Kik vagyunk? Mi a célunk?

Megannyi keresztyén felekezetekből kovácsolt össze minket az Úr. Számunkra életbevágóan fontos az Isten igéje, és csakis ez által válhat valóra az igazi szeretet és az igazi egység. Megtalálhatsz bármikor minket a Fórumon írásban, hang általi beszélgetésekben a szerdai és a szombati közösségi összejöveteleken a Skype-on. Személyesen pedig a fórumozók találkozóján! Csatlakozz Te is a családias testvéri közösségünkhöz! Célunk Krisztus egyházának helyreállítása. Lerombolni a felekezetek közötti falakat, eltörölni az ellenségeskedést és helyreállítani a közös célt. Sokan többféle elhívást kaptunk erre különböző szolgálatokban. A cél a valódi ellenség ellen harcolni és nem a megváltott testvéreink ellen. Ideje mindenkinek felismernie, hogy az Isten igéje örök, és ez az a kőszikla, amelyre építkezve megmenekülhetünk. Éppen ezért az Isten igéjét kell olvasnunk, megélnünk és azt hirdetnünk. Megannyi felekezet és megannyi Jézus, és e zavarodott korban csakis Isten igéje lehet a segítségünkre ahhoz, hogy valós Istenképünk legyen az Atyáról, és a Fiáról, Jézusról.
 

Dicsőítés II.

A dicsőítés témájáról már volt anyag mintegy két évvel ezelőtt, de a mai napon újra vesszük ezt a témát, és más szemszögből is tárgyaljuk. Nyílván, ami legelőször eszünkbe jut a dicsőítés hallatán, az ének, hangszerek, fülbemászó dallamok. De vajon mi jut Isten eszébe legelőször, mikor a dicsőítést említjük? Mert ez kell, hogy elsősorban érdekeljen minket, nem az, amit mi emberek gondolunk róla. Valószínűleg már tudhatjátok, hogy hova akarok kilyukadni, de fontos átmenni néhány igén, és felhozni ugyancsak néhány gondolatot azokról, hogy meglássuk a nagy különbséget a valódi dicsőítés, és dicsőítésnek gondolt dolgok között.

Akiknek a lelkükbe van égve az Isten iránt való mélységes szeretet, azok vágynak arra, hogy minél jobban kimutassák szeretetüket Neki. Akinek van adottsága arra, hogy énekben, különféle hangszerekben dicsőítse Istent, az minden bizonnyal meg is teszi. Akiknek pedig nincs, azok is megtehetik, de vágynak tisztább, szebb hangra, vagy különféle hangszereken való játszás tudományára. De akkor ennyivel ki is merítettük az Isten dicsőítésének a lehetőségét?

Sajnos sokan ennyivel valóban kimerítik az Isten dicsőítését, pedig a valódi dicsőítés nem itt kezdődik, hanem pont ezzel ér véget. De ahogy azt általában szokták, a dolgok végét ragadják meg, és ettől azt hiszik, hogy betöltötték az előzményeket is. Csakúgy, mint a szeretet témájában. Vagyis aki szeret, az betöltött mindent, amit Isten akar, csakhogy a szeretet a végállomás, és az igazi szeretet mivoltát abban láthattuk meg, hogy a bűntelen meghalt a bűnösért (1Jn. 3,16). Így aki a valódi szeretetet keresi, az előbb megéli, majd csak azután beszél róla.

A dicsőítés is ilyen, nekiállnak dicsit énekelni, jönnek az érzelmi megtapasztalások, majd azt gondolják, hogy minden a legnagyobb rendben. De elfelejtkeznek valami fontosabbról, ami nem más, mint a cselekedetek!

Máté evangéliuma 5,13-16
„Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.

János evangéliuma 15,8-10
Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim. Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.”

Tehát jó cselekedetek, vagyis gyümölcstermés hoz dicsőséget az Istennek. Elgondolkodtató, hogy Jézus nem hagyta ránk azt, hogy énekben, dalokban dicsőítsük az Atyát, viszont arról többször beszélt, hogy a cselekedeteinkkel dicsőítsük meg Őt. Vajon miért? Azért, mert a cselekedetek általi dicsőítés messze túlmutat a dal, és hangszer általi dicsőítéseken:

Ézsaiás könyve 29,13
„És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn:”

Tehát száj általi dicsőítés, és emberi parancsolatok megtartása. Csakúgy, mint a mai korban. Dicsőítő csapat már minden gyülekezetben található, és ahelyett, hogy Isten parancsolataira tanítanák a híveket, helyette emberi parancsolatokat, gyülekezeti hitvallásokat tanítanak. Így vált a mai nemzedék azzá, akiknek csak a szájában található meg Isten, a hitüket pedig a gyülekezeti szabályok megtartásában gyakorolják. Pedig ha Istennek akarunk tetszeni, akkor az Isten törvényeit kell megtartanunk. Ha pedig az emberek parancsolatait tartjuk meg, akkor csak embertiszteletet és nem Istentiszteletet élünk, és Isten szolgái sem lehetünk.

Galátzia levél 1,10
„Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.”

