mártsa be azokat és az élő madarat a megölt madárnak vérébe a forrásvíz felett. És hintse meg a poklosságból megtisztulandó embert hétszer, és ítélje azt tisztának; az élő madarat pedig bocsássa szabadon a mezőre.” 

Ugye az egyik vérében éljen a másik! Mi mind halálra ítéltek voltunk/vagyunk a tisztátalanságaink miatt, az ítélet biztos átok alá rekesztve! 

1Mózes 6,3
„És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.”
 

Testi, azaz: tisztátalan élet, hiábavalóságra ítélve! Ezért mondja az Úr: 

János evangéliuma 3,6-7
„A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.”
 

Illetve más helyen: 

1Korinthusi levél 15,50
„Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.”
 

Test és vér. A testet értjük, de a vér? Nos, elsőként tisztázandó: nem a Messiás vérére értendő ez az állítás! Nézzük, amit a vérről tudunk: 

3Mózes 17,11
„Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.”
 

Jézus vére tehát Jézus életét jelenti! Pál a saját életünkről szólt a vér említésekor, tehát azok, akik testileg élik a saját testi életüket, nem lehetnek Isten országának örökösei! De ha Jézus vérét vesszük, akkor már nem magunknak élünk, hanem? Kinek is? Jézus földi pályafutása miről is szólt? Mit mutatott fel élete létezése alapjaként Jézus? Talán egyetlen mondata erről a sok közül: 

János evangéliuma 8,29
„És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek.”
 

Egyben ezzel a mondatával fedi fel előttünk, az Isten iránt való feltétlen bizalmának alapját is! Mindig az Isten akaratában! Tehát akiben Jézus él, az is természetesen így él! Azaz Isten akaratát cselekszi! Valójában erről tesz bizonyságot Jézus: 

János evangéliuma 14,11-12
„Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem. Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.”
 

Ezt valójában csak az elmúlt szerdai tanításból értettem meg Anti testvérünk szolgálata által. Hiszen annyi féle elgondolások láttak napvilágot, Jézus eme kijelentésével kapcsolatban. Ha el hisszük, hogy Jézus az, akinek állítja magát (hiszen sokak szerint ez a hit), akkor mi is sétálhatunk vízen, észrevétlenül jövünk, megyünk, eltűnünk, ha az kell. De ha ezeknél nagyobbakat is teszünk, akkor repülhetünk is, sőt ha bemegyünk a kórházba látogatóba valakihez, akkor ott mindenki meggyógyul és bezárhatnak a kórházak is. De nem ezek a „csodák” voltak Jézus cselekményei legfőként, hanem az Istennek való engedelem! Tehát Jézus azt mondja: ha valaki hisz benne (hit = emunah, azaz meggyőződésen alapuló, feltétlen követés) az is az Atya akaratát fogja cselekedni! Hogyan lehet azt fokozni? Tehát nagyobbat? Nos, elsőként, Jézus tudta, hogy honnan jött, hova tartott. Mi látatlanban követjük Őt. Jézus látta a láthatatlant, mi nem, de ennek ellenére is meggyőződhetünk arról. Tehát, ha ezeket megértjük és meg is éljük, akkor értjük meg, hogy miért mondja Péter: 

1Péter levele 2,9-10
„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket, A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.”
 

A papságot már értjük. De királyi? Nos, királyi, mert a Messiás: Melki Cedek! Azaz: igazság királya! Ha így térünk meg, és így hiszünk és így követjük Őt engedelemben, akkor vagyunk királyi papság!