Lássuk Isten megvallását azokról a dicsőítésekről, amelyek mögött nincsen „tartalom”.

Ámos könyve 5,21-24
„Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.

Tisztán láthatjuk Isten kérését, igényét a hívek felé. Ha nincs ítélet, ha nincs igazság, akkor lehet bármilyen ének és hangszer általi dicsőítés, Isten azt mondja arra, hogy nem hallgathatja, vigyük a színe elől! Ha a dicsőítők megértenék a dicsőítés felelősségét, a mögötte levő tartalom fontosságát, akkor a legtöbben magukba tekintve többször átgondolnák, mielőtt szájukat megnyitnák énekre, vagy mikor hangszerekhez nyúlnának. Az emberek többsége nem lát túl az érzelmeken, a gyülekezeti dicsőítések olyan szépek, hangzatosak, látványosak, de amíg a hívek örülnek és vigadoznak, arra nem gondolnak, hogy Istennek pedig fájdalmat okoznak.

Ámos könyve 6,1-7
„Jaj azoknak, akik gondtalanul élnek a Sionon, és akik elbizakodnak Samaria hegyén; akik a népek elejének elei, és akikhez jő az Izráelnek háza! Menjetek át Kalnéba, és nézzetek szét; onnan pedig menjetek a nagy Hamátba, és szálljatok le a Filiszteusok Gáthjába; vajjon jobbak-é azok, mint ezek az országok, és vajjon szélesebb-é azoknak határa a ti határotoknál? Akik a veszedelem napját messze gondoljátok, és az erőszaknak széket emeltek; Akik elefántcsont pamlagon hevernek, és az ő nyoszolyáikban elnyújtózkodnak, és a nyáj legjavából és a kihízlalt borjakból lakmároznak; Akik hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszereik a Dávidéi; Akik a bort serlegekkel isszák, és szín-olajjal kenegetőznek, és nem búsulnak a József romlásán: Most azért is ők vitetnek el a száműzöttek élén, és vége szakad a nyújtózkodók dáridózásának.”

Mai napon is sokan azt hiszik, hogy hangszereik a Dávidéi, vagyis hogy dicsőítésük kedves Isten előtt. De mi is jellemezte Dávidot? Dávidról jól tudjuk, hogy kedves volt Isten előtt. De miért is? Azért, mert Isten minden akaratát véghezvitte.

Apostolok Csel. 13,21-22
„Annakutána pedig királyt kérének maguknak, és adá nékik az Isten Sault, a Kis fiát, a Benjamin nemzetségéből való férfiút negyven esztendeig. És mikor őt elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi.

Ezért az engedelmessége folytán a dicsőítése kedvességet talált Isten előtt. A maiak többségének, Dávid neve hallatán, nem az engedelmesség jut azonnal eszükbe, hanem az, hogy ő is bűnöket követett el, és ezzel mintegy mentséget keresnek a saját életükben, és elhitetik magukkal, hogy akkor az Ő dicsőítésük is lehet éppoly kedves Isten előtt, mint amilyen Dávid dicsőítése volt. Csakhogy elfelejtik azt, hogy Dávid életét hatalmas mértékben az engedelmesség jellemezte, míg az elkövetett bűneiért súlyosan megfizetett. Ráadásul, ami igazán mentség Dávid számára, hogy akkor még nem halt meg, és támadott fel Jézust, vagyis még uralkodott a bűn az emberek teste felett! Viszont mi, akik ma élünk, nekünk jóval több adatott, mint Dávidnak. Jézus legyőzte a halált, legyőzte a Sátánt, így már nem uralkodhat a bűn a testünkben (Róm. 6,12), azaz nincs mentség a bűneinkre.

Meg kell értenie mindenkinek, hogy amíg a testünket a bűnökre adjuk, és úgy dicsőítjük dalokban Istent, mélységes fájdalmat okozunk Istennek. Előbb legyenek bűntől mentesek a kezek, és a szív minden gonoszságtól mentes!

Jakab levele 4,7-8
„Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.”

Előbb bűnrendezés, majd csak ezután hála és dicsőítés. Viszont a bűnrendezést illetően is egészen furcsán gondolkoznak a hívek. Ezt is a végén ragadják meg, vagyis természetes számukra, hogy elkövetnek bűnöket, és megszokottan Isten elé mennek bocsánatért. Pedig nem így kellene lennie. Annak kellene természetesnek lennie, hogy nem követnek el bűnöket, és ily módon adnak dicsőséget az Istennek. Bár ez valóban macerás a legtöbbeknek, mivel ez önfegyelemmel, önmegtartóztatással, kívánságok megvonásával, célok feladásával jár, és a legtöbben nem így képzelik el a hívő életet. Ezért maradnak a legtöbben ugyanazok, mint a megtérés előtt, csak abban különböznek a hitetlenektől, hogy imádságban Istentől kérik a felmentést a bűneik alól. De az igaz evangélium üzenete az, hogy dicsőítsük meg az Istent a cselekedeteink által. Ez legyen a célunk, és akkor a dicsőítésünket is kedvesen fogadja tőlünk.